Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-11-13 / 46. szám

l/BSÚrnap 1994. november 13. x INTERJÚ Inter jú Peter Mihókkal, a Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara elnökével Talán túl a holtponton • A kereskedelem bővítésében elsőrendű fontosságú a kapcsolatok kiépítése. A kamara elnökeként leg­utóbb Moszkvában járt. Oroszországi tárgyalásai milyen eredményt hoztak?- Moszkvában megnyitottam kama­ránk oroszországi kirendeltségét, ahol munkatársaink feladata elsősorban a kölcsönös kapcsolatok felvétele lesz, és persze a kereskedelmet érintő új orosz törvények, rendeletek feldolgo­zása is. Vagyis kirendeltségünk révén a hazai kamaratag gyorsan értesülhet és szakszerű információkat kaphat a hatalmas orosz piacon zajló esemé­nyekről, az ottani exportlehetősé­gekről. Oroszországi partnereinkkel megegyeztünk, hogy a két fél össze­kapcsolja folyamatosan aktualizált adatbázisát, ezzel is segítve az infor­mációcserét. Az Expocentrum cég ve­zérigazgatójával megállapodtunk, előreláthatólag az év végéig aláírjuk azt a szerződést, amely kamaratagja­inknak lehetővé teszi, hogy a legna­gyobb orosz kiállítás- és vásárszervező cég rendezvényein kedvezményesen, mintegy 20 százalékkal olcsóbban jus­sanak kiállítási területhez. Végezetül az orosz nemzeti vagyonalappal foly­tatott tárgyalásaink során felvetettük: a mindkét országban folyó privatizáció­ban kölcsönösen vegyünk részt, ezzel is csökkentenénk a két ország közt meglévő adósságok mértékét. • Szeptemberben a kamara vezetői és néhány honi vállalkozó nagyszabá­sú körutat tett Latin-Amerikában. Ez még nem lenne különös, az viszont igen, hogy kőrútjuk végeztével éppen a kecsegtető kubai piaci lehetősége­ket hangsúlyozták ki.- Ha a gazdasági statisztikákba be­letekintünk, rögvest kitűnik - Szlová­kia kereskedelmének megközelítőleg 95 százalékát az európai államokkal bonyolítja le. Márpedig a legígérete­sebb kiviteli lehetőségek az új gazda­sági növekedési régiókban vannak, vagyis Délkelet-Ázsiában, Kínában - egyáltalán a Csendes-óceán térségé­ben. A latin-amerikai országok is szo­rosan kötődnek e nagy térség piacai­hoz. Az önálló Szlovákia eddig hiva­talosan nem küldött gazdasági dele­gációt Latin-Amerikába, ezért kőrú­tunknak, amelynek során Brazíliát, Argentínát, Mexikót és Kubát keres­tük fel, részben politikai töltete is volt. A meglátogatott államok nemze­ti kamaráival felvettük a kapcsolatot, amelynek előnyeit remélhetőleg mindannyian élvezhetjük majd. Ku­bát nem véletlenül emeltük ki, ugyan­is azt tapasztaltuk, hogy rendkívül nagy szimpátiával viszonyultak hoz­zánk és általában Szlovákiához. Ko­rábban komoly gazdasági kapcsolata­ink voltak, szakembereket küldtünk a szigetországba, és ottjártunkkor érez­hető volt, a kubaiak az átmeneti visszaesést követően ismét intenzí­vebbé szeretnék tenni a két ország közti kereskedelmet. Különösen a gépipari, az energiaipari termékek és a mezőgazdasági vegyszerek terén lennénk érdekeltek, emellett korábbi beruházásainkat is modernizálni kel­lene. Kubából pedig színesfémet hoz­hatunk be. Egyet szögezzünk le: a po­litikát és a gazdaságot külön kell vá­lasztani, nemcsak mi, hanem a többi ország is keresi a kapcsolatokat Ku­bával. • A személyes kapcsolatok felvétele mellett a világgazdaságban uralkodó általános viszonyok szintén rendkívül fontosak. A világkereskedelem szem­pontjából kulcsfontosságú, hogy az idén végre a marokkói Marrakeshben lezárták a GATT ún. Uruguayi-fordu­lóját, ami 1995-től csökkenti a még meglévő vámfalakat. Szlovákia szá­mára mit jelent e kereskedelemélén­kítő lépés?