Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-07-10 / 28. szám
•Msrwrmiu vs haj/ ÜÉU HOMWK'Ml t magában. Az organikus zöld kupo- vegtömb az emberiség vágyainak és míg a dőlt, dekonstruktivista üvegtes- politikai rendszer állandó szorítását, negál modott épület a Pozsonyt Buda- ypontjában, az épülő új vásárcsarnok 'a lehet Jókai Mór szülővárosának. A irgó létesítmény helyet kap, immáron íz tulajdonát képezi. Így hát Holocsy atója számára nem marad más, mint- ídor által elkezdett szívós és nagy ki- útelezők keresését a mintegy 250 mil- Reméljük, hamarosan sikerrel jár. Kosár Dezső vm a zene. Erre az örömre azonban it el odáig. ” (Kodály Zoltán) igettyű "CaC lényükön is, bizonyítva az eddig felüt pozitívumokat. Gyermeklendület- őszintén, üde hangzással és tiszta in- icióva! daloltak. Belehallgatva a lorukba, szinte úgy éreztem: gyö- rű és drága tengerszem a Csengettyű, rt is fontos tudatosítani, hogy szüksé- anyagi fedezet nélkül huzamosabb g, lehetetlenség lesz amatőr művésze- unkát végezniük. . huszonöt év mérföldkő is, amelynél ell időzni egy darabig. Visszatekinte- múltban elért eredményekre, kitűzni íjabb fejlődési irányt; a lehetőségeket rejtett tartalékokat. Már csak azért is, t a zene, az ének az a nemzetközi Ív, amelyet mindenki megért. A Csen- yű érdeme is, hogy az énekkari és izetiségi kultúránk egyre terebélye- 5 fácskája ismét megerősödött, lég újabb, még fiatalabb ágai - remélem - sek lesznek tovább terebélyesedni. Havasi József F él évszázada ló és szarvasmarha nélkül szinte elképzelhetetlen volt a paraszti udvar. Azóta nagyot változott a világ. Lovakat ma már csak külön tenyészetekben, jobbik esetben versenyistállók karámjaiban találhatunk. A pesszimistábbak most azt állítják, a szarvasmarhákon a sor. Valóban fennáll a veszélye annak, hogy pár év vagy évtized múltán az egyik legősibb haszonállattal is csak rezervátumokban találkozhatunk? A kérdés azért is időszerű, mert egyes vélemények szerint a jelenlegi helyzet komolyabb, mint gondolnánk. A szlovákiai mezőgazdaság átalakítását célzó reformtörekvések hátulütőjeként napjainkban olyan szintre csökkent le a hazai szarvasmarha-állomány, hogy ez egyesek szerint már a lakosság ellátását is veszélyezteti. Jobbik esetben a hazai ágazat kiteszi magát annak a veszélynek, hogy nem lesz képes a belső piac ellátására, s a külső behozatal teljes mértékben függő helyzetbe hozza, illetve kiszolgáltatottá teszi az ország gazdaságát. Nemhiába figyelmeztetnek erre az agrárszakemberek, s az utóbbi időben immár a tárca vezetése is egyik legfontosabb feladatának érzi, hogy az ágazat leépítésének folyamatát legalább fékezze, s ha csak lehet megállítsa. Mert fejlődésről a helyzet ismeretében még jó néhány évig csak álmodozhatunk. Az állapotok olyan képet mutatnak, hogy az utóbbi években a kényszer hatására folytatott rablógazdálkodás utóhatásainak ellensúlyozásához, a szarvasmarha-állomány felújításához nem egy-két hónap, se nem egy-két év, hanem legalább négy-öt év szükségeltetik. S hogy a leépítés mértéke mekkora, szemléltetésül szolgáljon néhány adat: a Szlovák Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara felmérése szerint 1989-ben még csaknem 1 millió 700 ezer szarvasmarhát tartottak számon, tavaly már csak 992 ezret. Ezzel szorosan összefügg a tehenek számának alakulása is. Az utóbbi néhány év gazdasági kényszerhatásainak következtében - amikor a termelők azt voltak kénytelenek eladni, amilyük még értékesíthető volt, s gyakran 13 koronás kilónkénti áron vitték vágóhídra a teheneket, hogy legalább a dolgozók fizetésére jusson - az egykori 560 ezres tehénállomány mára alig 380 ezerre csökkent. A leépítés mértékével egyenes arányban csökkent a tejtermelés szintje. 