Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-06 / 6. szám
■RIPORT. Hogy Szlovákia nem lesz egyhamar Közép-Európa Svájca, azt az önálló állam egyéves fennállása után aligha kell külön bizonygatni. Mint ahogy azt sem, hogy az új évben valószínűleg még tovább kell szorítanunk azon a bizonyos nadrágszíjon. Pedig már 1993-ban sem éltünk éppen nagylábon. Az év vége felé készített statisztikai felmérés szerint Szlovákiában a családok több mint fele a létminimum határán, 26 százaléka pedig már e határ alatt élt. Élt? Boldogult - valahogy. Mit mutat a statisztika? Az úgynevezett piacgazdaság körülményei között a családok nagy része egyre komolyabb gazdasági és szociális nehézségekkel kénytelen megbirkózni. A kiadások szinte minden téren nőnek, míg a bevételek (a szerencsés kivételeket leszámítva) a legtöbb családban inkább stagnálnak, vagy esetenként még csökkennek is. Mindez természetesen visszatükröződik az egyes családok életkörülményein is. A pozsonyi Munka és Szociális Ügyi Kutatóintézet felmérést végzett arról, vajon mire költenek legtöbbet a szlovákiai családok. Kiderült, hogy a kiadások között a legnagyobb tételt az élelmiszerek, valamint az ital- és dohányféleségek képezik (a kiadások 35 százalékát). A második helyen ellenben már nem a ruházati cikkek állnak, mint 1989-ben, hanem a lakásra fordított kiadások (15,4 százalék), melyek nagysága a többi tétellel összehasonlítva a legnagyobb mértékben nőtt. Ami ezen felül marad, azt kell beosztani a ruházkodásra, a gyerek taníttatására, a közlekedésre, az egészségügyi kiadásokra stb. Vitathatatlanul a legnehezebb helyzetben a kispénzű nyugdíjasok, a fiatal, kisgyerekes családok, valamint azok a családok vannak, ahol testi vagy szellemi fogyatékos, vagy munkanélküli családtag van. A háztartások költségvetésében bekövetkezett változásokkal minden család más-más módon igyekszik megbirkózni. Az egykori középrétegek, ha volt megtakarításuk, most élik föl. Akinek nem volt, az egyre szűkebbre csatolja a nadrágszíjat. Különösen sokat romlott a nyugdíjasok helyzete. Sokan már az élelmiszeren kénytelenek spórolni. Az átlagos családokban az egyre kevesebből is a legtöbbet a lakásra és a gyerekekre költik. De nézzük sorban, ki hogyan boldogul... Mindenki úgy segít magán, ahogy tud... (Méry Gábor, Gyökeres György és Príkler László illusztrációs felvételei) Mindenkinek a maga keresztje Szlovákiában a hivatalos népszámlálási adatok szerint a háztartások 22 százalékát a fiatal családok tették ki. Anyagi helyzetüket több tényező is befolyásolja, nemcsak a kereset, hanem például az együttélés tartama és a gyerekek száma is. A felmérések szerint az egy családtagra eső bevétel az első gyerek megszületése után 33,5 százalékra csökken, a második gyerek megszületése után 19,2 százalékra. A gyerekek számának növekedésével nő a családok szociális ráutaltsága is, kimutathatóan emelkedik az olyan háztartások száma, ahol az egy főre eső havi jövedelem nem éri el az 1200 koronát sem. A fiatal kétgyerekes családok 47,2 százaléka, a háromgyerekes családok 67 százaléka ebbe a kategóriába tartozik. Ezek az adatok is azt bizonyítják, hogy a fiatal családoknak szükségük lenne az állam támogatására, a juttatások, szolgáltatások rendszerének kiépítésére, melyek helyzetüket legalább részben megkönnyítenék. Ezek híján úgy kell boldogulniuk, ahogy tudnak. — Munkanélküli vagyok, a férjem sofőr. Két óvodáskorú gyermekünk van. A férjem 4200 koronát hoz haza egy hónapban tisztán. Nekem a szociális osztály 500 korona segélyt utalt ki, szerintük többre nem vagyok jogosult. Pedig csak az óvodáért több mint 600 koronát fizetek egy hónapban! Még szerencse, hogy a konyhára valót ki tudom termelni. így is minden fillért felélünk - panaszolja egy vidéki fiatalasszony. Bizony, a mai fiataloknak is meg kell tanulni beosztással élni. Meg is tanulják, mert rákényszerítik őket a viszonyok. Ki kell tartani, be kell osztani a kicsit, a kisebbet is. De meddig lehet még húzni a nadrágszíjon? Mit osszanak és a kenyér árát is. Talán nem kell hangsúlyozni, nem ilyen öregkorra számítottak a végigdolgozott hosszú évek jutalmaként... Segíts magadon, az állam is megsegít(?) A fejlett európai demokráciák családpolitikájában központi helyet foglalnak el a támogatások különböző formái: a családi pótlék, a természetbeni juttatások, az adókedvezmények. Ott természetes a terhes nő, a gyermekgondozási szabadságukat töltő anyák, az iskolás korú gyereket nevelő szülő adekvát támogatása, de a csonka családoknak, a szorult helyzetbe kerülteknek is járnak különféle juttatások: betegség, haláleset, munkanélküliség egyaránt jogalap valamilyen szociális támogatásra. S mi a helyzet ezen a téren nálunk? Míg az árak a többszörösére emelkedtek, és az élet minden terén nőttek a kiadások, lényegében semmi sem változott a családi pótlék, a gyermekgondozási segély és a szülői támogatás terén. A szociális osztályokon ugyan igényelhetők egyszeri juttatások, de hosszabb távon gyakorlatilag nem jelentenek megoldást, már csak alacsony összegük miatt sem. Kire számíthatnak tehát a nehéz be ott, ahol a férj például munkanélküli, a feleség pedig gyermekgondozási szabadságon van? Nincsenek irigylésre méltó helyzetben az elvált szülők sem. A népszámlálás adatai szerint Szlovákiában a családok 10,4 százaléka csonka család. Különösen a városokban élők körében magas az arányuk. Anyagi vonatkozásban is nehéz a gyereküket egyedül nevelő nők, leányanyák sorsa.- 5400 koronás alapfizetésből megélni úgy, hogy közben a nagyobbik fiam középiskolába jár, akinek kollégiumot, kosztot, közlekedést kell fizetni, már-már gazdasági csodának is nevezhető - meséli egy kétgyermekes elvált asszony. — Családi házban élünk, elég nagy gondot jelent a lakásköltségek fedezése. Sok pénz elmegy a fűtésre, de a gyerekek ruházkodására, étkeztetésére is. Bizony, igencsak be kell osztanom a jövedelmemet. Hasonló helyzetben van az a 30 éves leányanya is, aki titkárnőként 5000 koronát keres, ebből tartja el magát és tízéves fiát. — Nem lenne elég, ha nem lenne egy kis mellékes jövedelmem is. Sokat megspórolok azzal is, hogy tudok kötni, varrni. Igyekszem takarékosan bevásárolni. Mindenből csak any- nyit veszek, ami elfogy. Szerencsére számíthatok a szüléimre is, akik főleg gyümölccsel, zöldséggel, hússal segítenek. Kétszobás lakásban lakunk, a lakbér elviselhető. Ám így sem marad, amit félre tudnék tenni a fiam számára. Nos, igen. Jó dolog, ha a szülők be tudnak segíteni, ha azután is támogatják gyerekeiket, amikor azok már megházasodtak, férjhez mentek, ha azok keresete lényegesen magasabb is, mint az ő nyugdíjuk. Pedig a nyugdíjasok, közöttük is főleg az alacsony nyugdíjú, egyedül álló nők és férfiak a legnehezebb szociális helyzetű rétegbe sorolhatók. Kis jövedelmük nagy részét elviszi a lakás, a fűtés, az üzletekben ők azok, akik igencsak megnézik még a tej Dideregjek vagy éhezzek? - hangzik nem egy nyugdíjas dilemmája szociális helyzetben lévő családok? Úgy tűnik, csakis magukra.- A férjem keresetéből és az én 1200 koronás anyaságimból élünk - jellemzi helyzetüket egy 32 éves fiatalasszony, két gyermek anyja. — Nyolc éve otthon vagyok, mivel a nagyobbik lányom testi fogyatékos. Hála istennek nemrégiben emelték a férjem fizetését 6700 koronára. A szülők is besegítenek, bár kevéske nyugdíjuk mellett nekik is elkelne a segítség. Az államtól támogatást nem várhatunk. Csak a magunk erejére számíthatunk. A mai átlagkereset (4700 korona), főleg ahol 2-3 kisgyerek is van, bizony kevés egy család eltartásához. Egyre többen vállalnak ezért (ha sikerül!) másod-, sőt harmadállást is, csakhogy anyagi helyzetükön valamit javítsanak. Nem ritka a vasárnapi munka sem, ha ez az ára annak, hogy a család valahogy boldoguljon. — Mindketten pedagógusok vagyunk. A tanítói fizetésből megélni, gyereket eltartani nem lehet. Kénytelenek voltunk másodállást vállalni. A féljem egy számítástechnikai tanfolyamot vezet egy cégnél, én pedig angol órákat adok. Ez persze időben és energiában is fokozott megterhelést jelent. Még a hétvégek is munkával telnek. Kikapcsolódásra, szórakozásra gyakorlatilag nem is gondolhatunk. Ám a legrosz- szabb az, hogy a gyerekre is egyre kevesebb idő jut - ismerteti helyzetüket egy fiatal középiskolai tanárnő. Hasonló példákat garmadával találhatnánk. A családok nagy részének életét egyre inkább kitölti az anyagi javak megszerzéséért folytatott küzdelem, melynek következtében egyre kevesebb idő és energia jut az emberi kapcsolatokra, a családi élet teljessé tételére. így nem csoda, ha a kapcsolatok idővel meglazulnak, elveszítik jelentőségüket, a családok pedig felbomlanak. Ezt bizonyítja az a szomorú tény is, hogy Szlovákiában az utóbbi 3-4 évben nagymértékben megnőtt a válások száma, csökkent a családon belül született gyerekek száma, viszont nőtt a házasságon kívül születetteké és az egyedül élő nők, férfiak száma. Ez a tendencia aligha kedvez a családi élet perspektívájának. Annál inkább indokolt lenne az állam figyelme és segítő támogatása a szorult helyzetben lévő családok irányába. Mert a család minden társadalom szíve. És ha ez a szív beteg, nem lehet egészséges a társadalom sem. & Forgfín Szüvia A háztartások életszínvonala Átlagos háztartások (a számok százalékban értendők) Háztartások 1990 december 1991 július 1992 április 1993 augusztus munkanélküli családtag 1992 december csonka család 1992 augustus a létminimum alatt 18,6 13,2 10,7 13,4 46,8 20,0 a létminimum határán 68,0 63,0 55,5 51,8 42,0 59,0 a létminimum fölött 12,4 22,3 31,0 30,6 9,0 19,2 jóval a létminimum fölött 1,0 1,5 2,8 4,2 2,3 1,6 nem válaszolt 1,0összesen 100,0 734 110,0 787 100,0 784 100,0 722 100,0 400 100,0 449 Fiatal családok kiadásai élelemre illetve egyéb fogyasztási cikkekre a gyerekek száma szerint az 1992-es év folyamán (havonként - koronában) 2000 Sk 1500 _ 1000— 500 _ Élelem □ egyéb fogy. cikk Sok-sok fiatal család helyzete bizonytalan ’94 a család éve