- Jövőre fokozatosan - a megadott ütemterv szerint - megkezdődik a vámfalak leépítése. Nem késlekedhe­tünk, ezért szerintem a gazdasági mi­nisztériumban részletes elemzésnek kell alávetni a vaskos dokumentumot, és a vállalkozók tudtára adni, 1995- től mennyiben változnak meg a játék- szabályok. Szlovákiában egyébként a vámok alacsonyabbak, mint az euró­pai országok többségében, ennek el­lenére ugyanolyan arányban kell csökkentenünk a vámokat, mint az összes többi GATT-tagnak. Ez nyi­tottabbá teszi belső piacunkat, amire jó lesz felkészülni a hazai gyártóink­nak. Másrészt az exportőrök számára kedvező hír: termékeinket kisebb vám terheli majd. Ám az Uruguayi­forduló legfontosabb hatása a követ­kező: a fejlett országok piacuk védel­mében nem mennyiségi, hanem minőségi korlátozásokkal fogják ele­jét venni a nem kívánt konkurenciá­nak. Vagyis, ha termékeink fennakad­nak a szigorú minőségi vizsgálatok során, semmilyen vámkönnyítés nem segít exportőreinken. Ráadásul a jobb minőséget nemcsak a végtermékek esetében követelik meg, hanem már a gyártástechnológiában is. Ter­melőinknek, a kivitel gondolatával játszó cégeinknek gyakorlatilag minőségi ugrást kell véghez vinniük. Minél gyorsabban sikerül e lépésvál­tás, annál nagyobb szeletet hasítha­tunk ki a külpiacból. • Pozitív fejleményként könyvelhet­jük el, hogy kedvező fordulat történt a külkereskedelmünkben; az év első 8 hónapjában ugyan szerény mértékű, de aktív kereskedelmi mérleget tud­tunk felmutatni, és ez érvényes leg­fontosabb partnerünkkel, Csehor­szággal szemben is. Vajon minek kö­szönhető e fordulat?- Valóban változás történt külke­reskedelmünkben, amit én három té­nyező együttes hatásával magyará­zok. Először is: a pénzpolitikában fontos lépések történtek, a 10 százalé­kos devalváció is megtette jótékony hatását, emellett a Csehországgal fennálló vámunió játékszabályain be­lül maradva a közös fizetőeszközhöz, az ECU-hoz viszonyítva ugyancsak leértékeltük a szlovák koronát. Most, hogy pozitív fordulat történt a Cseh­országgal folytatott kereskedelmünk­ben, partnerünk nem véletlenül han­goztatja, ideje volna újra felértékelni a fizetőeszközünket. Másodszor: a behozatali pótlék bevezetése ugyan­csak megtette kedvező hatását. Az importot megdrágító lépés ésszerűsí­tette a külkereskedelemmel foglalko­zók döntéseit, másrészt védte, erősí­tette a hazai piacot, a hazai ter­melőket. E két tényező hatása azon­ban rövid távra szól, ellenben a har­madik, az ipari termelés és általában a gazdaság mérsékelt fellendülése már hosszabb távon is stabilizálhatja helyzetünket. A makroökonómiai mutatók kedvező alakulása normális fejlődés esetén jó rajthelyzetet teremt 1995-re. Persze, az exportőröknek fi­gyelembe kell venniük, hogy a beho­zatali pótlék által nyújtott védelem 1994. december 31-én megszűnik, ugyanis nem hinném, hogy az Általá­nos Vámtarifa és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) vezetői bele­egyeznének ennek meghosszabbításá­ba. Hogy miért? Mert a bevezetése­kor felhozott legfontosabb érvünk, vagyis hogy rendkívül kicsi a valuta­tartalékunk, mára érvényét veszítette. • Említette a legfontosabb gazda­sági mutatók alakulásának kedvező voltát. Mint ismeretes, az 1994-re szóló költségvetés a következő keret­számokat állapította meg: 12 százalé­kos infláció, 17 százalékos munkanél­küliség, 0 százalékos gazdasági növe­kedés és 14 milliárd koronás költség- vetési deficit. Már csak néhány hét van hátra 1994-ből, így talán nem ko­rai megjósolni, vajon mi teljesül és mi nem e mutatókból.