Vasárnap - családi magazin, 1994. július-december (27. évfolyam, 27-52. szám)
1994-08-14 / 33. szám
1994. augusztus 14. RIPORT- Nincs semmi baj, egész jól megy magának az autóvezetés - szokta mondani az oktatóm annak idején, amikor egy autóiskolában próbáltam elsajátítani a gépkocsivezetés csínját-bínját. Egyszer annyira kisodródtam, hogy kis híján belerohantam egy szembe jövő kamionba. Az oktatóm csak annyit mondott: Nincs semmi baj, megy az magának. Ekkor azután megkérdeztem, mit is ért ezen? Hát egész jól vezet. Ha jobban vezetne, nem is lenne nő'- válaszolta. Ez a mondat máig megmaradt bennem. Azóta is sokszor találkoztam olyan férfiakkal, akik szerint egy nő csak rosszul kezelheti az autót. A minap például az egyik férfiismerősömnek felajánlottam, hogy az egyik nyári táborból felhozom Pozsonyba. Először örült az ajánlatnak, de aztán megkérdezte: ki vezeti majd az autót? Hát én, válaszoltam. Akkor inkább busszal megyek - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, majd hozzátette: Nem ülök olyan kocsiba, amelyet nő vezet. az egész autóiskola zárva volt. Csupán egyetlen férfit találtam az udvaron, aki egy kocsi motorházát bütykölgette. Mondom, hogy kit keresek; és a női sofőrökről szeretnék írni. Az ismeretlen férfi erre olyan nevetésben tört ki, hogy azt hittem, egyhamar nem is hagyja abba.- Női vezetők?! Tudja, én már a látványtól is rosszul vagyok. Ha egy nőt látok idétlenkedni a volán mögött, az engem teljesen kikészít - fejti ki véleményét a csaknem két méter magas, kisportolt testalkatú, amolyan „ügyeletes szívtipró” külsejű férfi. Önmagáról csak annyit árul el, hogy Péternek hívják, s ha beszélgetni akarok vele erről a témáról, ZávodszJcy Tibor már harmadik éve oktat egy autóiskolában. Ez alatt az idő alatt több száz nőt tanított meg vezetni, s azt állítja: a nők nem ügyetlenebbek, csak mások, mint a férfiak.- Véleményem szerint a nők óvatosabbak - szögezi le. - A hölgyek finomabban kezelik az autót, viszonylag hamar elsajátítják a műszaki tudnivalókat. Érdekes viszont, bár tisztelet a kivételnek, de a szó eredeti értelmében mégsem válik belőlük igazi sofőr.- Mit ért azon, hogy „igazi sofőr"?- Nézze, amit most mondok, azon talán lehet vitatkozni, de a saját tapasztalataim szerint a nők többségéből nem válik az autót érző, vérbeli sofőr. Szorgalmasan megtanulnak mindent, ám ha az úton valami váratlan dolog történik, azonnal kétségbeesnek. Figyelje csak meg: ha egy nőnek elromlik a kocsija, rögtön leállít egy másik autóst, hogy segítséget kérjen tőle/Ahelyett, hogy saját kezűleg próbálná megjavítani a kocsit. Meg aztán túl óvatosak is, sokat haboznak.- Ön szerint az hiba, ha valaki túl óvatos?- Nem, nem erről van szó. Nem szeretném, ha félreértene. A nők között is vannak jó sofőrök. Természetesen az sem hiba, ha valaki óvatos. Tudatosítani kell viszont, hogy az autóvezetés a döntések sorozata, hiszen az úton mindig történik valami. Nem jó hát, ha valaki egy-egy döntés előtt túl sokat mérlegel, s ezzel esetleg lelassítja a forgalmat.- Véleményem szerint sokkal jobb, ha valaki mérlegel, semmint magabiztosan belerohan egy kamionba...