Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-07-03 / 27. szám

Ausztria, a vágyak országa Ha hinni lehet a reprezentatív felméré­seknek, a fejlett európai államokból leg­inkább Ausztriába vágyódnak az embe­rek. A megkérdezettek huszonhat száza­léka élne inkább itt, mint a saját hazájá­ban. Ausztria ilyen módon alaposan megelőzi az európaiak kettes számú „kedvencét”, Németországot, ahová ki­lenc százalék költözne át, a harmadik he­lyezett Svédországba hét százalék, Fran­ciaországra és Dániára pedig hat százalék adta voksát. Jóllehet a berlini IFLED intézet szak­emberei csak az Unió-tagsággal bíró 12 államban végezték el felmérésüket, ám a szóba jöhető országok közé sorolták már a jövő évtől csatlakozó Svédországot, Finn­országot, Norvégiát és Ausztriát is. Ez utóbbi mellett érvként a következőket hozta fel a megkérdezettek többsége: tu­domásuk szerint Ausztriában a legkie­gyensúlyozottabb a gazdasági helyzet, legmagasabb színvonalú a szociális ellá­tás, illetőleg maga az életminőség, mivel hogy itt vigyáznak a legjobban a termé­szeti környezetre, tilos az atomenergia-fel­használás bármilyen formája, s Ausztriá­nak a legsokoldalúbb a kulturális kínálata Európában. S e pontnál helyben vagyunk. Amióta az osztrák idegenforgalmi szakemberek rájöttek, hogy fizikai képte­lenség évről évre növelni az országba lá­togató turisták számát - ilyen módon szert téve nagyobb jövedelemre -, egyre inkább a minőségi kínálat nívójának eme­lésére ösztönzik a szállodásokat éppúgy, mint a városok elöljáróságát, a múzeu­mok igazgatóit, a koncerttermek gazdáit. S immár állítható, hogy miközben va­lóban csökken az Ausztriában telelő és nyaraló külföldiek száma, az idegenfor­galomból származó bevételek növeked­nek. Mert Ausztria a kultúrát tudatosan hozzákapcsolja a felhőtlen időtöltéshez. Kivétel nélkül minden tartomány rendez ilyen-olyan fesztivált, művészeti hetet, heteket. Vorarlberg és Tirol az ott elsősorban téli sportot űzni szándékozók­nak a következő szezonban Zubin Meh- tát, a karmestert és Placido Domingót, az operasztárt is „tálcán kínálja”. Karintiában állandósultak a színházi fesztiválok, a hozzánk legközelebb eső Burgenland és Alsó-Ausztria kastélyai ál­landó és időszaki kiállítások garmadával várnak bennünket. A magyar és szlovák nyelvű ismertetőfüzetek gyors terjedése is arra vall, hogy nem csupán bevásárló tu­ristáknak, hanem kultúrára, széles érte­lemben vett kínálatra vágyó, s mindezért pénzt áldozni hajlandó vendégeknek te­kintenek végre minket is. Pozsonytól kőhajításnyira van a marchfeldi Schloss Hof. Kiállításainak szervezői az utóbbi másfél évben még a programok tematiká­ját is felénk kacsintva eszelték ki. Szlová­kiából, Magyarországról tízezernyien rán- dultak át, hogy Ferenc József első felesé­géről, I, a mindmáig oly népszerű Sissy életéről kapjanak átfogó képet. A magyar és a szlovák határhoz egya­ránt oly közel eső Mörbischben pedig ha­marosan megkezdődik a sok hetes nyári operettfesztivál, amelynek magas művé­szi színvonaláról immár hagyományosan pozsonyi vendégművészek, főként mu­zsikusok is gondoskodnak. Persze Bécs iparkodik a keleti és a nyugati turisták csalogatásában a legin­kább. Operaházának programja világsztá­rokra épül, hiszen Carrerasért, Agnes Baltsáért, Domingóért messzi tájakról is eljönnek az operabarátok egy-két éjsza­kát eltölteni Bécsben. Napjaink szenzá­cióját a belvárosi Kunstforumban és a Zsidó Múzeumban rendezett Chagall-, il­letőleg Pícűsso-kiállítások adják. A bécsi bevásárlóutcák kereskedőit, áruház-tulajdonosait tömörítő szervezet azonban legutóbbi jelentésében