1989-ben még 1 milliárd 773 millió liter tejet adtak el a termelők, tavaly ez a mennyiség már az 1 milliárd liter alá csökkent, s 983 millió literes szinten állapodott meg. Váltani kell, de hogyan? Nyilvánvaló, hogy az állam beavatkozása nélkül a jelenlegi leépítési folyamat nehezen állítható meg, hiszen a termelőket immár senki és semmi nem kényszerítheti arra, hogy a gazdaságilag ráfizetéses állattartást akár veszteség árán továbbra is fenntartsák. A piac ma már itt is diktál. Egyes vélemények szerint úgy tűnik, még nem eléggé határozottan, de az illetékesek már tudatosították, lépni kell, míg nem késő. Erre hivatott a piacszabályozási alap által szabályozott garantált árak rendszere, amely a tej és a hús árát szabályozza. A termelők évek óta hangoztatják, az állattenyésztés az egyenlőtlen piaci feltételek miatt annyira ráfizetéses, hogy azok tesznek jól, akik gyorsan megszabadulnak ettől a tehertől. Elég végigjárni a mezőgazdasági szövetkezetek udvarait, szanálásra ítélt üres istállóit, hogy lássuk, nem a levegőbe beszélnek. Felmerül azonban a kérdés: Miért ráfizetéses az állattartás? Izsán, a Komáromi járás egyik szövetkezetében az utóbbi három évben szintén radikálisan lecsökkentették az állatállományt. Az egykori összevont szövetkezet három részre szakadt, s a mintegy hatszáz tehénből náluk az osztozkodás és a leépítés után mintegy 270 darab maradt.- Természetesen az állattenyésztés nem minden ágazata ráfizetéses, de az egyes termelési szakaszokon fellépő improduktív költségek kifejezetten ráfizetésessé teszik az ágazat egészét. Az is nyilvánvaló, hogy az ágazati termelés költségszintje a bevételekhez viszonyítva radikálisan megnövekedett, hiszen amíg a mezőgazdasági termékek értékesítési árai az elmúlt néhány évben átlagosan alig több mint húsz százalékkal emelkedtek, addig a termelési költségek, az egyes alapanyagok árai két-három- szoros növekedést mutatnak. Ilyen feltételek között nem csoda, ha mindenki ott segít magán, ahol tud - fogalmazta meg sommás véleményét Sámson Ferenc, a szövetkezet elnöke Az izsaiak felismerték, az állatállományt csak abban az esetben érdemes fenntartani, ha az hatékony termelést és ezzel együtt megfelelő jövedelmezőséget biztosít. Eddig ugyanis eléggé kaotikus állapotok uralkodtak, nemcsak ebben a szövetkezetben, hanem az ország többi részén is. Általánosan bevett szokás szerint egyszerre több bőrt is le akartak húzni a szarvasmarháról. A tehén tejet is adott, igaz, elég keveset, meg húst is, Vajon hány ilyen szanálásra váró, elhagyott, üres istálló található az országban? azt pedig rágósat. Ma már azonban egyre több helyen tudatosítják, ez a szemlélet nem járható út.- Az intenzív szakosodott tartásra szeretnénk rátérni. A mostani állományunkat belső szelekcióval átalakítjuk, s olyan állományt hozunk létre, amelyikben a fekete-tarka tejtípusú állatok dominálnak. Ezért a borjúkat már tíznapos korukban kiválogatjuk, s üszőnevelésre csak a megfelelő adottságú állatokat fogjuk be. Rögtön itt megmutatkozik az állattenyésztés jövedelmezőségét befolyásoló egyik tényező. A tejtermelés bevételei ma már fedik a napi ráfordításokat, azonban amíg a borjúból tehén lesz, eltelik egy kis idő, s bizony ezek a költségek már nem térülnek meg. Vegyük például egy 3 hónapos borjú felnevelésének költségeit. Elérik, sőt meg is haladják a 6 ezer koronát, de csak 4,5 ezer koronáért lehet őket értékesíteni. E kusza árviszonyok miatt áttekinthetetlen és egyúttal ráfizetéses az állattenyésztés - állította. A teljes felszámolás sem megoldás Köztudott, hogy a piac diktálta felvásárlási árak nem kedveznek a mezőgazdasági termelőknek. Akinek nem sikerült idejében megfelelő technológiával felszerelnie állat- tenyésztési részlegét, annak a jelenlegi feltételek között kevés esélye marad, hogy elfogadható jövedelmezőséget érjen el akár a tej- ,akár a hústermelésben. Az árak túlságosan ingadoznak, nem beszélve arról, hogy a feldolgozóüzemek tartozásai szinte mozgásképtelenné teszik a termelőket. Az izsaiaknak például az érsekújvári húsüzem csak az idén mintegy 1,7 millió koronával tartozik.- Ha az állattenyésztés ráfizetéses, miért nem számolják fel?- Mert a felszámolásra még jobban ráfizetnénk. Vegyük például a tehénállományt. Egy-egy tehén könyv szerinti értéke 20 ezer korona, de ha eladnánk őket, darabonként csak 7-8 ezer koronát kapnánk értük. Nem beszélve az épületek kihasználásáról, a könyv szerinti leírásról. S valljuk be őszintén, hogyan néz ki egy gazdaság állatok nélkül? Ki látott már mezőgazdasági termelést szerves trágya nélkül, sőt a takarmánynövények vetésforgóban elfoglalt helye is nagyon fontos szempont, amit lehetetlenség figyelmen kívül hagyni. Izsán azt is tudatosítják, hogy a továbblépéshez több kell, mint az állomány átalakítása. Megfelelő takarmányadagok, kondíciónövelés. Az utóbbi időben bevezetett intézkedések már hoztak némi eredményt, hiszen tavaly csaknem 3800 literes fejési átlagot értek el, az idén pedig 4 ezer liter fölé szeretnének jutni. Ezen a szinten azonban elkelne már egy új fejőberendezés. A mostani viszonyok között erre viszont nem telik, a tej árából nem futja, dotációt pedig manapság nagyon nehéz szerezni. Fffleg olyan szövetkezetnek, amely nem áll valami fényesen.- Mi az állami támogatások alapelveit figyelembe véve eleve nem vagyunk jogosultak a támogatásra. Van azonban egy olyan érzésem, hogy a dotációk körüli hercehurcát azért csinálják, mert nincs, aki nyíltan kimondja, kevés a pénz a mezőgazdaság támogatására. A szlovákiai mezőgazdaság jelenlegi pénzhiányos állapotában nem várhatnak csodára a termelők, nem számíthatnak arra, hogy netán egy varázsvessző intésére az állami garanciák révén nyereségessé válik majd az ágazat. A termelők zöme rájött, csak az apró, következetes lépések taktikájával lehet előbbre lépni, gazdaságosabbá tenni az állattenyésztést. Van mégis megoldás?- Tavaly még nálunk is ráfizetéses volt az állattenyésztési ágazat, s ezen belül a tejtermelés úgyszintén kivette részét a negatív eredményekből. De hosszú távú fejlesztési elképzeléseinket következetesen megvalósítottuk, így ma már elmondható, a tejtermelés is nyereséget hoz. Igaz ugyan, hogy literenként csak 2-3 fillért, de az év végéig ez emelkedni fog, s mintegy másfél millió korona többletjövedelemre számítunk belőle - állította Zsák János, a sókszelőcei mezőgazdasági szövetkezet elnöke. Ebben a szövetkezetben évek óta következetesen a saját útjukat járják. Modem fejőházuk, Genovation típusú fejőberendezésük - amely az Alcsired tejtermelési rendszer részét képezi - extra minőséget, s most már kellő jövedelmet is biztosít. 700 darabos fejőstehén-állományukat az izsaiakhoz hasonlóan fokozatosan alakították át. Ma már 70-80 százalékban a holsteini típus dominál. Természetesen ők korábban kezdték, miközben végigjárták, megtapasztalták ennek az átalakításnak az összes buktatóját.- A hatékony termeléshez meg kell teremteni a megfelelő feltételeket - állította Zsák János. - Az árak rendezése szintén fontos, de egyedül nem oldja meg a problémákat. Az utóbbi három-négy évben hajlamosak voltunk elhinni, amit egyes szövetkezeti vezetők gyakran hangoztattak, nevezetesen, hogy az állattenyésztés azért ráfizetéses, mert a piacgazdaságnak prédaként odavetett agrárágazat nem tudja kivédeni a liberalizált árak hatásait, s a termelési költségek, illetve az értékesítésből származó bevételek között annyira megbomlott az egyensúly, hogy ez a teljes csőd irányába sodorja az ágazatot. Ha azonban mélyebbre ásunk, kiderül, az állattenyésztés eredménytelensége másban is keresendő. Évekkel ezelőtt erőltetett hibás és félbemaradt ágazati koncepciók üresen mere- dező emlékei juttatják eszünkbe, hogy valaha nem konkrét igényekre, hanem állami megrendelésekre épültek fel ezek a kapacitások. Akik ezt idejében tudatosítva fogtak hozzá a szerkezeti átalakításhoz, azok ma már köny- nyebben lélegeznek. Mert az nem kétséges, hogy az állattenyésztésre is alapos szerkezet- váltás vár. Nehézségekkel, veszteségekkel, s főleg a szükségszerűség kényszerével. (Méry Gábor felvételei) *%•- A dotációk körüli hercehurcát azért csinálják, mert nincs, aki kimondja, hogy nincs elég pénz a mezőgazdaság támogatására - vélekedik Sámson Ferenc. tíBSérntijl 1994. július 10 Mf^wEíj mm m mmf^mum %$ fei I ;>J $ si 1.lift 3» j. •í'wJL ^tW .®! R^<Skjfc ttSfi’jRlÉ Furman Zoltán felvétele
