Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-30 / 44. szám

gyök rá, hogy a nyugati magyarság leg- pazarabb központja önerőből, adósság­mentesen és az én vezetésemmel épült fel. Amikor felvetettem e létesítmény gondolatát, sokan fantasztának tartottak. A közös összefogás azonban csodákra képes. Amikor felajánlás útján meglett az ötholdas telek, akkor néhány hónap alatt összegyűlt 100 ezer dollár, s elkezd­hettük az építkezést. Így lett saját színházunk, klubunk, báltermünk. Azóta az van ott, amit rendezünk. Jómagam I például több irodalmi össze- állítást készítettem. Petőfi I élete és szelleme, illetve Tör- I ténelem képekben címmel, I saját összekötő szöveggel ® rendeztem esteket. A nyolc­vanas években, amikor oda­került Quittner János, a Szőttes ismert koreográfusa, nagyon fellendült a kultu­rális életünk, elsősorban a folklór. Ez volt a legsikeresebb korszakunk. János megalakította az Új Szőttest, amellyel si­kert sikerre halmozott. Amikor hazatele­pült - mi úgy mondtuk: hazadisszidált -, nagy űrt hagyott maga után. Sajnos, a mai napig nem akadt méltó utódja.- Gondolom, sikeres rendezvények­ben azért továbbra sincs hiány?- Az idén készítettem egy nagysza­bású irodalmi összeállítást, amelyet nemcsak a melbourne-i közönségnek mutattunk be. Az egyik hétvégén 2200 kilométert tettünk meg vele! Buszra szálltunk, és leutaztunk Sydneybe, Canberrába. Este a nagy- követségen részt vettünk egy díszva­csorán, majd éjfélkor búcsút vettünk a fővárostól, és indultunk haza, hogy reggelre mindenki munkába léphes­sen. Műsorunkkal elsősorban erkölcsi sikert arattunk, bár az ilyen fellépések bevételének egy részét adományokra szánjuk.- Néhány hete, október 9-én az alis- táli falunapon rendezett műsor kereté­ben - az ausztráliai magyarok ajándé­kaként - 8600 dollárral segítették a (Fotó: archívum) :ni legelső kapaszkodni, annak alá kellett írni egy lesterséget nyilatkozatot, hogy két évet ott fog le- yen tanul- dolgozni, ahová állítják. Az idegeneket ;va Linka általában vasútépítési vagy dzsungelir­tási munkákra osztották be. Nekem sze- Jgyesi Jó- rencsém volt. Megismerkedtem egy er- jelentkező délyi magyarral, aki rövidesen „kicsem- : inasának; pészett” a gyűjtőtáborból, és elvitt Mel- r roppant boume-be, ahol feketén munkát vállal- kémény- tam. Nem sokkal később, mivel erős fi­tem, hogy zikumú legény voltam, ökölvívásra ad­iig fogom tam a fejemet. Rövidesen Victoria ál­lam válogatottja lettem. Később áttér- ba vette a tem a cselgáncsra. 38 éves koromig vol- >rszági Fe- tam aktív sportoló, az edzősködést öt- erült. Né- venévesen hagytam abba. Közben jött enlégióba, az 56-os forradalom, és a nagy kiván- A sors vé- dorlási hullám, amely későbbi felesége- ába került. met is „partra vetette”. Megnősültem, egyetem- született két szép gyerekünk. Ikrek, egy beszélte a fiú és egy lány. Abban az időben már ására sem hivatásos színészként kerestem a ké­ri, sikere- nyeremet. A gyerekek születése döntés okát olva- eíé állított: a családi élet, vagy a szül­ött, és ami pad. Az előbbit választottam, amit so- ickáztatni! hasem bántam meg. Különösen azután : USA-tól nem, hogy később megszerveztem egy u répáig a magyar műkedvelő színházat. Legna- sai révén gyobb sikerélményem a Vén gazember című előadás volt Mikszáth műve i magyar- alapján. Ez a dSrab tizenháromszor ke­in/? rült színre Ausztráliában, negyvenes - Akkoriban már működött a Melbo- elején bi- urne-i Magyar Kulturális Központ ? íilmények - Nem. Annak felépítésére csak meg akart később került sor. Nagyon büszke va­Komáromi Városi Egyetemet. Tudtom­mal nem ez volt az első ilyen elhatáro­zásuk!- Valóban. Egy kolozsvári népi együt­tesnek 5000 dollárért hangszereket vásá­roltunk. A Magyarok Világszövetségé­nek 120 ezer forintot küldtünk. A délvi­déki menekülteket két alkalommal is segítettük anyagilag. A barcelonai Linka Márton, a mesterszakács olimpia előtt rendezett bajnokok bál­ján pedig 6 ezer dollárt gyűjtöttünk, és ezt eljuttattuk dr. Schmidt Pálhoz.- Az ausztráliai magyarok zömét te­hát segítőkész patriótákként lehet jelle­mezni. De vajon milyen a már ott szüle­tett gyerekek magyarságtudata?- Ószintén szólva, lehetne jobb is. Persze, minden a szülőkön múlik. Van­nak, akik megelégszenek annyival, hogy a gyerekeik úgy-ahogy beszélik anyanyelvűnket. A felnövő generáció egy része már ausztrálnak érzi magát, de szerencsére vannak olyan fiatalok is, akik büszkék a magyarságukra.- Gondolom, a Linka gyerekek is kö­zéjük tartoznak.- Természetesen. Fiamat már öt-hat- éves korától a színpadon szavaltattam. Melboume-ben elvégezte az egyetemet és diplomás mérnökként, 25 évesen je­lentkezett a Budapesti Színművészeti Főiskolára. Ma már a Madách Színház segédrendezője és a TV-ben saját műsorai vannak. Az ausztráliai magyarok között egyébként már régóta azt proponálga- tom, hogy minden szülő, akinek nem közömbös a nemzetisége, ha csak tehe­ti, évente küldje el a gyermekét két-há- rom hónapra Magyarországra. Azért, hogy tökéletesítse a nyelvtudását; nézze meg, honnan származik az apja és az anyja, hol nyugszanak a nagyszülei.- Ausztráliában sok nemzetiség él. Előfordulnak soviniszta megnyilvánu­lások, vagy a szlovákiai viszonyok visszhangjaként szlovák-magyar konf­liktusok?- A nemzetiségeket illetően semmi­féle diszkrimináció nincs. Nálunk, sze­rencsére, működik a demokrácia. A ma­gyar érettségi is hivatalosan elfogadott vizsganyelv. És az elmérgesedett szlo­vák-magyar viszony sincs kihatással az Ausztráliában élő szlovák és magyar közösségre. Annak idején, amikor Qu­ittner Jancsi magyar néptáncbált rende­zett, felvetődött annak a gondolata, hogy hívjunk meg angol, chilei és spa­nyol tánccsoportokat is. De aztán valaki - nagyon logikusan - megkérdezte: mi­ért épp őket, hiszen hozzájuk semmi kö­zünk. Hívjuk meg a szlovákokat! Év­századok óta élünk egymás mellett.-Az elmondottak alapján úgy tűnhet, hogy ott, az „Ópe­renciás tengeren túl" csaknem eszményi körülmények közt él­nek és dolgoznak...- Azért nem ilyen ideális a helyzet. Szélsőségesen jobb vagy baloldali meg­nyilvánulásokkal mindenütt találkozni lehet, Ausztráliában is. Egyetlen példát említek: amikor elhunyt Illyés Gyula, a tiszteletére összeállítottam egy műsort. A legismertebb műveiből. Csaknem 400-an ültek a nézőtéren, a rendez­vényről még a Szabad Európa is beszá­molt. A dicsérő szavakon kívül ért azon­ban egy ledotongolás is: hogy felesleges volt ekkora felhajtást csinálni egy olyan író körül, aki - legalábbis a szidalmazom szerint - kiszolgálta a kommunistákat.- Az emigrációját követően, mikor és hány év múltán látta viszont szűkebb pátriáját? Milyen érzéssel lépett az ősi földre ?- Először huszonkét év távoliét után lá­togattam haza. Néhány ismerősöm akko­riban megpróbált lebeszélni erről az útról, de én megfogadtam: ha valaha hazatérek, első utam édesanyám sítjához vezet majd. A temetőben megtaláltam az apám farag­ta, járomszöggel kiégetett akácfakeresz­tet. Noha nem vagyok nokedlihuszár, összeszomlt a torkom. És amikor a szem­bejövő asszonyokkal találkoztam, csak azt mondtam, amit már nagyon sokan, na­gyon sokszor hallhattak tőlem: az én ha­zám a Csallóköz, a szülőfalum Alistál. Ezt sohasem felejtem el. Ordódy Vilmos # Ml n /V'#l Ml n fl no szülőföld Qű^í3^^0u^üü3dű S1Li3j jelentősen lelassult a környezet- védelmi jellegű jogszabályok el­fogadtatása. Ennél is nehezebb biztosítani az új előírások betartatását. Ennek oka egyrészt a gazdasági válság, de sokszor az érdekeltség, vagy akár az érdeklődés hiánya miatt még a meglévő lehetősé­gek is kihasználatlanul maradnak. Jellemző példája ennek a községi közműhálózat építése, amelyet általában helyi forrásokból szerveztek és finanszíroztak, de a befejezés után kény­telenek voltak átadni az állami vállalatok­nak. Az ehhez ha­sonló ellentmondá­sok megteremtették az új vízgazdálko­dási koncepció szükségességét, amely végre kielé­gítő választ ad olyan kérdésekre, hogy például mi­ként biztosítsunk elegendő ivóvi­zet, vagy ho­gyan lehet meg­akadályozni ter­mészetes vízfo­lyásaink továb­bi rombolását. Az új kon­cepciót a földművelésügyi mi­nisztérium dolgozta ki, de a parla­menttel nem sikerült eredeti for­májában elfogadtatni. Ennek oka, hogy három környezetvédelmi szervezet: a Szlovák Folyami Há­lózat, a Szlovákiai Természet- és Tájvédők Szövetsége és a Fenn­tartható Fejlődés Szlovákiai Tár­sasága szakértők bevonásával Víz a harmadik évezred számára cím­mel kidolgozott egy alternatív ja­vaslatot, amelynek néhány elemét végül a parlament is figyelembe vette. Revitalizáeió, vagyis újraélesztés Az elképzelés szeretne véget vet­ni annak a gyakorlatnak, hogy a fo­lyók szabályozásával kiegyenesítik azok medrét. Ez ugyanis több ká­ros következménnyel is jár, például a csapadék gyorsabban levonul, ezért óriási tárolókkal igyekeznek felfogni a vizet. A javaslat szerint a feleslegesnek bizonyult beavatko­zások helyreállításával a folyók medre revitalizálható, vagyis újra feléleszthető, de ehhez arra van szükség, hogy újra bekapcsolják a folyó életébe a korábban levágott holtágakat, mocsaras, vizenyős ré­szeket. Az utóbbi évtizedek gyakor­lata ugyanis már bebizonyította, hogy az árvízvédelem, amelyre hi­vatkozva korábban nálunk is a leg­több vízfolyást csatomásították, más módon is megoldható. Ezzel ráadául a csapadékvíz levonulását is lassítanánk, ami javítaná a talaj- vízháztartást, újra növelné a föld alatti vízkészleteket, és csökkente­né a termőtalaj lepusztulását. Lé­nyeges szempont, hogy ezentúl minden komoly beavatkozás előtt el kell végezni a környezetvédelmi hatástanulmányt, amely tartalmaz­za az adott probléma összes felme­rülő megoldási módjának elemzé­sét. A Duna mentén elvégzendő fel­adatok közé tartozik például a Bős környéki ágrendszer védelmének biztosítása, és az ebedi átemelő ál­lomás körzetének rekonstrukciója. Sok teendő van a Vágón és mellék­folyóin, amelyeket sajnos korábban művi úton jelentősen átalakítottak. A medreket érintő revitalizációs programokon kívül sürgős feladat­ként jelentkezik a talajvízmozgás módosítása a vágkirályfai vízlépcső környékén. A kisebb folyók közül sok munka lesz az Ipollyal és a Sa­jóval is. Úgy tűnik, az Ipoly vízjárá­sának szabályozása érdekében a környezetvédelmi szervezetek sem tiltakoznak a málineci víztároló be­fejezése miatt, ellentétben például a turceki tárolóval, amely szerintük feleslegesen létesül, és több mint egymilliárdos többletkiadást ered­ményez az államkassza számára. A nagy gond : Kelet Szlovákia Az igazán fogós feladatot azon­ban kétségkívül a kelet-szlovákiai ivóvízellátás gondjainak megol­dása jelenti majd. Ez sürgős bea­vatkozást kíván, hiszen már Kas­sa is gondokkal küzd, pedig a nagyváros ellátása miatt több, eredetileg a környékbeli régiók számára