szüksé­gesnek tartotta megígérni, nem szeret­nék, ha a szomszédos kelet-európai or­szágok polgárai megfeledkeznének ró­luk, magasabb minőségű választékkal, ugyanakkor mérsékeltebb árakkal szeret­nének visszaszerezni bennünket, „új eu­rópaiakat”. Zentai Péter, Bécs A külföldi turistáknak Lengyelországról főleg Krakkó, Zakopane, a Mazuri-tó vidéke, esetleg a Balti-tenger partja jut eszé­be. Szó se róla, érdemes - sőt szinte kötelező - megnézni az említett helyeket, de azért akadnak a lengyeleknél kevésbé híres, ám megtekintésre mindenképpen méltó látvá­nyosságok is. Krakkó nem maradhat ki egyetlen turista­programból sem. Az egykori királyi város sa­játos légköre visszavonzza azokat is, akik egy­szer már jártak errefelé. Hamisítatlan közép­európai hangulat uralkodik itt: kávéházak, kis­vendégők az ódon házakban, Európa egyik legpatinásabb egyeteme a maga diákseregével, Lengyelország nem olcsó mozgalmas kulturális élet. A Visztula partján emelkedő királyi vár, a Wawel, valamint a nyüzsgő piactér, a Rynek hozzátartozik min­den ide látogató turista programjához. Nyáron az emberek inkább a fürdési lehetősé­get keresik, ezért Zakopanéban ilyenkor megle­hetősen kicsi a forgalom - legalábbis a téli csúcs- időszakhoz képest. Annál többen keresik fel vi­szont a Mazuri tavakat. Ez az északkeleti tóvidék ugyanis kissé távol esik a déli szomszédból ér­kezőknek, de aki vállalja a szlovák határtól a majdnem hatszáz kilométeres utat, az kellemesen pihenhet ebben a szép környezetben. A Balti-ten­ger partját a tudósító nem ajánlja: a maximum 16 fokos viz hideg, másrészt pedig eléggé szennye­zett. Akadnak olyan strandok, amelyeket már évek óta lezárnak a szennyezettség miatt. A felkapott lengyel turisztikai központok mellett érdemes nekivágni a felfedező utaknak. Kellemes élményt nyújthat a Visztula-parti kis­város, Kazimierz Dolny, amely a lengyelek Szentendréje. S ha már valaki elmegy Kazimi- erzbe, akkor nem kerül nagyobb fáradságába kiruccanni a közeli Lublinba, ahol a történelmi emlékek mellett Kelet-Lengyelország egyik legnagyobb bazátja vátja a vendégeket. Apropó: azt tudni kell, hogy Lengyelország ma már egyáltalán nem olcsó. Az élelmiszer sokkal drágább, mint Szlovákiában, a szolgál­tatásokért ugyancsak nem keveset kémek el, a magánszállásokat viszont meg lehet fizetni. Lengyelországban az egyetlen fizetőeszköz a zloty. Vagyis aki más pénznemmel érkezik ide, annak be kell váltania a számtalan pénz­váltó - Kantor - egyikében. Ilyenek a határál­lomásokon is vannak, ezek többnyire olcsób­ban váltanak, mint a városokban. A határvidé­keken szlovák koronát, de néha magyar forin­tot is be lehet cserélni. A legbiztosabb termé­szetesen a német márka és az amerikai dollár. Egy márkáért júniusban körülbelül 13 500 zlotyt adtak, a dollárt pedig kb. 22 500-ért vették. A lengyel zloty országon belül konvertibilis, vagyis az állampolgárok annyi valutát vesznek, és annyit adnak el, amennyit csak akarnak. Elv­ben ez a külföldiekre nem vonatkozik: az ide­gen bármennyit beválthat, viszont a szabályok szerint kemény valutát nem vehet. Ezt a rende­letet - amelyet a szovjet utódállamokból érkező sok millió bevándorló turista miatt hoztak - a gyakorlatban a maszek pénzváltóhelyiségekben nem tartják be. Vagyis, ha valakinek elutazás előtt marad fölösleges zlotyja, az nyugodtan ve­het érte dollárt vagy márkát. Mint említettük, Lengyelországban kizáró­lag zlotyval lehet fizetni. Ez azt is jelenti, hogy megszűntek a nyolcvanas években köz­kedvelt valutás üzletek. Pontosabban, nem szűntek meg, hanem normális boltokká ala­kultak át. Aki egyébként 1990 óta nem járt a lengyeleknél, az alaposan elcsodálkozhat. Rengeteg üzlet, kiválóan ellátott áruházak, működő szolgáltatások, sorok sehol. Élelmet a turistának legfeljebb akkor érdemes magá­val hozni, ha takarékoskodni akar. Mert az tény, hogy a lengyel éttermi árak nem a legol- csóbak, főleg a nagyobb városokban. Csak a tájékozódás végen leírjuk néhány ter­mék megközelítő árát: olcsóbb kolbász kilója - 60 ezer zloty, egy üveg jobb fajta hazai sör - 15 ezer zloty, cseh és szlovák sörök - 20 ezer zloty- tól (azaz majdnem egy dollártól) fölfelé, máso­dik fogás kisvendéglőben - 60 ezer zlotytól, egy pizza - 60 ezer zloty, üzemanyag literje - 10-11 ezer zloty. Ritecz Miklós, Varsó Prága büszkeségei ... és szégyene Csehországban továbbra is Prága a legvonzóbb idegenforgalmi célpont. A cseh fővárosban a nyári turistaforgalom a valóságban már tavasz elején elkezdődött. A Vencel téren, az Óváros téren és a Vámegyedben lépten-nyomon külföldi tu­ristákba botlunk. Amíg az előző években, már a rendszerváltás előtt is német tu­ristáktól volt elsősorban hangos a város, az idén, úgy tűnik, az olaszoké, az an­goloké, az amerikaiaké, a franciáké és a japánoké az elsőség. Ugyanakkor szem­betűnően csökkent az egykori KGST-államokból érkezők száma. Magyar, len­gyel, román vagy szlovák turistacsoport szinte ritkaságnak számít manapság a Moldva-parti fővárosban. A turizmussal függ össze szorosan Prága vendéglátóiparának és szállodaháló­zatának bővülése is. Üj sörözők, vendéglők és szállodák csalogatják a vendéget, s a legszívesebben látott vendég még mindig a nyugat-európai vagy az óceánon túli turista. Hogy miért, azt a vaskos pénztárcájú vendégre, valutára, jó borrava­lóra váró pincérek, szállodatulajdonosok tudják a legjobban. A prágai sörözőkben a „folyékony kenyérnek” becézett pilzeni, smíchovi vagy popovicei sör korsójának ára 8-10 korona, de egyes helyeken ennek akár a tízszeresét is elkérik. A nem luxusjellegű éttermekben és kisvendéglőkben a vendég egy százasért már akár meg is ebédelhet. A Prágába érkező turisták a város több pontján vehetik igénybe a citybus-jára- tokat, ezeken 50-60 koronáért végigviszik őket a város legismertebb útvonalain. Továbbra is a prágai vár, az óváros, a régi-új zsinagóga, a képtárak és a múzeu­mok iránt a legnagyobb az érdeklődés. De igencsak vonzóak a prágai kertek, parkok is, különösen a közel hat hektárnyi várkert, ahova bárki díjmentesen be­térhet, pihenhet az évszázados platánfák árnyékában, s gyönyörködhet a város panorámájában. Aki viszont a Moldváról szeretne gyönyörködni a száztomyú városban, ezt több hajóvendéglő fedélzetéről teheti meg. Például a Károly-híd és a Svatopluk Cech híd közti folyószakaszon a Pontonbáron végigkóstolhatja a cseh és morva pezsgőket, a cseh hidegkonyha remekeit. Sorolhatnánk még a prá­gai idegenforgalmi nevezetességeket, hiszen ennek a városnak valóban van mit mutatnia a távolból érkezőnek. De: van egy szégyene is, egy belvárosi utcája, amely ugyancsak szorosan kapcsolódik az idegenforgalomhoz. A legősibb női mesterség prágai hívei ugyanis a Vencel térhez közeli Perlova utcát választották vadászterületüknek. A késő esti órákban ebben a kis utcában a legkülönbözőbb korú miniszoknyás prostituáltak sorfalat alkotva kínálkoznak a turistáknak. A ta­rifát, 1500 koronát, valaki spray-jel rá is írta az egyik ház falára... A főpolgár­mesteri hivatalnak persze sehogy sem tetszik a dolog, úgy döntött, kiszorítja az örömlányokat a Perlovából, s a Florenc autóbusz és metróállomás, esetleg a Főpályaudvar környékén engedélyezi bizonyos feltételek mellett ennek a mes­terségnek az űzését. A külföldi turisták, ha nem óvatosak, Prágában is érhetik őket meglepetések. A lapok szinte napirenden beszámolnak szórakozó turisták leitatásáról és kifosztásá­ról, Prágában tavaly 30 ezer autót loptak el, sőt egyre gyakoribbak a turisták elleni támadások is. Jóllehet, nem ezek az esetek a jellemzőek, ám a cseh főváros vendé­geinek is érdemes elővigyázatosnak lenni. Somogyi Mátyás, Prága QJJGtMiwaO® Szlovák állampolgárok legtovább 90 napig tartózkodhatnak vízum nélkül Horvátország területén. Ebben a köz­társaságban május 30-a óta a kuna az új hivatalos fizetőeszköz; ez év végéig azonban a korábban érvényben levő di­nárt is be lehet váltani a bankokban, amelyekben 1000 dinárért 1 kunát ad­nak. Az autópályadíj szakaszonként 5 kuna, a benzin ára literenként 3,8 kuna. A turisták vámmentesen személyen­ként 200 darab cigarettát, 1 liter alko­holt, 3 liter sört, 2 liter bort, 3 kg kávét vihetnek be az országba. Akik aktív tengerparti üdülésre vágynak, nem kell lemondaniuk a sportfelszerelésről, de a határátkelőkön kötelezően be kell je­lenteni, ha valaki mondjuk szörföt, csónakot, búvárfelszerelést, esetleg va­dászfegyvert visz magával. * * * Aki a Jugoszláv Szövetségi Köztársa­ságba (Szerbia, Crna Gora) utazik, az csakis érvényes vízummal lépheti át az országhatárt. A szlovák külügyminisztéri­um tájékoztatása szerint a vízumot Jugo­szlávia prágai, bécsi vagy budapesti kép­viseletein kérvényezheti a szlovák állam­polgár, a határátkelőkön ugyanis ilyen szolgáltatást nem nyújtanak. A tranzitví­zum ára Prágában 30 dollár, Budapesten és Bécsben márkában kérik a vízum árát. amely szlovák koronára átszámítva drá­gább. Jugoszláviában a közutak használa­ti dija egységesen 50 márka minden egyes személygépkocsiért. Az autópályák használati díja szakaszonként változik: Szabadka-Üjvidék: 5 márka Újvidék-Belgrád: 10 márka Belgrád-Nis: 55 márka Nis-Kocsani: 5 márka * * * Macedónia és Szlovákia között nincs vízumkötelezettség, de mint a pozsonyi külügyminisztérium ajánlja: a turisták, ha lehet, olyan érvényes útlevéllel induljanak Macedóniába, amelyben immár fel van tüntetve az egyén szlovák állampolgársá­ga, ugyanis a macedón határőrök nagyon alaposak és szeretnek piszkálódni. * * * Ma már rég nem érvényes, hogy a nyugati országokban a rendőrök el­nézőbbek a keleti autós turistákkal. Sőt. ami az autóbuszok, de a személy- gépkocsik műszaki állapotát illeti, a közlekedésrendészet nagyon is szigo­rú: például Franciaországban akár 15 ezer frankos pénzbüntetést is kiszab­hatnak az öreg, a hazai normáknak egyáltalán nem megfelelő gépkocsik tulajdonosára. A szlovákiai turista pe­dig bizony nem számíthat arra, hogy ezt az összeget majd külképviseletünk fedezi helyette. Kölcsönöket csak azok számára nyújt, akiket kiloptak. Az au­tósok legyenek különösen fegyelme­zettek, ha osztrák rendőrökkel akad dolguk. Nem érdemes kötekedni velük, ha közlekedési kihágás esetén pénzbír­ság kifizetésére szólítanak fel. Aki vi­szont nem rendelkezik kellő mennyi­ségű valutával, számolnia kell azzal, hogy az olykor igencsak durva osztrák rendőrök a hazai törvényekre hivatkoz­va elkobozzák a turista „mozdítható vagyonát” a bírságnak megfelelő ér­tékben. (ug) Magyarországra utazó turisták figyelmébe A tavalyi évhez viszonyítva néhány eléggé fontos változás várja az idei nyári szezonban a Magyarországra utazó szlovákiai állampolgárokat, turistákat. Az első újdonsággal mindjárt a határon találkozhatunk. Május 1-től ugyanis a magyar vámosok felkérésére minden Magyarországra utazó külföldi állampolgárnak kötelezően bizonyítania kell, hogy rendelkezik az ott-tartózkodáshoz szükséges anyagi fedezettel. Ha nem tudja felmu­tatni a megfelelő összeget, akkor számolhat azzal, hogy nem engedik be az ország területére. Szlovákiai állampolgároknak minden beutazáskor minimum ezer forinttal, vagy ennek megfelelő konvertibilis valutával, tehát mintegy tíz dollárral kell rendelkeznie. Forintot a hazai pénzintézeteknél lehet vásárolni. A külföldiek által kivihető ajándék értéke 20 000 forint lehet. Jó tudni, hogy számos ma­gyarországi pénzintézet foglalkozik a szlovák korona vételével és eladá­sával. Az árfolyam a mi szempontunkból nem a legkedvezőbb. Általá­ban 2,40 vagy 2,60 forintot adnak egy koronáért. Bár a gyakorlatban inkább a jövőt érinti, mégis megemélíthetnék egy tov ábbi újdonságot is. Magyarországon április 1-je óta a törvények le­hetővé teszik, hogy a külföldi, amennyiben értékesebb árut vásárol, és : kiviszi a/ országból, visszaigényelheti a hozzáadottérték-adót. Ez ál­talában húsz százalékot tesz ki. Az ilyesfajta igényt egyelőre csak Bu­dapesten a Vám- és Pénzügyőrség egyik központi irodájában lehet érvé­nyesíteni. A hírek szerint azonban a jövőben ez a rendszer úgy működ­ne, mint Ausztriában, s a kiutazó turista már a határon felállított irodák­ban visszakaphatná az adó értékét. Ami a határállomásokat illeti, ne feledkezzünk meg arról, hogy július közepétől szeptember végéig Magyarországon keresztül mennek sza­badságra, illetve jönnek vissza a Németországban dolgozó török ven­dégmunkások százezrei. Ebből kifolyólag a tavalyi évhez hasonlóan is­mét nagy várakozásokra lehet számítani a hegyeshalmi osztrák-magyar, illetve a nagylaki magyar-román határátkelőhelyen. Tanácsos ezeket az átkelőket elkerülni. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy néhány hete módosultak a közlekedési szabályok is. Itt annyit fontos tudni, hogy június 1-től a gépjárművek tompított fényszóróját kötelező bekapcsolni a lakott terü­leten kívüli minden útvonalon. Korábban ez csak az autópályákon volt kötelező. Megváltoztak a gyerekszállítás szabályai is. Ezentúl a jobb első ülésen az a gyerek ülhet, aki magasabb 150 cm-nél, függetlenül ko­rától. A rendőrség szigorúan ellenőrzi a szabályok betartását, különösen a gyorshajtást, s a helyszínen kiszabott bírság nagysága elérheti akár a 30 000 forintot is. Tehát jobb lesz vigyázni. A Speciál típusú benzin ára 80 forint körül van, míg a Szuper egy-két forinttal drágább. Ami a balatoni árakat illeti, számolni kell azzal, hogy tavaly óta to­vább nőttek. Általában is jó tudni, hogy a magyarországi árszínvonal 25-30 százalékkal magasabb a szlovákiainál. A kempinghelyekért a tó­nál jelenleg 600-850 forintot kérnek. Magánházaknál kétágyas kiadó szobát félpanzióval a legolcsóbban 1300-1500 forintért kínálnak. Egy­személyes ebéd „normái” vendéglőben 600-800 forint, de az adagok nagyobbak a nálunk szokásosaknál. A kétágyas szállodai szobák árai 3500 forintnál kezdődnek. A balatoni strandbelépők ára 100-150 forint, a gyerekeket féláron engedik be. Lehet azonban többnapos bérleteket is venni, s ilyenkor az ár jelentősen csökken. Szóval Magyarország jelenleg már bizony nem olcsó. Javult viszont a szolgáltatások színvonala is. Természeti kincsei az Aggteleki cseppkőbarlangtól, Hortobágyon át a Balatonig, történelmi - a mi törté­nelmünk - emlékei Budapesttől Mohácsig, számos gyógyfürdője Haj­dúszoboszlótól Gyuláig a szlovákiai magyarság körében közismertek, s bizonyára megérnek egy kirándulást. Kokes János, Budapest ÚTON - ÚTFÉLEN 1994 július 3 l/BSÚmap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom