Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-11-20 / 47. szám

HEGYI-FÜSTÖS ISTVÁN DISZNÓTOR FÜSTÖSÉKNÉL Előtte való este Öregszülém a kemencepadkán tisztítja a hagymát. Édesanyám tormát reszel sűrű könnyhullatással. Apám a késeket feni borotvaélesre. Én az öcséimet ijesztgetem a hurkatöltővel: - Vi­gyázz, hé, lövök! Pukk! Ni, a macskánk azt véli a kések lát­tán, hogy csirkét vágunk. Nyávogó hangjával együtt rezegteti a farka vé­gét is. Nem tudja az oktalan állat, hogy holnap disznóölés lesz. Mi bez­zeg tudjuk. Nem is nagyon alszom. Hajnalban Csizmadobogás, krákogás. Itt vannak a sógorbácsiék.- Pálinkás jó reggelt! Behörpintik a szíverősítőt. Falnak egy harapás kenyeret, aztán gyerünk. Udvarunk fölött még ott hunyorognak a csillagok. Pipál a leheletünk, olyan hideg van. Édesapám vezényli a kar­hatalmat:- Aztán csak ügyesen, emberek! Fü- lire-farkára! Édesanyám teszi fájó szívvel a hízó lábára a hurkot. Tőle nem fél. Ő eddig csak etette, becézte.- Ne, kucikám, ne-ne-ne! Jön is kifelé az ólból, ahogy kell. De egyszerre megvadul. Vesztét érzi. Né­hány rántással szétszórja a népet, és rohanna a vakvilágba, ha nem volna a lábán a hurok. Csak így sikerül elbuk­tatni a jégen-havon. Apám kapja a kést, és pontot tesz a sivalkodás végére. A perzselés következik. Lobog a láng, a fagyos eperfákról csöpögni kezd az olvadás. Mi, gyerekek, alig vátjuk a szegény coca ropogós fülét- farkát. Reggeltájt Apánk még boncolja, darabolja a de­rék jószágot. A szivárványos belek, a veséje, mája, tüdeje minket nem érde­kelnek. Hanem a hólyag!- Itt van, na, fújjátok fel! Nádszálat kerítünk, azzal fújjuk ak­korára, hogy mi is majdnem belefér­nénk. Délben Még folyik a nagy munka, készül a kolbász, hurka. Annyi ideje van csak édesanyámnak, hogy egy kis húst ki­süssön. Abból falnak a felnőttek siet­ve, mi ráérősebben. Aztán kóstolót vi­szünk a szomszédoknak, rokonoknak. Estefelé Hurka, kolbász, szalonna és egyéb fi­nomságok fenséges illata lázítja a kör­nyék élőlényeit. Kutyákat, macskákat, embereket. Mi utóbbiak végül is asztal mellé ülünk, hogy megtartsuk, ahogy illik, a boldogult hízó halotti torát. A leves kitűnő. A főtt hús tormával: pompás. A töltöttkáposzta nagyszerű. A hurka-kolbász csudajó. Mire a po­gácsát, befőttet hozza édesanyánk, már alig bírunk vele. Léphaft Pál rajza Késő éjjel Kikísérjük a vendégeket, ki kell pihen­ni reggelig az evés-ivás fáradalmait. De sógorbácsi még most is dudorá- szik: Hét gölődin bennem van, hej, de kutya kedvem van. Felnézek az égre. Most nem hunyo­rognak, most tündöklő tisztán ragyog­nak fent a csillagok. TÖRÖK ELEMÉR Elindul az ördögszekér... Őszül már a nyárfák lombja, csöndjét a táj belefonja... Nézz a csodás levelekre, hogy hullna már mind peregve... Vénasszonyok nyara után dér remeg a fű szuronyán, felette szél nyargal vadul, tavasz, nyár, ősz egymásra hull... Ezüst kaszát villant a tél, elindul az ördögszekér... Fut a nyárral, fut zörögve: ősidőktől mindörökre... Kik voltak a hadnagyok? Ma a hadnagyok nem különö­sebben magas rendfokozatú ka­tonák, de a honfoglalás korában még igen nagy emberek voltak. Akkortájt kiket neveztek így? •ymjXSmipmf ypiAjt/ ipj,y:3Apf yaiv? S3 •Ji323d3y wpm/ ÁSs-éSa s2jgt uapunu twcjuoyyn stuvéSn ‘tpfaf ■yaszupi pívjSofuoy y :sajf3jü.ij\ Gyakran elhangzik a tréfás találós kérdés: Evett-e Mátyás király krumplipaprikást? És gyakran rávágják: Miért ne evett volna? Hiszen jól elkészítve a királyok asztalán is helye lehetett ennek az ízletes ételnek. Pedig a burgonya, amely manapság egyike a legtöbbet fo­gyasztott tápláléknövényeinknek, fiatal növény Európában és ná­lunk is. Amerikai eredetű, a 16. század derekán - tehát Hunyadi Mátyás halála után - hozták be kontinensünkre spanyol vagy an­gol hajósok. Egyetlen országban sem fogadták jó szívvel ezt az addig termesztett tápláléknövényektől eltérő természetű, föld alatti gumókat nevelő növényt. Csak amikor rohamosan nőtt a népesség, egyre nagyobbak lettek a városok és gyakoribbak az éhínségek, akkor fedezték fel, hogy milyen olcsó és jó táplálék. Első magyarországi nyoma 1654-ből származik. Ekkor nyuga­ti egyetemekről hazatérő protestáns diákok hoztak haza gumó­kat. Valaki följelentette őket Wesselényi nádornál, azt mondván, hogy mérges növényeket rejtegetnek. A felelősségre vont diákok ismertették a növény hasznos voltát, sőt készletüket kérésre a ná­dornak át is adták. Ő azonban hiába igyekezett birtokain megho­nosítani, nem sikerült. Csak száz esztendővel később kezdett iga­zán elterjedni Magyarországon a burgonya. Benedek Elek írja önéletrajzi könyvében, az Édes anyaföldemben, hogyan szeke- rezte egyik nagyapja a pityókát Kolozsvárról Kisbaconba. Az első népszerűsítő akcióktól, amelyek Mária Terézia uralkodásá­nak második felére, az 1760-as és 70-es évekre estek, hat-hét év­tized eltelt, amíg az egész ország területén ismert és termesztett növény lett a burgonya. Meghonosodását nálunk sokféle balhie­delem gátolta, akárcsak pár évtizeddel korábban tőlünk nyugatra. Ügy tudták, betegséget okoz. Mások mérges növénynek tartot­ták, mert nem ismervén természetét, nem föld alatti gumóit, ha­nem bogyó alakú termését próbálták megízlelni. A szabadság- harc előtti évtizedben már mindenütt jól ismerték, és olyan nagy mennyiségben termelték, hogy az 1846/47-ben egész Európát végigpusztító nagy burgonyavész, mely majdnem teljesen kiir­totta Nyugat-Európában a burgonyát, nálunk nem tudott győze­delmeskedni. Kása László (ARAB NÉPMESE) A hajdani időkben, azt mondják, a macska meg az egér kenyeres paj­tások voltak. Vidáman éldegéltek egy távoli szigeten. A macska apró madarakra vadászott, az egér meg diót, mogyorót, gesztenyét rág­csált. Nem láttak szükséget semmi­ben, éltek kedvükre. Hanem egy nap az egér azt mondta a macskának:- Én meguntam ezt a szigetet. Jó lenne szárazföldre települni.- De hogy ússzunk át a tenge­ren? - kérdezte a macska.- Azon ne főjön a fejed - felelte az egér. - Majd ladikot eszkábá- lunk.- Várj vele, amíg szárazra vergődünk, mert ha felfalsz, jól­laksz, és nem tudsz úszni - mondta az egérke. - Ráérsz a parton is fel­falni. Amikor nagy nehezen szárazra vergődtek, azt mondta a macska:- De most aztán igazán felfallak.- Várj, amíg megszáradok. így, vizesen nem vagyok jóízű. Várt a jámbor macska türelme­sen, nyalogatta a szája szélét. Az egérke meg nem sokat gondolko­dott, meglátott egy lyukat a föld­ben, kapta magát, belebújt. Mire a macska észbe kapott, már késő volt. Ment volna utána, de a kis lyukba épphogy a fél lába fért csak bele. Gyorsan oda is vonszolt az egér­ke egy jókora darab fát, mélyedést vágott a fába, épp akkorát, hogy kényelmesen elfértek benne. Bele is ültek, s nekivágtak a nagy tengeri útnak. Erősen megé­heztek útközben, de elemózsiát bi­zony nem vittek magukkal. Össze­gömbölyödve ültek a ladikban, s aludni próbáltak, hogy éhsé­güket elfeledjék. A macska el is aludt hamarosan, de az egérnek nem szállt álom a szemé­re. Kínzó éh­- Várok, amíg előbújsz, te csaló - mérgelődött a macska.- Akkor ítéletnapig elvárhatsz - kiáltott ki a lyukból az egér. - Mert én innen nem bújok ki soha. A macska letelepedett a lyuk mellé, leste, mikor bukkan elő az egér, hanem annak eszében sem volt. Nekiállt, ásta, túrta a földet, míg csak egy ségében a ladi­kot kezdte rág r\.r\ csálni. Addig rágta, míg lyukat nem rágott rajta. A lyukon egy­kettőre beszivárgott a víz, nemso­kára tele lett vele a ladik, és süllyedni kezdett. Ott éviekéit a sós tengervízben a macska meg az egér. A macska nem szerette a vi­zet, nem is volt valami híres úszó, mérges volt nagyon a cimborájára, hogy ilyen bajba sodorta. Rárivallt az egérre:- Hej, te! Felfallak! Csernik Attila rajza hosszú folyosót nem ásott magá­nak. A folyosó túlsó végén felira­modott a földre, és elillant. Azóta alszik olyan éberen a macska. Ha behunyja is a szemét, minduntalan fölriad. Fülel, les- kelődik: várja az egeret. Ha egér­lyukat lát, órákig üldögél mellette. Az egérnek pedig esze ágában sincs kibújni, ha megszimatolja a lyuk mellett a macskát. CSEHY ZOLTÁN A kancsó a kancsó manó vagy inkább basa mint fénylő potroh dülled ki hasa a szája csücsör a füle íves csokor a haja ibolya-színes mozdulna olykor ha kedve lenne egy egész tenger hullámzik benne de néha büszke a potroh-hasra nap-királyasszony megsimogatja Gondolkodom, tehát... PLUSZ EGY VICC Helyezd el az alábbi szavakat, betűcsoportokat - hat kivételével - úgy, hogy a megma­radt szavakból az alábbi vicc poénját állíthasd össze:- Képzeld, Pisti! Karatézó leszek.- Akkor jó hangod kell, hogy legyen.- Miért? A vicc poénját lásd a rejtvényben. Egy szót eló're beírtunk. Kilencbetűsek: ADOGATTAM, BALALAJKA, BOROGATÁS, RIKOLTANI, SO- KADALOM Hétbetűsek: ALAKULÓ, OKARÍNA, OLAJOZÓ, PIANÍNÓ Hatbetűsek: AJATlN, AMIKOR, FIGURA, NAGYOT Ötbetűsek: BUTÍT, RAKAT, RÚGSZ Négybetűsek: ETIL, GENT, KELL, LAKÓ, MERT, OKOT Hárombetűsek: BAD, IFI, JÓS, LOT, SPO, TOK, (TÓT) Kétbetűsek: AA, AL, AZ, GU, IG, KA Készüette: Kovács Sándor MEGFEJTÉS A november 6-ai számunkban közölt feladat megfejtése: nincs párja a 16-os, a 18-as és a 24-es számú halaknak.Nyertesek: Lovász Szabolcs, Jóka; Hurton Ferenc, Tárnok; Hátas Laura, Vágsellye; Vörös Mihály és Tamás, Pozsony; Csörgő Tamás, Kassa. GYERMEKVILÁG 1994.november 20. ilBSSmap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom