Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-20 / 47. szám
Beszélgetés Lábody Lászlóval, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökével- Elnök úr, úgy tudom, hogy ön már dolgozott ebben a hivatalban, tehát nem ismeretlen helyre került, amikor szeptember közepén átvette Entz Géza egykori tisztségét.- Valóban, 1992 végéig ennek a hivatalnak és elődjének a munkatársa voltam.- Annak idején el kellett mennie erről a munkahelyről?- Nem kellett elmennem. Én döntöttem úgy, hogy megpróbálok valami mást, habár szívesen dolgoztam itt.- Milyen munkakörben?- Politikai elemzéseket végeztem, elsősorban az emberi jogokkal és a kisebbségvédelemmel foglalkozó nemzetközi szervezetek tevékenységét tartottam szemmel. Érdekességként említem, hogy ugyanazt a munkakört három különböző intézményben töltöttem be. Ugyanis Németh Miklós miniszterelnöksége idején alakult meg a második világháború utáni első olyan intézmény, amely a határon túli magyarokkal foglalkozott. A Minisztertanács keretében működött ez a tanácsadó testület, a nemzeti és kisebbségi kollégium, amely aztán nemzetközi, etnikai és kisebbségi titkársággá alakult. Ez volt az első struktúra. Akkoriban lehettünk vagy tizenöten, akik itt dolgoztunk. Ekkor született meg a magyarországi kisebbségi törvény első változata. Abban az időben ugyanis még együttesen foglalkoztunk a határon túli magyarok és a hazai kisebbségek ügyeivel. 1990-ben vált ketté ez a terület. Ekkor állították föl a Nemzetközi és Etnikai Kisebbségi Hivatalt és a Határon Túli Magyarok Titkárságát, amely ’92-ben lett önálló intézmény.- Említette, hogy szívesen dolgozott ebben a munkakörben. Akkor mégis mi vagy kik miatt távozott? Politikai okok miatt?- Ma már nincs értelme erről részletesen szólni. Végül is én döntöttem úgy, hogy teljesen más területen folytatom. Egy angol multinacionális dohányipari cég megvette a pécsi dohánygyárat, s itt találtam munkát. Elsősorban a vállalati kapcsolatok építése volt a feladatom.- Idén nyár elején érkezett a felkérés, hogy vállalja el egykori munkahelyén az elnöki tisztet. Sokáig gondolkodott a válaszon ?- Örömmel mondtam igent, hiszen tizenhat évig foglalkoztam külpolitikával, külpolitikai elemzésekkel, és úgy éreztem, ez a felkérés valahol szakmai pályafutásom csúcsát jelenti. Visszatértem, habár a közigazgatásban, még ezen a szinten is lényegesen kisebb a jövedelem, mint a magángazdaságban, főleg amilyen egy jólmenő multinacionális cégnél volt. Ilyenkor azonban az ember a pénzt nem számítja. Ha igen, akkor sem legfontosabb szempontként.- Milyen személyes programmal foglalta el az elnöki funkciót?- Hát az én személyes programom egyrészt jogszabályokkal kötött, hiszen a kormányrendelet világosan előírja, miket kell elvégeznie ennek a hivatalnak. Tevékenységünk politikai tartalmát pedig meghatározza a kormányprogram. Ez a két dokumentum jelenti munkánk rendezőelvét. Ami pedig személyes ambícióimat illeti, két dolgot emelnék ki. Szeretnénk olajozottan, színvonalasan működő szervezetet, s az is lényeges, hogy a hivatal minden fontos funkcióját töltse be. így érhetjük el azt, hogy munkánk eredményeit a határon túli magyarok egyre jobban érzékeljék, méghozzá egyéni szinten is.- Voltak-e, lesznek-e személycserék a hivatalban?