Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-25 / 39. szám
1994. szeptember 25. GYERMEKVILÁG I Go ndolkodom, tehát... ÁPRILY LAJOS Enyedi diákok Néma völgy előttem s nagy, komor hegy-élek. S ahogy megyek, hátam mögött megzúdul az ének. Ezerhangú kórus nyomomon jó lassan, aztán felszáll s tovább szól a sugaras magasban. Kisértek a zúgó, világ-sivatagban, lélektelen vad időkben lélek van a dalban. Halljátok-e hangom, mikor elkiáltom: Daloljatok csak, sok ezer enyedi diákom! rát, s nagyot rántott rajta. A fű meg sem rezdiilt.- Minek erőlködsz, hiszen úgy sem bírsz vele - mondták a madarak. De a búbos pacsirta csak nem tágított. Próbálta jobbról, próbálta balról. Mikor ötödszörre rugaszkodott neki, a fű szára elszakadt, a kis pacsirta pedig hanyatt esett. A madarak úgy kacagtak, majd lefordultak a fáról. Elszégyellte magát erősen a búbos pacsirta. De nem akarta megvallani, hogy felsült. Hencegve azt csicseregte hát:- Én is így akartam! Én is így akartam! IGAZI HAJRÁ Az autóversenyen a résztvevők róják a köröket. Két fotó is készült róluk: a második felvétel ugyanarról a helyről, mint az előző, csak egy körrel később. Ha összehasonlítod a gépkocsik állását a két fényképen, meg tudod állapítani, hogy éppen a hányas kocsi vezet, ki követi a második helyen és ki az utolsó. Nos, mi a sorrend? Aludtak a lányok, ébredtek a kertek, hajnali szél lengedezett, mikor útrakeltek. Korán útrakeltek, arany napot leltek, fény zsongott a szivükben is, attól énekeltek. Hat napjuk a gondé, hetedik: vasárnap, akkor dallal nekivágtak a szabad határnak. Erdők elrejtették, völgyek befogadták, érces fiatal dalukat Érchegyek zúgatták. Szárnya volt a hangnak, ahogy szállt mögöttem, szárnya volt a kedvemnek is, bennük gyönyörködtem. Sokan elmaradtak, sokan búcsút vettek, de helyükre régi dallal mindig újak jöttek. Virágszedni jártak csuda pázsitokra, illatozott a kezükben a vadnárcisz csokra... TORDON ÁKOS* íKurta mesélj Szávay Edit rajzai Hogy, meglátta Borcsa, Marcsa, felugrottak az asztalra! Visított az asszonynépség: nagy pánik lett, semmi kétség. Óbégattak, s az egerem - bevallani alig merem - megijedt a sok asszonytól, búcsút vett a vigalomtól. Azóta is egyre bánja, hogy így történt, be sajnálja! Bolondságbul, gyávaságbul kimaradt a mulatságból. S hogy elmúlt a riadalom, tovább tart a lakodalom. Folyik a tánc, folyik a bor, nem jöhettek soha jobbkor! Hegymagas már a maradék, gyertek gyorsan, nincs haladék! Ha bátor az egeretek, ő is jöhet, ő is ehet, és segíthet elhordani a nagy lagzi Falathegyet!... * 70 éve született a jeles magyar író Hívó hegyek útját most egyedül járom. Elmaradtak a fiaim, kicsi lányom, párom. Szuszogtak a cserepek, reszkettek a verebek, s úgy nyávogtak az ebek, hogy a ház is szétesett. Volt egy bődön lekvárunk: ragaszthattuk a házunk. Bíz, még most is lekváros: bámulja a fél város. És mivel hogy nincs párja, a világot bejárja. Ha majd egyszer hazajön: a garázsba bekötöm - felhúzom a tarisznyám, tarisznya lesz a csizmám... Istenuccse, így teszek: tengerlépő így leszek! Ne kérdjétek, mióta lettem ilyen pilóta, mert nem vagyok dicsekvő, nagy kérkedve fecsegő, nagyotmondó hencegő, magamtól is megmondom: születésem napjától! Kérdjétek csak öregapám apjától!... Volt egyszer egy lakodalom, holtig tartó nagy vigalom. Eszem-iszom, adtatrakta, táncolt Borcsa, táncolt Marcsa, Terka, Kat- ka, Jutka, Panka, sodrófa és vizeskanna... Minden vendég, minden rokon: sógor, koma, komaasszony, menyecske és öregasszony. Sudár legény, öreg ember, csárdást járt az ázott kender! Ki gyalog jött, ki lóháton, kényes, táncos paripákon. Az autókat otthon hagyták, hogy torkukat locsolhassák. Ki hintón jött, ki szekérrel, csak én jöttem egy - egérrel. A hogy mondom: úgy esett. Esett eső, nap sütött. Sütött anyám pogácsát. Nappal fűtött kemencét. Szerencsét vett garasért. Megsütötte ebédre. Odaadta estére. A pogácsa elégett. A szerencse meglépett. A kemence megmaradt. Vettem rajta agarat. Agarászni mehetnék, hej, de előbb ehetnék! Hurkát, kolbászt, káposztát, hét tojásból rántottát. Nagy szamaram befalta, szárnya szélit megnyalta. Azzal máris repültem, felhő szélin leültem. Csak lógattam a lábam, s szótlan így kiabáltam: „Cápát látok, bekapom, istenuccse, jóllakom!” Azzal szépen lemásztam, a kéményen bemásztam, kemencénkből kibújtam, az ágyamba bebújtam, de előtte a Napot nagy gondosan elfújtam. A Holdat meg behívtam, s elaltattam nagy vígan. Én őrködtem felette, s a ház horkolt helyette. DÉNES GYÖRGY Megy a tücsök iskolába Megy a tücsök iskolába, hóna alatt hegedű, hegedűnek szárazfája, mellette a nyirettyű. Ballagdál az iskolába, szénfekete a ruhája, de a kedve csuda kék, csuda kék. csuda kék, egyet cirpel, egyet lép. Tanulni megy a tücsök, megízlelni minden nótát, ismernie kell a kottát, gyakorolni napestig, míg haza nem eresztik, míg a tücsök tanítónak fáradt feje le nem kókad, s álomba nem szenderül, míg a rétek bogárnépe végképp el nem csendesül. Megy a tücsök iskolába, sötétbársony a ruhája, tarka lepke megcsodálja, csigabiga, hangyanép megbámulja hangszerét, amin olyan kedvvel játszik, a fűszál is táncra kél, s a kőró is kivirágzik. KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL A búbos pacsirta meg a rezgőfű Egy kis búbos pacsirta meglátott egy tő rezgőfüvet.- Azt a füvet én gyökerestől kihúzom - mondotta hetvenkedve a többi madárnak. A fű nagy volt, a búbos pacsirta kicsike. A madarak nem hitték, hogy boldogul.- Gyönge vagy te ahhoz, csúfolták. Erre a kicsi pacsirta megmérgesedett, s leröppent a fáról a fű mellé. Csőrébe vette a rezgőfű száA VÍZ ÖSSZENYOMHATATLAN A levegő összenyomható. Amikor a kerékpár gumiját felpumpáljuk, a gumi belsejébe levegőt nyomunk, vagyis összesűrítjük benne a levegőt. A vizet nem lehet összenyomni. A víz - és a többi folyadék - összenyomhatatlan. Mi történne, ha levegő helyeit vizet nyomnánk a kerékpárgumiba? A gumi tágulni kezdene, majd egyszerűen szétrepedne. Szétnyomná a víz. Ha vízipisztolyodat teljesen megtöltöd vízzel, és az ujjaiddal befogod a csövét, a ravaszt nem tudod meghúzni. Az ok ugyanaz: a víz összenyomhatatlan. Vicces találós kérdés Koromsötét pont a koromsötét éjszakában, mi az? (nyjpSoqsoupfiU32s sotojjpZptMg MEGFEJTÉS A szeptember 11-ei számunkban közölt feladat megfejtése: Ahány nyelvét tudsz, annyi embert érsz. Nyertesek: Mierka Zoltán, Léva; Tóth Rozália. Marcelháza; Beszédes Balázs, Vágsellye; Szurdi Ágnes, Kéménd; Bakó Róbert, Ipolyfödémes. Szerkeszti Tallosi Béla
