Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-06 / 6. szám
ledöntögetik a tiszteletére épített emlékműveket, szobrokat? Borisz Jelcin, akit én nagy politikusnak tartok, nem sokkal hatalomra jutása előtt nyilvánosan kijelentette: vitathatatlan, Lenin meghatározó személyisége történelmünknek. Ezek után most úgy vélekedik, hogy rombolják csak le a Mauzóleumot. Miért Szentpétervárott akarja eltemettetni, s nem a Kreml tövében, ahol Nagyezsda, Sztálin, Brezsnyev és más, sokkal jelentéktelenebb vezetők földi maradványai pihennek? Kérdezem, miért változtatta meg Jelcin a véleményét? Én nem tudok ilyen döntést elfogadni. Lenin mindenkié. Sorsáról döntsön a nép, szavazással. Nagybátyám történelmi személyiség, világnyagyság volt. Ez a kitűnő elme nem arra érdemesült. Lenin liléje íi Mauzóleumban 'V' i» ■» Olga Uljanova nyugalmazott egyetemi tanár Lenin egyetlen ma is élő egyenesági leszármazottja. A politikus testvérének, Di- mitrijnek a lánya. Moszkvában, az egyetemi negyed egyik meglehetősen szerény lakásában él. Nem luxusvillában, mert soha nem próbált meg hasznot húzni a származásából, nem akart előnyöket élvezni. Fizikát tanult a Lomonoszov Egyetemen, majd itt tanított egészen nyugdíjba vonulásáig. Mindig csendesen élt, meghúzódott a háttérben: egyetlen lánya, Nagyezsda, unokája, Elena és diákjai nevelése töltötte ki az életét. „Igen, Vlagyimir Iljics Lenin a nagybátyám volt. Mindössze kétéves voltam, amikor meghalt, így közvetlen emlékeim nincsenek róla. De Nagyezsda Krupszkajától, a feleségétől és az apámtól sokat hallottam róla. Nagyezsda, akit csak Nagyának hívtunk, mindvégig kitartott mellette. Nagyon szerették egymást. Lánykoromban gyakran megfordultam a Kremlben, abban a lakásban, amelyben Lenin halála után Nagya egyedül élt. Vonzó, kedves teremtés, végtelenül becsületes, művelt asszony volt. Soha semmi nem hozta ki a sodrából; emberfia nem hallotta, hogy felemelte volna a hangját. Engem Ljaljának hívott, és úgy bánt velem, mintha a saját lánya lennék. Megengedte, hogy szabadon böngészhessek nagybátyám mérhetetlenül gazdag könyvtárában. Akkor, azok a könyvek, a rengeteg olvasnivaló formáltak engem pedagógussá. Több mint hatvan évig szerették és tisztelték Lenint ebben az országban és másutt is. A gyerekek az iskolában ügy tanultak olvasni, hogy az ő nevét szótagolgatták. Elméleteit tananyagként oktatták az egyetemeken. Lenin a szovjet ember számára nem valamifajta szimbólum volt csupán, hanem a nemzet valóságos apja, aki gyökeres változást hozott az életünkbe. Ezért aztán, amikor 1924-ben meghalt, a hála és a tisztelet jeléül építették fel a Mauzóleumot. S most, hogy a Szovjetunió nem létezik többé, a moszkvai vezetők kijelentették, hamvait Szentpétervárott kell örök nyugalomra helyezni, a Mauzóleumot meg lebontani. Szerintem ez történelmünk meggyalázása lenne. Minden erőmmel ellenezni fogom ezt a szándékot.“ S ezért, bár Olga Uljanova soha nem politizált, úgy döntött, véleményét megosztja a nyilvánossággal. Könyvet írt Nagybátyám, Lenin címmel, amelyben védelmébe veszi a politikust. Ezenkívül cikkeket jelentetett meg országos lapokban, remélve, hogy a nyilvánosság segítségével sikerül megmentenie a Mauzóleumot. „Miért védem Lenint? Talán nem kellene védenem a nagybátyámat? Szó nélkül tűrjem, hogy sorra ahogy ma bánnak vele, minden rosszat neki rónak fel. Nem Lenin bűne, hogy nehéz ennivalóhoz jutni, s hogy tanári fizetésből szinte lehetetlen eltartani egy családot.“ Olga Uljanova soha nem tagadta meg a kommunizmusba vetett hitét. Ma is hisz az eszmében. Gor- bacsovot, az ő peresztrojkájával, árulónak tartja. Lenin egyetlen élő egyenesági leszármazottja ma is úgy véli, Oroszország jövője a kommunizmus. „Ha Lenin itt lehetne közöttünk, nem ismerne rá hazájára. Nagybátyám olyan nagy egyéniségek méltó utóda, mint Rettegett Iván és Nagy Péter cár. Ahogy azok is, ő is nagy jelentőséget tulajdonított az ország egyesítésének. Mindig azt hajtogatta, hogy egy nemzet ereje az egységben van. Most minden nemzet válni akar. Képzelje el, már ahhoz is vízum kell, ha meg akarom látogatni Ukrajnában élő barátaimat!