Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-09-04 / 36. szám

Fotók: archívumi

franciák, a dél-amerikaiak és a középeurópaiak valódi „tapogatós” nemzetek. Etnikai sokszínűsége ellenére az amerikai kultúra eléggé hidegnek mondható. Viszont az amerikai zsidók körében megszokottabb a kölcsönös fizikai kontaktus.

Ashley Montaque antropológus állítása szerint az érintéssel és a testi örömökkel szembeni félelem a keresztény tanításnak köszönhető. A kényéivé, az arcé, a kézé, az ujjaké. Ha ujjpámáinkkal végigsimítjuk ajkunkat, kezünkkel végigtapogatjuk orrunkat és arcunkat, majd nyelvünkkel érintjük meg ajkunkat, testünk legérzékenyebb részeit aktivizáljuk. A tapintás érzékelésében leginkább a kéz, az ujjak dominálnak. Összpontosítsunk a test és a ruházat közötti helyekre, azokra, ahol szorítást érzünk, vagy éppen fordítva, ahol kényelmes testünknek a ruhadarab. Lehet, hogy meg- érezzük szemüvegünk súlyát az orrunkon, vagy az ékszert, melyet éppen visaival egyaránt próbálkozik, s ha kudarcélményben van része, később igyekszik kerülni a kapcsolatkeresést. Egyesek végül saját testük csigaházában keresnek menedéket.

Az érintést mint kommunikációs eszközt gyermekkorunkban a nevelés által kapjuk útravalóul, és ha ez az „oktatás” különböző okok miatt nem változik meg, a belénk nevelt viselkedésformát egész életünkön keresztül megőrizzük. Ezt a nevelést a kultúra, a környezet befolyásolja leginkább. A fizikai kontaktus intenzitását illetően az egyes kultúrák meglehetősen különböznek egymástól. Az e téren végzett kutatások kimutatták, hogy főképpen a németek, az angolok, a kanadai angolok és a fehér angolszászok kerülik a kontaktus eme formáját. Velük ellentétben az olaszok, az oroszok, a

resztény dogmának ugyanis része a szenvedés szükségessége és a kellemes érzések kerülése. S mivel az érintés éppen effajta érzéseket vált ki az emberből, bűnnek tekintendő. Magas falhoz hasonlítható tabuval övezte a test különböző részeit, s a félelem és a bűntudat tiltott gyümölcsként érlelte az érintést. A fizikai kontaktustól leginkább a fundamentalista protestánsok intik óva az embereket. A katolikusok gyakrabban érintik meg egymást, korra és nemre való tekintet nélkül, mint a protestánsok. Ám a változó társadalmi normák a protestánsok viselkedésére is hatással vannak, mivel fiataljaik körében gyakoribb ez a fajta kontaktus.

Egyre népesebb világunkban az emberek mind görcsösebben próbálják megvédeni személyes területüket, hogy

érintés mágikus erejs

V1 i

a testüket körülkerítő láthatatlan határt ne léphessék át hívatlan vendégek. Olyanok vagyunk, mint a sündisznó. Rettentő nagy szükségünk van mások közelségére és szeretetére, arra, hogy barátokat szerezzünk, s közben bizonyos távolságban kell maradnunk, nehogy a tüskéinkkel összeszurkáljuk egymást.

Fontos szerepet játszik életünkben a gazdasági és a társadalmi pozíció is. Akkora jelentőséget tulajdonítunk a vagyonnak, hogy a tízparancsolat ezzel foglalkozó pontját az emberekre is vonatkoztatjuk. Megtanuljuk, hogy ne tapogassuk mások értéktárgyait, hogy ne kotorásszunk anyánk könyvei és apánk munkaeszközei között, és hogy ne fogdossuk mások játékait. Nem csoda hát, ha a gyereknek kétségei támadnak az érintést illetően, s végül inkább magányba vonul, hogy titokban kísérletezgessen.

Végezzen egy próbát: egy egész héten át vagy akár csak egy napon keresztül a legkülönfélébb módon érintse meg az embereket. A küldöncöt, a portást, a gyerekeire vigyázó lányt stb. Szánjon mindegyikükre egy pillanatot, amikor csak velük törődik. Ne szóljon senkinek a kísérletéről, amíg be nem fejezte. Ajándékozza meg magát egy „fantázianappal”: hallgasson gyönyörű, dallamos zenét. Képzeljen el egy szépséges épületet. Hagyja az előszobában a ruháit és a gátlásait. Járja végig a csodálatos építmény helyiségeit: mindegyik más színű, és mindegyikben egy ember van, akivel kölcsönösen megérintik egymást. Próbálja meg először világosban, majd sötétben végigsimogatni a másikat. Érzékelje a különbséget. Mondja meg a partnerének, hol simogassa, mi tesz jót önnek és mi nem. Szánjon egy napot az érzelemteljes érintésekre. Attól függően, milyen a hangulata, érintse meg magát és másokat. Rossz napja van? Hajtsa a fejét valakinek a vállára és sóhajtson egy jó mélyet.

A Post nyomán: M. E.

t ö 11 s é - gektől, az érintést, a közelséget, az ölelést, a

simoga- tást, a babusgatást, a kényeztetést választották. Valamennyien a kommunikáció fizikai formáját részesítették előnyben a szavakkal szemben.

Ha megsimogat vagy megölel bennünket valaki, tudjuk, mit érez irántunk. Finom árnyalatokkal sok mindent elleplezhetünk, kétértelműséggel bizonytalanná tehetünk a társalgásban - nem így az érintéssel. Az ugyanis teljességgel őszinte, nem lehet „manipulálni”. Mi több, a bőr közvetlen kommunikációs csatorna; állandó kapocs környezetünkkel és a benne zajló történésekkel.

Most, ebben a pillanatban, ott, ahol ül, tudatosítsa saját testének nyomását a széken, cipője talpán keresztül lábának érintkezését a talajjal, tudatosítsa a pontot, melyen keresztbe vetett lábai érintkeznek, ujjvégeit, melyekkel olvasás közben könnyedén megérinti saját arcát vagy testét, nyelvének legparányibb mozdulását, vagy tenyerét, melyben most éppen az újságot tartja. Tudatosítsa testhőmérsékletét, a levegő mozgását, mindent, amit bőrével érzékelhet.

Az agy után a bőr a legfontosabb szerv, s a szenzorikus és motorikus tapintásért felelős területek az agyban meglepően kiterjedtek. Az agy területének legnagyobb része az ajkaké, a

selünk, a levegő, a szél, a napfény, a hanghullám érintését, vagy egy másik emberi lény vibrációját. Ezt mind a bőrünk segítségével érzékeljük, akár tudatosítjuk, akár nem.

Minél gyakrabban használjuk tapintásunkat, annál inkább tökéletesedik. Sőt, némely világtalanok tapintással még színeket is meg tudnak különböztetni. A gyerekbe, ahogy növekedik, egyre inkább azt sulykolják bele, mi az, amihez NEM SZABAD HOZZÁÉRNI. így aztán megtanulja, hogy nem érinthet meg bizonyos dolgokat, állatokat, testrészeket vagy más embereket. Bevésődik az agyába, hogy tilos tapintás útján tapasztalatot gyűjteni, mert veszélyes, s ez később tabuvá válik számára. Ha a gyerek nem veszi figyelembe ezeket a tiltásokat, netalán megszegi őket, figyelmeztetik, sőt, rosszabb esetben meg is büntetik. Szélsőséges esetekben annyira szenvedhet a fizikai kontaktus hiányától, hogy bele is betegszik. Gátlásaival együtt nő fel, és magába fojtja a kommunikáció egyik legalapvetőbb módját.

A serdülőben még erősebben lép fel az elfojtott vágy, hogy érintsen - vagy megérintsék. Ám a nevelés tiltja a fizikai kontaktus sok-sok fajtáját, ezért aztán a kamasz a szexben próbálja kielégíteni igényeit. Önmagával és tárHa egy kicsit több figyelmet szentelünk az emberek viselkedésének, olykor-olykor feltűnik: nem igazán érintik meg egymást. A mi kultúránk ugyanis szigorúan leszűkítette az érintés határát bizonyos „megengedett” gesztusokra és bizonyos szituációkra. Mértéket szabott, amelyet nem ajánlatos túllépni, és így meghatározta, hol kezdődjenek a gátlások.

Ám ne feledjük: az érintés nem csupán biológiai szükséglet, hanem a kommunikáció egyik eszköze is. Olyan nyelv, melynek segítségével öt másodperc alatt jobban kifejezhetjük magunkat, mint ha öt percig gondosan megválogatott szavakkal fejtenénk ki mondanivalónkat. Az utóbbi években számos kísérletet végeztek a szociális gátlások és az emberek közötti non- verbális kommunikáció fontosságának vizsgálata céljából. Az egyik legérdekesebb kísérlet a philadelphiai Swarthmore College-ban zajlott le, melynek néhány csoport - férfiak és nők vegyesen - vetette alá magát. Egy teljesen elsötétített, hangszigetelt helyiségbe zárták be őket körülbelül egy órára. A résztvevőkkel előre közölték, egyenként vezetik majd ki őket a teremből, hogy a kísérlet befejeztével se ismerhessék fel egymást. Nem korlátozták a viselkedésüket semmiféle szabályokkal, megkötésekkel. S az eredmény: harminc perc elteltével abbamaradt a társalgás. A résztvevők majdnem 90 százaléka a tapintás segítségével igyekezett feltérképezni a másikat, 50 százalékuk pedig ölelkezett. Később a vállalkozó szellemű kísérleti alanyok 80 százaléka bevallotta, hogy szexuálisan izgatóan hatott rá a helyzet. Abban a bizonyos „sötétkamrában” személytelenül - bárhogyan viselkedhettek. Amint

megszabadultak a társadalmi kö„Pár szóban foglalhatnám össze ars poeticámat: megérinteni számomra annyit jelent, szeretni. Nekem elég, ha csak mozdulhatok, foghatok. tapinthatok, máris boldog vagyok. Ügy £v mondhatnám, megérinteni valakit több, mint amennyit kibírhatok

Walt Whitman

Priscilla Presley: | D

A szép és okos

özvegy

„Elképzelni sem tudják az emberek, mit jelent a Presley nevet viselni. Rá kellett találnom a saját énemre. Az emberek többsége engem is múzeumi darabnak tekint, és ugyanúgy kíváncsiak rám, mint Elvis üveggitárjára vagy arany Cadillac jé re... Túl sokat kaptam az élettől és túlságosan hamar. Fiatal voltam és naiv, csupán harmincévesen fedeztem fel egy másik világot, mint amilyenben addig éltem. Tulajdonképpen egy üvegketrecbe voltam zárva. Később mindenki azt mondta körülöttem, hogy azért kaptam meg ezt vagy azt a szerepet, mert a Presley nevet viselem. Az igazság az, hogy bizonyos ajtók kinyíltak előttem, de ugyanolyan gyorsan be is zárultak. Elvis hírneve csak megnehezítette a helyzetemet. De most végre kiléptem az árnyékából” - írja Priscilla Elvis és én című önéletrajzi könyvében.

A rockkirály árnyékába bizony nagyon korán, még tizenkét éves kislányként került Priscilla Németországban, ahol Elvis katonai szolgálatát töltötte. Ő édesapjával tartózkodott ott, és akkor még Beaulie volt a vezetékneve. Születési helye azonban New York, ahol 1945. május 24-én látta meg a napvilágot, tehát tősgyökeres amerikai. Hat testvére mellett nem igazán élt kényelmes életet, így megváltás volt számára, amikor huszonkét évesen házasságot kötött Elvis- szel. Függővé vált a férjétől, akárcsak ő a drogtól, a zenétől és a nőktől. Nem csoda, ha csupán hat évig bírta a közös életet.

Életének ezt a szakaszát dolgozta fel az Éveim Elvisszel című önéletrajzi ihletésű film. Szerelmük lányuk, Lisa-Marie születésével érte el tetőpontját. S azt is lányának köszönheti, hogy ma ő Hollywood legszebb nagymamája. Ehhez a városhoz, az álomgyárhoz kötötte további éveit. Már Elvis feleségeként is pénzügyi önállóságra törekedett. Egy Los Angeles-i luxusbutik tulajdonosaként váltott sikeres belépőt az üzleti világba. Ám ez nem elégítette ki teljesen. Színésznőként hasonló sikerekre pályázott, mint amilyeneket világhírű férje ért el népszerű dalaival. Az áttörés, úgy tűnik, sikerült, még ha csupán a könnyedebb műfajban is. A Csupasz pisztoly-filmekben, amelyek közismert mozisikerek paródiájára épülnek, Leslie Nielsen oldalán komédiázott Priscilla a kétbalkezes hadnagy jegyeseként.

A hőn áhított népszerűséget végül a Dallas hozta meg számára, melyben öt éven keresztül játszotta Jenna szerepét. Kollégái azonban elég egyértelműen éreztették vele, hogy protekciós színésznőnek tartják. S amikor Priscilla igényei a filmbeli ruhakölteményeket illetően már átlépték az ésszerűség határait, a sorozat készítői kénytelenek voltak megválni tőle. Ám a szép özvegy nem keseredett el, hanem újra szerepet vállalt* a Csupasz pisztoly immár harmadik folytatásában.

Az amerikai Manager-Magazine tavaly Priscillát választotta Az év asszonyává. Ezt a megtiszteltető címet olyan hölgyek kapják, akik sikeresen forognak a Big Business - a Nagy Üzlet világában. S hogy mivel érdemelte ki Priscilla a címet? Az Elvis után örökölt hétmillió dolláros vagyont aránylag rövid idő alatt 175 millióra növelte! ,A féijemnek nem voltak jó tanácsadói - én kicseréltem őket” - jegyzi meg üzleti sikerei margójára. Gracelandben a Presleymúzeum óránként hatezer dolláros bevételt biztosít számára, és milliókat kap a rockkirály után a hangfelvételek, könyvek, filmek jogdíjából. S természetesen csurran valami a konyhára a Moments parfüm révén is, melyet ő reklámoz... Az okos özvegy új szlogenje így hangzik: „Egy nőnek meg kell tanulnia élni és megválogatni a férfiakat!” (aye)

CSEVELY 1994. szeptember 4. l/BSÉMBp