Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-11-13 / 46. szám
BOHUMIL HRABAL A kaméliás hölgy Emeletes, külvárosi bérház, melynek lakásai egyenesen az udvarról meg a gangról nyílnak, s mivel minden lakás bejárati ajtaja elé olyan kis dobozszerű előteret eszkábál- tak, amely kísértetiesen emlékeztet egy szekrényre, úgy rémlik, mintha az emberek almáriumokban járkálnának ki meg be. És a gangra csigalépcső visz, amelyet időről időre kimeszelnek, hogy sötétedés után a világítást megspórolják. A lépcső beugrójából egy Krisztus tekint le, akinek töviskorona helyett műrózsakoszorú van a fején, amit egyyszer egy bérlő nyert a körhintánál levő céllövöldében. Ez alatt a Krisztus alatt pedig ott térdepel a házmesterné, mellette a felmosóvödör, és erőteljes mozdulatokkal sikálja a lépcsőt.- Jó estét, anyuska - köszönt rá Rosetka, a kirakatrendezőnő.- Stét - mondja az anyja, és a ronggyal összehúzta a szemetet.- Anyus, hányszor mondtam már magának, hogy tegye a térde alá a lábtörlőt. Vagy egy összehajtogatott zsákot.- Jól van, na - válaszolta az anyja, és kezét a vödörben hagyta.- Látja, látja! Aztán meg csupa reuma, és átnyögdécseli az egész éjszakát - mondta Rosetka, s cipője orrával undorral félretolta a vizes rongyot, és egy lépcsőfokkal az anyja fölé állt. Ujjai közt egy arany zsinóron lógó kis fehér dobozt tartott, ami úgy himbálózott, mint egy inga.- Jaj, édes istenem - sopánkodott az anyja, és a súrolókefét a piszokba mártotta -, hoztál egy kis dohányt?- Majd a jövő hónapban - felelte a lány.- Tán a halálodig etesselek? - fortyogott az anyja, s úgy tetszett, mintha a gyökérkefével vitatná meg szerencsétlenségét.- De most aztán elég, anyus. Ha ez magának nem tetszik, akkor összeszedem a cók- mókomat, és elmegyek hazulról. Minek is jöttem a világra, ebbe a siralom völgyébe? - mondta Rosetka.- Mit hozol már megint abban a dobozban? - kérdezte az anya.- Hiszen jól tudja - mondta Rosetka, aztán felemelte ujjacskáját, amin az arany zsineggel átkötött dobozocska himbálózott, és lehajtott fejjel mormogta: - Vissza kell még mennem a körzetembe. - Azzal befordult a gangra. A korlátot két öregasszony támasztotta.- Én - mondta az egyik -, én ha Simpson asszony helyében lettem volna, azt mondtam volna a walesi hercegnek, hogy mint a szeretőd, csak tessék, de mint a feleséged, soha, mert ezzel fuccs a Brit Birodalomnak.- Jó estét - mondta Rosetka.- Jó estét, jó estét - mondta mézesmázo- san a másik öregasszony, és hozzátette: - Tán esőt kapunk, kanálisszagot érezni. Rosetka belépett az előtérbe, és onnan rögtön a konyhába. A kis fehér dobozt a bevetetlen ágyra tette, aztán bement a sötét szobába. A szoba ablakaiból be lehetett látni a szemközti kivilágított kocsmába.- Itt vagy? - kérdezte.- Itt, Rosetka. Nem volt a gangon a macskám?- Nem láttam, de jó estét, apus - mondta, aztán rákönyökölt a karszékre, amelyben az apja ült, és a kocsmát nézte, ahol a zöld biliárdasztal körül dákókkal járkáltak a játékosok, és fejüket meg a lábukat levágta az ablakkeret.- Hogy ezt a Láda nem buzerából játssza meg?! - csodálkozott az apja. Rosetka kikapcsolta a melltartóját.- És mit mondtam? - szólt az apja elégedetten. - Most aztán ráadásul Kamii szériát csinálhat.- Igen? - kérdezte Rosetka, és lehúzta a bugyiját, de a lábfeje beakadt, és addig ugrált féllábon, amíg végül oldalával rá nem esett a díványra. Apjára rájött a köhögési roham, és hányni kezdett. Rosetka odatette a vödröt, utána kinyitotta a szekrényt, kivette fehér estélyi ruháját, magára kapta, simogatta a hűvös selymet, és nézte, hogy áll rajta.- Csak már kiokádnám ezt az átkozott életet - mondta az apja. Aztán gombolyaggá összekuporodva hallgatta a biliárdgolyók lágy koccanásait.- Ha legalább a macskám itt lenne - panaszkodott.