Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-06-12 / 24. szám

lösárnap J994JúniusJ2.____________________________________________________________________________________________________________________________________________________________GYERMEKVILÁG ej K ovács József G abonaérlelő hónap. Ezt a munkát már a Nap végzi el. De míg ő a búzaszem kis gyomrában a fényt és mele­get életté varázsolja, az embe­rek sem ülnek tétlenül. Június­ban van a nyári munkák dan­dárja. Kaszálni, kapálni kell, nem csoda, hogy közös ünnep­lésre csak ritkán jut idő ebben a hónapban. Jeles napok azért vannak. Június 8-án Medárd időt jósol: ha e napon esik az eső, utána még negyven napig fog esni. 15-én, Vid napján „megszakad a búza töve“, abbahagyja a nö­vést, már csak érik. A pünkösd utáni második hétre esik a katolikusok ünne­pe, úrnapja. Az ünnepi körme­netről már középkori feljegy­zéseink is vannak. 1501-ben Budán egy olasz követ ámult- bámult a pompás ünnepen. A céhek rendezték, maga a ki­rály is részt vett a színjátékos ünnepi menetben. 24-e Keresztelő Szent János napja. Róla, pontosabban az ő szláv nevéről, Szent Ivánról kapta nevét a hónap. Régi ka­lendáriumainkban Szent Iván hava a június. Szent Ivánkor az új évszakot, a terméshozó nyarat köszöntötték. Ez volt az utolsó közös mulatság a nyári dologidőben. Csupán egy estét szántak rá, de együtt ünnepelt az egész falu. Négyszögletes máglyát rak­tak a falu határában, ezt ülték körül az ünneplőbe öltözött i aprók és nagyok. A lányok és legények átugráltak a tűz fö- : lőtt. A hiedelem szerint ezen j a bűvös éjsszakán a boszorká- | nyok is igencsak tevékenyek. A szentiváni tűznek tisztító, j ördögöt, gonoszt űző ereje is I volt. A benne füstölt illatos fű, virág elűzte a bajokat. A gyermekeknek szentiváni | tűzben sült almát adtak, hogy j ne legyenek betegek. Zsigmond Emese a gyuioiKoao Egyszer volt, régen volt, ki akkor élt, mind megholt! Ha hisztek is a mesének; „ma ilyenek nem történnek“!... Volt egy falu, háza halom, közepén állt a gőzmalom, Mellette - mert nagyon kellett - kémény állt a malom mellett. Míg a kürtő füstöt hányt ott, a gőzmalom lisztet gyártott... Előfordult némelykorba’, eldugult a kürtő torka!... Az alvégen kicsi házban, derék legény élt magában, Mit ember mer, mindent mert ő, mert ő volt a kéményseprő! Az eldugult kéményt sorba, seprő-legény kikotorta.... Munkájáért minden gazda, illendőn jutalmazta... Nem volt ebből soha hiba, mégis beállt a galiba! Míg a sorssal verekedett - a molnár - megöregedett; S kialkudott keresettel, molnár-legényt fogadott fel, Aki, mikor csak tehette, a kéményseprőt ingerelte! Mert, ha - úgy mond -fekete, van-e neki tehene?! És ha van, hát lehet-e, annak fehér a teje?... Csúf szavának nem volt vége, s mind célzott a „feketére!“ A kéményseprő tűrte, várta, hogy beléún a molnárja, Az meg mutogatta: - lássák?! - milyen szégyen ez a Másság! Krúgatott is, mint a pulyka, míg a másik meg nem unta!... S ha elunta nem várt sokat, eldobta a szerszámokat, Feldühödten, izzó hévvel, nekirontott puszta kézzel! Egy huppanás, két nyekkenés, kezdődött a verekedés!... Nem ütöttek az szent igaz, csakhogy ebben se volt vigasz, Mert ahányszor hemperedett, a molnár úgy feketedett, Emez meg ha hozzányúlt, egy-egy folttal halványúlt! Csoda-látni akadt tanú, összeszaladt a fél falu! Más csúfságát nézni öröm - Csondtjaidat összetöröm! - ígérgették kölcsönképpen, s foltosodtak lassan, szépen!... ügy van az megírva, bizony, egyszer kifárad az izom! Legényeink is így jártak, mit nem óhajtottak, vártak; Egyforma-szín tarkák lettek, mint ikerpár úgy festettek!... A tanulság levonható; mert ilyen a földön-lakó, Gyűlölködő otromba, végül is mind egyforma! Szabó Oltó illusztrációja Gárdonyi Géza A legsötétebb napom Én afféle vézna, kis ideges gyermek voltam. Ritkán nevettem, s köny- nyen felingerlődtem. Egyszer, ahogy beleülök ebéd után a padba, rámszól a vigyázó, hogy ne forduljak hátra.- Arra fordulok, amerre akarok - feleltem kedvetlenül.- De én azt parancsolom, hogy erre fordulj!- Nekem bizony nem paran­csolsz!- No, majd parancsolok, meglá­tod!- Nekem bizony nem parancsol az Isten se! Ez az Isten se valahol útfélen ragadt rám. Parasztoktól hallot­tam gyakorta. Kicsúszott a számon, mint ahogy az ilyen szólások elleb- bennek az ember nyelvén néha akaratlanul. A szó ki volt mondva, s én ma­gam is elrémülve néztem magam elé. Persze, amint a tanító belé­pett, a vigyázó rögtön elmondta a szavamat. A tanító csak a fejével intett. Én kimentem engedelmesen az iskola közepére. Ott lefeküdtem a földre. A vigyázó kettőt vágott reám. Ez volt itt az első és utolsó vesz- szőbüntetésem, és én egész nap sír­tam. Sajnáltam magamat. A PC IC7CP Cl HAHAR h rwcLEo CLiviHnnu A szultán lefejezésre ítélt egy tolvajt, az azonban Allah nevében kegyelemért könyörgött.- Kegyelmet hiába kérsz - felelte a nagyúr. - De választási lehetőséget adok. Tiéd az utolsó szó joga. Ha igazat mondasz, felakasztatlak, ha hazudsz, ma­rad a fejezés. Dönts hát, és beszélj! Hiszen beszélt is erre az agyafúrt tolvaj. Igaz, csak egy rövid mondatot mondott, de az olyan volt, hogy a szultán szándéka ellenére szabadon engedte. (Mi lehetett az a mondat?) (Kun) ‘ip ef)B«oq uopnqezs ‘jBSBJBfzsa sojbabso [ba|01 b BA|0\uB||aui )u;ui ‘jsbui jaqa) uiau ‘ibabsbuoabzssu babzs tpAjaiuiqa) ef(Bq)iqjos3 uiau n|B 'UBqnzs e s[\8b\ -ppu bujbí sbizsb^b ‘puoui ibzbS; cq thpadjBiu qnAuozjq qBuzBih b$b|j||B ‘qizafajai uBqo|EA ugin qaza bh 'B))0)q|B „juzafaj qeutloj a| maáug" GONDOLKODOM, TEHÁT... Szóberakó A pontok helyébe írj kereszt­neveket úgy, hogy a megadott betűkkel, szótöredékekkel ösz- szeolvasva azokat, értelmes szavakat kapj. A pontok szá­mát ne vedd figyelembe! 1. ni ................................. es 2. k ......................................ás 3........................................ zik 4. mag ................................ 5.1..................................... ik 6. kol................................ in 7............................................ os 8. k..................................... e 9.......................................... ár 10 ...................................... gász 11. k................................ Legalább nyolc megfejtését kérjük. Készítette: Kovács Sándor IVl egfejtés A május 29-ei számunkban közölt feladat megfejtése: a b jelű. Nyertesek: Sztankovics Szabolcs, Ipolyhidvég; FUlöp Marcella, Nagycsalomja; Jámbor Ervin. Ipolynagyfa- lu; Bodzsár Krisztián. Inám; Klacso Zsolt, Ipolykeszi. Szerkeszti Tallósi Béla Ülő sor: Balog Krisztina, Benőik Anita, Rácz Erika, Oláh Darina, Csépe Katalin, Visnyai Éva, Pócsa Anita, Kisantal Anita, Bohó Krisztina, Oláh Irénke, Oláh B. Valéria, Oláh Rozália Álló sor: Illés Péter, Bohó László, Máté Gyula, Horváth Erik, Balog József, Oláh Ferenc, Kikin József, Tóth Vilmos igazgató A madari alapiskola első osztálya Álló sor: Horváth Csaba,Csicsó Miklós, Pohlotko András, Vaszkó János, Kovács Dezső', Szűri Dezső, Szűri András, Brand Péter, Édes Dávid, Laki Dalibor Ülő sor: Turányi Tímea, Bósza Beáta, Csicsó Éva, Mácsodi Bianka, Kun Katalin, Édes Rita, Szűcs Edina, Répás Mónika, Horváth Klaudia, Szabó Mária Csalava Gizella igazgatóhelyettes, Csík Zoltán igazgató, Németh Irma osztályfőnök A serkei alapiskola első osztálya Álló sor: Tokár Dávid, Pólós Veronika, Barta Szilárd, Kőből Lívia, Szabó Márió, Farkas Judit, Lengyel Zsolt, Antal Mária, Kovács Szilárd, Kovács Eszter, Kisfaludi Endre Ülő sor: Sanyi Anita, Babík Adrianna, Farkas Mónika, Oláh Ilona, Máté Béla, Farkas László, Bari Lajos, Bari Antal, Oláh József, Oláh Denisza, Danyi Vera Szaniszló Ernőné igazgatónő, Majoros Istvánná, Kőből Zsuzsa, Gyurkó Tímea, Veres Nándor tanítók A gútori alapiskola első osztálya Horvát Ferenc, Sejlinger Ágnes, Fehér Bernadett, Pörge Beáta Andrássy Edit osztályfőnök (Méry Gábor felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom