Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-08-28 / 35. szám

A magyar futball már évek óta hullámvölgyben van. Ezt bizonyítja az is, hogy a válogatott sorozat­ban „szállítja” a kudarcokat. Az már nem is szá­mított meglepetésnek, hogy a nemzeti tizenegy nem jutott ki az Amerikában rendezett 15. világ- bajnokságra. Mégis volt magyar (fő)szereplője a labdarúgó-fesztiválnak, mégpedig Puhl Sándor já­tékvezető jóvoltából. Az egri sportember négy meccset vezetett a vb-n, ő fújta a sípot a Brazí- lia-Olaszország finálén. Csak összehasonlításként: Magyarországon csupán háromezer a futballbírók száma, ugyanakkor a németeknél nyolcvanezer! • Azt talán mindenki tudta, hogy a világbaj­nokság színhelyén trópusi hőség nehezíti majd a futballisták és a játékvezetők dolgát. Hogyan készült a vb-re?- Amikor márciusban kinn jártunk, a Nemzet­közi Labdarúgó Szövetség játékvezetői bizottsá­gának a tagja felhívta a figyelmünket arra, az Egyesült Államokban júniusban és júliusban tombol a kánikula. Teljes mértékben igaza volt, hiszen Dallasban a déli órákban az ötven fokot is megközelítette a hőmérséklet. Idehaza mindig a legnagyobb melegben edzettem, naponta kétszer gyakoroltam dupla melegítőben, orkán felsőben. A helyszínen sem pihentem, a tengerentúlon szintén verőfényben tréningeztem. • Hat éve van a nemzetközi porondon, a vb- ig 16 nemzetközi mérkőzést vezetett, a világ- bajnokságon pedig négyet. Milyen érzés volt bíráskodni a legjobb futballisták seregszemlé­vezeti a világbajnokság utolsó összecsapását?- Három nappal a finálé előtt már beszédtéma volt. Az igazat megvallva, én jóval esélyesebb­nek tartottam a dán Mikkelsent, annál is inkább, mert ő csupán kétszer bíráskodott. Hogy miért éppen rám esett a választás? Talán pár év múlva ez is kiderül. A FIFA kilenctagú bizottsága hatá­rozott így, döntését nem kommentálta. • A döntő elején kétszer is felülbírálta az igencsak lámpalázas paraguayi partjelzőt. Ennyire biztos volt a dolgában?- Mindkét esetben nyilvánvaló lesről volt szó.- Minden maradt a régiben! Nincs is rá semmi okom. Július 17-re viszont mindig szívesen emlékezem majd, hiszen játék­vezetői pályafutásom legna­gyobb sikerét értem el. • Júliusban a hónap spor­tolója lett. Számított rá?- Ez egy rendhagyó dolog, ugyanis a játékvezetőket több­nyire bírálják. Ez az elismerés új erőt ad további munkámhoz. Puhl Sándor és édesanyja a Ferihegyi repülőtéren „Minden maradt a régiben!” A SPORTÁG MAGYAR BÜSZKESÉGE Exkluzív interjú PUHL SÁNDORRAL, a labdarúgó vb-döntő játékvezetőjével jén?- Felemelő, gyönyörű. Ha valaki külföldön képviseli hazáját, büszke lehet rá. Arra gondol­tam, az egész világ tudja: magyar a játékvezető! Fantasztikusan éreztem magam a tengerentúlon. • A négy találkozó közül melyik volt a leg­nehezebb?- Talán az olasz-spanyol. A finálé sem volt sé- tagalopp... • Valóban nem látta, amikor az olasz Mau- ro Tassotti könyökkel erős ütést mért a spa­nyol Luis Enrique arcára?- Most is csak azt tudom mondani, amit koráb­ban: háttal álltam, nem láthattam a durva sza­bálytalanságot. Még mindig nagyon bosszant az eset, a lelkiismeretem azonban tiszta. A FIFA főellenőre is hasonló véleményen volt. Talán, ha korábban lefújom a meccset... Ha tévedtem vol­na, abban az esetben egészen biztos, más fújja a finálét. Videón többször is megnéztem ezt az ominózus esetet, s a szabálytalansághoz nem fér­het kétség... • Apropó, döntő! Mikor tudta meg, hogy ön Nem értem, miért nem lengetett. Bebeto mind­kétszer odajött hozzám, s reklamált. Amikor a szememre mutattam, akkor elmosolyodott, meg­hajolt és elment. Ez a két váratlan esemény vala­melyest megzavart, a továbbiakban tartottam egy kicsit a partjelzőtől. • Mit érzett a hosszabbítást, a hármas síp­szót követően?