Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-12-04 / 49. szám

l/BEämap 1994. december 4. RIPORT Na gy terület kis névadója Az ősi református templom a várhe­gyen Ha ma azt kérdezzük, hol is van a zempléni terület központja, gondolko­dás nélkül rávágják: Nagymihály! Pe­dig az egykori vármegye központját nem a Labore menti városban kell ke­resnünk, hanem jóval délebbre. A Bodrog jobb partján találjuk a ma már kisközségek sorsát élő Zemplént, amely évszázadokon át Zemplén vár­megye székhelye volt. Itt alakult meg a feduális magyar állam első királyi vármegyéje... MÁR AZ ŐSKORSZAKBAN... Amikor Szentmária községben jár­tam, a polgármester kivezetett a Bod­roghoz, s a folyón túlra mutatott:- Az ott már Zemplén! Hidunk nincs, a komp régóta nem működik, csak kerülő úton juthat el oda... Arra gondoltam, ha Zemplén ma is területi székhely lenne, lenne híd itt, hogy ne morogjanak annyit az embe­rek! Szentmáriából az autóbusz Bod- rogvecsésen, Szomotoron keresztül robogott velem a végállomásra, Zemplénbe. A községi hivatalban a „dicső múlt” után érdeklődtem. Vajda Margit pol­gármesterasszony bevezetett a Zemp­lénben végzett régészeti feltárások után 1975-ben létesített kis emlékszo­bába. Az üveglapok alatt ősrégi lele­tek: dák edények, római kori pajzsfo­gantyú, lándzsahegy, a vaskorszakból származó nyakék, megmunkált agan­csok. Itt találjuk a honfoglaláskori sír­ban lelt kengyelt, csörgőt, karperece­ket, női hajkorongot, ezüst szíjverete- ket... A látottak alapján érdeklődéssel ol­vasom a tájékoztató tábla szövegét. A mai Zemplén község valamikor fontos központ volt. Az első lakosok már az őskorszakban letelepedtek ezen a he­lyen kb. 15 ezer évvel ezelőtt. álmos sírja A SZÉLMALOMDOMBON? A honfoglalás első hullámában (895 körül) került a zempléni földvár a Kárpátokon áttörő, új hazát kereső magyarok kezére, amikor ádáz harcot vívtak a szlávokkal az erődítmény bir­toklásáért. Erről Anonymus is „tudó­sít” krónikájában: Itt hódolt meg Za­lán bolgár fejedelem Árpádnak. S ek­kor, a Bodrogon való átkelőhely vé­delméért vívott küzdelemben esett el az a magas rangú harcos, akit minden pompával a római kori halomba te­mettek. Ezt már dr. Mária Lamiová archeológus ,.Zemplén - egy gazdag múltú község” című, nemrég megje­lent művében olvashatom. A különböző korokból származó le­letek alapján Mária Lamiová joggal állítja, hogy Zemplén a történelmi ré­giségek bányája, a régészettudomány szempontjából Szlovákia egyik legje­lentősebb lelőhelye. Könyvében rész­letesen foglalkozik a várral szembeni Szélmalomdombon feltárt honfogla­láskori sírral, amelyet a régészek a Kárpát-medence egyik leggazdagabb ősmagyar sírjának tartanak. „A sír gazdag leleteiből - írja Mária Lamio­vá - említsük meg legalább a 500 ara­nyozott ezüstveretet, amelyek a halott ruháját és a lószerszámot díszítették, a Fekete-tenger vidékéről származó ezüst csészét, az arany fülbevalókat, a kar- és lábpereceket, nyakéket, de a nyilakat, kengyeleket is, és főként a kardot, melynek alakja a hagyomá­nyos Árpád-házi királyi kardra emlé­keztet. Éppen ezen kard és egy haj te­kercs - az Árpádok totemének, a tu­rulmadárnak ábrázolásával - alapján egyes régészek felvetették a lehetősé­get, hogy ez Álmosnak, Árpád apjá­nak volt a sírja, aki akkor esett el, ami­kor a magyarok behatoltak a Tisza vi­dékére -, ugyanis a sírban csak olyan tárgyak voltak, amelyek még az ősha­zából származnak...” DICSŐSÉG UTÁN HANYATLÁS Már 1220-ból van adatunk arról, hogy az írásos emlékiratokban Zem- lenvar, Zemlyn, Zemlen néven emle­getett Zemplénben kőből épített vár van, amely 1241-ben ellenállt a tatá­rok támadásainak is. A Királyhelme- cen élő, s a Bodrogköz, valamint az Ung-vidék múltját kutató Bogoly Já­nos történelmi ismertetéséből tudtam meg, hogy Zemplén kővára a 11. szá­zad elején épült. 