Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-25 / 39. szám
Munkát Elvben, pontosabban az Alkotmányban Szlovákiában is — ugyanúgy, mint általában a demokratikus államokban — biztosítják a termelői egyenjogúságot. A valóság nálunk sajnos egészen más. Tájainkon a negyvenéves kommunista uralom megdöntése után még mindig a kollektivista gondolkodásmód van túlsúlyban, annak is különböző hamis változatai. Ezek lényege az, hogy közösségi előnyökről és szempontokról beszélnek, miközben valójában saját érdekeket helyeznek előtérbe. Az ilyen és ehhez hasonló gondolkodásmód megtestesítői még mindig ott ülnek a felelős helyeken, és jelentős döntéshozatali jogkörrel rendelkeznek. Elég, ha elemezzük a privatizáció helyzetét, az állami támogatások gyakorlatát, nem utolsósorban pedig a bankok hitelpolitikáját. Nézzük csak meg a mezőgazda- sági szövetkezetek és a vagyontu- lajdonosok viszonyát. Számtalan esetben a szövetkezetek térítés- mentesen vállalkoznak az önállóan gazdálkodó vagyonrész-tulajdonos pénzével és más vagyonával. A tulajdonos pedig előnytelen, szinte már önpusztító bankhitelekre van utalva. Ha kap egyáltalán hitelt... Ezen a téren is gyors és gyökeres II. VÁLASZTÁSI KÜLÖNSZÁM 1994. szeptember , megélhetést - szülőföldünkön változtatásra van szükség. Meg kell állítani, ésszerűen és törvényesen kell szabályozni a mai kedvezőtlen folyamatokat! Legyen igazságosabb az állami támogatás elosztása is! Nem érthetünk egyet azzal a módszerrel, hogy akik a legtöbbet termelik és a legintenzívebb mezőgazdasági munkát végzik, azok kapják a legkisebb állami támogatást. Ma szinte szétszórjuk és elherdáljuk az állam rendelkezésre álló nem sok, de nem is kevés pénzét. Nem vagyok ellene a rosszabb földrajzi körülmények között, környezeti vagy foglalkoztatási szempontból lényeges mezőgazdasági termelés támogatásának, de ezt ne mások rovására, esetünkben ne a dél-szlovákiai mezőgazdászok kárára tegyék! Válasszuk szét ezt a két támogatási formát! Fontos az is, hogy tegyenek különbséget, tehát ne szubjektív szempontok vagy hektárok szerint osztogassák az állami támogatást, hanem csak konkrét tevékenységre és célokra. Behozatali vámokkal kellene szabályozni, esetenként pedig korlátozni a külföldi zöldség- és gyü- mölcsbehozalt. Védjük és támogassuk a mi kis- és középvállalkozóinkat és más mezőgazdasági * FARKAS PÁL, 41 éves, közgazdász- mérnök, képviselő, Illésháza — 5. a Magyar Koalíció nyugat-szlovákiai listáján termelőinket. Legyen értelme, tisztességes nyeresége szorgalmas munkájuknak. Ezért harcoltam idáig és ezért küzdők majd az elkövetkező parlamenti időszakban is, ha a választópolgárok ismét bizalmat szavaznak nekem. Eddig sem csupán szavakkal ténykedtem a parlamentben. Sokat segítettem a hozzám fordulóknak, elsősorban a vagyonrészek kiadásának gyakorlati ügyintézésében. Jóleső érzés tölt el, hogy sok száz becsületes, arra érdemes embernek sikerült a segítségemmel a szövetkezetekben vagyonrészhez jutnia. Szorgalmaztam és még hatékonyabban igyekszem elérni a kezdő vállalkozók adókedvezményét. Állítsák vissza a kezdő vállalkozók esetében 5 évre a földadó-kedvezményezettséget. Elviselhetőbb társadalombiztosítást követelek, csökkentsék az arányt 46 százalékról 33-ra, amelyből az eddigi 11 helyett csak 6 százalékot fizetne a munkavállaló. Ez nagy segítség lenne. Lényeges változásokat kell elérni a feldolgozóiparban, ahol megfelelő üzletpolitikával korszerűsítést szükséges végrehajtani és javítani lehet a foglalkoztatási arányt. Nagyon hasznos és eredményes lehetne a hazai élelmiszerek exporjának célirányos állami támogatása is. A magyar ember évszázadok óta szereti a földet, őseink szakértelme, munkaszeretete mindig elsőrangú volt. Erre a hagyományra támaszkodva szerveztük meg a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomban a gazdaklubokat, ahol megfelelő szaktanácsadás, tapasztalatcsere folyik, s igyekszünk színvonalas szakirodalmat is az érdeklődők rendelkezésére bocsátani. Ma nagyon nehéz, sőt válságos a mezőgazdaság helyzete. Ám ezrek dolgoznak, iparkodnak, búzát, árpát, kukoricát, zöldséget, gyümölcsöt termelnek, sertést, szarvasmarhát, baromfit nevelnek. Nehéz körülmények között keményen dolgoznak. Égető szükség van e gyönyörű, mégis emberpróbáló termelés társadalmi és gazdasági megbecsülésére. A mezőgazdaságot minden fejlett országban támogatja az állam. Ésszerűen, világos szakmai, gazdasági értékrend szerint. Legyen ez végre így nálunk is. így elérhetnénk, hogy még többen találnának munkát és megélhetést szülőföldjükön, lakhelyükön. Nem kellene ingázniuk közeli és távoli városokba, ipari központokba. Felpezsdülhetne az élet falvainkban, a földeken. Szakértelem, elszántság, kellő akarat nem hiányzik ehhez. Ez olyan hatalmas erkölcsi tőke, amellyel fokozatosan jólétet, a maihoz képest sokkal jobb életet lehet teremteni, ha az állam és a minisztérium pénzzel, jó szakmai programokkal is így akarja. A magam erejével és képességével ezt szeretném elérni. Farkas Pál áj Közösen sikerül! áj Gyógyítani — politikusként is Orvos-igazgatóként indulok a választásokon, és elsősorban vajúdó egészségügyünk sokféle bajának orvoslásában szeretnék hathatós eredményt elérni. Nemrég olvastam egy neves német szociológus cikkét, aki szenvedélyes tanulmányban elemezte térségünk helyzetét, súlyos gondjait és arra a következtetésre jutott, hogy Közép-Európában elsősorban a politikusoknak kell gyógyítaniuk kellő társadalmi légkör, emberibb gazdasági helyzet megteremtésével. Szellemes és találó megállapítás, ám a politikusok csak akkor gyógyíthatnak, ha maguk is egészségesek. Erkölcsi és lelki értelemben is. A gyógyítási folyamatban mindenkinek van felelőssége és kötelessége is. Nem elég azt mondani: gyógyulni akarok! Ezért mindent meg is kell tenni... Például úgy, hogy egészséges politikusokat választunk. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom képviselőjelöltjei ilyen személyiségek, akik tiszta lappal, tiszta szívvel, kellő szaktudással és négy év tapasztalatával szolgálnak rá tisztelt választópolgáraink bizalmára, négy jelöltje pedig a bekarikázásra. Eddigi munkámmal, közéleti szereplésemmel szeretném elérni, hogy a Magyar Koalíció 4-es számú listáján rám is szavazzanak, engem is bekarikázzanak. Amikor a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom hatalomra jutott és tömegesen váltották le — kizárólag politikai okokból a kórházFERKÓ BARNABÁS, 38 éves, orvos, Nagykapos — l.a Magyar Koalíció kelet-szlovákiai listáján igazgatókat, akkor többen viccesen meg is jegyezték, hogy rám csak azért nem került sor, mert Pozsonyban nem is nagyon tudatosítják, hogy Nagykapos létezik. Pedig létezik. Él. És végre emberségesebben szeretne megélni. Ez a nép nagyon munkaszerető, leleményes, végtelenül szorgalmas. Én ezért a népért dolgozom a kórházban, a nagykaposi önkormányzatban és máshol. Alapító tagja vagyok a Szlovákiai Magyar Máltai Szeretetszolgálatnak, ahol sikerült elérnünk, hogy a Boeselager Alapítvány félmillió márka értékben egészségügyi berendezéseket vásároljon a nagykaposi kórház számára. Ma ezek a korszerű eszközök az itteni embereket gyógyítják és segítik őket a különböző betegségek megelőzésében. Képviselőként is ilyen tettekkel szeretném e tájat is az itt élő földijeimet segíteni a mai nehéz gazdasági helyzetben. Harcolni fogok az önkormányzatok nagyobb önállóságáért. Nagy lehetőséget látok a Kárpátok Eurorégió működtetésében, amely sok új munkahelyet teremthet, beruházásokat hozhat, föllendítheti a vállalkozókedvet, segítheti népek, nemzetek közeledését. Segíteni szeretném az embereket abban is, hogy ne féljenek visszavenni a földjüket. Ehhez persze sokféle anyagi és jogi segítség szükségeltetik. Ennek megszervezésében is igyekszem minél hatékonyabban közreműködni. Elsőrendű feladatomnak tartom, hogy a Bodrogközt és az Ung-vidéket minden vonatkozásban közelebb hozzuk egymáshoz, mert jövőt nem lehet építeni a múlt sérelmein, örökös presztízsharcok légkörében. Végre abba kell hagyni ezt az önpusztító viszálykodást. Az Ung-vidéknek és a Bodrogköznek ugyanazok az érdekei. Legyen több munkahely. Építsenek és ne romboljanak ezeken a gyönyörű tájakon. Végre ne csak vigyenek innen, hanem a megtermelt javak és a megfizetett adók jelentős részét az itteni emberek boldogulására, az Ung-vidék és a Bodrogköz felvirágoztatására fordítsák. Én ezt tartom lényegesnek. Ennek a népnek is saját pásztorra, saját tanítóra és saját orvosra van szüksége. Erről sem feledkezem meg, ha megválasztanak képviselőnek. Megmaradásunk, jövőnk nyilvánvaló alapja az anyanyelvi oktatás és művelődés, a magyar lelkészek, a magyar vagy magyarul tudó orvosok és más értelmiségiek képzésének biztosítása. Ezért is mentem el minden félelemkeltés és lebeszélés ellenére Komáromba. Én is egyetértek a nagygyűlés dokumentumaival, amelyeket — ha a tisztelt szavazópolgárok is így akarják — képviselőként is erkölcsi parancsnak, iránytűnek tartok majd. Orvos-igazgatóként sokat utazom, tehát Pozsonyba járni ezután sem lesz számomra nehéz vagy fárasztó. Az Ung-vidékiek és a bodrogköziek hitét, bizalmát viszem majd magammal. Úgy érzem, szülőföldünkön végvárakat védünk. Sok itt a gond, a baj. Mégsem vagyunk kétségbeesettek vagy borúlátóak. E táj mindig erős akaratú, szorgalmas, lelkiekben, erkölcsi értékben is gazdag, életerős embereket nevelt. Mi méltóak szeretnénk lenni elődeinkhez. Megvédeni, sőt felvirágoztatni ezeket a végvárakat. Apáink, fiaink, unokáink, őseink és utódaink földjét. Hiszem, hogy sikerülni fog. A költővel együtt vallom: “Ez a mi munkánk, és nem is kevés.” Ferkó Barnabás
