Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-02-06 / 6. szám

ledöntögetik a tiszteletére épített emlékműveket, szobrokat? Borisz Jelcin, akit én nagy politikusnak tartok, nem sokkal hatalomra jutá­sa előtt nyilvánosan kijelentette: vitathatatlan, Lenin meghatározó személyisége történelmünknek. Ezek után most úgy vélekedik, hogy rombolják csak le a Mauzó­leumot. Miért Szentpétervárott akarja eltemettetni, s nem a Kreml tövében, ahol Nagyezsda, Sztálin, Brezsnyev és más, sokkal jelenték­telenebb vezetők földi maradvá­nyai pihennek? Kérdezem, miért változtatta meg Jelcin a vélemé­nyét? Én nem tudok ilyen döntést elfogadni. Lenin mindenkié. Sorsá­ról döntsön a nép, szavazással. Nagybátyám történelmi szemé­lyiség, világnyagyság volt. Ez a ki­tűnő elme nem arra érdemesült. Lenin liléje íi Mauzóleumban 'V' i» ■» Olga Uljanova nyugalmazott egyetemi tanár Lenin egyetlen ma is élő egyenesági leszármazottja. A politikus testvérének, Di- mitrijnek a lánya. Moszkvában, az egyetemi negyed egyik meg­lehetősen szerény lakásában él. Nem luxusvillában, mert soha nem próbált meg hasznot húzni a származásából, nem akart előnyöket élvezni. Fizikát tanult a Lomonoszov Egyetemen, majd itt tanított egészen nyugdíjba vonulásáig. Mindig csende­sen élt, meghúzódott a háttérben: egyetlen lánya, Nagyezsda, unokája, Elena és diákjai nevelése töltötte ki az életét. „Igen, Vlagyimir Iljics Lenin a nagybátyám volt. Mindössze kété­ves voltam, amikor meghalt, így közvetlen emlékeim nincsenek ró­la. De Nagyezsda Krupszkajától, a feleségétől és az apámtól sokat hal­lottam róla. Nagyezsda, akit csak Nagyának hívtunk, mindvégig ki­tartott mellette. Nagyon szerették egymást. Lánykoromban gyakran megfordultam a Kremlben, abban a lakásban, amelyben Lenin halála után Nagya egyedül élt. Vonzó, kedves teremtés, végtelenül becsü­letes, művelt asszony volt. Soha semmi nem hozta ki a sodrából; emberfia nem hallotta, hogy fel­emelte volna a hangját. Engem Ljaljának hívott, és úgy bánt ve­lem, mintha a saját lánya lennék. Megengedte, hogy szabadon bön­gészhessek nagybátyám mérhetet­lenül gazdag könyvtárában. Ak­kor, azok a könyvek, a rengeteg olvasnivaló formáltak engem peda­gógussá. Több mint hatvan évig szerették és tisztelték Lenint ebben az or­szágban és másutt is. A gyerekek az iskolában ügy tanultak olvasni, hogy az ő nevét szótagolgatták. El­méleteit tananyagként oktatták az egyetemeken. Lenin a szovjet em­ber számára nem valamifajta szim­bólum volt csupán, hanem a nem­zet valóságos apja, aki gyökeres változást hozott az életünkbe. Ezért aztán, amikor 1924-ben meg­halt, a hála és a tisztelet jeléül épí­tették fel a Mauzóleumot. S most, hogy a Szovjetunió nem létezik többé, a moszkvai vezetők kijelentették, hamvait Szentpéter­várott kell örök nyugalomra he­lyezni, a Mauzóleumot meg lebon­tani. Szerintem ez történelmünk meggyalázása lenne. Minden erőmmel ellenezni fogom ezt a szándékot.“ S ezért, bár Olga Uljanova soha nem politizált, úgy döntött, véle­ményét megosztja a nyilvánosság­gal. Könyvet írt Nagybátyám, Le­nin címmel, amelyben védelmébe veszi a politikust. Ezenkívül cikke­ket jelentetett meg országos lapok­ban, remélve, hogy a nyilvánosság segítségével sikerül megmentenie a Mauzóleumot. „Miért védem Lenint? Talán nem kellene védenem a nagybátyá­mat? Szó nélkül tűrjem, hogy sorra ahogy ma bánnak vele, minden rosszat neki rónak fel. Nem Lenin bűne, hogy nehéz ennivalóhoz jut­ni, s hogy tanári fizetésből szinte lehetetlen eltartani egy családot.“ Olga Uljanova soha nem tagadta meg a kommunizmusba vetett hi­tét. Ma is hisz az eszmében. Gor- bacsovot, az ő peresztrojkájával, árulónak tartja. Lenin egyetlen élő egyenesági leszármazottja ma is úgy véli, Oroszország jövője a kommunizmus. „Ha Lenin itt lehetne közöttünk, nem ismerne rá hazájára. Nagybá­tyám olyan nagy egyéniségek mél­tó utóda, mint Rettegett Iván és Nagy Péter cár. Ahogy azok is, ő is nagy jelentőséget tulajdonított az ország egyesítésének. Mindig azt hajtogatta, hogy egy nemzet ereje az egységben van. Most min­den nemzet válni akar. Képzelje el, már ahhoz is vízum kell, ha meg akarom látogatni Ukrajnában élő barátaimat!