- Mi elvi kérdésnek tartjuk azt, hogy az idén kormányváltás, és nem rendszerváltás volt Magyarországon. Az e területet is felügyelő Tabajdi Csaba államtitkár úr egyértelművé tette, hogy semmi más nem számít, csak a szakmai teljesítmény. A hivatalban semmiféle elbocsátásra nem került sor, mindössze annyi történt, hogy néhányan a váltást követően önként fölálltak és távoztak. Egyébként mindenki bizalmat kapott. A továbbiakat majd eldönti a teljesítmény. Ugyanakkor szeretnénk bővíteni, a mai helyzetnek és követelményeknek megfelelően megszervezni a hivatal munkáját.- Elnök úr, nyilván ön is tudja, hogy meglehetősen megoszlanak a vélemények a Határon Túli Magyarok Hivatalának eddigi tevékenységéről. Abban szinte minden határon túli magyar egyetért, hogy az intézmény létrehozása szükséges volt, léte itt és most indokolt, ám működési ráló észrevételeim, főleg e téren szükséges a lényeges javulás.- Többször felhozták már, de ezúttal sem hallgathatom el azt, hogy leginkább a pénzelosztás módja és átláthatatlansága borzolta a kedélyeket...- A kormányprogram szerint a korábbihoz képest nem csökkenhet a határon túli magyarok támogatására szánt összeg. Alapvető kritériumnak tartom, hogy egy hivatal ne osztogasson pénzt. Ez képtelenség. Ez elsősorban az alapítványok feladata. A mostani jogszabályi változások elkülönítik a magán- és a közalapítványokat, ami ugyancsak nagyon fontos. Ami pedig a pénzek elosztását illeti, miután jórészt közpénzekről, a magyarországi adófizetők pénzéről van szó, jogos igény az átláthatóság, az ellenőrzés. Hogy a- Erre utaltam, amikor arról beszéltem, hogy a hivatal nem végezte el valamennyi feladatát. Ami eddig kiemelt helyet kapott, vagyis az önazonosság, a nemzeti identitás megőrzése, az anyanyelvi oktatás, a kultúra, a kisebbségi jogvédelem, annak súlya továbbra sem csökkenhet. Ugyanakkor fontosságának megfelelően kell törődni a gazdasági együttműködéssel, vállalkozásbarát környezet kialakításával. Egyik része ennek a rendszeres elemző munka, vagyis a jogszabályok, a vonatkozó nemzetközi megállapodások állandó figyelése, tehát az információgyűjtés. A további terület az információ és a tudásanyag továbbadása, jól működő rendszerben. Ide tartozik a különböző szintű szakmai képzés és továbbképzés, adatbankok létrehozása, bekapcsolása a nemzetközi szinte minden szegmensében megjelenik, ezt nem lehet jogi problémára, oktatási, kulturális, netán gazdasági, külpolitikai vagy biztonságpolitikai problémakörre leszűkíteni, mert mindez együtt bennefoglaltatik. Ennélfogva nem szorítható be ez a tárca egyetlen minisztérium hatáskörébe sem, ezért feltétlenül szükséges az önálló intézmény, amely viszont csak akkor képes ellátni a feladatát, ha szorosan együttműködik a szaktárcákkal, továbbá főleg a parlamenti pártokkal, a tudományos élet, a közélet, a gazdaság képviselőivel, a formálódó civiltársadalom intézményeivel és személyiségeivel, és hát értelemszerűen a határon túli magyarok valamennyi legitim szerveződésével. Ideológiai és pártszimpátiáktól teljesen függetlenül. Egyedüli kritérium a hozzáértés lehet csupán. Lehet pénzt szerezni, csak... (Méry Gábor felvétele) mechanizmusát pártpolitikai, sőt ideológiai szempontokat olykor nem mellőző megnyilvánulásait viszont sokan vitatták.