- Visszajön az, biztosan csavarog valahol vagy mi - mondta a lánya, és bekapcsolt magán egy tiszta melltartót. Aztán kiment a konyhába. Az anyja a tükör előtt állt, és ujjai között egy szép kaméliaágacskát tartott. A bevetetlen ágyon ott hevert az arany zsinór és a nyitott fehér doboz.- Anyus, azonnal vegye le magáról ezt a zsákot! - mondta Rosetka, és suttogva hozzátette: - Apus már megint rosszul volt. Az anyja óvatosan letette a kaméliát az ágyra, aztán leoldotta a zsákot, amelyet kötény helyett viselt lépcsőmosáskor, rámutatott az ágacskára, és kiabálni kezdett:- Ilyyen kaméliám volt minden kertészbálon! - és odasúgta: - Töltött borjúhúst kívánt, de valószínűleg már nem bírja...- Anyus, segítsen! - szólalt meg Rosetka, és suttogva folytatta: - Örökösen a macskája után érdeklődik. Az anyja az üvegsarkú, ezüst cipőcskét vette ki a kredencből, ránézett a lányára, aki épp a mosdó fölé hajolt, és hangosan mondta:- Nekem ebben biztosan kificamodna a bokám! - és suttogva hozzátette: - Örökösen belebotlott abba a dögbe, erre az orvos azt mondta, ki kell a macskát dobni. Rosetka a fülét tisztogatta a törülköző csücskével, az anyja meg kihozta a szobából a selyemruhát, maga elé emelte, és nézte a tükörben, hogy áll neki.- Anyus, mossa meg a kezét, még össze- maszatolja nekem! - mondta Rosetka, és halkan hozzáfűzte: - És hová vitte?- Rosetka, mindenki téged fog irigyelni! - kiáltotta az anyja, és odasúgta: - Ki vittem azt a szörnyeteget a dáblicei árokhoz.- Anyuska, segítsen áthúzni a ruhát a fejemen - mondta Rosetka. - Holnap elmegyek és megkeresem. Ezt aztán jól megcsinálta.- Hű, de csinos ez a ruha! - kiáltotta az anyja, és ezt suttogta: - Tegnap sírt apus életében először. A barátok közül már senki sem keresi fel, semmit sem üzennek neki, nem is üdvözöltetik... Rosetka merészebb szájat ka- nyarított magának, aztán felerősítette a kaméliát a ruhájára. Anyja szétmorzsolt egy könnycseppet, és felsóhajtott. Aztán kinyitotta a szobaajtót, felgyújtotta a villanyt, és mindkét kezével a belépő lányra mutatott.- Nézz csak ide, apus! A kaméliás hölgy! A beesett arc kikandikált a karszékből.- Jól áll neked, kislányom, nagyon jól - mondta az apja, és egy kis kerek zsebtükröt emelt arcához, belenézett, aztán ujjával a két ablak közötti fényképre mutatott, egy nyitott inges, erős férfi képére, aki a biliárdasztalnál áll, és dákóját krétázza, rámutatott a képre, és így szólt:- Ilyen kezdet után, ilyen vég - mondta és belemeredt a kis tükörbe, és az ujját körbejáratta a szája körüli ráncokon.- Apus - szólt Rosetka, és megperdült, mint egy maneken, hogy minden oldalról megmutassa magát.- Jól áll neked, kislányom, nagyon jól - mondta az apja csöndesen -, mulass jól, hisz én is szerettem valaha mulatozni, és azt tanácsolom, mindig arra törekedj, hogy egyre jobb legyél, miként én is erre törekedtem... én, aki ma már tudom, hogy miért nem jönnek és nem is fognak már hozzám jönni a barátok a biliárdasztal mellől. Én magam sem jönnék magamhoz - mondta az apa mosolyogva, és ismét belenézett a kerek zsebtükörbe, és hozzátette: - Csak legalább a macskám itt lenne velem, a macskám, aki még most is olyannak lát, mintha fiatal, szép és kedves volnék meg minden, tudod? Az ablak alatt felbőgött egy autóduda.- Itt a taxi - kiáltotta Rosetka. - Jó éjszakát, apus! - és egy puszit dobott felé a levegőben.- Menj, kislányom, szórakozzál csak, szórakozzál, ahogy én is sokszor szórakoztam valamikor, még az én időmben - suttogta az apa, és az ablakpárkányra támaszkodott, és látta, hogyan tódulnak a biliárdjátékosok a kocsma ablakaiba, hogy megnézzék, ki érkezett vagy ki utazik el? Anyja a konyhában egy műhermelin kep- pet dobott Rosetka vállára.