-- Ami az inflációt illeti, szerintem nem lépjük túl a 12 százalékot, a munkanélküliség országos mutatóját - ha lehet így mondani - teljesítjük, vagyis a 17 százalék alatt maradunk. Sőt, e téren egyértelmű sikerként könyvelhetjük el, hogy már hónapok óta 14,5 százalék körül mozgunk. A gazdaság, bár a talpraállás jeleit mu­tatja, mégsem ér el növekedést, aho­gyan azt az optimisták várták. Való­ban nulla százalék, vagyis a stagnálás tájékán mozog, vagy jelentéktelen visszaesést érünk el. Ami a költség- vetési deficitet illeti, ennek nagyságát a legnehezebb felbecsülni. Ugyanis az év végén többnyire alaposan meg­ugrik a hiány, hiszen ki kell fizetni a kormány egyes tárcáinak az évközben maguk előtt görgetett számláikat. Persze, mesterségesen mérsékelni le­het a hiányt, úgy, hogy egyes kiadá­sokat átütemeznek a következő évre. Ez azonban már játék a számokkal. Összegezve, a tervezett 14 milliárd koronás hiányt valószínűleg nem si­kerül tartanunk, szerintem 18-20 mil­liárd korona közötti lesz az idei defi­cit nagysága. • Emlékszem, tavaly a parlament­ben az 1994-re szóló költségvetés vi­tája során az ellenzéki képviselők tel­jesen irreálisnak tartották a végül mégis elfogadott irányszámokat. Most viszont úgy tűnik, többé-kevésbé még­is sikerült ezeket tartanunk. Minek köszönhető a javulás: annak, hogy már a neheze mögöttünk van, vagy annak, hogy a Moravcík-kormány energikus lépéseket tett a gazdaság élénkítése terén?- A Moravéík-kabinet hathónapos tevékenysége túl rövid idő ahhoz, hogy előrelendítse a gazdaság szeke­rét, fél év alatt egyszerűen nem lehet csodákat elérni. Ez az 1989-es fordu­latot követő valamennyi kormány eredménye, mindegyik valamivel hozzájárult a szerkezetátalakításhoz. A pozitív változásban rendkívül fon­tos szerepe van az államtalanítás fo­lyamatának; mindegy, hogy a cégek a privatizáció milyen formájában kerül­tek teljesen vagy részben magánkéz­be, egy a lényeg: a privatizáció előtti agónia e vállalatok esetében megszűnt. Az elmúlt időszakban a vállalkozók hozzáállása szintén meg­változott, kezdenek alkalmazkodni a piacgazdaság játékszabályaihoz. Ne feledkezzünk el a Szlovák Nemzeti Bank szerepéről sem, amely restriktiv politikájával elejét vette a vágtató inf­lációnak. Ám most módosítania kel­lene eddigi pénzpolitikáját, intézke­dései révén a kereskedelmi bankok­nak növelniük kellene a hitellehetősé­gek körét, mivel csak elegendő tőke- befektetés révén lehet kiaknázni a talpra állás folyamatát, és megadni a felemelkedéshez a kezdőlökést. • E tények ismeretében mérsékelt optimizmussal tekinthetünk a jövőbe. Vajon mit várhatunk 1995-től?- Bár nem vagyok jós, azért meg­próbálom felvázolni, mit várhatunk a jövőtől, mit kellene tennünk 1995- ben. A legfontosabb feladat a gazda­ság élénkítése; ez nagyban függ a bel­politikai helyzet stabilitásától, attól, hogy az új kormány milyen parla­menti többségre tesz szert, mennyire tudja keresztülvinni akaratát. Nem le­het eléggé hangsúlyozni a működőké­pes gazdaság fontosságát, hiszen enélkül nem lehet kellő mértékben fi­nanszírozni az oktatás, az egészség­ügy, a kultúra szféráját, és lehetetlen hatékony szociálpolitikát folytani. A felsoroltakhoz pénz szükséges, még­hozzá nem is kevés, és a pénzt