Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-13 / 46. szám
A Ms Mdunhé DÉNES GYÖRGY A mosoly egyre kevesebb, elfut a mosoly előlünk, a szél már dörgedelmesebb, nehézkes, komoly ősz jön. Ridegen süt a hold A muskátlik még pirosodnak, de már fázósak reggelente, a bokrok virtustáncot ropnak, vértócsában a naplemente. Könnyesen nyögdécsel az erdő, a patak rekedten köhécsel, ridegen süt a hold, ha feljön, és talpig gyászban áll az éger. \ ÜU i* DONKÓ LÁSZLÓ Őszi zcíjyor' Patakparton kagylóház megkövült kis sátor, belebújt a pók koma, nem áztatja zápor. Őszi zápor zuhorog, a vén rák nem ázik, ha nagy lenne a zuhé, víz alá bemászik... (Tibeti mese) Messze, messze, a hegyek között, egy kis faluban élt a kis Badmarak. A tibetiek nyelvén az ő neve azt jelenti, hogy rubin. Szép volt a neve a fiúnak, de mert a mesében ti mindig az igazságot keresitek, meg kell mondanom, hogy nem sokra ment vele. A falu legszegényebb embere Badmarak édesapja volt. Nőtt a kisfiú, bár az apja meg az anyja azt szerették volna, ha mindig kisfiú marad. De eljött az ideje, hogy az ottani szokás szerint letegye szép becenevét, és másikat válasszon. Olyat, amilyet egész életében használni fog. A szülei iskolába szerették volna küldeni. Arra számítottak, hogy a fiú majd nem lesz olyan szegény ember, mint ők. Azt akarták, hogy gyermekük messze földön híres tudós, bölcs férfiú legyen. Ám a bölcsességet nem adják ingyen. Sehol nem találtak olyan tanítót vagy szerzetest, aki csak úgy isten nevében vállalta volna a fiú tanítását. Szülei úgy határoztak, hogy eladják egyetlen birkájukat. Úgy is tettek, s Badmarak elutazhatott a városba, az iskolába. Apja a birka árát odaadta a tanítónak, a fiú pedig beült a többiek mellé a padba. Ecsetet, tust, papírt kapott, és rajzolgatni kezdte az írásjegyeket. Most ijedt ám csak meg Badmarak! Mennyi írásjegy! Van vagy ezer, talán kétezer is. És minden írásjegyet jól meg kell jegyezni, mert az egyik azt jelenti, hogy víz, a másik azt, hogy nap, a harmadik azt, hogy ember. Eltelt egy nap, el kettő; a harmadik napon Badmarak megszökött a tanítótól. Kiszaladt a mezőre, leheveredett a fűbe, és gondolkozni kezdett. Haza nem térhet, szégyellné magát apja és anyja előtt. Az iskolába sincs kedve visszamenni, nem kell neki az a rettenetes nagy tudomány. így tépelődött sokáig, végre is hangos zokogásra fakadt:- Miért is nem tartott otthon apám? Őrizném a juhokat a hegyekben. Miért volna szükségem arra a bölcsességre, amire a tanító taníthat? Ó, én szegény Badmarak, ki fog rajtam segíteni? Jól kisírta magát; ettől megnyugodott és elszunnyadt. Egy hangya ébresztette fel. A kis állat felmászott a kezére, azon keresztül cipelte a nálánál sokkal nagyobb terhet, egy búzaszemet. Badmarak ráfújt, s a hangya terhével együtt messzire repült. Badmarak pedig újra elszundított. Éppen azt álmodta, hogy ismét otthon van, mikor valami csiklandozás fölébresztette. Hát ugyanaz a hangya, amelyiket az előbb lefújta a kezéről, mászott az uj- jaira, és vonszolta nehéz terhét. Badmarak ismét ráfújt. A hangya lesodródott a földre. A fiú utánanézett, s így gondolkozott magában: „Hátha nem is közönséges hangya, hanem...” De be sem fejezhette gondolatát, máris ott volt a hangya a kezén, és küzdött nagy terhével. Badmarak most nem fújta le a kezéről, hanem továbbsegítette. Figyelte a hangyát: most egy nagy kő állt az útjában. A hangya megmászta ezt is terhével együtt. Most éppen a kő tetejére ért volna, mikor hirtelen szél támadt. A szél lesodorta a földre. Olyan nagyot esett szegény állatka, hogy a hátára fordult, és lábai az ég felé kalimpáltak. Badmarak egy pálcikával lábra segítette a hangyát. Alig szusszant egyet a derék kis állat, máris kapta terhét, és mászott föl a kőre. Ám ismét csak lesodorta a szél. S megpróbálta még sokszor, míg végül is sikerült feljutnia a kő tetejére, és hazatérhetett a bolyba. Badmarak elgondolkozott:- A hangya kicsi és gyenge, mégis elérte célját. Én ember vagyok, és sokkal erősebb. Én ne érném el célomat?