1258-ban IV. Béla ide hívja össze az országgyűlést. 1261-től Zemplén már vámot is szed­het, ennek fele az egri püspökséget il­leti meg. 1299-től mezővárosi joga van, s itt tartják rendszeresen a megyegyűléseket. A 16. században II. Miksa vásárjogot adományoz Zemp­lénnek. A reformáció előretörésekor a vár plébániatemploma is a kálvinisták kezébe került, s állítólag maga Beth­len Gábor építtette újjá 1628-ban. Zemplén jelentősége a 17. század már romosodó emeletes épület előtt, melyben valamikor a megyegyűlése­ket tartották. A nagy, boltíves ablakok helyén a kicsire zsugorított nyílások, rések olyan benyomást keltenek, mintha itt középkori börtön lett volna.- Hosszú ideig magtárnak használ­ták az épületet, de már annak sem kell, nagy pincéjében pedig a söröshordó­kat tárolták. Aztán csak pusztulni hagyták - panaszolja Vajda Margit. - Az egyik sarki tetőrész beszakadt, a fal omladozik, a gerendák korhadnak. Már az emelet is meghajlik, leszakad­hat... Ilyen mostoha sors érte azt az előkelő történelmi emlékhelyet, amellyel Zemplén ma és a jövőben is joggal büszkélkedhetne. De úgy lát­szik, az elmúlt évtizedekben a hatal­mon levőknek nem volt érdeke, hogy mentsék a menthetőt. Csak a politikai rendszerváltás után vált lehetővé, hogy szabadabban, nyíltabban lép­hessünk fel szülőföldünk, történel­münk emlékhelyei érdekében. A ki- rályhelmeci körzeti hivatalban dolgo­zó s a bodrogközi műemlékek meg­mentéséért fáradozó Szaniszló János hozta a tudásomra, hogy már 1991- ben lett volna lehetőség a volt megye­háza megmaradt épülete tetőzetének felújítására, de ehhez a községnek anyagilag is hozzá kellett volna járul­nia. Önkormányzatunk feleslegesnek tartotta az ideiglenes tetőzést, mert azt úgyis le kellett volna dobni. Mi erede­ti állapotban szeretnénk visszaállíttat­ni a már omladozó épületet, a boltíves nagy ablakokkal. Ezt javasolta a Zemplén főutcája a még pusztuló műemlékekkel (A szerző felvételei) második felében a kurucháborúk so­rán kezd csökkenni. A kurucháborúk során és a járványok után - mint Bo­goly János írja - „az elszegényedett kisváros még a pecsétbirtoklási adót sem tudja megfizetni, ezért 1754-ben a megyeházát eladják, és a vármegye székhelye végleg elkerül a névadó helyről”. Á hanyatlás időszakában Zemplén­ben csak az évi vásárok maradtak, ám idővel ezek is megszűntek. A vár utol­só őrtornya 1872-ben omlott össze, s köveiből építették meg a várhegyen levő ősi református templom tornyát. Amikor a főutat és vasutat a Bodrog bal partjára helyezték, Zemplén a jobb parton elzárult a világtól. Ezt tükrözi a lakosság máig tartó fogyatkozása. Míg 1869-ben még 847-en, 1948-ban 695-en laktak Zemplénben, ma már a község 161 házában csak 410-en él­nek, 88 százalékban magyarok. MA IS PUSZTUL A MŰEMLÉK A falu közepén csak elmélkedhet­tem Zemplén híres múiíjárói és sanya­rú jelenéről, az egykori megyeháza komplexumából megmaradt