Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-02-06 / 6. szám

Gergő juhász semmit sem szólt, azt is lassan mondta, csak magára kapta ünneplő ruháját, füttyentett egyet Gurujj kutyájának, aztán megindult Budavára felé. Negyednap föl is érkezett, de a palota kapuján nem akarta be­ereszteni az alabárdos vitéz a Gu­rujj kutyát, merthogy azt nem hívta a király. Azt mondta, majd vigyáz ő rá, míg a gazdája vissza­jön. Gergő juhász belenyugodott. Hanem a királlyal annál tisz- tességtudóbban beszélgetett a ju­hász. Olyan parolát adott neki, hogy csak úgy csattant, mind ösz- szeszaladtak rá az udvari cselédek. De a király is nagyon szíves volt hozzá, maga vezetgette kö­rül a kincsesházában.- No, juhász, mire becsülöd ezt a sok drágaságot? - kérdezte tőle nagy nyájassággal.- Alássan megkövetem, uram királyom, szép ez nagyon, majd belevakul az ember, de azért egy kis háromnapos csendes tavaszi eső mégiscsak többet ér. A király elnevette magát, hogy így meg tudott felelni a juhász. Mert csakugyan, ha nincs eső a tavaszi vetésre, nem terem bú­za, nem lesz kenyér, s nincs mit enni. Mert mégiscsak a kenyér a legdrágább kincs. No, abban az esztendőben nyil­ván nem voltak szűkében az eső­nek, mert délebédnél az asztal Szabó Ottó illusztrációja- Ne kéresd magad Gergő fi­am, mondom, huncut, aki a leve­sét meg nem eszi.- Az ám, uram király, de ne­kem nem adtak kanalat - felelte a juhász. Nem ám, mert meg volt paran­csolva az inasoknak, hogy felejt­senek el Gergőnek kanalat adni. Kíváncsi volt rá a király, hogy vágja ki magát a juhász a csává­ból. Hanem azért mégis úgy tett, mintha nagyon haragudnék.- Ejnye, jeges teringette! - for­dult a cselédnéphez. - Mindjárt hozzatok egy ezüstkanalat az én Az urak összenéztek, mikor egyszerre csak megszólal ám a ju­hász nagy hidegvérrel:- Hanem oszt most már huncut ám, aki a kanalát meg nem eszi, mint én az enyémet! Három falatban lenyelte a ci­póhajat, amellyel a levest beka­nalazta. Lett erre olyan nevetség, hogy kihallatszott Budavárából. Mátyásnak annyira megtetszett a Gergő juhász maga föltalálása, hogy egy tarisznya arannyal eresztette útnak ebéd után. Azt hazavitte Gergő Kecske­métre. Azazhogy nem az egé­szet, mert egy aranyat odahají­tott az ajtónállónak, amiért Gu­rujj-kutyának gondját viselte. Úr lett Gergő juhász a sok pénzből. Ezután piros csizmában őrizte a juhokat, és mézeskalácson tar­totta Gurujj kutyát. Meg is maradt az emlékezete. Mifelénk még most is azt mond­ják az olyan emberre, aki sebesen elvégzi az ebédet, vacsorát:- Bakapta, mint Gergő juhász a kanalát! * Mesénkkel Móra Ferencre emléke­zünk, halálának hatvanadik évforduló­ján. Az író, aki szegényparaszti család­ban született, ifjúsági regényeiben gyer­mekkori élményeiből merített. Bizonyá­ra ti is jól ismeritek Kincskereső kis ködmön című regényét, esetleg a belőle készült tévéfilmsorozatot. GYERMEKVILÁG Bayer Béla Téli álom Ködök ölén Eresz végén dérlepte karám. jégcsap szundikál, Fagy poroszkál csöndet dajkál zúzmarák lován. fehéren a táj. Hűlő erdőn Bontja kontyát bóbiskol az őz, odafönn a Hold, fenyőtűk közt téli álmot sző hópihe időz. most száz kohold. Ten geri dolgok A régi, fából készült tengerjáró hajók legénysége sokszor furcsa, de kelle­mes énekre lett figyelmes. Először a szirénekre gyanakodtak, de később kiderült, hogy a hang a bálnáktól származik. Az éneket 30 km-ről, a csettintő és a sóhajtó hangokat 200 km-ről is lehet hallani. A kardszárnyú delfin a tengerekben ún. egészségügyi tisztogatást végez. Mindenféle halat megeszik, de különösen a beteg, gyenge állatokat. Egyéb­ként ezt az emberrel szemben mindig békésnek bizonyult delfint „gyilkos orcának“ is nevezik. MEGFEJTÉS A január 23-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: 4,10 (vagy 1), 6,11,7; e betű. Nyertesek: Bódi Róbert, Felsőrás; Rási Mónika, Tornaija; Miklovics Anita, Ekecs; Gálos Adrián, Sáró; leső Angéla, Demo. Gondolkodom, tehát... Állapítsd meg, van-e a pingvinek között két egyforma! A jókai alapiskola két első osztálya Alsó sor: Horváth László, Zsoldos Norbert, Proksa Tünde, Lovász Mónika, Lehoczky Márta, Molnár Judit, Farkas Mária, Csontos Tímea, Nagy Erika, Szabó Katalin, Balián József, Kiss Petra Középső sor: Stifter Éva, Németh Anett, Mészáros Hedvig, Szalay Marianna, Szilinszky István, Wiedermann János, Bognár Csaba, Török Péter, Ravasz Katalin, Lehoczky Mónika, Balián Erzsébet, Bohony Veronika, Ravasz Éva, Ravasz Norbert, Ravasz Zoltán. Felső sor: Mezei Ivetta, Tankó Mónika, Németh Péter. Posta Szabolcs, Kvarda Szilárd, Makacsek Gyöngyi, Máris Ferenc. Pedagógusok: Kovács Istvánná, az I. B tanítónője, Cséplő Béláné, az iskola igazgatója, Molnár Lajosné, az 1. A tanítónője, Minczinger Endréné, nevelőnő. ö A gútai alapiskola I. A. osztálya Alsó sor: Nagy Attila, Balázs Anikó, Danada Krisztina, Balázs Barbara, Varga Szilvia, Szabó Kálmán Középső sor: Szabó Tímea, Gábovics Krisztián, Cernanská Brigita, Fülöp László, Antal Tímea, Herceg Péter Felső sor: Tóth Krisztián, Szabó Tamás, Sztojka Attila, Sztojka Milán, Szénási Szabolcs, Angyal Péter Kucsera Erazmus igazgató. Marosi Zsuzsanna osztályfőnök Mátyás királynak egyszer hírül vitték a hírvivői, hogy valahol a kecskeméti pusztáknál él egy olyan juhász, akin még nem fo­gott ki senki emberfia. Több esze van, mint a budai bírónak, pedig az már csak okos ember, mert még a hajdúkkal is deákul be­szél. Gergő juhásznak hívták ezt a furfangos pusztai embert. Nosza, szalajtotta a király ken­gyelfutóját a kecskeméti buckák közé: mondja meg Gergő juhász­nak, hogy tekintsen be Budavárá­ba, szeretne vele megismerkedni a magyarok királya. Móra Ferenc* csak úgy görnyedt a sok drága étel alatt. Mindenkinek a tányér­ja mellé oda volt készítve a ka­kastejes fehér cipó. Piros a haja, mint a rózsa, lágy a bele, mint a selyem. Hozták a szakácsok az első fo­gást: aranyszínű tyúkhúslevest. Ahogy betálalták, azt mondja a király:- Lássunk hozzá, urak, huncut, aki meg nem eszi a levesét! Mert majd el is feledtem mo- dani, hogy a bárók, grófok, herce­gek mind ott ültek a király aszta­lánál, de azért a király jobbján mégiscsak a juhász ült. Kínálgat- ta is erősen: GERGŐ JUHÁSZ KANALA vendégemnek, vagy hátrakötte­tem a sarkatokat! Kifordult az öreg főinas, aki előre be volt tanítva, de csak seb- ten visszajött:- Fölséges királyom a királyné asszony elvitte az asztalfia kul­csát, nem lehet kanalat kivenni.- Sose búsulj, uram király - legyintett Gergő juhász a kezével -, nem maradok én azért éhen. Avval szép csendesen lekanya- rintott egy pillért a kakastejes ci­póból, kiszedte és megette a belét, az üresen maradt héjával pedig olyan szépen kikanalazta a le­vest, hogy egy csepp sem maradt a tányérban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom