Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-30 / 44. szám

PARADICSOMNEMESÍTÉS Előretörnek a jól tárolhatók A hajtatási paradicsomnál eltartható­ságról, az ipari paradicsomnál száron tárolhatóságról, az étkezési típusnál szállíthatóságról beszélünk. Az étkezé­si paradicsomnál használjuk még a hosszú ideig való tárolás kifejezést, ami azonban csak bizonyos típusú hib­ridekre érvényes. Az eltarthatóság sorrendje A termesztett fajták tárolhatósága között tetemesek a különbségek. A szögletes bogyójú ipari fajták száron tárolhatósága 3-4 hét, ami elsősorban a nagy bogyókeménység következmé­nye. Izük viszont csak közepes, ezért igényesebb étkezési piacra nem iga­zán alkalmasak. Ezt a típust képviseli a Petomech, és a magyar fajtaválasz­tékból a Príma, a Nívó és az Unó faj­ták. A gömb alakú, kemény bogyójú faj­ták étkezésre és ipari feldolgozásra egyaránt megfelelnek. Ezek az ún. ket­tős hasznosítású fajták. A magyar vá­lasztékból a szántóföldi korai termesz­tésre is javasolt Góbé sorolható ide. A hosszú bogyójú étkezési fajták, mint a Delta, a Sláger tárolhatósá­ga gyengébb, de még az ún. saláta­paradicsom kategóriájába tartoz­nak. A kemény bogyójú étkezési fajták, pl. a Korall és a Mobil tárolhatósága felülmúlja a hagyományos szántóföldi korai termesztésre vagy befőzésre ja­vasolt fajtákét. Lassított érés A másik csoportot azok a fajták ké­pezik, amelyeknek az eltarthatósága kiemelkedően hosszú. Ezek lehetnek konstans fajták és hibridek. Konstans fajták- Enyhén pirosas, azaz nem teljesen pirosra érő, az USA-ban kutatott fajta, amelyek egy kisebb vetőmagos cég választékában hobbi célra szerepelnek. A piros szín kialakítása és az íz javítá­sa nemesítői feladat; egyelőre azonban kevés sikert hozott.- Egy másik biotechnológiai mód­szerekkel előállított fajta, ahol a jó tá­rolhatóságot azzal érik el, hogy a ke­ménységet befolyásoló pektinanyagok lebomlását gátolják. Színe és az íze a közlemények szerint jó. Igen nagy re­ményeket fűznek hozzá, a termesztéstől azonban még távol vagyunk, mert bizo­nyos tulajdonságai kedvezőtlenek, pl. termőképessége nem elég magas. Hibridek A jobb tárolhatóság döntően az érési folyamat lassításával kapcsolatos. Ne- mesítési szempontból két eltérő irány­zatot ismerünk.- Az izraeli kutatók hosszú ideig tárol­ható, hajtatásra és szántóföldi támrend­A paradicsom zöldtalpassága, zöldfoltossága termő korban a szabadföldön is gyakori. Néhány fajta, különösen a determináltak, hajlamosak rá. Bőséges ká­liumellátással megszüntethető. szeres termesztésre alkalmas fajtákat ne­mesítettek. Az újabb fajtáik színe egyre szebb, viszont izük csak közepes. Több­ségük sikeres fajta, pl. Spanyolországban és Görögországban is sokan erre alapoz­zák véleményüket, amikor a tárolható pa­radicsomnak a hibrid formáját nevezik a jövő paradicsomának. Természetesen ne­héz jósolni, noha a paradicsomnemesí­tésben 15-20 évenként visszatér a jó íz szerepe. Igaz, most éppen hajlamosak vagyunk eltekinteni ettől.- Az amerikai és a magyar kutatások más típusú, de ugyancsak lassúbb érésű hibrideket eredményeztek, amelyek az ismert fajták közül a leghosszabban tá­rolhatók. Ilyen a kiskerti termelésre ajánlott K. tárolási fajta. A szín és íz még alulmarad A fajta termesztésénél az a legfonto­sabb, hogy megvédjük a bogyórot- hasztóktól és teljes érésben, ko- csánnyal együtt szedjük. A rossz színt és a bogyópuhaságot a fajta nemesíté­Több fény, több tojás Köztudott, hogy az ólak, a baromfiszállás mesterséges megvilágítása javítja a tojás­termelést. S