- Anyus, adjon gyorsan egy ötvenest - mondta Rosetka. Az anyja kinyitotta az ütött-kopott kre- dencet, és felsóhajtott:- Ó, édes istenem. Aztán a selyem estélyi ruha kiperdült a gangra. Az anya fél kézzel a korlátra támaszkodott, fél kézzel pedig fájós csípőjét fogta. És nézte, amint a csigalépcsőn lelibeg az udvarra a fehér műhermelin kepp, és az Uvegsarkú cipőcskék egy jobb világ hangjait kopogják ki. Rosetka kiszaladt az udvarra, megállt a kanális fölött, kezecskéjével felintett az anyjának, és őszintén ránevetett. Az anyja megrázta a fejét, és behunyta a szemét. Az egyik vénasszony gyilkosán megjegyezte:- Bűzlenek a kanálisok, eső lesz. Várnai Erzsébet fordítása A szomszédnak van egy kutyája, amely nem tudja, hogy a gazdija bolond. Csupán az urát és parancsolóját látja benne - mint minden kutya. Gyakran találkozom velük a lépcsőházban vagy a házunk előtt, néha többször is naponta. Együtt járnak sörözni. Vigyáznom kell, különben belém botlanak, holott semmi kedvem hozzá, mert beszélgetni akarnak. A kutyát Ukulelének hívják. Tönkretesz a kutya rabszolgai alázattal vegyes szófogadása, meg nyirkos nyelvének csurgó nyála, ahogy a szomszédnak csaknem szüntelenül nyalogatja a kezét. Vagy ahogy a térdéhez dör- gölőzik és közben behunyja a szemét. A szomszédnak meg bármikor klattyanhat egyet, s ilyenkor fölmászik a kerítésre és onnan köpdösi a járókelőket. A sör után van elegendő nyála. A kutyájának még több. Az csak ül alatta, csóválja a farkát, szinte söpri maga körül a földet - és szere- lemittasan nézi a bolond gazdit. Máskor meg talál a szomszéd egy sörösüveget, dicsekszik vele a bölcsőde előtti járdán, s olykor-olykor belefúj az üveg szájába, ahonnan olyan hang hallatszik, mint DUSÁN duSek A mm a hajó kürtje. Kis idő múltán valamiféle dallam kerekedik belőle. Ukulele is hozzátesz mindig egy kicsit - ugat vagy vonít, mígnem a bölcsőde bejáratában megjelenik egy kövér szakácsnő és elzavarja mindkettőjüket. Ezt nagyon élvezik. A kutya még inkább, mint a gazdija. Nevetnek, vihorásznak. És mennek sörözni. A kerítés mögül integetnek nekik a gyerekek, összecsücsörítik a szájukat. Vékonyka hangjuk villamosok csilingelősét, autók és trolibuszok dudálását, sőt kerékpárok csengetését utánozza. Egy óra sem telik bele, a szomszéd a kutyájával fagyizni indul. Inkább kitérek előlük. Az újságárus bódéjánál megállnak, kikönyörögnek néhány tegnapi újságot vagy vesznek néhány különféle értékű olcsóbb bélyeget, hogy a kirakatokra ragasszák. A szomszéd hozzátörli a kutya örökké lógó nyelvéhez a bélyegeket s máris kezdődik az utca díszítése. A bélyegek kisebbek a plakátoknál. Aztán olvasni kezd a kutyának - sorba veszi az újság főbb címeit. Máskor meg letelepednek a ház körüli füves területre, a kutya lapozni kezd az újságokban, mintha olvasná is a gazdájának. Leginkább a sporthíreket kedveli. A szomszéd nem hagyja bántani. Az ábécét tanulja - mondja. Majd megtanítja írni is - meg a nagy egyszeregyre. A kicsit már tudja. Szóval - bolond. A cukrászdában előbb megvendégelik őket, szánnak rájuk egy kis vaníliás fagyit, amiből egyszer ő, aztán a kutya nyalint. Később elzavarják őket, mert rontják az üzletet - meg egy kicsit bűzlenek is. Szinte élvezik, ahogy zavarják őket kifelé. A szomszéd még inkább, mint a kutyája. Mennek fürdeni, hogy ne legyenek büdösek. Az újságokból papírcsákót csinálnak - a szomszéd kelletlenül ismeri el, hogy ezt a kutya még nem tudja - s úgy köszönnek, szalutálnak, mint a katonák. Egyikük a generális, a másik a még főbb generális. Befordulnak a sarkon - épp az utamba kerülnek. Gyorsan kikerülöm őket. A szomszéd rám szól:- Ne kerüljön már annyira bennünket! A kutya a farkát csóválja. És behunyja a szemét. Mindenki kikerüli. A szomszéd vékonyka hangon mondja:- Látod. Ukusko, milyen, kikerül minket, mitévők legyünk? Megkötöm a cipőm fűzőjét és az órámra tekintek. Hogyhogy semmi sem történik? De mégis. A kutya körülszaglász, majd ijedten elugrik tőlem, aztán behúzza a farkát - s utoléri a szomszédot. Számára én vagyok a bolond. Vércse Miklós fordítása IRODALOM 1994. november 13. 1/BSärilBp Sz abó Ottó grafikája
