Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-11 / 37. szám
7 3. Az Olajfák hegye (Dr. lesó János felvételei) ;de, hanem a modem része is. etlehemet is megnézte. töltöttem Izraelben. Ez alatt az idő igjámom a nevezetesebb helyeket, írben is megfürödtem. ugyanazt az útvonalat választotta, ;en. Nem mentem azonban Auszt- írvátországon, Szlovénián és Maresztül kerekeztem haza. ti állapotban és milyen benyomá- issza Rozsnyóra? kilót és visszaérkezésem után még indóan szomjas voltam, de nagyon al, szép élményekkel tértem haza. raelbe, hogy nincs valamilyen po- : országhoz, hogy nem zsidó, nem Ián azzal jött volna vissza, hogy az ;a és kellemetlenül meleg ország, mehet, akit vonz oda valami. Aki gy, annak ez leírhatatlan élmény. Klinko Róbert védelemről szóló törvény, ám a ítnek mindig ennél fontosabb dol- - Pedig nagyon nagy szükség len- mondja Izsóf József mert nincs tásokra, még mentő ásatások sem Egyre több maffia jelenik meg, tűkincsek felkutatására, a feketén tatásokra specializálódnak. Azt is i még, hogy ezek a „régészeti kuta- m műszaki eszközökkel rendelkez- elyek nemcsak azt jelzik, hogy a :t hol található fém, hanem száz- timéteres mélységig azt is kimutat- en nagyságúak e fémdarabok. Sőt! pesek megkülönböztetni, hogy va- színesfémet rejt-e magában a föld. sak véletlenül is rábukkan valaki műkincsre, akkor is meggondolja, dja-e azt a jogos tulajdonosnak, az c. Sajnos, a múzeum a kincs értékét nem tudja megfizetni, míg egy börzén a megtalálót illető összeg I-, vagy akár százszorosát is meg- a botcsinálta „régész”. Persze, lé- onban egy általánosan használt, is védelem a tolvajokkal szemben: eredeti műkincset, hanem annak it állítják ki. Ez nemzetközileg is , jól bevált gyakorlat, s mint az tói megtudtam, a galántai kiállítás iák is mintegy húsz százaléka má- íi azonban egy pillanatig sem csokidat szellemi értékét. Gaál László (A szerzőfelvétele) • Sehol a világon nem láttam hasonló alkotásokat. Bőrbe ennyi életet, ennnyiféle sorsot talán nem is lehelt még senki.- Bőrszobrászattal sokan foglalkoznak, de hogy festenék is a szobraikat, arról én sem tudok. Ez valóban új műfaj. A technikát is saját magam kísérleteztem ki, rajtam kívül nem alkalmazza senki. Én minden mesterséget elsajátítottam, ami bőrben létezik, a bőrdíszművestől kezdve a szíj- járton át a kalapkészítésig mindent. Még cipőfelsőrészeket, ruhákat, lambériákat, bőrkárpitokat, lakberendezési tárgyakat és öltözékkiegészítőket is csináltam. Bőripari technikumot végeztem, de tanultam máshol is. Makrisz Aga- memnonnál szobrászatot, Franciaországban kézi textilfestészetet, japán technikát. A bőrszobrászat ezeknek az összessége. • A Baglyot is puszta bőrből készítette?- Szobraimhoz sem használok mást, csak bőrt. Nincs bennük sem fém, sem fa, sem agyag. A Baglyot ragasztottam. Rugalmas anyag a bőr, de annyira azért mégsem, hogy egyetlen darabból például gömböt készítsek. Izekre kell vágni, megformálni, kimerevíteni és úgy összeállítani. Kezdetben, még a technikumban, mindig a részletekre figyeltem, nem láttam át az egészet. A fordulat akkor következett be, amikor már alaposan megismertem a bőr titkait, s felfedeztem a benne rejlő mélységeket. „Csontos”, maradandó művet nyers bőrből nem lehet létrehozni. Egy-egy szobor kivitelezése nagyon munkaigényes. A Bagoly három hónapig készült. • Budapesti fiúk ritkán nyúlnak bőrhöz. Akinek kézügyessége van, az inkább fest vagy farag, esetleg cserépedényeket formál.- Gyerekként én is inkább rajzolni szerettem, a bőrre véletlenszerűen éreztem rá. Ügy jött, mint egy váratlan szerelem. Modelleztem, iparművészeknél segédkeztem, gépi forgácsolóként a fémiparban dolgoztam; kísérletezgettem sok mindennel. Ma már ennek is hasznát látom. Az ikonok metszéséhez például én magam csinálok speciális késeket. A kísérletezőkedvem pedig ma is megvan. Imádok új dolgokat kitalálni, kicsi kis átalakításokkal változatos dolgokat létrehozni. Engem az is inspirál, ha egy apró hibát találok a bőrön. Már megfigyeltem magamon: a korrigálás során születnek a legjobb öteleteim. Tervrajzokat sohasem készítek. Ösztönszerűen dolgozom. Hagyom, hogy a bőr irányítson, én csak megvalósítom azt, amit üzen. Egy színházi előadás, egy vers, egy opera vagy egy régi tárgyhoz fűződő emlék, a természet színjátéka sok mindent elindít bennem. Érzelmeket, gondolatokat, élményeket, amelyek szinte viszik a kezem. A színészektől is rengeteget kapok. És a zenétől! Cipőt, sarut vagy mellényt aránylag gyorsan el Bállá István műtermébe Szobrászat, festészet és iparművészet páratlan kvintesszenciája Balta István bőrszínháza. Múzeumok, képtárak, galériák egyelőre nem kínálnak ilyen „előadást”; ódon, boltíves, nagy vázsonyi fehér szobába, vagy gazdagon díszített budapesti szalonba kell eljutnia annak, aki „élőben” akarja látni ezeket az alkotásokat. Pompás környezetben találkoztam velük én is. A Magyar Állami Operaház falai között, fent, az emeleti szalonban. Wagner, Verdi és Goldmark alakjainak méltóbb helyet elképzelni sem lehetne; a Walkür, a Trubadúr, Sába királynője, az Erdő szelleme, Erda, a Föld istenanyja ilyen miliőben tölti be igazi szerepét. Balia István minden szakmát kitanult, ami a bőrrel kapcsolatos, így zenei vonatkozású szobrai mellett ikonok, bőrből készült ékszertálak, púdertartók, övék, sőt népi iparművészeti tárgyak: bugyellárisok, tarsolyok, bicskatokok és bőrkulacsok sorakoznak. Bőrész - vallja magáról. Tehát nyelvújító is, nemcsak műfajteremtő. A bőrész és a Bagoly (Wolcsánszky Zsuzsa felvételei) BORSZINHAZ tudok készíteni, az Ady-fej vagy a Pieta azonban hosszú hetek eredménye. • Bőrből milyen a gyűjteménye? Gazdag a házi készlet?- Legtöbbször marhabőrből dolgozom, mert ahhoz tudok a legkönnyebben hozzájutni. A szarvas- marha hasi részét ugyanis az ipar nemigen tudja felhasználni, legfeljebb talpbetétek gyártására. Nekem viszont megfelel. A hal, a gyík vagy a bivaly bőrét azonban sokkal kevesebbet kell díszítenem, a bivaly nyakrészének például egészen márványos a hatása. Itt a mintát a bőr természetessége adja. A trópusi gyíkok, a krokodil és a cápa bőre is nagyon szép, de dolgoztam már juh, mongol kecske és pulykalábbőrből is. A cápabőrt gyönyörű kitüremkedései miatt szeretem, a pulykalábbőrt pedig azért, mert nagyon szép a mintázata. Régen a legszebb óraszíjakat csinálták belőle. • Megfizetni vagy beszerezni nehezebb ezeket a bőröket?- Nem túl nagy költségek ezek. A külföldi piacokon pedig óriási a kínálat. Kubából és Mexikóból is különféle bőröket cipeltem, de a barátaim sem jönnek haza üres kézzel, ha távoli országokba utazPieta Trubadúr nak. Mindig van mihez nyúlnom. Egy-egy gyíkbőrt pedig több képre fel tudok használni. • Az ikonokat megrendelésre készíti?- Én semmit sem készítek megrendelésre. Nekem a bőr a megrendelőm. Ő a mesterem, az irányítóm, én meg hagyom, hogy eltérítsen. Az ikonfestészetről sokáig semmit sem tudtam. Ez is a véletlen műve. Orosz ikont vett egyszer a barátom. Olyan szeretettel beszélt róla, hogy azt mondtam: én is megpróbálok készíteni egyet. Romániában, Bulgáriában, Görögországban éveken át jártam a kolostorokat, és rögtön az első ikonom úgy sikerült, hogy elképesztő összegért meg is vették. Azóta egyre több képemhez írom oda, hogy „nem eladó”. Szeretek velük lenni. Nem akarok mindről lemondani. A festéshez egyébként különleges festékanyagokat használok. Növényi kivonatokat, amelyek szabadon hagyják a bőr pórusait. Alkoholos pácot, amely alatt lélegezni tud az anyag. Igen, lélegezni. Én minden bőrből a lehető legtöbbet akarom kihozni, hogy a szobor, a kép vagy a tárgy valóban élni tudjon. Walkür Mária (Oltárszárny) Szabó G. László RIPORT 1994. szeptember 11. l/HSárnsp