Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-11 / 37. szám
VÁLASZTÁSI KULONSZÁM 1994. szeptember A Bodrogközről nemcsak beszélni, a Bodrogközért végre tenni Kétszer voltam eddig képviselő. Kilencvenegy decemberétől a következő év júniusáig a Szlovák Nemzeti Tanácsban, utána a Szövetségi Gyűlésben képviseltem a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalmat és magyarságunkat egészen az ország kettéválásáig. Tapasztalataim e két parlamenti időszakból, valamint a helyi közéleti tevékenységből fakadnak. Tapasztalataimhoz hitem szerint tudás és erő is párosul közösségi céljaink valóra váltásához. Hiszem és hangoztatom, hogy a Bodrogközről már nem elég beszélni, sopánkodni, a Bodrogközért végre tenni kell. Én elsősorban ezért szeretnék harmadszor is parlamenti képviselő lenni. A bodrogközi ember nagyon igyekvő, becsületes, dolgos. De mit ér a munkája, ha ennek gyümölcséből nem tud megélni! Hadd említsek egy jellemző példát. Itt sokan foglalkoznak szőlőtermesztéssel, mert ehhez nagyon kedvezőek az adottságok. A bodrogközi és kiváltképp a tokaji bor messze földön híres... lehetne. Sajnos, annyira alacsonyak a felvásárlási árak, hogy azok a ráfordítási költségeket is alig térítik vissza. És akkor hol van még a verejtékes munka ára? Ugyanez a helyzet más gyümölccsel és zöldségfélével is. Az embernek sírni való kedve támad, amikor látja, hogy akadnak, akik kivágják a szőlőtőkét, a gyümölcsfát. Döbbenetes! Hiszen a reálisan megállapított felvásárlási ár, a jól szervezett kereskedelem tisztességes jövedelmet jelenthetne a bodrogközi embernek. Képviselőként mindenképpen azon leszek, hogy ez mielőbb így is legyen. Ez a bodrogköziek és az ország érdeke is. A Bodrogköz egyáltalán nincs az Isten háta mögött. Ennek a régiónak kiváló geográfiai helyzete van. Élni kell hát vele. Ehhez szükséges a szlovák—magyar és a szlovák—ukrán határ mielőbbi megnyitása, minél több helyen, s ezekkel együtt szabad vámterületek létesítése. Jelenleg sok helyen zárva vannak a határsorompók, máshol véget ér az út, pedig a szomszédos országban folyatatódik. Csend honol, kiábrándultság lakozik az emberekben, a munkanélküliség aggasztó méreteket ölt. Mindez elsősorban azért, mert kizárólag politikai megfontolásból politikai hatalmasok, nacionalisták rólunk nélkülünk döntenek. És minket döntenek nyomorba, a mi életünket keserítik meg. Kezünkbe kell hát végre vennünk sorsunk irányítását. Meg kell nyitni a HORNYÁK JÁNOS, 33 éves, vegyész- mérnök, képviselő, Királyhelmec - 3. a Magyar Koalíció kelet-szlovákiai listáján határokat, hogy pezsdüljön az élet a Bodrogközben is. Új munkahelyek teremtésével, regionális gazdasági együttműködés révén és nem utolsósorban célirányos állami támogatás segítségével. Adjanak is e vidéknek, ne csak vigyenek. Érdemes támogatni az itteni mezőgazdászokat. Az említett regionális gazdasági együttműködés beindulásával Tiszacsernyő is visszanyerné a jelentőségét, hiszen a vasúti csomópont nélkülözhetetlen része a gazdasági kapcsolatoknak. Persze, az átrakodóállomásra is ráférne a korszerűsítés. Új, az eddiginél korszerűbb gépek kellenének a gyorsabb és hatékonyabb munkához, a kapacitás bővítéséhez. Aggasztó a bodrogközi fiatalok nagyarányú munkanélkülisége. A kormány, úgymond, ne halat adjon a fiataloknak, hanem horgászbotot. Vagyis ne segélyeket, hanem új munkalehetőségeket. Vállalkozóbarát politikával, adókedvezménnyel, melynek eredményeképpen több kisebb gyártó részleg jöhetne létre iparban, mezőgazdaságban egyaránt. Ugyanilyen fontos a mezőgazdaságban vállalkozók támogatása is, akik visszaigényelték a földjeiket, de nem tudnak elindulni, pedig értenek a földhöz, akaraterejük is óriási, de hitelhez magas, visszafizethetetlen kamatok mellett juthatnának, más pénzük pedig nem nagyon akad kisgépek és más eszközök vásárlásához. Főleg akkor, amikor a felvásárlói árak alacsonyak. Mélységesen átérzem a vállalkozók súlyos gondjait. Munkahelyem a CS EUROTRANS kombinált áruforgalommal foglalkozik. Dobrán jelenleg folyik a létesítmény rekonstrukciója. Rövidesen remélhetően tudunk munkát adni minél több itteni munkanélkülinek. Átérzem a vállalkozók gondjait, hiszen jómagam is naponta szembetalálkozom sokféle nehézséggel. És a bodrogköziek ezernyi más gondjával is. Sok bodrogközi falu rossz vízellátásával, az elmaradott egészségügyi és más szolgáltatásokkal, sok-sok nyomasztó problémával. Ezeket helyi szinten, helyi összefogással képtelenség megoldani. Ezért kell a hatékony parlamenti képviselet. Ezért szeretném elnyerni a bodrogköziek bizalmát. Ha megtisztelnek szavazataikkal, ha engem is bekarikáznak, akkor a hozzám hasonló gondolkodásúakkal összefogva végre valóra válthatom tervemet. Én azt tartom, hogy Bodrogközről nemcsak beszélni, sopánkodni kell, hanem végre tenni is. Pozsonyban is. A parlamentben is. Szülőföldünkért. A bodrogközi ember jobb megélhetéséért. Azért, hogy szaktudásának, munkájának, szorgalmának legyen végre becsülete. És tisztességes jutalma. HORNYÁK JÁNOS Szavazzon a Magyar Koalícióra! Karikázza az MKDM jelöltjeit! — kérdés — gond — válasz Beszélgetés Csatlós Istvánnal 1. Nyilván nemcsak az újságírók, hanem a helybeliek is megkérdezték, miért döntött a közéleti szereplés mellett, miért vállalt újabb gondokat? — Nem önmagam, hanem szülőföldem, az Ung-vidék boldogulásáért döntöttem a közéleti szereplés mellett. Ez a vidék ugyanis nagyon visszamaradt a fejlődésben. Pedig itt is okos, nagyon dolgos és rátermett emberek élnek. Kell hát a közéleti ember, az összfogó, szervező erő, aki földijei tudására, szorgalmára támaszkodva, végre felébreszti, fejlődésre indítja az Ung-vidéket is. Egyike ezeknek a szervezőknek talán én lehetek. Eddig a bési önkormányzatban, a Jednota Fogyasztási Szövetkezet elnökségi tagjaként és a kisállat-tenyésztők szövetségében munkálkodtam. Úgy érzem, szereztem annyi tudást, tapasztalatot, hogy most szélesíthetem közéleti tevékenységemet — szülőföldem javára. 2. A Bodrogköz és az Ung-vidék fokozatosan elnéptelenedik, főleg a fiatalok nagyvárosokba, más régióba költöznek. Miként lehet megállítani ezt a tragikus folyamatot? — Vissza kell adni a falvak, kisvárosok, a Bodrogköz és az Ung-vidék önkormányzatának, gazdasági és társadalmi értelemben vett önrendelkezésének a jogát. Hogy ne máshonnan jött percemberkék, rontó szándékú kiskirályok dáridózzanak e tájon, a bodrogközi és az ung-vidéki magyarság verejtékes munkájából, nehezen megkeresett pénzéből. A talpraálláshoz természetesen kedvező és hosszúlejáratú kamatozású hitelek kellenek és hát célirányos állami támogatás, amiből nagyon, de nagyon kevés jut ennek a vidéknek. Az itteni emberek hatalmas erőfeszítésekre képesek — ha támogatják őket, ha az állam nem valamiféle mostohagyerekként kezeli őket. 3. Súlyos gond e vidéken is a munkanélküliség, az emberek kiábrándultsága, közönye. Mit kíván tenni a fokozatos javulás érdekében? — Legfontosabb az új munkahelyek teremtése. Olyan munkahelyeké, amelyek a helyi adottságokra, lehetőségekre épülnek. A mezőgazdaságban új módszereket kell bevezetni, fejleszteni a zöldségtermesztést és az állattenyésztést. E tájon gyönyörű gyümölcsösök voltak, és remélem lesznek is rövidesen. Sokat beszélünk a farmergazdaságok bevezetéséről. Ez akkor lehet eredményes, ha a fiatalokban sikerül felébresztenünk őseinknek a földhöz való ragaszkodását, a jó gazda viszonyát. Ugyanilyen fontos munkahelyteremtő erő lenne, ha végre felhúznák a határsorompókat, végre nemcsak beszélnénk a régiók gazdasági együttműködéséről. Sokan jutnának jó megélhetéshez, ha Szlovákia keleti része, Magyarország és Ukrajna szomszédos régiói között zavartalan lenne az átjárás és az együttműködés. Képviselőként ezért szorgalmazni szeretném az új határátkelőhelyek megnyitását. Mindez nagyban enyhítene az emberek közönyén és kiábrándultságán. Természetesen azzal CSATLÓS ISTVÁN, 52 éves, technikus, Bés - 8. a Magyar Koalíció kelet-szlovákiai listáján együtt, hogy végre ne legyenek félrevezetve, ne csapják be őket újra meg újra, legyen munkájuk és tisztességes fizetésük. 4. Súlyos, országos gond, hogy a politikában még mindig az érzelmek uralkodnak, legtöbbször a józan ész rovására. Miként lehetne ezen segíteni? — Csak kölcsönös tolerenciával. És elsősorban azzal, ha a szlovák nemzet minél több tagja megérti, hogy mi, magyarok nem bevándoroltunk ebbe a térségbe, hanem őseink utódjai vagyunk saját hazánkban, nem mi tehetünk arról, hogy a határokat tologatták különböző irányba. Nagyon fontos az is, hogy az embereket nálunk sem nemzetiségük szerint értékeljék — hanem munkájuk, szaktudásuk, erkölcsi értékrendjük alapján. 5. Politikusainkról gyakran mondják, hogy nincs állandó kapcsolatuk az egyszerű emberekkel, választópolgáraikkal. Önnek van és lesz? — Tiszta lelkiismeretttel válaszolhatok igennel. Nagyon sok emberrel beszélgetek Bésben, az egész Ung-vidéken, a Bodrogközben is. Hasonlóan gondolkodunk a nagypolitikáról, magyarságunkról, szülőföldünkről. Az ő véleményük, biztatásuk jelent mérhetetlen erőt közéleti pályámon is. Mindannyian támogatjuk a komáromi nagygyűlés dokumentumait, az ésszerű területi átszervezést, főleg a megyék bevezetését. Számomra az ung-vidékiek és a bodrogköziek jelentik az éltető erőt. Nélkülük, jótanácsaik, bizalmuk nélkül semmire sem mennék. Terveimet is csak akkor válthatom valóra a politikában, ha bekarikázzák a nevem, vagyis feljogosítanak szülőföldem képviseletére. Kellő alázattal és erővel várom a választó- polgárok döntését. 6. Sokan vélekednek úgy, hogy az Ung-vidék messze esik Pozsonytól, ezért szinte lehetetlen elviselni a sok utazással járó terhelést. Helytálló ez a vélekedés? — Egyáltalán nem. Manapság már a távolság nem jelenthet akadályt, habár Szlovákiában még távolról sem gyors és kényelmes a közlekedés. Ám számomra az utazás és más megterhelés nem jelent különösebb akadályt, szülőföldem és magyarságunk boldogulásáért ennél nagyobb próbatételt is elviselek. 7. Képviselőként mikor lesz elégedett? — Ha létrejön a szlovák—magyar megbékélés, ha a tudást és a jó munkát tisztességesen megfizetik. Akkor ugyanis a képviselővel együtt egyre több polgár is elégedett lesz. Ennél nemesebb célja pedig nem lehet egyetlen közéleti személyiségnek sem. (m)