- Helyesen beszélsz, Badmarak - mondta valaki a háta mögött. - Alig tanultál még valamit, máris úgy beszélsz, mint egy nagy bölcs. De igazán bölcs akkor leszel, ha nekiállsz a tanulásnak. Badmarak körülnézett: honnan jön a hang? És ekkor meglátta a hangyát. Meglátta a hangyát, az beszélt hozzá. Valóban nem közönséges hangya volt. Badmarak visszatért az iskolába. Most már nem találta nehéznek a tanulást. Nagy tudós lett belőle, és bölcsességének híre messzi földre eljutott. Belia György fordítása V olt a világon egy kis malac, annak volt egy kis háza egy nagy rengeteg erdő közepén. Egyszer, amint ebben a kis házban főzögetett magának, odament egy nagy ordas farkas, beszólt az ajtón:- Eressz be, kedves malackám, nagyon hideg van idekint, fázom.- Nem eresztelek biz én, mert megeszel.- Ereszd be hát legalább az egyik hátulsó lábam. A kis malac beeresztette az egyik hátulsó lábát. Hanem alattomban odatett egy nagy fazék vizet a tűzre. Kicsi idő múlva megint megszólalt a farkas:- Ugyan, kedves kis malackám, ereszd be a másik hátulsó lábam is. A kis malac beeresztette azt is. De a farkas azzal se érte be, hanem egy kis idő múlva megint beszólt:- Kedves kis malackám, ereszd be a két első lábam is. A kis malac beeresztette a két első lábát is; de a farkasnak az se volt elég, megint megszólalt:- Édes-kedves kis malackám, eressz be már egészen, majd meglásd, egy ujjal se nyúlok hozzád. Erre a kis malac egy zsákot szépen odatett a nyíláshoz, hogy amint a farkas jön háttal befelé, egyenesen abba menjen be. Azzal beeresztette. A farkas csakugyan a zsákba farolt be. ARANY LÁSZLÓ A kis malac és a farkasok A kis malac se volt rest, hirtelen bekötötte a zsák száját, lekapta a tűzről a nagy fazék forró vizet, leforrázta vele a farkast, azután hirtelen felmászott egy nagy fára. A farkas egy darabig ordított, mert a forró víz úgy levitte a szőrét, hogy egy szál se maradt rajta. Azután addig hányta- vetette magát, míg utoljára kiódozott a zsák szája. Kibújt belőle, szaladt egyenesen segítséget hozni. Vissza is jött nemsokára vagy tizedmagával. Elkezdték keresni a kis malacot. Ad- dig-addig keresték, míg valamelyik csakugyan meglátta a fa tetején. Odamentek a fa alá, elkezdtek tanakodni, hogy mitévők legyenek, mi módon fogják meg a kis malacot. Mert egyik se tudott a fára felmászni. Nagy sokára azután elhatározták, hogy egymás hátára állnak mindnyájan, mint a lédeci birkák, úgy aztán a legfelső majd csak eléri. El is kezdtek egymás hátára felmászni. A kopasz maradt legalul, mert félt feljebb menni, így hát a többi mind az ő hátán volt. Már olyan magasan voltak, hogy csak egyetlen hibázott. Az az egy is elkezdett már mászni. Akkor a kis malac hirtelen elkiáltotta magát:- Forró vizet a kopasznak! A kopasz megijedt, kiugrott a többi alól; a sok farkas mind lepotyogott; kinek lába, kinek nyaka tört ki, a kopasz meg úgy elszaladt, hogy sose látták többet. A kis malac szépen leszállóit a fáról, hazament, többet felé se mertek menni a háza tájékának a farkasok. Ha követed a példámat, és az utasításaim szerint elkészíted ezeket az apró állatkákat, neked is ilyen gazdag állatfarmod lehet, mint nekem van. Nos, rajta! EGÉR Makkból van a teste, a farka egy vékony, görbe ágacska, a fülei fenyőtoboz-pikkelyek és az orra egy letört gyufaszál feje. (Óvatosan az előre kifúrt makkba kell belenyomni.) SÜNI A gesztenye szúrós héjából levágtam egy karéjt, és azt ráragasztottam egy makkra úgy, hogy annak az eleje, vagyis a kis pofácskája kilátsszon. Az én állatseregletem MADÁR Egy erdeifenyő tobozra szép tollakat ragasztottam (a zebrapintyeimtől kölcsönöztem néhányat, azok úgyis állandóan hullatják őket), a madár- feje egy kicsi makkból készült, csőre fenyőpikkelyből; lábai kicsi villás ágak. PÁVA Egy szép, szabályos alakú, hosszúkás gesztenyébe óvatosan három lyukat fúrtam: egyet a nyaknak, kettőt a lábaknak. Ezekre rövid pálcikákat illesztettem. A fej megintcsak egy makk, a bóbita meg egy apró levélke. Hogy a páva meg is álljon a lábán, két apró bükkmak- kot kerestem. A páva díszét, a legyezőszerű farkát egymás mellé ragasztott juhartermések alkotják. De ezeket csak akkor ragasztottam a gesztenyetestre, amikor a madárkám már biztonságosan megállt a lábán. A BARIKÁT csak lerajzoltam neked, hisz most már magad is tudod, hogyan lehet a sokféle termésből mókás állatokat barkácsolni. Jó szórakozást! Kis Füles Az öt búvár közül négy bizonyára hamarosan a víz felszínére jön, mivel a búvártalálkozón csak egyetlen búvárnak biztosít oxigént a csónakban ülő társa. Melyiknek? MEGFEJTÉS Az október 30-ai számunkban közölt feladat megfejtése: Dorombolás. Nyertesek: Miklós László, Kisgéres; Mészáros Ibolya, Baka; Soós Tímea, Béna; Balogh Alica, Kassa; Biacsko Gábor, Bély. Szerkeszti: Tallósi Béla
