Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-11-06 / 45. szám

32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádió­műsor Olvasta már? Böngészett már? | Netán nyert is már? és nyerjen veiül Károly kontra Diana írásunk a 7.oldalon Pogányok fűszere Riportunk a 8-9. oldalon 1994. november 6. XXVII. évfolyam Ára 9 korona mondani. S mélázok hozzá nagy oko­san. Hosszasan és kimerítően. Na. Szóval. Izé. Hát, fiaim, csak énekeljetek, de ha már megúsztunk néhány évtizedet, azért melegen ajánlom, kerüljétek a zárt osztályt, már amennyire lehet. S ajánlom figyelmetekbe nyelvújító szörnyszüleményemet, melyről, ha taglalná, valami ilyet írna az értelmező szótár: „Emberi lény, mely nagyobb, idegen közeggel van körbe kerítve.” Mert a kisebbségi tudat enklávéját és ferdüléseit tudtommal egyetlen szótár sem próbálta letopografálni. Amiképp a hülyeséget sem egzaktan ragozni. Mert erre is van példa: minap hallom, hogy pozsonyi színinövendékek Ör­kény remek darabját, a Tóthékat ké­szülnek eljátszani vizsgaelőadásként. Ami rendben, sőt, kiváló. Ami hajat emelint újfent és I. Péter cárisszimusz ollójáért kiált, az a darab „új” címe: Slovákovci. Azaz: Szlovákék. Hát. Izé. Meg ecet. Ecet a rongyra. Ecetes rongy a homlokra, hűtendő. Ugranak is be azonnal a remek hasonlatok, Uhorská Elektráról meg egyebekről, melyeket szintén nem lenne utolsó do­log eljátszodni. A kultúrtemplom kul­túrára éhes kultúrközönségének. Mert a szabadság elhozta számunkra, csö- kött és bárgyú, évtizedekig a cenzúrá- zatlan kultúrgyönyörökre áhítozó kö­zép-európai művelt népeknek a dőzst. Most aztán nyakig bele a vályúba, a gyönyörök moslékába, mely habarék­nak művészet a neve. H ogy melyik tudati bigott- ság, eszmei enklávé, önma­ga korlátoltságától körbe- karámozott magatartásforma és „művészi megnyilatkozás” az elszo­morítóbb: a kisebbségi enklávé - ön­építés helyett a kultúrától jókora távol­ságban (sőt, ellenében) ténykedő hősök megnyilatkozásain nyammogó - ifjú hegedősei, avagy a többségi enk­lávé kisebbségi érzéseinek súlyától roskadozó palánták, azt nehéz eldönte­ni. S egyre nehezebb józanul elviselni.- kövesdi­Méry Gábor felvétele A kifejezés meglehetősen hibrid, legalább annyira, mint az alábbi szösszenet alanyai. Té­mái. Melyek - ezúttal - az iskolában hevertek. Magyar gimnazisták ismerkedési estjére készülődő sráctól hallom, hogy szórakozásul, „kultúrműsor” gyanánt, az iskolai tomaterem-táncparkett be­melegítéseként ők a Vivát Szlovákia paródiáját készülnek előadni. Merthát - régi jó beidegződés - a néhány patta­násos kamasz és hölgyszerepre áhítozó leánysarj aranyos-bugyutácska ismer­kedését elősegítő, a társadalmi etikett kis téglácskáit lerakó bálszerűséget meg kell kultúr-ideologizálni. Határtalan butasá­gomból eredő kérdé­semre (hogy vajon mely jeles - szlovák, esetleg magyar - szerző irodalmi, szín­padi alkotásáról, dalművéről vagyon szó), egyértelmű és a hülyéknek méltán ki­járó, enyhén leeresz­kedő választ kapom: természetesen a hözö- döszö választási dali- kójáról, melyben a té­vé jóvoltából gyö­nyörködhettünk a kö­zelmúltban. A válasz hallatán tüstént ki- szánkázik véremből a valahány promile esz­mei értékű, ebéd után fogyasztott pozsonyi ser hatása, s kúszik fel fejtetőmre a jeges bor­zalom, megemelint- vén minden szál vé­kony hajam, megre­megtetve orromnak, a számból kifordult ci­garetta szájkörüli - sajnos egyre inkább őszbe vegyülő - férfi­úi ékességem pör- kölődő szagától meg­rángó cimpáit. Aha, csúszik ki a számon, mint mindig, ha kime­rítő választ szeretnék

Next

/
Oldalképek
Tartalom