- A kora nyári kormányváltás nemcsak izgalmat, hanem aggodalmat is keltett a határon túli magyarok körében, hogy mi lesz ezután. Ezeket sikerült eloszlatnunk, legutóbb például Horn Gyula és Tőkés László találkozója során. Akármennyi bírálat, tegyem hozzá, jogos bírálat is érte az előző kormányt, az vitán fölül áll, hogy ami a Németh- kormány idején csupán elkezdődött, az a továbbiakban teljesebbé lett, és az elmúlt négy esztendőben először érezhették a határon túli magyarok, hogy a magyar kormány érdemben foglalkozik velük. Ez elvitathatatlan tény. Miként tény az is, hogy a Határon Túli Magyarok Hivatala nem töltötte be mindazokat a feladatokat, amelyeket a kormányrendeletben megszabtak. Nem végezték megfelelően az elemző munkát, a koordináló tevékenységet, nekem elsősorban ezekkel kapcsolatban voltak bípénzeket valóban hatékonyan használják föl, és csak arra, amire a címzettek kapták. Az Illyés Alapítványban 1992-ben a számvevőszék alapos ellenőrzést tartott, és mindent rendben talált.- Pénzelosztásban milyen rendszert tart működőképesnek?- Az alkuratóriumok rendszerét. Legjobb meggyőződéssel azt gondolom, hogy nem Budapestről kellene eldönteni, hol, mikor, mennyire van szükség, különösen akkor, amikor ezek a források bizony az igényekhez képest meglehetősen szűkösek. A döntésben maguk az érdekeltek találják meg a konszenzust. Ilyen alku- ratórium már létrejött Szlovákiában, és Kárpátalján is sikerült megállapodni. Máshol is ez a járható út.- Úgy vélem, a határon túli magyarokra is érvényes az a mondás - képletesen szólva hogy boldogulásukhoz nem csupán halra, hanem elsősorban horgászbotra van szükségük. Vagyis nem csupán anyagi támogatást igényelnek. adatvérkeringésbe. A harmadik fontos szféra a finanszírozási rendszerek megteremtése, a tőkebevonás. Mert bármennyire is ínséges időket élünk, végül is minden értelmes ötletre lehet pénzt szerezni, csak meg kell találni a módját. Például a határ menti területek infrastruktúrájának a fejlesztésére és sok más elképzelésre. Rengeteg hasznos ötlet, életrevaló elképzelés született az elmúlt években is, amelyek közül bizony nagyon sok a hamvába holt, jórészt szubjektív okok miatt.- Van-e minderre a Határon Túli Magyarok Hivatalának jogköre, nem érzik-e úgy valamelyik minisztériumban, hogy önök túllépik a hatáskörüket?- Azt hiszem, ha van egy olyan államigazgatási szerv, amely fölkarolja a határon túli magyarok és az anyaországiak elképzeléseit, figyelemmel kíséri és összefogja ezeket, akkor nagyobb esélyük lesz az előrelépésre. A mi alapvető feladatunk a koordináció. Miután a határon túli magyarok problémaköre életünk- Mindez nyilván nem megy máról holnapra. Ezért kérdem, hogy amit fölvázolt, mikorra valósulhat meg?- Mi már munkához láttunk és a fenti szempontokat érvényesítjük. Tétlenségre, meddő vitákra még napjaink sincsenek.- Két hónap tapasztalata után, hol jobb dolgozni Magyarországon? Magánszférában vagy állami intézményben?- Ha a jövedelmet tekintjük, egyértelmű a válasz. Egyébként itt sem más a helyzet, mint a magyar köz- igazgatásban. Tárgyi és személyi vonatkozásban is. Mégis látok reális esélyt a jelentős javulásra, főleg azután, hogy a kulcspozíciókat sikerült kiváló szakemberekkel betölteni.- Mit tart ön lényeges javulásnak?- Amit már említettem. Ha a határon túli magyarok egyéni szinten is érzékelik majd létezésünket. Azt, hogy mi értük vagyunk, értük munkálkodunk. Talán eredményesebben, mint eddig. Szilvássy József INTERJÚ 1994.november 20. ilasárnap