létesített kapacitást is oda irányítottak. Az alternatív koncepció kidolgozói szerint első lépésként legalább a Kassán, de le­hetőség szerint a többi nagyobb központban is fel kell újítani a víz­vezeték-hálózatot, és így kiküszö­bölni a jelentős szállítási vesztesé­geket. Számításaik szerint ezt csak Kassán és Eperjesen elvégezve, kb. 250 millió koronás beruházás­sal, másodpercenként 250-300 li­terrel kevesebb vízre lenne szük­ség. Ez alapvető felfogásbeli kü­lönbség, hiszen korábban a meg­rendelésre váró cégek inkább az újabb nagyberuházások megindí­tását szorgalmazták. Egy ilyen ér­dekellentéten alapuló konfliktus körvonalazódik a szepességi Tichy potok víztároló esetében. Eredeti­leg itt 4-5 milliárd koronás beruhá­zási költséggel terveztek egy hat­vanméteres völgyzárógátat, de az utóbbi időben több alternatív ja­vaslat is megjelent. Azt gondolhat­nánk, hogy mint már annyi eset­ben, ezeknek most sincs semmi esélyük, hiszen a vízhiány gyors megoldást igényel, a nagyberuhá­zásban érdekelt cégeknek pedig megvannak a lehetőségeik annak elhitetésére, hogy az ő ajánlatuk az egyedül üdvözítő. Időközben azonban a parlament elfogadta a környezeti hatástanulmányról szó­ló törvényt, így a Tichy potok ese­tében is meg kell vizsgálni az összes felmerülő lehetőséget. Ezek közül azután kiválasztják, melyik megoldás biztosít elegendő vizet, kerül a legkevesebbe, és kényszerít minél kevesebb embert otthona el­hagyására. Az eddig felmerült ja­vaslatok alapján megtörténhet, hogy egy nagy tároló helyett több kisebb, akár néhány tucat is léte­sül. A kelet-szlovákiai helyzet, il­letve az ottani nagyvárosok prob­lémájának megoldása mindeneset­re könnyebbséget jelentene a déli régiók számára is, hiszen így fel­szabadulna az eredetileg a tőkete- rebesi járás számára létesített stari- nai tároló kapacitása, illetve a Bód- va folyó sem száradna ki nyaranta. Valami megváltozott A központi irányzatoktól eltérő koncepciók sorsát illetően megál­lapíthatjuk, hogy ebben az esetben az államapparátus a korábbiaknál kedvezőbben fogadta a konkurenci­át. Köszönhető ez talán a földműve­lésügyi minisztérium új vízgazdál­kodási szekcióigazgatójának, aki, elődjétől eltérően, több kérdésben is hajlandónak mutatkozott a meg­egyezésre. Ennél is természetesebb volt a környezetvédelmi minisztéri­um támogatása, hiszen a „hivata­los” javaslat szinte minden, 1989 Prikler László felvétele után megszerzett vízjogi eszközt ki­vett volna a kezéből. így azután, bár a parlament végül is tavasszal elfo­gadta a minisztérium által beter­jesztett vízgazdálkodási koncepci­ót, mindezt három olyan feltételhez kötötte, amely Michal Kravcík, a Szlovák Folyami Hálózat képvi­selője szerint, teret enged az alter­natív javaslatok érvényesítésének is. Ezek között szerepel, hogy mindkét beteijesztett elképzelést véleményezni kell a környezeti ha­tástanulmányokról szóló törvény alapján, a környezetvédelmi mi­nisztérium nem vesztette el a vízjo­gi kompetenciáit, és végül továbbra is nyitva maradt a privatizáció mi­kéntjének kérdése. Ma már az is világos, hogy az eredetileg megszabott időre, vagy­is augusztus végére nem sikerült egyértelműen tisztázni a felvetett problémákat. Előrehaladás azért történt, hiszen a kormány megtár­gyalta és a parlamentnek továbbí­totta a vízművek privatizációját il­lető törvényjavaslatot. Ott azonban ez már nem került napirendre, így remélhetőleg az új parlament az elsők között foglalkozik majd ez­zel a gyakorlatilag mindannyiunk hétköznapjait érintő kérdéssel. Tuba Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom