Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-11 / 37. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévé és rádióműsor Olvasta már? Böngészett már? Netán nyert is már? O’Játsszon és nyerjen velünk! magazin 37 1994. szeptember 11. XXVII. évfolyam Ára 9 korona L ovak és az angyalok, Búcsúzik a lovacska, Csikóellés, A ló kérdez. Végeláthatatla- nul sorakoznak a címek, a szebbnél szebb versek a huszadik századi magyar költészet kincsestárából. Ha egyszer valaki venné a fáradságot és összeállítana egy antológiára valót belőlük, valószínűleg megdöbbennénk a kötet vastagságán. Költőink, képzőművészeink számára mindig is hálás téma volt az ember négylábú társa, a ló. Robert Graves egy alkalommal Magyarországon járva fogalmazta meg, miszerint két nép költészetét becsüli nagyra Európában: az írekét és a magyarokét. Mindkettőben nagy szerepet játszik a két ősi jelkép. Az egyik a daru, a másik a ló. Pedig már alig vannak lovaink. Kivénhedt gebéket látni olykor, amint a szocialista szövetkezeti gazdaságok helyén, a visszavett egy-két hektárocskán húzzák az ekét, boronát. A képek magukért beszélnek: a lovat vezető szántóvető sem mai gyerek a legtöbb esetben. Nosztalgiával gondolhatunk vissza Széchenyi gróf igyekezetére, amellyel a magyar lótenyésztés alapjait igyekezett megvetni valami másfél évszázaddal ezelőtt. Ma legföljebb morgolódást hallani, ha a kárpótlás ügye kerül szóba, hogy túlértékelik az egykor a szövetkezetbe beadott lovakat. Az jár jól, akinek a lovait vették el, nem a traktorját, cséplőgépét, egyéb masináját. Ez is relatív, persze, hiszen egy jó ló ára hovatovább vetekedik egy gépkocsiéval. De vajon nem blasz- fémia összehasonlítani egy kiglancolt vagy kopott vasdarabbal ezt a hálás, okos állatot? A négykerekű motoros eszközök ideje kurta évtizedekben mérhető, míg a ló a tudatos emberi lét bölcsőjétől jelen van, a mítoszi időktől sem kopik varázsa. A témát a végtelenségig lehetne ragozni, ám ettől még megváltozott viszonyunk nem áll helyre. Ők is az elmúlt évtizedek nagy áldozatai lettek. Szülőfalum utolsó kiöregedett, immár használhatatlan lovait a murányi hegyekbe vitték a medvéknek. Gyerekfejjel felfogha- tatlannak tartottam azt a kegyetlenséget, amellyel ezt a hűséges állatot kiviszik a fenyvesekbe, s otthagyják a ragadozóknak. Akik igyekeztek az utolsó szálig likvidálni őket, nagyon is tudatosították, hogy nem csupán a nagyteljesítményű gépek, a kombájnok, vető-, cséplő- és aratógépek javára döntenek, s nem Ember csak a munka megkönnyítése lebegett a szemük előtt, hanem rafinált romboló munkával igyekeztek eltüntetni egy életmóddal párosult szimbólumot. A lovakat lelövik, ugye?, emlékezhetünk a híres amerikai film címéré, amelyben ugyan nem sok szó esett a pacikról, de a pusztulás és a szellemi vég beteljesedésének jelképeként ez a kérdés látszott legkézenfekvőbbnek. Mert a lóirtás (emlékezzünk csak a katonalovakra, a kifordult belű lovakra a ronggyá bombázott utcákon, a huszadik századi, majdnem kannibalizmussal felérő lóevésre) mindig valami apokaliptikus képzeteket szül az emberben. Akkor pusztulnak ők is, amikor az embert pusztítják. S ha nincsenek, valami nagyon hiányzik. Valami emberi. A fenti jelenetet a Kis-Dunánál csípte el a fotós figyelmes szeme egy rek- kenő augusztusi napon. Ritka kép manapság. Ember és ló. Ló és ember. Visszakalandozás a múltba vagy ez a keserves jelen előképe? Szükségünk lesz újra a lovakra, vagy végképp lemondunk róluk? Talán megférhetnek a gépekkel. Az ember mégis szinte fél szót ejteni róluk, mert rásütik még erre is az ideológiát. Pedig ez is minket, embereket minősít, mert mi közük lehet ezeknek a gyönyörű állatoknak rendszerekhez, ideológiákhoz, az emberi lét salakos hordalékaihoz? Kövesdi Károly Méry Gábor felvétele „A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom nem csak a vallásos emberek politikai szervezete, hanem nyitott mindazok irányában is, akik helyi és országos szinten hajlandók feladni saját érdekeiket és képesek áldozatot hozni embertársaikért. Egyedül az MKDM csatlakozott az európai keresztény és konzervatív szervezetekhez, ezért felelőssége és szerepe is fokozott jelentőségű a szlovákiai magyar társadalom építésében.” (Az MKDM programjából) SZAVAZZON PROGRAMUNKRA, VÁLASSZA AZ MKDM JELÖLTJEIT! MKDM