- Ebben teljes mértékben igaza van. Én csak arra a kérdésre próbáltam válaszolni, hogy milyen autóvezetők a nők... A véleményemet fenntartom, de ha valaki mást kérdezne, lehet, hogy az teljesen mást mondana. Istenem, én ezt sohasem tanulom meg? Több hölgytársamat is megkérdeztem, hogyan érzik magukat a volánnál? Válaszukból egyértelműen kiderült, hogy a tanulás órái keservesek voltak, végül a kormánykerék... egészen megbarátkoztak az autóval; ma már nem okoz számunkra gondot az autóvezetés. Egyedül Szilvia válasza volt rendhagyó. É harmincöt éves fiatal- asszony esete az autóval, úgy érzem, tipikusan nőies. Tizenhét évvel ezelőtt, harmadikos gimnazistaként szerezte meg jogosítványát. Csak azért iratkozott be az autóvezetői tanfolyamra, mert az egész osztály ezt tette. Szilviáéknak nem volt gépkocsijuk, így tehát gyakorlásra sem volt lehetősége. A férje öt éve azonban vett egy használt Skodát - önmagának. Szilvia a két gyerekkel a hátsó ülésre szorult; az szóba sem jöhetett, hogy esetleg ő vezessen. Két évvel ezelőtt elváltak, s a férj nagyvonalúan Szilviának hagyta az autót, ő kiment a parkolóba, megállt a 120-as hófehér Skoda előtt, zsebében ott lapult a jogosítvány, de nem mert beülni az autóba.- Borzasztóan féltem - emlékszik vissza. - Egyszerűen nem tudtam, mitévő legyek. Két kisgyerekem van, idősek a szüleim, jó, ha van a háznál egy autó. Eladni tehát nem akartam. Nem maradt más lehetőségem, csak az, hogy felelevenítsem, amit már tizenhét éve megtanultam. Már azt sem tudtam, hogyan kell beindítani a motort. A legjobb megoldásnak az autóiskola tűnt. Vettem is néhány órát, az oktató mellett már egészen jól ment az autóvezetés, de a saját kocsimban még mindig féltem vezetni. Akkor megegyeztünk az oktatómmal, hogy az én kocsimmal folytatjuk a gyakorlást. Mit mondjak? Jó három hónapig tartott, amíg úgy-ahogy megtanultam az autóvezetést. Most már úgy érzem, eléggé magabiztosan hajtok; ennek ellenére még ma is gyakran előfordul, hogy szorongok a volánnál. Igaz, már ez is nagy eredmény, hiszen amikor tizenhét év múltán először ültem a vezetőülésre, s az oktató elmondta, hogy mit kell csinálnom, csak sóhajtoztam: Istenem, én ezt sohasem tanulom meg. „Engem a nők tönkretesznek” A riporter annak idején az újvári autóiskolában tanult vezetni, s mivel az oktatónak eléggé érdekes véleménye alakult ki a női vezetőkről, gondoltam, e cikk kapcsán őt is megszólalta tom. Pénteken délután azonban hiába kerestem, szinte szívesen meghív egy kávéra a közeli presszóba.- Már harmadik éve külsősként oktatom az autóvezetést - meséli a gőzölgő kávé mellett. - Ha nem írja meg a nevem, röviden elmondom, milyenek a tapasztalataim a hölgyekkel.... Nos, a nők, szerintem, nem arra valók, hogy autót vezessenek. Ez férfimunka éppen úgy, mint a széndobálás, vagy a bányászás. Higgye el, ha egy hölgy meg is tanul vezetni, sohasem fog igazán magabiztosan közlekedni.- A statisztika viszont ellentmond ennek: a balesetek többségét éppen az erősebb nem képviselői okozzák!- Mert kevesebb nő vezet, mint férfi! - vág vissza szinte azonnal. - Tudja, hány nőt tanítottam én már autót vezetni? A fél kezemen meg tudom számolni, hányán ültek azóta a kormánykerék mögé.- Nem elfogult egy kicsit?...- A nőkkel szemben? De igen, hiszen nagyon szeretem őket; de azt vallom, hogy az autóvezetés nem nekik való.- Ön szerint mit csináljon az, akinek valamilyen oknál fogva mégis autót kell vezetnie?