- Nagy megkönnyebbülést. Akkor tudatosítot­tam csak, hogy milyen fontos mérkőzésen bírás­kodtam. • Némely külföldi lapban megjelent, a finá­lé után azt nyilatkozta, befejezi...- Természetesen, ez is megfordult a fejemben, hiszen 39 évesen feljutottam a csúcsra. Éppen a születésnapomon! Persze, hogy folytatom, ugyanis nagyon szeretek bíráskodni. Nekem mindegy, hogy külföldön, Budapesten vagy vi­déken fújom a sípot. • Vajon más ember ma Puhl Sándor? • Kipihente már az egyhónapos világbaj­nokság fáradalmait?- Nem! Nincs idő a kikapcsolódásra. Napok óta felhívnak, felkeresnek a barátok, ismerősök, s gratulálnak. Hasonló sikereket kívánok futbal­listáinknak. Remélem, a magyar labdarúgás csakhamar kikerül a gödörből. • Térjünk még vissza a vb-re: az Egyesült Államokban pályára lépett játékosok jobban tisztelték egymást, mint a magyar NB I fut­ballistái?- Igen. Az ellenfelet nem kezelték ellenség­ként. No és a bírókra sem néztek ferde szemmel. Elvégre valamennyien profik. Egy hivatásos lab­darúgó nem járathatja le magát... • Ön szerint mit jelentett az amerikaiak számára a futball-vb?- Egy biztos, a tengerentúlon korántsem nép­szerű ez a sportág. Az viszont vitathatatlan: jól eladták az amerikaiak a világbajnokságot! Na­gyon sok ember csupán kíváncsiságból ment ki a stadionokba. Sajnos, a szabályokat sem isme­rik az USA-ban. íme, egy példa: Dallas felé re­pülve egy idősebb úriember megkérdezte tőlem, miért integet a pálya szélén az a két zászlós sporttárs? • Az amerikai rendezők ezúttal is felada­tuk magaslatán álltak...- Most fújtam először világbajnokságon, ám az idősebb kollégáktól hallottam, hogy ez volt min­den idők legsikeresebb vb-je. • Nem sokkal a futballfesztivál után el­kezdődött az NB I. Vajon tud-e időt szakítani kedvenc hobbijára, a horgászásra?- Sajnos, még egyszer sem jutottam ki a tópart­ra, rengeteg meghívásnak kell eleget tennem. A népszerűség ilyen kötelezettségekkel is jár. Bí­zom benne, hogy a nyárutón a horgomra akad egy nagyobb ponty. Zsigárdi László A magyar tornászok eddig csak a kü­lönböző tomaversenyeken szerepeltek. Izmos testükben csak a kilátogató nézők gyönyörködhettek - már amennyit láthattak a tomadresszen ke­resztül. Eddig. Mostantól kezdve már nagyobb tömegek is láthatják a legjobb magyar tornászokat. Egy videókazet­tán. Nem is akárhogyan. Anyaszült meztelenül... Csollány Szilveszter világbajnoki ezüstérmes, többszörös Európa-bajno- ki bronzérmes. Ennek ellenére az utób­bi napokban a legtöbben egyszerűen csak pornósztárnak titulálják.- Ez nevetséges! - mondja az újpes­ti tornász. - Aki nem látta ezt a filmet, hogyan tud egyáltalán véleményt mon­dani róla? Aki pedig látta, és azt mond­ja rá, hogy pornó, az nem normális! Power and Grace, azaz Erő és Báj az alkotás címe. A filmben sorra feltűnnek a magyar tomászválogatott tagjai. Először csak dresszben, majd teljesen meztelenül. Semmit sem ta­kargatnak. így mutatják be az ugráso­kat, terpeszüléseket, szaltókat. De úgy tűnik, nem elsősorban a tornán van a hangsúly, hanem a férfitesten, annak erején, dinamizmusán. Szinte pontról pontra pásztázza végig a tornászok tes­tét a kamera. Amit egy meztelen testből meg lehet mutatni, azt a film rendezője megmutatja. Sőt... Az alko­tás egyes részei egy kissé már bizarr- nak tűnnek.- Ez az egy rész, ami szerintem egy kicsit kemény - szólal meg Csollány, amikor a kamera hátulról premier plánban mutatja az egyik tornászt, amint egy angol spárgából kézállásba emelkedik.