“ De talán - teszi hozzá a Gente cikkírója - a jelenlegi nehézségek ellenére Oroszországban azért mégsem olyan drámai a helyzet. Úgy véli, annál bizonyosan jobb, mint a múltban volt, amikor papíron ugyan minden létezett, és minden lehetséges volt, de a valóságban a szovjet állampolgár engedély nélkül nem léphette át lakóhelye határát. Az is igaz, írja a lap, hogy Lenin unokahúga mindig mindenkor szabadon utazhatott. Feldolgozta: (T. B.) Csodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán - s megérted! (Kosztolányi Dezső) A fordulat előtt szinte tilos volt beszélni róla. Hát még írni! Azután a probléma már túlnőtte az elrejthetőséget, és az orvosok is óvatosan, de egyre gyakrabban utaltak arra, hogy hazánkban is megjelent a kábítószer. A figyelem középpontjába a ragasztót belélegző szi- pózók kerültek; s mi tagadás: az illetékesek abban reménykedtek, hogy Szlovákiába nem terjed át a Nyugat-Európában és Amerikában tömegesen pusztító kábítószeijárvány. A pszichiáterek mégis arra figyelmeztettek; jó lesz felkészülni a veszélyre. Szavuk, sajnos, nem hallatszott az égig... 1989 novemberét követően megnyíltak a határok, s a kábítószermaffia szinte rajtaütésszerűen hozta létre a forgalmazás Szlovákián át vezető balkáni útját; a határőrök, a vámosok és a bűnüldöző szervek nem kis keserűségére. Akkoriban úgy tűnt, hogy a kormány, az érdekelt tárcákkal karöltve, védőhálót létesít a szenvedélybetegség terjedésének megelőzésére. Nem így történt. Az egészségügyben fellépő, a kezdeményezések zömét megbénító pénzhiány meghiúsította a pszichiáterek reményeit is; és a külföldi segítség sem valutában érkezett, hanem hasznosítható programok, útmutatás, szakemberképzés formájában. A külföldiek ugyanis már rég tudatosították: csakis az átfogó megelőzést szolgáló progamok népszerűsítésével érhető el a kábítószerért nyúló fiatalok számának csökkentése. Az utóbbi szabad esztendők - mindmáig hiányos - felmérései egyértelműen azt jelzik, hogy manapság egyre több fiatal nem elégszik meg a szipózás okozta kábulattal, s nem menő az a diszkó, ahol nincs marihuánás cigaretta! A szakemberek előtt az is világos, hogy terjed a keményebb kábítószer. Az orvosok a különböző drogok kipróbálását az önpusztítás legsúlyosabb formájának tekintik, hiszen ez a fiatal számára - többnyire - végzetes veszélyt jelent. Nem titok, hogy a kábítószer-élvezők számának gyarapodása összefügg a fiatalok elégedetlenségével, csalódottságával, kiúttalanságával. Bár valós érzésekről van szó, e gondokra mégsem a kábítószer a gyógyír. Ezt próbálják hangsúlyozni mindazok, akik a felettes szervektől jövő támogatás hiánya ellenére vállalták: megpróbálkoznak a fiatalok védelmével. Például azok, akik tavaly Érsekújvárott létrehozták a FILIA Alapítványt. Az ő lelkesedésük, ten- niakarásuk és kitartásuk nélkül nem jöhetett volna létre a drogfüggőség gyógyítására szakosodott, kórházi ágyakkal rendelkező központ sem. Az elmúlt esztendőben végzett munkát dr. Lubomír Gábris főorvos így értékeli:- Valamennyien, akik a FILIA Alapítvány létrehozását szorgalmaztuk, elsősorban a fiatalok, a pedagógusok és a szülők felvilágosítását tartottuk feladatunknak. A megelőzés ugyanis csak akkor lehet eredményes, ha mindenki tudni fogja, mit és miért kerüljön. Az érsekújvári, a párkányi és a nagysurányi iskolákban meghirdettük a rendezvényekkel tarkított drogellenes hetet. Drog-stop elnevezésű rajzversenyt szerveztünk, majd a beérkezett alkotásokat bemutattuk kiállításokon is. Támogattunk néhány rockkoncertet, amelyeken a publikum elé lépő zenészek figyelmeztettek a kábítószer-élvezet veszélyeire. Mindez aligha valósulhatott volna meg a városatyák messzemenő támogatása nélkül. Szerencsére, az egy évvel ezelőtt érezhető óvatosság, bizonytalankodás mára megszűnt, és a városi hivatalok segítik munkánkat. Az eltelt esztendőben több szemináriumot, továbbképző tanfolyamot tartottunk. Ezeken közel 3000 pedagógus, orvos, illetve a fiatalokkal kapcsolatba kerülő felnőtt előtt elemeztük a szenvedélybetegség tüneteit. Mert ki más, ha nem a szülő vagy a pedagógus veheti észre a drog után nyúló gyerek viselkedését?! Ha ők nem reagálnak, ha nem nyújtanak azonnal segítséget, akkor az elhatalmasodó drogfüggőség gyógyítása csak ritkán lehet eredményes! Sikernek könyvelhetjük el, hogy mióta létezik a központ, egyre több szenvedélybeteg érdeklődik telefonon és személyesen is a gyógykezelés feltételei iránt. Igaz, a néhánynapos detoxikálás után sokan elhagyják a kórházi részleget, ám vannak, akik épp itt döntik el: szembeszállnak önmagukkal, a szenvedélybetegségükkel. A főorvos elmondta: a múltban a fiatalok zöme „csak“ ragasztókat s festékoldatokat szipózott (használatuk esetén étvágyta ság, hányinger, fogyás, fejfájás, álmatlan szédülés jelentkezik, később az ideggyull; sok, a máj- és a vérképző szervek megbeti dése testi leromláshoz vezet); ma viszont < re többen szerzik be a fájdalomcsilla] ópiumszármazékokként ismert kábítószi két: a morfiumot, a heroint, a kodeint...- Nemrég egy tizenhét éves heroinista 1 í Egyesztendős kezeltünk - eleveníti fel a közelmúlt ese nek egyikét Gábris főorvos. - Amikor a rátja bekísérte, csont és bőr volt, a pupill beszűkült, a bőre kékes és hűvös tapintási pulzusa alig érezhető és a beszéde is elmo dott. Hetekig tartott, amíg ismét gondolko volt képes, s emberi módon kezdett viselk ni... Ráadásul terhes volt. Szülés előtt az hagyta el kórházunkat, hogy a szülőfalujál közel eső szülészeten hozza világra gyerr két. Azt állította, visszatér. A minap ug; életjelt adott magáról és beszámolt an hogy „tiszta“, ám az újbóli kezelést még el lasztotta.- Ez a lány hogyan jutott heroinhoz' kérdeztem, s tudat alatt átfogó háttérjelent ben bíztam.- Mi nem kutatjuk a kábítószer eredei nem érdeklődünk a forgalmazó szemé iránt, a rendőrséggel sem lépünk kapcsol ba. Még akkor sem, ha netán pontos inforr ciókhoz jutunk. Bennünket nemcsak az or si titoktartás, hanem a beteg bizalma is ke lez. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy egyre több keresnek fel bennünket. A minap egy 19 év szintén heroinfüggőségben szenvedő fial embert detoxikáltunk. Őt sem először. Mi nagyon rossz bőrben volt, felajánlottam n a kezelés lehetőségét. Kifejtette, csak aki hajlandó kúráltatni magát, ha a megvoná: tünetek enyhítésére Methadont kap. (E sz tetikusan előállított drog adagolása Nyugat - a gyógykezelés ideje alatt megengedi Szlovákiában nem - a szerk. megj.) Elmi ugyan, de szerintem hamarosan viszontl juk. Kérdés, milyen állapotban. Persze, az vannak sikerélményeink is - nyugtatott me főorvos engem, s talán önmagát is. - Példái karácsonyi ünnepekre kimenőt adtunk 1 betegünknek; a 24 éves ismételten kezelt 1 talember és a 19 éves lány megígérte, he nem szakítja félbe a kezelést, és nem n; sem a Pervitinhez, sem a Heroinhoz. Pácii seink a meghatározott időben visszajött adott szavukat megtartották, pedig a kísér óriási volt. Külön öröm, hogy a lányt az éd anyja kísérte vissza, noha azelőtt évekig nt is látták egymást. Nem állíthatom, hogy esetben már csatát nyertünk, de a gyógyul folyamatban vitathatatlan a családi hát fontossága. A főorvost faggatva több miértre is vála szerettem volna kapni. Miért nyúl egy tize éves a kábítószer után? Hogy lehet, hog} szülő nem veszi észre gyermeke viselkedi zavarait, a fáradtság jeleit, a fásultságot; I gyan lehetséges, hogy a pedagógus sem fig; fel növendékének aktivitáscsökkenésére, 1 délyállapotának hullámzására?!- A miértekre nagyon nehéz válaszol Rengeteg tanulmány elemzi a fiatalkorú szenvedélybetegségének okait, és ahány 1 (F)éln Cárok utóda?