- Próbáljon egy olyan férfit találni, aki ezt megteszi helyette.- És ha nem talál?...- Szélsőséges esetben egy nő is volán mögé ülhet, feltéve, ha már sokat gyakorolt előtte egy férfi oktató oldalán - mondja, s úgy végigmér, hogy rögtön belepirulok. Gyakorolni? Gyakorolni! Dr. Dulin Jenő magyarországi pszichológus a közelmúltban arról írt tanulmányt, hogy mi a különbség a női és a férfi autósok között. Véleménye szerint a nők reakciói lassúbbak, mint a férfiakéi. A távolság- és sebességbecslésben is kevésbé jártasak, mint az erősebb nemhez tartozók. A szakember úgy véli: a hölgyeknek hátrányokat kell leküzdeniük ahhoz, hogy a közlekedésben egyenrangú félként vegyenek részt: „Egyetlen biztos receptem van a hölgyek számára: csinálni kell. Ha változnak az időjárási viszonyok, menjenek ki a tanpályára. Ellenőrizzék magukat, mennyire képesek visszafogni, irányítani a kocsit. Figyeljék, hogyan viselkedik az autó, s hogyan viselkednek ők maguk, ha csúszik az út. És még egy tanács: nem szabad félni saját gyengeségeinktől. Ha tudatosan szembenézünk velük, képesek leszünk rá, hogy legyőzzük hátrányainkat" - vallja a pszichológus Aa//ium \!ut .\: (Prikler László felvételei) A nők: rosszabbak, vagy csak másabbak? Szemellenzős s Értelmes ha „Az 1989-es, ún. bársonyos forradalom vihara nálunk csak enyhe szellőként éreztette hatását... Tudvalévő, hogy ez a nép soha nem tartozott a rebellisek közé, most miért tett volna kivételt?” - olvasható dr. Mázik Mihály: Gyökereink című, a Tornaújfa- lusi Községi Hivatal által 1992-ben kiadott könyvében, mely a kis, Bódva menti település történetéről, néprajzáról és jelenéről szól. Ottjártamkor magam is tapasztaltam megállapítása igazát. Úgy tűnt, mintha a 80-as évek óta arrafelé nem vásároltak volna új r nyomás, a kalmával csak a fels zösségi lel feladat. A találtam.' kosú falui hatnám: j merengeni EGY NEM TIPIKUS SZÖVETKEZET Minden bizonnyal nem túlzók, ha leírom, hogy a tomaújfalusi székhelyű Új Bódva nevű szövetkezet messze földön híres volt. Gazdagságáról és keménykezű elnökéről. Ma ugyanerről ismert. De ez manapság már nem ugyanazt jelenti, mint például tíz évvel ezelőtt. Hiszen időközben rendszerek és bennük mamutszövetkezetek oszlottak és foszlottak. És fosztottak és transzformáltak; és privatizáltak és legalizáltak. Kommunisták mentek és jöttek, és fölbukkantak, jöttek-mentek. De a tomaújfalusi szövetkezet és annak elnöke maradt. És maradt a nyolc új község is, maradt a mezőgazdasági nagyüzem. Meg a nyereséges gazdálkodás - a közel s távoli környéken fehér hollóként. Munkát adván a helybelieknek, felszínen tartva Újfalut. Informálódásomat éppen ezért itt kezdtem: a környékbeliek által, ki tudja miért, „kolhoznak” becézett földműves-szövetkezet irodaházában, az ugyancsak becenevén „Fehér Ház”-ként emlegetett épületben. Az elnök: Köteles János fia - Köteles István, a szövetkezet közgazdásza fogadott, aki néhány hónapja került e tisztségbe. Legkézenfekvőbb kérdésem a „Hogyan sikerült talpon maradniuk?” volt... És hozzátettem: Ez a szövetkezet vezetésére is vonatkozik, hiszen úgy tudom, akadtak né- hányan, akik ‘89 után szerették volna leváltani a keménykezűnek tartott elnököt.- A 89-es változások után nálunk is eufóriába estek az emberek. Azt hitték, hogy a világ egy csapásra megváltozik, és mi is csakhamar felfejlődünk Nyugat-Európá- hoz - válaszolta Köteles István. - Azok a hangadók azonban, akik a legtöbbet követelőztek, később, a munkában már kevésbé állták meg a helyüket. Fokozatosan lemorzsolódtak.- Lemorzsolódtak vagy „lemorzsolták” őket?- Lemorzsolódtak, mert a munkát ményük nem állt összhangban köve ikkel. Szerintem az, hogy egy szövi jól vagy rosszul megy, elsősorban a ’ sén múlik. Az újfalusi szövetkeze mint 25 éve hitelmentesen gazdáikén azért volt lehetséges, mert vezetői, sí szövetkezettel ellentétben, nem herd: a pénzt. A siker egyik titka pedig é keménykezű vezetésben rejlik. A dei cia ugyanis, átlépve az üzem k megszűnik. Demokrácia négyévent Akkor az arra jogosult személyek r laszthatják az elnököt és a vezetősé; válthatják azokat, akikkel nincsenel elégedve. Nálunk tavaly februárban > megerősítették tisztségében a régi el s azóta újra a vezetés viseli a felelő így neki kell döntenie és irányítania.- A munka és a gazdálkodás sze sében végrehajtottak valamilyen v: sokat 89 után?- Bérbe adtuk vagy megszűnte veszteséges részlegeket. Bérbe adti dául a zöldségtermesztést, a szőlész kőbányát. Régebben körülbelül 80 szőlőnk volt, most öt. Mások ezt ne ték meg, aminek most látják a kárá érzem, a talpon maradás szempontj viszonylag stabil vezetőség is fonté dolgozott egy hosszabb távú koncé melyet igyekszik megvalósítani.- A szövetkezet transzformációj gyan hajtották végre?- A törvény előírta tutidon. Szei azonban a transzformáció sem ránk kozva, sem általánosságban alapjáb ve nem oldott meg semmit. Mer papíron történt, és a mezőgazdas dolgozók tulajdonviszonya nem vál- Az alkalmazottak számát mind zonnyal csökkentették...- A 80-as években ötszáz felett \ alkalmazottaink száma, most 26 Elsősorban a tovább dolgozó nyugt A mikor a spanyol Fernando Cortez hétszáz emberével és alig húsz ágyújával 1519-ben elverekedte magát a mexikói fennsíkra, az azték főváros, Te- nochtitlan közelébe, nagy álmélkodással vette szemügyre azokat a 3-4 méter magas, citromsárga virágú fákat, amelyek attól voltak olyan különlegesek, hogy ágak és levelek helyett csak szúrós tüskék borították a testüket. A gyümölcsük ellenben ízletes volt, s később azt is megtudták, hogy a bennszülöttek állataikat is etetik a növény szárával, s alkalmas élő kerítésnek is. Ám ne higgyük, hogy Cortez és emberei voltak az első európaiak, akik megismerkedhettek a kaktuszokkal - hiszen ezekről az Amerikában őshonos növényekről van szó; már Kolumbusz első expedíciójának végeztével, 1493- ban eljutottak a kaktuszok Európába. Az a faj, amit Kolum busz hettük a kaktuszféléket, má amennyire kíváncsiak voltunk rájuk, hiszen csak a füvészkertek üvegházaiban, szik lakertjeiben, esetleg a virágüzle polcain találkozott spanyol uralkodópár nak bemutatott, a dinnyekaktusz volt, és éppen a Karib tengeri szigetvilágban gyakori, ahol Kolumbusz is megfordult. Az azóta eltelt fél i.inl alatt alaposan megismerzonj veset meg rólu töredelmes sem tartottan kaktusztermeszl garaknak véltem, < rósak és különcök, Később aztán elolvas: kaktuszokról és bizony n milyen hasznosak és érdekí lyükön szinte nélkülözheted! Azok az apró termetű, má szó, csak nagy ritkán virágzi Ha a nő I