“ De talán - teszi hozzá a Gente cikkírója - a jelenlegi nehézségek ellenére Oroszországban azért mégsem olyan drámai a helyzet. Úgy véli, annál bizonyosan jobb, mint a múltban volt, amikor papí­ron ugyan minden létezett, és min­den lehetséges volt, de a valóság­ban a szovjet állampolgár enge­dély nélkül nem léphette át lakóhe­lye határát. Az is igaz, írja a lap, hogy Lenin unokahúga mindig mindenkor szabadon utazhatott. Feldolgozta: (T. B.) Csodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán - s megérted! (Kosztolányi Dezső) A fordulat előtt szinte tilos volt beszélni róla. Hát még írni! Azután a probléma már túlnőt­te az elrejthetőséget, és az orvosok is óvato­san, de egyre gyakrabban utaltak arra, hogy hazánkban is megjelent a kábítószer. A figye­lem középpontjába a ragasztót belélegző szi- pózók kerültek; s mi tagadás: az illetékesek abban reménykedtek, hogy Szlovákiába nem terjed át a Nyugat-Európában és Amerikában tömegesen pusztító kábítószeijárvány. A pszi­chiáterek mégis arra figyelmeztettek; jó lesz felkészülni a veszélyre. Szavuk, sajnos, nem hallatszott az égig... 1989 novemberét követően megnyíltak a hatá­rok, s a kábítószermaffia szinte rajtaütésszerű­en hozta létre a forgalmazás Szlovákián át vezető balkáni útját; a határőrök, a vámosok és a bűnüldöző szervek nem kis keserűségére. Akkoriban úgy tűnt, hogy a kormány, az érde­kelt tárcákkal karöltve, védőhálót létesít a szenvedélybetegség terjedésének megelőzésé­re. Nem így történt. Az egészségügyben fellé­pő, a kezdeményezések zömét megbénító pénzhiány meghiúsította a pszichiáterek remé­nyeit is; és a külföldi segítség sem valutában érkezett, hanem hasznosítható programok, út­mutatás, szakemberképzés formájában. A kül­földiek ugyanis már rég tudatosították: csakis az átfogó megelőzést szolgáló progamok nép­szerűsítésével érhető el a kábítószerért nyúló fiatalok számának csökkentése. Az utóbbi szabad esztendők - mindmáig hiányos - felmérései egyértelműen azt jel­zik, hogy manapság egyre több fiatal nem elégszik meg a szipózás okozta kábulattal, s nem menő az a diszkó, ahol nincs marihuánás cigaretta! A szakemberek előtt az is világos, hogy terjed a keményebb kábítószer. Az or­vosok a különböző drogok kipróbálását az önpusztítás legsúlyosabb formájának tekin­tik, hiszen ez a fiatal számára - többnyire - végzetes veszélyt jelent. Nem titok, hogy a kábítószer-élvezők számának gyarapodása összefügg a fiatalok elégedetlenségével, csa­lódottságával, kiúttalanságával. Bár valós ér­zésekről van szó, e gondokra mégsem a kábí­tószer a gyógyír. Ezt próbálják hangsúlyozni mindazok, akik a felettes szervektől jövő tá­mogatás hiánya ellenére vállalták: megpró­bálkoznak a fiatalok védelmével. Például azok, akik tavaly Érsekújvárott létrehozták a FILIA Alapítványt. Az ő lelkesedésük, ten- niakarásuk és kitartásuk nélkül nem jöhetett volna létre a drogfüggőség gyógyítására sza­kosodott, kórházi ágyakkal rendelkező köz­pont sem. Az elmúlt esztendőben végzett munkát dr. Lubomír Gábris főorvos így értékeli:- Valamennyien, akik a FILIA Alapítvány létrehozását szorgalmaztuk, elsősorban a fia­talok, a pedagógusok és a szülők felvilágosí­tását tartottuk feladatunknak. A megelőzés ugyanis csak akkor lehet eredményes, ha min­denki tudni fogja, mit és miért kerüljön. Az érsekújvári, a párkányi és a nagysurányi isko­lákban meghirdettük a rendezvényekkel tar­kított drogellenes hetet. Drog-stop elnevezé­sű rajzversenyt szerveztünk, majd a beérke­zett alkotásokat bemutattuk kiállításokon is. Támogattunk néhány rockkoncertet, amelye­ken a publikum elé lépő zenészek figyelmez­tettek a kábítószer-élvezet veszélyeire. Mind­ez aligha valósulhatott volna meg a város­atyák messzemenő támogatása nélkül. Sze­rencsére, az egy évvel ezelőtt érezhető óvatosság, bizonytalankodás mára megszűnt, és a városi hivatalok segítik munkánkat. Az eltelt esztendőben több szemináriumot, to­vábbképző tanfolyamot tartottunk. Ezeken közel 3000 pedagógus, orvos, illetve a fiata­lokkal kapcsolatba kerülő felnőtt előtt ele­meztük a szenvedélybetegség tüneteit. Mert ki más, ha nem a szülő vagy a pedagógus veheti észre a drog után nyúló gyerek viselke­dését?! Ha ők nem reagálnak, ha nem nyújta­nak azonnal segítséget, akkor az elhatalmaso­dó drogfüggőség gyógyítása csak ritkán lehet eredményes! Sikernek könyvelhetjük el, hogy mióta létezik a központ, egyre több szenve­délybeteg érdeklődik telefonon és személye­sen is a gyógykezelés feltételei iránt. Igaz, a néhánynapos detoxikálás után sokan elhagy­ják a kórházi részleget, ám vannak, akik épp itt döntik el: szembeszállnak önmagukkal, a szenvedélybetegségükkel. A főorvos elmondta: a múltban a fiatalok zöme „csak“ ragasztókat s festékoldatokat szipózott (használatuk esetén étvágyta ság, hányinger, fogyás, fejfájás, álmatlan szédülés jelentkezik, később az ideggyull; sok, a máj- és a vérképző szervek megbeti dése testi leromláshoz vezet); ma viszont < re többen szerzik be a fájdalomcsilla] ópiumszármazékokként ismert kábítószi két: a morfiumot, a heroint, a kodeint...- Nemrég egy tizenhét éves heroinista 1 í Egyesztendős kezeltünk - eleveníti fel a közelmúlt ese nek egyikét Gábris főorvos. - Amikor a rátja bekísérte, csont és bőr volt, a pupill beszűkült, a bőre kékes és hűvös tapintási pulzusa alig érezhető és a beszéde is elmo dott. Hetekig tartott, amíg ismét gondolko volt képes, s emberi módon kezdett viselk ni... Ráadásul terhes volt. Szülés előtt az hagyta el kórházunkat, hogy a szülőfalujál közel eső szülészeten hozza világra gyerr két. Azt állította, visszatér. A minap ug; életjelt adott magáról és beszámolt an hogy „tiszta“, ám az újbóli kezelést még el lasztotta.- Ez a lány hogyan jutott heroinhoz' kérdeztem, s tudat alatt átfogó háttérjelent ben bíztam.- Mi nem kutatjuk a kábítószer eredei nem érdeklődünk a forgalmazó szemé iránt, a rendőrséggel sem lépünk kapcsol ba. Még akkor sem, ha netán pontos inforr ciókhoz jutunk. Bennünket nemcsak az or si titoktartás, hanem a beteg bizalma is ke lez. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy egyre több keresnek fel bennünket. A minap egy 19 év szintén heroinfüggőségben szenvedő fial embert detoxikáltunk. Őt sem először. Mi nagyon rossz bőrben volt, felajánlottam n a kezelés lehetőségét. Kifejtette, csak aki hajlandó kúráltatni magát, ha a megvoná: tünetek enyhítésére Methadont kap. (E sz tetikusan előállított drog adagolása Nyugat - a gyógykezelés ideje alatt megengedi Szlovákiában nem - a szerk. megj.) Elmi ugyan, de szerintem hamarosan viszontl juk. Kérdés, milyen állapotban. Persze, az vannak sikerélményeink is - nyugtatott me főorvos engem, s talán önmagát is. - Példái karácsonyi ünnepekre kimenőt adtunk 1 betegünknek; a 24 éves ismételten kezelt 1 talember és a 19 éves lány megígérte, he nem szakítja félbe a kezelést, és nem n; sem a Pervitinhez, sem a Heroinhoz. Pácii seink a meghatározott időben visszajött adott szavukat megtartották, pedig a kísér óriási volt. Külön öröm, hogy a lányt az éd anyja kísérte vissza, noha azelőtt évekig nt is látták egymást. Nem állíthatom, hogy esetben már csatát nyertünk, de a gyógyul folyamatban vitathatatlan a családi hát fontossága. A főorvost faggatva több miértre is vála szerettem volna kapni. Miért nyúl egy tize éves a kábítószer után? Hogy lehet, hog} szülő nem veszi észre gyermeke viselkedi zavarait, a fáradtság jeleit, a fásultságot; I gyan lehetséges, hogy a pedagógus sem fig; fel növendékének aktivitáscsökkenésére, 1 délyállapotának hullámzására?!- A miértekre nagyon nehéz válaszol Rengeteg tanulmány elemzi a fiatalkorú szenvedélybetegségének okait, és ahány 1 (F)éln Cárok utóda?

Next

/
Oldalképek
Tartalom