a gaz­daság termeli ki. Szerintem 1995-ben végre túlbillenünk a holtponton, a visszaesést, illetve stagnálást felvált­hatja a mérsékelt, 1 százalék körüli növekedés. Fontosnak tartom, hogy a kormány a vállalkozói szférát na­gyobb teljesítményre ösztönözze, mégpedig akár az adóterhek fokoza­tos mérséklésével is. A kisebb adók ugyanis több bevételt jelenthetnek az államháztartásnak, az adócsalások mértékének visszaesése miatt. A nö­vekvő termelés több piacot igényel, vagyis kimondottan exporttámogató politikát kell folytatnunk. Szinte egy­folytában hangoztatjuk, hogy a fejlett Európához szeretnénk csatlakozni. Az idő rohan, az Európai Unióval kö­tött társulási szerződésünkben foglal­tak konkrét megvalósítása terén bi­zony eddig nagyon keveset tettünk. Eddig a puszta szavaknál, óhajoknál maradtunk, 1995-ben tehát végre hozzá kell fogni az érdembeli munká­hoz. Ne feledjük, 1996-ban az unió tagjai összeülnek, hogy megvitassák, mely államokkal bővítsék a szerveze­tet. Ha addigra nem teszünk eleget a társulási szerződésben foglaltaknak, könnyen kimaradhatunk az újabb tag- felvételi hullámból. • A kereskedelmi kamara legutóbbi piacfeltáró útjairól már beszéltünk. Ezek fontossága vitathatatlan. De va­jon milyen előnnyel jár a kamarai tagság, milyen szolgáltatásokat nyújt a tagoknak?- A Szlovák Kereskedelmi és Ipari Kamara közjogi szervezet, amely a vállalkozók érdekeit védi a kor­mánnyal, a törvényalkotókkal és a külfölddel szemben. Jelenleg mintegy * 19 800 tagot számlálunk, 8 regionális irodánk és három kirendeltségünk ré­vén gyakorlatilag az ország vala­mennyi régiójában képviselve va­gyunk, konkrétan Dél-Szlovákiában Komáromban és Losoncon műkö­dünk. Tagjai vagyunk számos nem­zetközi szervezetnek, többek között a párizsi székhelyű Nemzetközi Keres­kedelmi Kamarának. Fokozatosan több kétoldalú szerződést kötöttünk az egyes nemzeti kamarákkal; Ma­gyarországgal például az elsők kö­zött, még 1992 decemberében írtuk alá a szerződést. Szolgáltatásaink, adatbázisunk, információink - ame­lyeket részben lapunkban is közrea­dunk - mind a hazai vállalkozók ex­portlehetőségeinek esélyét növelik. • Végezetül éppen az információto­vábbítás fontosságára szeretnék rá­kérdezni. A külföldi érdeklődőknek mennyi információ áll rendelkezésük­re Szlovákiáról, milyen adatokat tu­dunk szolgáltatni a potenciális befek­tetőknek és kereskedőknek?- Mind a mai napig hiányzik egy szakavatott, fontos adatokban gazdag hírközlő eszköz, amelynek révén tájé­koztatnánk a nagyvilágot a szlovákiai történésekről, az itteni beruházási le­hetőségekről, a jogi előírásokról. Ed­dig egyetlen kormány sem tett konk­rét lépést ez ügyben, valószínűleg a kamarának kell megvalósítani a kül­föld tájékoztatását. Tudjuk, egy-egy külföldi üzleti út csupán arra elég, hogy felkeltsük irányunkban az ér­deklődést, amit aztán rendszeres tájé­koztatással tudnánk fenntartani. A külképviseleteinknek a szokásos dip­lomáciai szolgálaton kívül gazdasági, kereskedelmi érdekeinket is képvisel­ni kellene. Sajnos, ez egyelőre nem működik. Mi a világpolitika színpa­dán nem játszunk, nem is játszhatunk komoly szerepet, ennek ellenére ajánlatos jól tájékozódnunk az esemé­nyek özönében, és az információk tömkelegét feldolgozva a számunkra fontos ismeretanyagot Szlovákia prosperálására kell fordítani. E ko­moly feladat megvalósításából kama­ránk is ki akarja venni a részét. • Köszönöm az interjút. Sidó H. Zoltán

Next

/
Oldalképek
Tartalom