egyedüli, Tőketerebesi Járási Hivatal regioná­lisfejlesztési osztálya is... A jóakarat megvan, csak a legfonto­sabb, a pénz hiányzik hozzá. Erről szól Szaniszló János további tájékoz­tatása:- Hogy többet tehessünk Zemplén érdekében, még 1991-ben kértük, a megyeháza maradványát végre nyilvá­nítsák műemléknek. Ez 1992-ben meg is történt, s így már 1993-ban az épület megmentésére a Pro Slovakia Alaptól kértünk támogatást, de nem volt rá le­hetősége az idei évben sem. Jövőre ta­lán Zemplénre is jut majd pénz...- Ha valóban így lenne, s eredeti ál­lapotba állíthatnánk vissza a volt me­gyeházát, a mi kis községünk újra hí­res lehetne - mondja Vajda Margit polgármester. - Az emlékszobánkban az ősrégi leletek közül csak nagyon keveset állíthattunk ki. A legértéke­sebb tárgyakat a nagymihályi múze­umban őrzik, s Nyitrára is vittek belőlük. Ezeket mind visszahozhat­nánk, az épület emeletén múzeumot rendeznénk be, s az egykori megye- székhelyen mutatnánk be Zemplén hí­uílti/ít t,-'. i't/í n /? / in i óvta] ólrhphő megmaradna az utókor számára is... Petrőci Bálint A nyáron részt vettem az előkészítő bizottság egyik tanácskozásán, s hallva a galéria körül elintézendő temérdek feladatot, a képek áthozatalát (és a beígért műveket még nem mind adták oda), a fotózást, a háromnyelvű katalógus összeállítását (a benne szereplő művészek adatait még össze kellett gyűjteni), ki­nyomtatását (amire akkor még nem volt pénz!), hangosan is kimondtam vélemé­nyemet: - Ebből ugyan nemhogy az őszön, de jövő tavasszal sem lesz galéria! Boldog vagyok, hogy tévedtem. Október húszadikán Dunaszerdahe- lyen átadták a közönségnek a Kortárs Magyar Galériát. A létesítményt bizo­nyára sok város irigyelni fogja - határo­kon túl is hiszen még Budapesten sem található ilyen. * Jelen voltam a terv megszületésénél. Tavaly, április nyolcadikán mutatko­zott be Luzsicza Lajos Munkácsy-díjas festőművész a dunaszerdahelyieknek. A művész közel ötven éve Magyarországon él, de szülővárosával - Érsekújvárral - szoros kapcsolatot tart, majd minden hó­napban hazalátogat. Különös módon Dunaszerdahelyet nem ismerte. Tavalyi kiállításának sike­rét látva jött elő az ötlettel: létesüljön a városban Kortárs Magyar Galéria. Hogyan létei * Másfél év nem hosszú idő. A város ön- kormányzata, a Magyarok Világszövetsé­ge, a Rákóczi Szövetség, a Magyar Alko­tóművészek Országos Egyesülete, a Ma­gyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége létrehozta a Kortárs Magyar Galéria Alapítványt, amelynek célja „a világ bármely részén élő kortárs magyar alkotóművészek támogatása, a csallóközi régió kulturális életének gazdagítása, esztétikai színvonalának növelése ”. Másfél év elegendő volt ahhoz, hogy felkérjék a művészeket: ajándékozzák a létesítendő galériának egy-egy alkotásu­kat, de helyhiányra hivatkozva azt is ki­kötötték a szervezők: egy méterszer egy méternél ne legyen nagyobb... Nem kis fejtörést okozott az: kit kérjenek fel... A beérkező képeket bizottság bírálta el, azután következett a fotózás, meg kel­lett szerkeszteni - és írni - a három­nyelvű színes katalógust, Dunaszerda- helyre szállítani a képeket... * Október húszadikán a Csallóközi Mú­zeum kiállítótermében ünnep volt. „A vá­ros... sajátosan közép-európai kísérletbe fogott. A valamikori kisváros ma már egy régió székhelye és a sportban kivívott or­szágos rangja mellett most a kultúra terén kíván bizonyítani... ebben a kezdeménye­zésben a határok átjárhatóságára kapunk példát. A képtárat Kortárs Magyar Galé­riának hívják, Szlovákiában van, de a vi­lág minden táján élő magyar képzőművé­szek alkotásainak gyűjtésére törekszik. A galéria arra is példa, hogy a műalkotás és a művésztársadalom nem ismer határo­kat. Közismert, hogy a szlovák és a ma­gyar művészek intézményesen, de szemé­lyes kapcsolataikban is mindig jól meg­voltak egymással ”, Ezeket a gondolatokat Szűrös Mátyás tolmácsolta a megnyitón. Sunyovszky Szilvia, a Pozsonyi Ma­gyar Kulturális Intézet igazgatója sok ki­állítás megnyitásán vett már részt. - Ez nagyon jó ötlet volt - mondta örülök, hogy ilyen sok művész érkezett Magyar- országról és találkozhattak a szlovákiai képzőművészekkel. A továbblépés csak akkor képzelhető el, ha valahol valami elkezdődött. Ez pedig hangulatos és jó kezdés volt. * Pázmány Péter, az alapítvány kuratóri­umának elnöke a fogadáson már felléle­gezhetett.- Nagyon boldog vagyok, hogy sike­Ha valaki ma autót akar vásárolni, úgy nagyjából négy dolgot tehet. 1. Végigböngészi fél évre visszamenőleg a Vasárnap autós rovatát, és kivá­lasztja az árjegyzékből az óhajtott márka megfe­lelő típusát. 2. Befizet egy autóvásárlásra szakoso­dott külföldi társasutazásra, amelyet odafelé busszal abszolvál, visszafelé már a saját kocsijá­ban feszítve. 3. Megvásárol kb. 1,5 kiló hirdetőúj­ságot, és karikáz, aláhúz, telefonál, alkuszik, amíg mindebből autó nem lesz. 4. Elballag a legközeleb­bi autóbazárba, ami, jelenlegi sűrűségüket tekintve legfeljebb egy utcasarkot jelent, netán a szomszéd falut. Itt aztán... ...szóval itt aztán, ha emberünk tényleg komo­lyan gondolja, mi is komolyra fordítjuk a szót. Kö­rülnéztünk ugyanis néhány autóbazárban, hogy megérdeklődjük: a kocsivásárlás e viszonylag egy­szerű és kényelmes formáját illetően milyen az ügymenet, mi a teendő vásárláskor, illetve akkor, ha az ügyfél szeretné ily módon eladni az autóját; milyen garanciákat kap a vásárló, milyen a jelenle­gi kínálat, melyek a legkeresettebb márkák, típu­sok? Látogatásaink eredményeképpen először az ál­talánosságban összefoglalható tudnivalókat adjuk közre, amelyek apró eltérésekkel szinte mindenütt azonosak. Ilyen például a kocsi átvételének me­chanizmusa az eladni kívánó ügyféltől. Egyeztet­nek minden adatot - rendszám, karosszéria- és mo­torszám -, ellenőrzik, be van-e fizetve a kötelező biztosítás, érvényes-e a jármű forgalmi engedélye. Az eladó és a bazár képviselője ezt követően közö­sen kitölt és aláír egy formanyomtatványt a kocsi műszaki állapotáról, meg megkötik a közvetítői szerződést. Ez tartalmazza még a tulajdonos által javasolt árat, amely lehet vagy konkrét, vagy egy bizonyos hatarck kozott íttozgo összeg. A szerződés általában meghatározott időtartamra (a leggyakrabban egy hónapra) szól; a legtöbb helyen eddig az ideig nem számítanak fel Van, ahol pl. hét az a határidő, amel bazár már módosítja az eredeti feltét rán, enged a kocsi árából; ezt termé megbeszéli a kocsi tulajdonosává múltán azután vagy helypénzt szán korona körüli összeg naponta -, va felszólítják az ügyfelet, vigye haza a a bazárok általi levonást illeti, a koc nak 3-5 százaléka között mozog. A vásárló dolga lényegesen egys tesen szemügyre veszi a kiszemelt 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom