Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)

1994-08-21 / 34. szám

Nem lesz panasziroda a Határon Túli Magyarok Hivatala Lapunknak nyilatkozik Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára- Államtitkár úr, az új magyar kor­mány megalakulásával egyidőben önt olyan tisztségbe nevezték ki, amelynek jogköre a korábbi struk­túrához képest teljesen más. Mi lesz az ön feladata?- Politikai államtitkárként átvet­tem Jeszenszky Géza és Nagy Fe­renc József feladatait, felügyelem a magyarországi nemzeti kisebbsé­gek és a határon túli magyarok helyzetét. A Nemzeti és Etnikai Ki­sebbségi Hivatal továbbra is önálló, országos hatáskörű államigazgatási szerv lesz, amelynek elnöki tisztsé­gében megerősítették Wolfart Já­nost. A Határon Túli Magyarok Hi­vatalának új elnöke Lábody László, akf szeptember közepétől lép tiszt­ségbe, az új elnökhelyettes augusz­tus esejétől pedig Törzsök Erika, aki Zalatnay Istvánt váltotta föl eb­ben a funkcióban. E két hivatal fel­ügyelete, az emberi jogi és kisebb­ségi profil kialakítása az én fő fela­datom.- Az elmúlt négy év tapasztalatai, valamint az új magyar kormány programja alapján nyilván módosí­tásokat kell végrehajtani a Határon Túli Magyarok Hivatalának érték­rendjében és feladatkörében. Mi­lyen lényeges változások várhatók?- Az előző kormány elsősorban a jogsérelmek számbavételét vagy pozitívabban fogalmazva, a jogvé­delmet tekintette feladatának. Ami változatlanul fontos feladat, de leg­alább ennyire fontos az egzisztenci­ateremtés, a polgárosodás segítése, így hát a Határon Túli Magyarok Hivatalának, az egész kisebbségpo­litikának két fő iránya lesz: segíteni a határon túli magyarok egziszten­ciateremtését, polgárosodását, vál­lalkozásait, a második fő irány a tényleges jogegyenlőség megterem­tése, vagyis a teljesebb körű jogvé­delem, amely gazdasági, szociális téren, a privatizálás szfrérájában és más fontos területen egyaránt lé­nyeges. E célnak megfelelően új részleget hozunk létre a Határon Túli Magyarok Hivatalában. Elsősorban az ő feladatuk lesz elősegíteni a határon túli magyarok vállalalkozásait, gazdasági talpraál- lását, nem tőkével, hanem gazdasá­gi információkkal, tapasztalatok át­adásával. Az új kisebbségpolitikai koncepció kidolgozásának egyik láncszeme az elemző részleg meg­erősítése, hiszen a naprakész, a nemzetközi kisebbségvédelemben részletesen tájékozott munkára ugyancsak nagy szükségünk van. Ezzel együtt meg kívánjuk szüntet­ni a hivatal panasziroda jellegét, hi­szen a szomszédos országokban élő magyarságnak megvannak a maguk politikai szervezetei, kulturális és más szakmai szerveződései, nem hiszem hát, hogy indokolt lenne, ha egyedi esetekkel foglalkoznánk. Feladatunknak tartjuk viszont elősegíteni az egyes pártok közötti koordinációt, valamint azt, hogy a határon túli magyarok szakmai szervezetei közvetlen kapcsolatot építsenek ki az illetékes magyaror­szági partnerekkel.- A Határon Túli Magyarok Hi­vatalának eddigi tevékenységével és a változásokkal kapcsolatban min­den bizonnyal eltérő a hazai ma­gyar pártvezetők véleménye, hiszen egyesek az elmúlt négy év során ki­vételezett, mások kedvezményezett helyzetben voltak, némelyekkel vi­szont szinte szóba sem álltak.- Az elmúlt négy esztendőben há­rom dolog osztotta meg a határon túli magyarságot. Elsőként az, hogy a politikai támogatásban párt- és ideológiai preferenciák játszottak döntő szerepet. Az anyagi támoga­tás jórészt hasonló részrehajlások és egyéni szimpátiák alapján történt. A harmádik negatív tényező pedig az volt, hogy a magyarországi médiu­mokban sem volt a határon túli ma­gyar politikusoknak esély- egyenlőségük. A kormányprogram kimondja, hogy a határon túli ma­gyarok pártjaival és más érdekvé­delmi szerveződésekkel megkülön­böztetés nélküli kapcsolatot kell fenntartani. Mi ennek az elvnek alapján kívánunk dolgozni.- A határon túli magyarok közötti viszálykodás egyik fő okozója véle­ményem szerint az anyagi támoga­tás volt, amely több kárt okozott, hiszen a pénzek nem kis részét nem a rendeltetésének megfelelően hasz­nálták föl. Milyen ellenőrzést és főleg milyen változást kívánnak el­érni e területen?- A különböző magyarországi ku­ratóriumok és alapítványok tevé­kenységét megpróbáljuk áttekinteni és az érintettekkel közölni felméré­seink eredményét. Számos esetben nehéznek tűnik a jogi ellenőrzés, hi­szen egyes alapítványok félig vagy bizonyos mértékben magánpén­zekből, másrészt pedig közpén­zekből jöttek létre. Főleg a Magya­rok Világszövetségében keverednek ezek a különböző eredetű pénzek. Megpróbáljuk mindazt föltárni, ami lehetséges, ám ennél lényegesebb a pénzelosztás újfajta rendjének mi­előbbi kimunkálása. Ezért rövidesen munkaértekezleten tárgyalunk erről a határon túli magyarok szervezetei­vel. A mi elgondolásunk az, hogy ne a határon túli pártok telepedjenek a pénzelosztásra, hanem olyan alku- ratórium döntsön egy-egy ország­ban, amely az ottani magyarság és nem egy-egy párt vagy érdekcso­port igényeit képviseli.- Államtitkár úr, ez valóban igaz­ságos rendszernek tűnik, ám a szlo­Fotó: Mély Gábor vákiai magyarság körében már szerveződnek ugyanazok a szemé­lyek és ugyanazok az erők, amelyek eddig is kedvezményezettek voltak. Most talán más politikai mezben, esetleg más jogcímen ugyanők kí­vánják eloszlatni a pénzt.- Tény, hogy Szlovákiában még nem sikerült létrehozni az alkurató- riumot, s nem lenne helyes, ha eb­ben a fontos kérdésben ismét a pár­tok dominálnának. Jó példaként hozhatom föl Erdélyt, ahol már megalakult az alkuratórium s ebbe minden lényeges szakmai szervezet küldött egy-egy képviselőt, többek között a Romániai Magyar Pedagó­gusok Szövetsége, a Bolyai Mate­matikai Társaság és más szer­veződés is. Ügy tűnt föl, hogy meg­alakulhat a kárpátaljai alkuratórium is, ám mára sajnos kiderült, hogy a belső meghasonulás ott is elkerül­hetetlen. Egyébként azért a közel­múltból jó példát is említhetek, ugyanis az Illyés Alapítvány végig hatpárti alapon működött és Szlo­vákia esetében mindig kikértük a Csemadok, tehát nem az ottani pár­tok véleményét, vagyis létezett egy­fajta kontrollmechanizmus, ezáltal átláthatóvá váltak a dolgok.- Nálunk a Márai Alapítvány egy idő óta úgy is átláthatóvá teszi a támogatásokat, hogy nyilvánosság­ra hozza a kuratórium döntéseit. Nem lenne ez a gyakorlat megnyug­tató megoldás a magyarországi alapítványok esetében is?- Nem biztos, hogy ez egyér­telműen szolgálná a határon túli magyarság érdekeit. A döntő kérdés az, hogy a magyarországi illetéke­sek, tehát a kormánypártiak és az ellenzékiek, valamint a határon túli magyarság szervezeteinek a képvi­selői számára bármikor hozzáfér­hetőek legyenek ezek az informáci­ók.- Bevezetőjében említette állam­titkár úr az egzisztenciateremtés­ben, a polgárosodásban nyújtandó, nem elsősorban anyagi jellegű se­gítséget. Ki lehet ebben a partner Szlovákiában, hiszen a politikai struktúrához képest nálunk ma még meglehetősen gyér a magyarság gazdasági szerveződése.- Amíg ilyen gazdasági érdekkö­zösségek nem jönnek létre, addig e téren elsősorban a Csemadok lehet a partnerünk, sőt a pártokkal is együttműködhetünk. Meggyőződé­sem azonban, hogy Szlovákiában is mielőbb létrejönnek a gazdakörök és a vállalkozói szövetkezések.-Államtitkár úr, megítélésem sze­rint nálunk nemcsak a gazdasági jellegű szövetkezés hiányzik, hanem a pártjaink közötti higgadt párbe­széd, amely a kölcsönös tiszteleten és szakmai kritériumokon alapszik. Ön az elmúlt napokban többször is találkozott a négy szlovákiai párt vezetőivel. Milyen légkörben zajlot­tak ezek az eszmecserék?- Lényegesen megkönnyíti a kor­mány és a mi helyzetünket is az a tény, hogy létrejött a hármas koalíció, amely remélhetően feloldott bizo­nyos feszültségeket és megoldott bi­zonyos problémákat. Hosszabb távon is reménykedünk e koalíció stabilitá­sában, de ez önmagától nyilvánvaló­an nem jöhet létre, ezért közös célunk csak úgy érhető el, ha a szlovákiai magyar pártok folyamatosan és tuda­tosan törekednek az együttműködés javítására, mi pedig következetesen megtartjuk a megkülönböztetés nél­küli elvet, vagyis minden szovákiai magyar politikai szubjektumot egyenrangúnak tekintünk.-Új elemnek számít, hogy az el­múlt napokban a Demokratikus Baloldal Pártjának magyar képvi­selői - Borza Erzsébet és Paulicky Péter - is jártak a Határon Túli Magyarok Hivatalában, ön is fo­gadta őket.- Ez csak ilyen összefüggésben új elem, ugyanis a Demokratikus Baloldal Pártjával régebbi keletűek a kapcsolataink. Ez akkor alakult ki, amikor az MSZP és a DBP még ellenzékben volt.- Közvéleményünk számára vi­szont egyértelmű, hogy a magyar koalíció és a DBP a választási kampány során vetélytársa lesz egymásnak...- Ez nyilvánvaló és természete­sen tudom, hogy ez kényes kérdés. Az egyenrangúság elvét igyekszünk e téren is szigorúan megtartani. A Demokratikus Baloldal Pártjának képviselői szerint a magyar koalí­ció konzervatív, keresztény és nem­zeti liberális értékrend alapján jött létre, vagyis a politikai palettán jobboldali vagy jobbközép irány­zatként foglalt helyet. így jelenleg a DBP vállalja föl a demokratikus, baloldali érzelmű magyar választók érdekképviseletét. Látni kell azt, hogy amennyiben a magyar koalí­ció nem ad választ a baloldali ér­zelmű szlovákiai magyar polgárok programigényére, mindennapjainak égető kérdéseire, akkor azt hiszem, ez növeli a DBP esélyeit e dél-szlo­vákiai réteg körében.- Szlovákiában rövidesen hivata­losan beindul a választási kampány, amely minden bizonnyal fölborzolja a kedélyeket. Remélem azonban, hogy ezután megmarad az esély a demokrácia és a gazdasági fejlődés megalapozására. A Határon Túli Magyarok Hivatala mennyiben já­rulhat hozzá ahhoz, hogy a szlová­kiai magyar pártok munkáját ne a rombolás, az egymás elleni gyűlöl­ködés, hanem a szellemi építkezés, alkotó energáink ésszerű összefogá­sa jellemezze ?- Ismét a kulcsszavakkal vála­szolok: egyenlő távolságtartás elve, megkülönböztetés nélküli kapcso­latrendszer. A gyakorlatban mindez azt jelenti, nyilván nem ugyanazzal a mértékkel mérjük azt a pártot, amelynek komoly parlamenti súlya van és azt a politikai szubjektumot, amely nem tudta átlépni a parla­menti küszöböt. Ilyesfajta megíté­lésben természetesen az országos választásokon kívül az önkormány­zati voksolások eredményei is sze­repet játszanak. Mindebből viszont nem következik az, hogy a jelenleg kisebb politikai pozícióval rendel­kező határon túli magyar pártokkal ne tartanánk fenn intenzív kapcso­latokat.- Sokan kételkednek abban, hogy a gyakorlatban valóra váltható-e az említett párt- és ideológiasemleges­ség?- Én nem, sőt megyőződésem, hogy igen. Két konkrétumot emlí­tek. Magyarországon volt egy kor­mányzat, amely konzervatív és ke­resztény értékek alapján preferált. Nem lenne jó, ha most szocialista vagy liberális mérték alapján jönne létre új sztárolási rendszer a kap­csolatainkban és a magyarországi médiumokban. A másik konkré­tum: valóban nem kívánunk beavat­kozni a kisebbségek életébe. A Kárpátalján sem, a Vajdaságban sem. Néhány napja Mélykúton ta­lálkoztam a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének és a Vajdasági Magyarok Szövetségé­nek képviselőivel és világosan az értésükre adtam, hogy nem kívá­nunk asszisztálni ebben a testvérhá­borúskodásban. Ha nem tudnak vagy nem akarnak normális komp­romisszumot kötni, akkor kénytele­nek leszünk ezeket a viszálykodó szervezeteket kihagyni a kapcsolat- tartásból és más csatornákon támo­gatjuk majd anyagilag is az ott élő magyar kisebbséget. Mi tehát ott is, máshol is békél­tetni óhajtunk. Szeretnénk, ha értel­mes párbeszéd jönne létre külön­böző politikai áramlatok között, mert jövőt csak erre lehet építeni. Köszönöm a beszélgetést. Szilvássy József INTERJÚ 1994. augusztus 21. 1/BSÚmBp

Next

/
Oldalképek
Tartalom