Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-09-04 / 36. szám
Nyúlászat: Mi kell az egészséges fejlődéshez? Takarmányok és a vitamintartalom Az etetett takarmányok vitamintartalma változó. Befolyásolja ezt a szárítás, tárolás, a hővel és a levegővel való érintkezés. Főleg télen és tavasszal fontos a vitaminok biztosítása - akár rendszeres pótlékokkal - mivel ezeket a nyulak szervezete nem tudja előállítani. Ez alól egyedül az A-vitamin kivétel, amelyet elővitaminokból (karo- tinek) az állat a májában szintetizál. Az A-vitamin készen csak az állati eredetű takarmányokban fordul elő. Ilyenek a tej, tojássárgája, máj, halzsír. Ezekben D-vitamin is található. Növényi elővitamin-forrásai a zöldtakarmányok, a pillangósok és a sárgarépa. A széna szárításánál nagyobb vitaminveszteség is előfordulhat. A jó minőségű és az állványon szárított széna esetében megmaradt a karotinmennyiség 70-80 %-a is. Ez a vitamin a hámszövet, a nyálkahártya védelmét szolgálja. A bőr hámszövete védi a test egész felületét. Nyálkahártya vonja be az emésztőcsatornát, a húgyivarszervek járatait, s nyújt védelmet a légutaknak is. Hiánya a légutak gennyes gyulladását, belső vérzéseket, tályogképződést, vese-, gyomor-, bél- és szemgyulladást okozhat. Jelenléte kellő védelmet nyújt a behatoló kórokozók ellen. Jól megválasztott, vegyes táplálék biztosításával hiánya ritkán jelentkezik. A B-vitamincsoportot a nyulak bél- sárjukból (éjszakai bélsár) biztosítják maguknak. Ezek kisebbek, mint a többi nyúlbogyó, képlékenyebbek is, hosszúkásak, néha fürt alakban találjuk reggelente a ketrecekben. A szükséges abrakkal, zöldtakarmánnyal etetett nyulak B-vitaminigé- nyének nagy része a vakbélben kialakított bélsár hasznosításával biztosított. A rácsos padozatú ketrecekből minden kihull, megfigyelték azonban, hogy a nyulak a végbélnyíláshoz hajolva a „vitamingolyócskákat” fogaikkal megfogják és elfogyasztják. E vitamincsoport hiánya idegrendszeri károsodást, vérképzési zavarokat, elhullást okozhat. C-vitaminhiány a nyulak takarmányozásában ritkán fordul elő. A her- vasztott, leveles-gumós növények elég C-vitamint tartalmaznak. Csak akkor kell pótolnunk, ha állataink kizárólag szemes takarmányon élnek. C-vitamin hiányában a bőr alatti részeken és a bélfalon bevérzések jelentkeznek. A csak zsírban oldódó D-vitamin előanyagai a növényi takarmányokban - zöld- és gyökértakarmányok, lucernaszéna - találhatók meg. Az előanyagok a szórt napfény ibolyántúli sugarainak segítségével az állat bőrében alakulnak át kész vitaminokká. Hiányában csontlágyulás, csont- deformálódás jelentkezik, mert a mész és a foszfor nem épül be a csontokba. Néha tél végén vagy kora tavasszal az eredményesen befedeztetett anyák magzatai még embrionális állapotban felszívódnak vagy a kihordott magzatok halva jönnek a világra, az esetleg élve születők pedig néhány napon belül elhullanak. Az ok: E-vitaminhiány! Legtöbb E-vitamint a zöld növények, a gabonamagvak, a lucernaliszt tartalmaz. A zöld növények, a párolt-főtt burgonya H-vitaminban gazdag. Tartós hiánya bőrgyulladást, sebesedést, erős szőrhullást okozhat. Nyúltápok etetésekor - mivel elég vitaminpremixet tartalmaznak - viszonylag ritkán lép fel vitaminhiány. A folyamatos ellátáshoz azonban feltétlenül jó minőségű szénával, gyökérés gumószöldséggel, levéltakarmánnyal kell etetnünk. Télen és kora tavasszal pedig álljon az állatok rendelkezésére alma-, körte- vagy akácgally (nyesedék, aprított venyige), ugyanis ezek háncsanyaga is tartalmaz vitaminokat, ásványi anyagokat, s persze az állatok koptathatják rajtuk metszőfogaikat is. A „vitaminhiányos” évszakokban a Roboron H-vitamin- és nyomelempótló készítményekből hetente 1-2 alkalommal juttassunk 2 kávéskanálnyit az élelmükbe (ez 10 nyúlra való mennyiség), hogy egészséges fejlődésük biztosítva legyen. Juhász B. Árpád S okan vannak, akik idegenkednek a kénezéstől. Az ok, hogy akadnak, akik romlott, törött, zavaros boruk javítását, tisztulását mértéktelen kénezéssel akarják elérni, s így az kénszagú lesz és fejfájást okoz. A művelet ma már szorosan hozzátartozik a szakszerű borkezeléshez, mivel helyes alkalmazása esetén elősegíti a bor fejlődését, tisztulását és megóvja a különféle bőrbetegségektől. Régebben a borosgazdák csak a borokat és a hordókat ké- nezték, újabban azonban a mustok kénezése is elterjedt. A must kénezésével a nemkívánatos vadélesztők elszaporodását akadályozzuk meg, azonkívül csökkentjük a betegségek fellépésének lehetőségét is. A vörösbor-készítésnél erjedés előtt a cefréhez adott kén nagymértékben elősegíti a szín kiázását, ezáltal a kénezett cefréből szebb színű vörösbor lesz. Kénezéssel késleltethetjük vagy megakadályozhatjuk a must erjedését, elősegíthetjük az édes borok cukortartalmának megőrzését is. Általában csak az esedékes fejtéskor kell alkalmazni, máskor különleges célból vagy betegségek fellépése esetén. A beteg borokat legtöbbször csak kénezéssel gyógyíthatjuk meg. Az erjedés utáni kénezés elősegíti a fiatal bor tisztulását, fejlődését. Enyhe kénezést lehet alkalmazni a vörösboroknál is. Színük átmenetileg ugyan halványodik, de később visszatér. Kénezéssel óvjuk meg az üres fahordókat a penészedéstől, korhadástól és a pince levegőjének a tisztaságát. Leggyakrabban kénszeletet és borként (kálium-diszulfit vagy kálium-piroszulfit) alkalmazunk. A forgalomban lévő kénszelet tömege 5 gramm. Ezt valamilyen huzal (drótdarab) visszahajlított végére tűzzük és a hordó közepéig vagy a bor fölé lógatva elégetjük. Mindig a felső végén gyújtjuk meg, így lassan és csepegésmentesen ég el. A műveletnél a dugót óvatosan dugjuk az akonanyílásba, hogy a huzal a hordó száját meg ne sértse. A kénszelet elégése után az üres hordóban ne hagyjuk benn a huzalt, hanem mindjárt vegyük ki, majd a dugót jobban üssük be. A borkén tablettákban, kristályos, illetve por alakban, műanyag tasakokban kerül forgalomba. Csak a must vagy a bor kezelésére használhatjuk fel, mivel a borkénből a kén savak hatására szabadul fel. A borként használat előtt porrá törjük (ha már régebbi és ezért összeállt), kevés borban vagy mustban feloldjuk, s ezután kevetjük a nagyobb mennyiségű kezelendő borhoz, musthoz. A könnyebb eligazodás végett jegyezzük meg, hogy 1 gramm nem csepegő kénszelet 4 g borkénnel egyenlő. A mustot és a bort általában négyféle mértékben kénezzük: igen enyhén, gyengén, közepesen és erősen. Az igen enyhe kezelésnél hektoliterenként 1-2 g kénszelettel vagy 5 g borkénnel dolgozunk. Ilyen módon kénezzük a harmadik fejtéstől kezdve az egészséges, a fiatal fehér, a siller- és a vörösborokat, valamint az óborokat. Gyengén - hektoliterenkénti 2-3 g (kb. 1/2 szelet) kén vagy 7-10 g borkén elégetésével, hozzáadásával - kezeljük szüretkor, erjedés előtt a mustokat, az első és második fejtéskor a száraz, savas borokat, második fejtéskor az édeskés vagy lágy, valamint a darabban lévő borokat. Közepesen - hektoliterenkénti 4-5 g (1 szelet) kén vagy 15-20 g borkén alkalmazásával - kénezzük a vörös-, valamint a sillerbor-készítéskor a törkölyös mustot, első fejtéskor az édeskés borokat, a nehezen tisztuló, kissé zavaros és a záptojásszagú borokat. Hasonló eljárást igényelnek még fejtés előtt a bamatörésre hajlamos vagy bamatörött borok, valamint az összegyűjtött seprő és az aljborok. így kénezünk kezdődő bőrbetegségek esetén is. Erős kénezésre - hektoliterenként 6-10 (1-2 szelet) kén vagy 25-40 g borkén - van szüksége a meleg helyiségben lévő boroknak, továbbá azoknak, amelyeknek alacsony a szeszfoka, az édes, az erősen barnatörésre hajlamos vagy barnatörött boroknak. A pince kénezésével levegőjének tisztaságát javítjuk, s elősegítjük a penészgombák pusztulását. A művelethez légköbméterenként 1 g ként számítunk. Ahol szükséges, a kénezést kéthetenként vagy havonta megismételjük. Jakab András A bor gyógyszere - a kén LEVÉLSAROK P. I. dunaszerdahelyi olvasónk káposztaállományában lépett fel egy számára ismeretlen kártevő', amely végsó' soron a tövek eró'sen bűzlő rothadását okozta... Káposztalégy Káposztáját valószínűleg (sajnos a minta nem volt eléggé alkalmas) a káposztalégy lárvái károsították. A kártevőnek évente 3 nemzedéke van. Legnagyobb károkat a tavaszi és az őszi nemzedék okoz. Báb alakban a talajban telel át. Az első nemzedék imágóinak rajzása egybeesik a cseresznyefák virágzásával. A nőstények tojásaikat a káposzta- félék gyökérnyakához helyezik, kisebb kupacokban. A kb. 5 nap múlva kikelő lárvák a talajba hatolva a fiatal gyökerekkel táplálkoznak, később a főgyökérbe furakodnak és bennük felfelé haladva a növények torzsájába is eljutnak. A károsított növények levelei hervadnak, sárgulnak és később az egész növény elpusztul. A kártevő ellen a fiatal növényeket védjük, mégpedig két héttel a kiültetésük után Basudin 60 EC-vel (0,1 %), Diazi- non 60 EC-vel (0,1 %) vagy Sumithion 50 EC-vel (=Metation E 50 - 0,2 %). Az elkészített oldatból kb. 1 decilitert öntünk egy-egy növényhez. Ezt a kezelést - két héttel a növények kiültetése után - az év bármely szakában alkalmazhatjuk. Maflák György agrármérnök CÍMEREK VIRÁGAI A liliomok II. A tüzes liliom (L. Bulbiferum) Közép-Európában néhol még vadon is megtalálható, védett növény. Szára 60-140 cm. Arról nevezetes, hogy a felsőbb levelek hónaljában sarjhagymákat terem, melyekből nyár végén szaporítható. (A szerző felvétele) A liliomok a legrégebben nevelt kerti dísznövények közé tartoznak. Már az ókori Ninivében is kedvelték őket. Erre Asszurbanipal Kr.e. a VII. századból származó palotájának domborművei is utalnak. Később egész virágkultusz alakult ki körülöttük. A fehér liliom (Lilium candidum) a tisztaság, a szűziesség szimbóluma lett. Zsidó nevéből alakult ki a Zsuzsanna, Susanne keresztnév. A kertekben évszázadokon át csak a fehér liliomot nevelték. A későbbiekben számos más faj is népszerűvé vált. Ma már több fajtájuk, hibridjük is ismert. Sziklakertbe és rózsák közé A vadon élő fajok közül a kertkultúrákban például a következők honosodtak meg: a narancsvörös, 40-50 cm-es Lilium maculatum, a gránátpiros, feketepettyes virágú, valamivel magasabbra növő L. ambille, a skarlátszínű L. conco- lor, a vékony szárú, 60-80 cm magasra növő L. pumilum. Az utóbbi hagymái 2-3 év után elpusztulnak. Magról viszont két év alatt újranevelhető. A felsorolt fajok elsősorban sziklakertekbe valók. A jóvál nagyobb termetű hibridek elsősorban rózsák közé telepítve mutatnak szépen. Közülük a legattraktívabb a Black Beauty, amely akár negyven virágot is hoz. Kárminpiros szirmai fehéren szegélyezettek. Nagyon hálás, betegségeknek ellenálló, illatos liliom, ezért minden kertben ott lenne a helye. Nagy termetű fehér virágúak a Green Magic, Black Dragon, Sentinel; sárga virágokat hoz az Anaconda, a Royal Gold, Moenlight Citronelle, ibolyaszínűt a Damson és a Pink perfection, rózsaszínűt a First Love. Az említettek általában július közepén kezdenek virágozni. Természetesen - magas növényekről lévén szó - támaszt kell számukra biztosítani. A liliomok szerelmesei között ma - főleg az Egyesült Államokban és Hollandiában - legnépszerűbbek az ún. „ázsiai hibridek”. Ezek is savanyú talajt, sok tápanyagot és napfényt igényelnek. Dísznövényként magányosan ültetve is szépen mutatnak és alkalmasak vágott virágnak. A sok közül csak néhányat említünk. Az „ázsiai hibridek” közé tartoznak a narancsszínű, sötéten pettyezett Enchantment, a sárga Connecticut King, a Con. Dream, Con. Beauty, a sötétvörös Con. Red. Közös jellemzőjük, hogy 60-130 cm-re nőnek; kehely- vagy csésze alakú virágaik felfelé állnak. Magasabbak (150-160 cm), oldalra álló, vagy lefelé csüngő virágúak például a sárga Con. Queen, a lazacszínű Con. Yankee, a citromszínű, pettyezett Nutmeg- ger, a narancsszínű Persimon, a sötétvörös Theseus és a Red Velvet. A csehországi nemesítések közül említést érdemelnek az Alena, Andrea, Ivona, Klára, Zlata, Symfonieta, továbbá a Korái, Morava, Oranzina, Rusal- ka. A magyarul és szlovákul megjelent szakkönyvek közül az érdeklődőknek például Priszter Szaniszló 1974-ben megjelent Hagymás kerti virágok (Mezőgazda- sági Kiadó, Budapest), valamint Ch. Grunert (1980, Príroda, Bratislava) Ci- bulové a hMznaté kvetiny című könyvét ajánljuk. Nagyobb könyvtárakban bizonyára - egyéb, a témával foglalkozó művek mellett - mindkét munka megtalálható. A beszerzési lehetőségekről csupán csak annyit, hogy a Záhradkár és a cseh nyelvű Zahrádkár régebbi vagy újabb számait átlapozva a hirdetési rovatban bizonyára ráakadnak liliomhagymákat kínáló termelőkre. (P. R.) Szerkeszti Pomichal Richárd HÁZUNK TÁJA 1994. szeptember 4. 1/BSÉmBp