- Hát ennyi - mondja a népszerű sportoló, akit tomászkörökben csak Szitásnak becéznek. - Azt hiszem, a filmből egyértelműen kitűnik, hogy ez se pornó, se szex, de még nem is eroti­kus filmnek készült.- Akkor milyen céllal csináltátok ezt a filmet?- Azt mondta az amerikai férfi, aki ezt az egészet szervezte, hogy be fogja nevezni a filmfesztiválra.- Ezek szerint művészfilmnek szán­ta?- Igen, úgy gondolom, ez a helyes kifejezés. Ezt az is bizonyítja, a film­hez végig remekül megválasztott zene szolgál aláfestésül.- Egyesek úgy tartják, ez fiktív funk­ció, hiszen igazából szexuális igények kielégítésére készült.- Nem vagyok homoszexuális! A nők helyzetébe sem tudom igazából beleélni magam, de nem hiszem el, hogy bármelyik csoportnak ez kielég­ülést jelentene. Ilyen alapon, ha kifek­szem a nudista strandra, akkor is ha­sonló „bűnt” követek el.- Hogyan esett éppen a magyar tor­nászokra a választás?- Ezt igazából nem tudom. Én csu­pán annyit mondhatok, hogy egy úri­ember eljött az egyik edzésünkre és je- lezete, lenne egy ilyen lehetőség. Meg­nézte a tréninget, és kiválasztotta Su- polát, Fajkuszt, Cziglert, Erdélyit, Alt- orjait, Szabót és engem. Végül is csak öten utaztunk,-hiszen Altorjai és Szabó nem vállalta.- Mert le kellett vetkőzni?- Ezt nem tudom!-Titeket ez nem zavart?- Én csupán a magam nevében be­szélhetek. Engem cseppet sem zavart. Soha életemben nem voltam szé­gyenlős. Ügy gondolom, ami szép, azt meg kell mutatni!- S mit szólt hozzá a barátnőd?- Amikor megtudta, nem igazán örült, de azóta megbarátkozott a gon­dolattal.- Ha olyan filmre kémének fel, ahol nemcsak mutogatni, hanem használni is kellene a tested, vállalnád?- Szó sem lehet róla.- Ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét, akkor is vállalnád ezt a szere­pet?- Nem biztos.- Miért?- Lehet, hogy másképp csinálnám. A szakmai részre fordítanék nagyobb gondot.- S nem a meztelenségre?- Azzal semmi probléma, azt újra vállalnám * * * Fajkusz Csaba a nők szerint az egyik legvonzóbb férfitomász Ma­gyarországon. Erről most már - a ka­zetta segítségével - külföldön is meg­bizonyosodhatnak.- Úgy kezdődött az egész, hogy az egyik keretedzésre eljött Korda István, s elmondta, egy filmhez keres sze­replőket. Már akkor készítettek rólunk fényképeket, amiket elküldték az ame­rikai producernek.- Mit kaptatok ezért a filmszerepért?- Pénzben fejenként ezer dollárt. Ezen kívül ők küldték a repülőjegyet, ők állták az elsőosztályú szálloda min­den költségét, és csodás programokat szerveztek nekünk.- Mi igaz abból, hogy művészfilm lé­tére a kazetta más körökben is elég gyakran megfordul?- Az, hogy milyen körökben forog, azt mi nem befolyásolhatjuk, s engem különösen nem is érdekel. A lényeg az, a film nem homoszexuálisoknak, és nem is olyan nőknek készült, akik a fil­mek segítségével akarják kielégíteni az igényeiket. * * * Supola Zoltánt a legjobb magyar tornászként tartják számon. Ő is részt vett a filmforgatáson.- Szerintem, semmi olyan nincsen benne, ami sértheti a normális emberi erkölcsöket! Nem hiszem, hogy ez túl sok magyar ember kezébe kerülhet, mert itthon nem forgalmazzák. De akiknek ez nem tetszik, azokkal szem­ben bátran vállaljuk, hogy mi ezt meg­csináltuk. * * * Tihanyi Endre, a Magyar Torna Szö­vetség főtitkár-helyettese a követ­kezőket mondta a kazettával kapcso­latban:- Mivel az egész akcióhoz a szövet­ségnek semmi köze nem volt, én erről csak annyit tudok, hogy a fiúk a sza­badságuk alatt Amerikába kaptak meg­hívást, és ott valamilyen filmet forgat­tak. Lehet, hogy most sokan prűdnek tartanak, de én mélységesen elítélem ezt a produkciót... Juhász Géza TPr/TTT» r\AT T Í n 4 n /mrym-i^ j T^XT rrAnv Í nAT/\T t rr r^niv uuLLak a ivmzi i m^rN l wki^ Aa^jilrN aa

Next

/
Oldalképek
Tartalom