Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-10-23 / 43. szám

Évelő zöldségek és a tél A zöldségfélék döntő többsége az ősz folyamán bekerül a tárolókba. Akad azonban néhány olyan évelő fajta, amelyet át kell teleltetnünk. Ilyenek a rebarbara, a spárga, a torma, a sóska, a metélőhagyma, valamint az in­kább takarmányként termesztett, de a cukorbajosok számára rendkívül fontos csicsóka. Ezeket a növényeket az áttelelésre fel kell Jtészúent”. A Gránát (1) és a Zeva II. fajták friss fogyasztásra és feldolgozásra is alkalmasak. A betegségekkel szemben eléggé ellenállók. ISMERJE MEG ÉS TELEPÍTSE ____ Má lnafajták II. A rebarbarát lombtalanítjuk; ha eddig még nem tettük meg, akkor a talaj szintjéhez minél közelebb kivágjuk az elszáradt virágszárat (sohase tépjük ki azt a földből, mert így károsodhat a nö­vény!), kiirtjuk a gyomokat, s porha- nyósítjuk a tövek körül a talajt. Ősszel végezzük el a trágyázást is. Növényen­ként vagy négyzetméterenként 40-50 gramm Cereritet, NPK Il-t vagy GHV-t juttatunk ki. Jó hatással van a rebarbara fejlődésére, ha a tövek körül a talajt 2 cm vastagon érett komposzttal szórjuk fel. A hidegebb mikroklímájú területe­ken, fagyzugokban - úgy, hogy a vege­tatív csúcsot is ellepje a föld - töltsük fel a töveket. A spárga ősszel megkívánja, hogy szuperfoszfáttal (1 m^/30-40 g) és káli­umfoszfáttal (1 m2/40-50 g) gazdagít­suk élőhelyét. A műtrágyát talajporha- nyítás közben juttassuk ki. Nitrogéntar­talmú műtrágyát ősszel ne adagoljunk. A növények mérsékelt feltöltése már ősszel is elvégezhető. A tormával nem sok gondunk akad. Tulajdonképpen csak arra kell ügyel­nünk, hogy túlságosan el ne szaporod­jon. Leveleit persze nem kell vissza­metszeni, sőt jó, ha megmaradnak, hi­szen így, ha friss gyökeret akarunk szedni, legalább könnyen rátalálunk. A sóska őszi gondozása gyomtalaní­tásból áll. Ajánlatos az ágyásokra őss­zel vékony rétegben komposztot is ki­juttatni. Műtrágyázásra csak ritkán van szükség. Ezzel kapcsolatban jegyezzük meg, hogy N-tartalmú műtrágyákkal - levélzöldségről lévén szó, amely a nit­rátokat kumulálja - sohasem szabad megtrágyáznunk. A metélőhagymával sem akad sok gondunk. Ősszel csupán az ágyások gyomtalanítását kell elvégeznünk, trá­gyáznunk nem kell. A csicsóka Amerikából származó nö­vény, amely inulint (összetett cukor) tartalmaz. Fogyasztása - burgonya he­lyett - a cukorbajosoknak ajánlható. Jól bírja a fagyokat, ezért az egész tél fo­lyamán a talajban maradhat, ahonnan folyamatosan szedhető. Szárát ősszel ajánlatos úgy 30 cm-nyire visszamet­szeni; ilyen szármagasságnál még a vastagabb hótakaró alatt is könnyen megtaláljuk a sorokat. -r­GOLDEN DELICIOUS ÉS VÁLTOZATAI Az Ozark Gold Magyarországon au­gusztus végén érik. A szedéstől de­cemberig fogyasztható. Gyümölcse az alapfajtánál világosabb, sárga alapszínen halványpiros pírral bemo­sott, héja kissé zsíros tapintású. A melegebb termőhelyeken napégésre hajlamos. Ize édeskés, nem mindig harmonikus. Nyugat-Európában nem Arany, amely a fán terem tartják ígéretesnek. Magyarországon az Üjfehértói Kutató Állomás dolgo­zói szerint keleti exportra nagyon al­kalmas az ottani jó fogadtatása és szállíthatósága miatt. A Greensleeves Anglia Goldenjé- nek mondható, mert ellentétben a Golden Deliciousszal, szép zöldes­sárga, sima héjjal szüretelhető. Termőképessége kiváló, érési ideje augusztus vége - szeptember eleje: Gyümölcse nagy vagy igen nagy, de kissé íztelen és rövid ideig tárolható. A Serugold francia és olasz véle­mények szerint a Golden Delicious előtt 10 nappal kezd érni. A paráso- dás nélküli zöld, majd sárguló, néha kissé aszimmetrikus gyümölcs mére­te és íze jó. Napos oldalán gyakran rózsaszín pír alakul ki. Körülbelül 3 hónapig tárolható minőségveszteség nélkül. Fája igen erős növekedésű, termőképessége kiváló, de szakaszos terméshozásra hajlamos. A Charden gyümölcse nagy vagy igen nagy, gömbölyded, előbb zöld, majd zöldessárga, harmonikus ízű, a Goldennél magasabb cukor- és sav­tartalmú. Közvetlenül a Mutsu előtt vagy azzal egy időben érik, ahhoz hasonlóan, hosszú ideig (7 hónapig) tárolható. Triploid. A Mutsuról ismert, hogy nagy vagy igen nagy (230-250 g-os) a gyümölcse; október elején érik. Jó a termőképessége és szakaszosságra hajlamos. Fája különösen fiatal kor­ban erős növekedésű, nagy, szétte­rülő koronát nevel. Karcsú orsót csak M 9 alanyon nevelhetünk belőle: erősebb alanyon már csak szabad or­sóval próbálkozhatunk. Triploid. A megfigyelések szerint a triploid Gol­den Similik virágai a késő tavaszi fagyokra érzékenyebbek, mint az alapfajta és a változatok. Optimális időben szedve jól tárolható, korai szüret esetén gyakori a húsbamulás. Kertészet és Szőlészet (A Kertészet és Szőlészetből átvett írást kissé rövidítve, s az összefoglaló jellegű táblázatokat elhagyva közöltük. - a szerk.) Gránát Bajmócról származik, a fajtajegyzékben 1982-től szerepel. Középerős növeke­désű; levelei nagyok, sötétzöldek, hajtá­sai kevésbé tüskézettek. Virágai közép- nagyok vagy aprók. Gyümölcse közepe­sen nagy vagy tompakúp alakú. Érési ideje június vége és július első fele, szí­ne sötétpiros. Mind nyersfogyasztásra, mind feldolgozásra - főleg komposztké- szítésre - alkalmas. Előnye, hogy na­gyon jól szállítható. A betegségekkel szemben viszonylag ellenálló. Érdemes mind a háztájikba, mind a kisebb-na- gyobb gyümölcsösökbe ültetni. Rubin Bulgáriából származik. Az engedélye­zett fajták jegyzékébe 1977-ben került. Erőteljes növekedésű, levelei nagyok, virágai középnagyok, középkésőn nyíl­nak. Gyümölcsei középnagyok, tűzpiro­sak. Szintén július végén, július első fe­lében érnek. Egyike a legtermékenyebb­nek, s emellett rendszeresen is terem! Közvetlen fogyasztásra, feldolgozásra egyaránt alkalmas. A betegségekkel szemben viszonylag ellenálló. Hátránya, hogy termése gyorsan túlérik, ezért - főleg az esős években - a szüretelés időpontjára nagyon oda kell figyelni. Zeva II. Svájci eredetű, nálunk 1978 óta en­gedélyezett fajta. Középerős növeke­désű; levelei és virágai is középnagyok. Gyümölcse nagy vagy középnagy, sö­tétpiros. Mind közvetlen fogyasztásra, mind feldolgozásra alkalmas. Gyümöl­cse nagyon jól szállítható. A betegsé­gekkel szemben eléggé ellenálló. Heritage Az USA-ban nemesítették ki. Nálunk 1992-től engedélyezett, kétszer termő málnafajta. Növekedése erős, vesszője merev, közepesen tüskés. Gyümölcse tompakúp alakú, közepes, nagyon tet­szetős élénkvörös és kemény. Jellemző rá, hogy őszi termése korán, már au­gusztus közepén érni kezd. Canby Szintén az USA-ból származik, a legfiatalabb fajták egyike. Közepesen erőteljes növekedésű, felfelé törő hajtá­sokkal. Bogyói átlagos nagyságúak, kö­zépkésőn érők, nagyon aromatikusak. Óriási előnye, hogy gyümölcsei túlérve sem bámulnák meg. Megemlítendő, hogy gépi betakarításra is alkalmas. * Amber Nagyon erős növekedésű, vesszője sárgásbarna, erősen tüskés. Gyümölcse nagy, sárga-narancssárga, kúp alakú, édes, késői érésű. Házikerti termesztés­re javasolható, hátránya viszont, hogy fogékony a betegségekre. Bristol A fekete gyümölcsű fajták közé tar­tozik. Szintén az USA-ból származik. Erős növekedésű, vesszői elágazók. Gyümölcse kemény, közepes méretű. Bőtermő, közepes érésű fajta. Miklós Dénes kertészmérnök SZUPERFOSZFÁT KIJUTTATÁSA Még az ősszel kerüljön a talajba Az őszi talajmunkák idején célszerű kiszórni a foszforműtrágyát. A foszfor - a nit­rogénnel és a káliummal ellentétben - nagyon erősen kötődik a talajhoz, ezért a te- nyészidő folyamán sekély a mozgása. A csapadék hatására - középkötött talajon - évente megközelítőleg 15 cm-t mosódik lefelé. Tehát elmondható, hogy csak az a foszfor hatásos, amelyet ősszel a gyökérzet mélységéig leforgatunk. Tavasszal a ta­laj felületére kiszórt foszforműtrágyának gyakorlatilag nincs jelentősége. A biokertészetekben sokszor tapasztalható a foszforhiány. (Kései virágzás, rossz terméskötés, lilásbama levélfonák-elszíneződés a következménye.) Ez azzal ma­gyarázható, hogy a komposzt, a tőzeg, de a talajba munkált növényi szár is erősen megköti a foszfort. Ezért a nyers vagy a komposztált szerves anyagok felhasználá­sa esetén célszerű foszforkiegészítést végezni. Legkönnyebben beszerezhető foszfortartalmú műtrágya a szuperfoszfát. Hatóa­nyagtartalma 18 % körüli. Előnye, hogy a vízben könnyen oldódik, jobban, mint a szántóföldi növényeknél használt hiperfoszfát, amelyet vetemények alá nem java­solunk. Nincs perzselő hatása, ezért indokolt esetben a szokottnál nagyobb dózis­ban is használjuk (10-11 dkg/m^). Közepes tápanyag-ellátottságú talajokon a zöld­ségfélék és a dísznövények foszforigényét 3-5 dkg/m^ szuperfoszfát fedezi. Na­gyobb adag esetén néhány mikroelem megkötésével (mangán, cink) számoljunk. Ennek pótlására használjunk szerves trágyát, vagy a tenyészidőben komplex oldat­trágyákat, lombtrágyákat. A fiatal növények foszforigénye viszonylag magas, ezért jól bevált gyakorlat, hogy tavasszal a vetést vagy a palántázást közvetlenül meg­előzően starter foszfortrágyát adnak, ami a foszforigény 10-20 %-át fedezi. Vagyis maximum 1 dkg/m^ szuperfoszfát kijuttatásával kedvezően befolyásolhatjuk a foszforigényes növények (borsó, bab, paradicsom, paprika, karfiol, csemegekuko­rica) kezdeti fejlődését. A foszfornak nincs olyan szembetűnő hatása, mint a nitrogénnek. Sokan ezért el­hanyagolják az adagolást, pedig azáltal, hogy a gyökerek fejlődését nagymértékben elősegíti, más elemek felvételét is lehetővé teszi. k. sz. Szerkeszti Pomichal Richárd Két ötlet gereblyére A gereblye a kert seprűje. A kisebbek szaporátlanok, s ha elég nagy a gyepesített terület, általában szélesebb gereb- lyét szoktunk használni. Ennek kezelése viszont elég fá­rasztó, hiszen a többé-kevésbé egyenetlen talajba gyakorta belekapnak a fogak, ha gereblyézés közben a szerszámot nem emeljük kissé fel. Ha viszont a gereblye két végére egy-egy nagyobb kereket erősítünk, a szerszámmal szó szerint gördülékenyebben és főleg gyorsabban dolgozha­tunk. E célra pl. kitűnően megfelelnek egy kiselejtezett já­tékdömper vagy -teherautó kerekei, amelyeket a gereblye két végére hegesztett, 4-5 mm átmérőjű fémrúdra erősíthe­tünk. A két kereket, vastagabb lemezalátétek közé helyez­ve, kis sasszegekkel biztosítsuk. Az sem árt, ha a kerekek furatába a felhegesztett tengelyekre illeszkedő fémcsövet ragasztunk, mert így elkerülhetjük, hogy a kerekek tengely­furatai hamar kikopjanak. A gereblyére szerelt kerekek azonban ne legyenek túl nagyok, átmérőjük legfeljebb 10-12 mm-rel haladja meg a gereblyefogak magasságát. Gyeptakarítás közben a gereblyét gyakorta kell tisztogat­ni is, mert a fogai közé tömörült szálas hulladék gátolja a többi hulladék összegyűjtését. Ám ha a gereblyét egy utó­lag felszerelt fogfésűvel egészítjük ki, akkor a hulladékot egy mozdulattal is eltávolíthatjuk. A fogfésű és felerősítése ugyan kissé munkaigényes, de megéri a fáradságot. A fésű maga nem más, mint egy vas­tagabb kemény farúd és a palástjába - a fogak osztásához igazodóan - fúrt lyukakba szorosan bevert 5x130-as szegek sora. A fogfésűt a két vége felől egy-egy 1,5 mm vastag le­mezből hajlított tartólemezzel fogassuk a gereblyére. Hát­ranyúló szárai közé félgömb fejű facsavarokkal erősítsük fel a fogfésűt, amelynek farúdjába még egy szeget kell erősítenünk, mégpedig a szerszám nyeléhez közel. A már beerősített szegsor síkjához képest kb. 100 fokos szögben hátradöntve a szeg feje alá erősítsünk kihajtott szemű hú­zórugót, pl. ún. vitrás függönyfeszítő rugóból leszabott da­rabot, s ennek másik végét meg akasszuk a gereblye nyele mellé fúrt lyukba. A szegek hegyes végét köszörüljük le, majd a nyél mel­letti szeget előrenyomva ellenőrizzük, hogy a fésű könnyen mozog-e és a rugó visszahúzza-e a helyére. Ha a fogfésű nehezen fordulna el a tartóvasak között, akkor a felfogó fa­csavarokat kissé hajtsuk ki, s esetleg a rugót is kurtítsuk meg. A könnyen lefordítható fogfésűs átalakított gereblyé- vel ezután már nem kell sokat bajlódnunk; a fogai közé szorult növényi maradványoktól egy könnyed lábmozdulat­tal megszabadulhatunk. Ezermester HÁZUNK TÁJA 1994- október 23-

Next

/
Oldalképek
Tartalom