nemcsak az elismert tenyé­szetekben, de ott is, ahol vegyes állo­mányt tartanak és a takarmányozási alap­elvek betartására nem nagyon ügyelnek. A tojástermelés növekedése a megvilágí­tás hatására természetesen csak átmeneti jellegű, de megéri a fáradságot. Régi felfogás szerint az intenzívebb ter­melést az idézi elő, hogy több napfényes (világos) óra alatt az állatok több eleséget fogyasztanak. Tudományos kísérletek be­bizonyították, hogy a nappalok mestersé­ges meghosszabbításának hatására a tyú­kok akkor is több tojást termelnek, ha a napi takarmányadagot nem növeljük. Azt sem árt megjegyezni, hogy a fény a tojá­sok termékenységét is befolyásolja. Újabban a nagyüzemekben elterjedtek a sötét, ablak nélküli tojóházak és csibene­velők. Itt persze nélkülözhetetlen a megvi­lágítás. Érdemes azonban ezzel a háztáji­ban is foglalkozni, hiszen tyúkjaink tojás­termelése az őszi-téli hónapokban mester­séges megvilágítással akár 25 %-kal is nö­velhető. Ez persze csak átlag, mivel a ki­váló tojóképességű példányok 35 %-os ja­vulást is elérhetnek. A gyakorlati tapaszta­latok azt mutatják, hogy a megvilágítás költséges és a nagyobb takarmányfo­gyasztás a tojáshozammal megtérül. Október közepe után ajánlatos reggel és este 2-3 órára bekapcsolni a villanyt, s így 13-14 órán át nappali világosságot biztosítani. Novemberben és december­ben, amikor legrövidebbek a nappalok, akkor a világítás időtartamát 4-5 órára hosszabbítsuk meg. A nappalok mesterséges meghosszab­bítása akkor ad igazán jó eredményt, ha a nappalihoz hasonló világosságot biztosító fényforrás fokozatosan gyengül, s mint­egy utánozza a természetes esti szürküle­tet, elősegítve, hogy a baromfi ösztön- szerűen elaludjon. Ha a megvilágítást hir­telen kikapcsoljuk, az állatok elveszítik tájékozódóképességüket és többségük a padlón kuporogva tölti az éjszakát. Már­pedig ez kedvezőtlenül hat a termelé­kenységre, mert az állatok nem pihenik ki magukat és könnyen meg és fázhatnak. A reggeli fény azért jó, mert a hirtelen támadt világosságban az állatok kaparász­ni kezdenek, tehát mozognak, hőt termel­nek, s még a legnagyobb hidegben sem fáznak meg. A megvilágítás erőssége 3 lux legyen. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy egyetlen 25 W-os izzó 12 m2-nyi terület megvilágítására elegendő. Ha a tyúkól 220 cm-nél magasabb és a mennyezet si­ma, s fehér, akkor az izzót nem szükséges ernyővel ellátni. Ellenkező esetben szük­ség van lámpaemyőre, hogy az visszaver­je a fényt. Nagyobb ólban az izzókat úgy kell elhelyezni, hogy egyenletesen vilá­gítsák meg az egész alapterületet. A mesterséges megvilágításhoz nem kell különösebb befektetés, csupán gon­dosság és rendszeresség. Ha egy-két na­pot kihagyunk, akkor megzavaijuk az ál­latokat, megtörik a termelés folyamatos­sága és a várt eredmény elmarad. K. Molnár Ferenc A BESŰRÍTETT A sűrű vagy besűrített ültetvénytípus Nyutat-Európa után Közép-Európában is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Jellemzője a fokozott állománysűrűség. Jelentőségét növeli, hogy a nagyüzemi termesztésbe, a családi gyümölcsültet­vénybe és a háztájiba is egyaránt beilleszthető. A fák tenyészterületének csök­kentésével fokozódik a terület és a fény kihasználása. Az ilyen ül­tetvények állománysűrűsége 1000-3000 oltvány is lehet. (Ha lehet határértéket szabni, akkor az a környezeti feltételektől, a termesztett fajtáktól, illetve az al­kalmazott alanyoktól függ.) Ezen ültetvény esetében a termőgallyazat - az oltványok központi helyzetét megőrizve - lényegében közvetlenül a központi tengelyen, vagy a rajta kinevelt gyenge és kis kiterjedésű ágrendszerben helyezkedik el. A kombinált rendszer is érvényesül, tehát a termőrészek részben a tengelyen, részben az ágrendszeren találhatók. A sűrű ültetvényeken nagyon fontos a fa mérete. Az ilyen feltételek között a fák méretének csökkenése az alany-nemes kombináció gyenge növekedési erélyén kívül a fák kölcsönös versengéséből is adódik. Az ültetvénytípus legjobban az al- magyümölcsűeknél érvényesíthető, de a csonthéjasok közül pl. az őszibaracknál is eredményesen alkalmazható. Termé­szetesen fontosak a környezeti feltételek is, a meghatározó szerep viszont mégis a gyümölcsfaj tulajdonságaitól függ. Hangsúlyozni kell, hogy a sűrű ültetvény csakis a fiatal termőrészeken gyümölcsöt hozó fajtákkal valósítható meg. Gyors termésforgót kell alkalmaz­ni, s ez a lehetőség leginkább az alma, valamint a vesszőn termő őszibarack esetében adott. Döntő fontosságú a tő- és a sortávolság megválasztása. Nem lehet azon­ban pl. korlátlanul csökkenteni a tőtávolságot, hogy így á sortávol­ság növelését ellensúlyozzuk. Azt sem szabad szem elől té­veszteni, hogy a fa minden irányban körkörösen terjedő haj­tás- és gyökérrendszerre nagyjából négyzet alakú tenyészte- rületen fejlődik zavartalanul. A megfelelő sor- és tőtávolság megválasztása elsősorban az alany, a fajta és a fekvés által befolyásolt növekedési erély függvénye, de jelentősen befo­lyásolható a nevelésmóddal is. Ezen ültetvénytípus folyama­tos termőképességének fontos feltétele, hogy a hajtásképzés az egész fára kiterjedjen. (Folytatjuk) Miklós Dénes kertészmérnök Szerkeszti Pomichal Richárd sekor kiküszöböltük. Ize, amire a cu­kor-sav arány utal, viszont csak kö­zepes. Az íz egyébként relatív fajtatu­lajdonság; a K. tárolási ízét argentin termelő kérésére egy németországi la­boratóriumban vizsgálták és jónak minősítették. A K. tárolása a leghosszabban tárol­ható hibridek közül is kiemelkedik el­tarthatóságával. A kísérletben nyolc­hetes szobahőmérsékleten való tárolás után a bogyók közel 30 százaléka volt fogyasztható. Ennél azonban már lé­nyegesen hosszabb időszakról is van­nak értesülések. A hibridek tárolhatósága a bogyó beltartalmi értékével is összefügg. Ezek közül a bogyó keménysége, a sejteket összetartó pektin mennyisége és lebomlása, az összes szárazanyag- és nyersrost-tartalom, valamint ezek változása a legfontosabb. A piacon a hagyományos fajták visszaesését és a jól tárolható fajták, va­lamint a hosszú eltarthatóságú hibridek előretörését figyelhetjük meg. Folya­matos nemesítési munkára van szükség, hogy a hosszan tárolható hibridek minőségét tovább javítsák. Elsősorban az íz, az aromaanyagok és a szín szorul nemesítésre, de az érési folyamatokat szintén vizsgálni kell, hogy minél jobb minőségű fajtákat kaphassunk. Kertészet és Szőlészet Szerkesztői üzenet- Rovatunkban korábban már több alkalommal közöltük, hogy különfé­le vetőmag, növény- és állatfajok, fajták beszerzési lehetőségeiről - technikai és egyéb okok miatt - nem áll módunkban kedves olvasóinkat tájékoztatni. Lapunk ismert szakírója, Miklós Dénes kertészmérnök ezért felaján­lotta, hogy összeállítja a legje­lentősebb szlovákiai faiskolák, s áru­sítással is foglalkozó kutatóintézetek jegyzékét, amelyek valószínűleg ki­elégíthetik olvasóink igényeit. Az ország nyugati részében az alábbi helyeken próbálkozhatunk: Ovocná äkölka, 925 06 Ciema Vo- da (Galántai járás), tel.: 0707/983 37; Srachtitelsko-vyskumná stanica, 922 08 Veselé pri PieSfanoch, tel.: 0838/961 15; Europlant Slovakia s. r. o., 956 34 Ostratice 144 (Topolcanyi járás), tel.: 0832/928 49,923 96. (Megjegyzés: az Europlant egyike a legjelentősebb magánkézben levő faiskoláknak, ahol egyelőre ugyan csak almafajták szerezhetők be, de azok bő választékban.) Közép-Szlovákiában a bogyós gyümölcsűek széles választékát kí­nálják Bajmócon: Vyskumny ústav ovocnych a ok- rasnych drevín (VÚOOD), 972 01 Bojnice, Prievidzska 53, tel.: 0862/33941. A volt kelet-szlovákiai kerületben Lőcsétől körülbelül 8 kilométernyire, Klőov községben szerezhetünk be facsemetéket. A cím: SVS Klcov, Ovocná skölka, 053 02 po§ta Spiásky Hrhov, tel.: 0966/622 31-3. Kérjük a kedves olvasókat, hogy a fajtaválaszték ügyében a megadott címekre forduljanak. Felhívjuk to­vábbá a bejegyzett magán faiskolák tulajdonsainak figyelmét, hogy hir­dessenek lapunkban - tegyék közzé ajánlatukat a Házunk tája rovatban. A szerkesztő B. M. dunaszerdahelyi olvasónk a vérehulló fecskefű és az orvosi ve­ronika „élő növényként” való beszerzési lehetősége felől érdeklődik. Mivel levele augusztus végén érkezett szerkesztőségünkbe - mikor már az őszi számokat állítottuk össze - csak most tudunk rá vála­szolni. Valószínűleg e két gyógynövény termesztésével nagyon ke­vesen foglalkoznak, ezért most csak élőhelyükről, gyűjtésükről stb. tudunk tájékoztatást adni. Egyúttal azonban felhívjuk minda­zokat, akik e két gyógynövény termesztésével netán foglalkoznak, írják meg címüket a szerkesztőségbe, hogy azt rászoruló duna­szerdahelyi levélírónk rendelkezésére bocsáthassuk. Köszönjük! Vérehulló fecskefű E növényről neve is sokat elárul. A nem megnevezése - fecskefű (Che- lidonium) - arra utal, hogy addig vi­rágzik, míg a fecskék itt vannak; a vérehulló jelző pedig arra, hogyha bárhol megsérül, narancssárga színű tejnedvet ereszt. Közönséges évelő, szinte min­denütt megtalálható gyomnövény. Jellemző élőhelyei az erdők, vágá­sok, parlagon hagyott földek, aká­cosok, kertek, kerítések melléke, gyomtársulások. Magassága eléri a 30-100 cm-t; levelei váltakozó állásúak, szárnya­sok, durván csipkézettek, virágzata 3-8 virágú ernyő. Sárga sziromleve­lei - 4 van belőlük - szélesek, 1-1,5 cm hosszúak, visszásán tojásdadok. A növényt általában virágzó ál­lapotban szedjük, ha tömegesen fordul elő, sarlózzuk, esetleg ka­száljuk. Kb. 5 kg-nyi nyers nö­vényből 1 kg szárítottat kapunk. A száraz drog ingerli a nyálkahár­tyát, s így erős tüsszőgést, esetleg köhögést, hosszabb idő után vese­gyulladást vált ki. Ha a gyökerére van szükségünk, akkor azt kora tavasszal vagy ép­pen most, késő ősszel ássuk ki. Egészben, hámozatlanul kinn a szabadban vagy szellős helyiség­ben (padlás, fészer) szárítjuk. Há­rom kg-nyi nyers gyökérből mint­egy 1 kg drog nyerhető. Máj- és epebántalmaknál, vala­mint fájdalomcsillapítóként hasz­nálják. Egyes vélemények szerint hatóanyagai a rákos daganatok fejlődését is gátolják. Nedvét sze­mölcsök ellen alkalmazzák. Epebántalmak esetén a szakiroda- lom az alábbi recept szerint alkal­mazza: 10 g gyökeret 8 napon át áz­tassunk 0.3 liter borban (vagy alko­holban), majd szűrjük le, s naponta fogyasszunk belőle háromszor 15-20 cseppet. Megjegyezzük, hogy a vérehul­ló fecskefüvet (Chelidinium má­jus) az állatgyógyászatban felfú­vódás ellen alkalmazzák. Sajnos, a rendelkezésre álló szak- irodalomban termesztésével kapcso­latos útbaigazításra nem akadtunk. Tápanyagban gazdag, nedves tala­jon bizonyára könnyen termeszt­hető. (Folytatjuk)-r­HÁZUNK TÁJA 1994. október 30. l/BSÚmap

Next

/
Oldalképek
Tartalom