Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-30 / 5. szám
RIPORT Magyar iskolából indult: MIKLÓS LÁSZLÓ docens, a természettudományok kandidátusa, a Szlovák Tudományos Akadémia Tájökológiai Intézete tudományos tanácsának elnöke A rendszerváltás utáni első szabad választásokat követő két esztendőben - 1990 júniusától 1992 szeptemberéig - sokan nem is tudtuk, hogy dr. Miklós László személyében magyar nemzetiségű miniszterhelyettesünk is volt. Nem politikusként, hanem szakemberként, az ország élenjáró tájökológusaként töltötte be az akkori Szlovák Környezetvédelmi Bizottság alelnö- kének tisztét. Döntő mértékben az ő nevéhez fűződik, hogy évekig tartó fáradozásuk után, két törvénybe is beiktatták: a területi rendezés ezentúl csak az ökológiai alapok figyelembevételével hajtható végre. miniszterhelyettesként, Miklós László dolgozta ki.- Már a dolgok legelején is akadt néhány jó tervező', meg jó pár megértő ember is, akik tudtak némi pénzt kiszorítani, hiszen az ilyen tervezés nem olcsó. Például a besztercebányai Stavoprojekt e téren úttörő szerepet vállalt. A pozsonyi Urbion tervezőintézet szintén a kezdeményezők közé tartozott. Mi tíz évig, amíg beindultak, tanácsadóként dolgoztunk együtt velük. A módszertan és a tapasztalatok személyes átadásával más országoknak - így például Vietnamnak, Bulgáriának, Mexikónak, Nepálnak, a hajdani NDK-nak és néMár húsz éve csinálom, de továbbra is van mit tenni. A regionális környezetvédelem jelenti a jövőt, ezt mutatja a riói konferencia eredménye is. Ez újszerű felfogás. Hogy kidolgozhassuk a regionális ökológiai feltételeket, természetes régiókat kell kialakítanunk, mert csak így tudjuk a legjobban jellemezni a tájökológiai problémákat. Félek, hogy ez az új, immár világszerte elterjedt folyamat a szlovákiai magyarságot érintő vidéken ellentétbe kerül a kormányzat részéről tervezett területi és köz- igazgatási felosztással. Akik e tervet készítették, politikai szempontból, nemigen vették figyelembe a természetes régiókat. A hét régió tervezete ugyanis csupán a haGyerekkori megfigyelések Két kis gömöri faluban plántálódott bele a természet imádata. Az 1949-ben született Miklós László a Rozsnyói és a Rima- szombati járás határán fekvő községben, a még hatszáz lelket sem számláló Licében élte át felejthetetlenül szép gyermekkorát. Az alapokat a község magyar iskolájában kapta. Kisdiákként leginkább a biológiát és a földrajzot szerette, bár szülei a kultúrát is megkedveltették vele. Szabómester édesapja lelkes Csemadok-tagként szervezte a színelőadásokat, cimbalmosként pedig a zenekart is vezette. Szükség volt erre, mert László polgári iskolát végzett édesanyja, szintén csemadokosként, táncra tanította a fiatalokat, s ehhez férjének zenekara húzta a talpalávalót. László így a magyar dalok és táncok szeretetét is Licéből hozta magával az életbe. Tizenhárom évig az Ifjú Szívekben táncolt; nemcsak egyetemista korában, hanem azután is, amikor már doktori titulussal tudományos munkát végzett az ökológiai intézetben. Természettudományi beállítottságát viszont a szomszédos, a csupán százegyné- hány lakost számláló Lévárton élő anyai nagyapjának köszönheti. Csak át kellett mennie az erdőn, hogy betoppanjon a „lé- várti pusztán“ lakó Tóth Józsefhez. Minden szabad idejét nála töltötte, mindenben segédkezett neki, de leginkább a tanya udvarán elhelyezett esőmérő érdekelte. Nagyapja a Hidrometeorológiai Intézet megbízásából jegyezgette, hogy mikor, hány milliméter eső esett.- Tíz-tizenegy éves lehettem, amikor arra biztattam édesapámat, hogy kérjen ő is esőmérőt, hadd álljon a mi udvarunkban is; s én majd elvégzem helyette a méréseket. Eső- mérőt ugyan nem adhattak, hiszen a közelben már volt egy, de mégis kaptunk egy megbízatást a fenológiai mérésekhez: a növényvilágnak az időjárástól függő életmegnyilvánulásait, periodikus változásait kellett figyelnünk. Azt, hogy mikor kel ki, mikor virágzik ki és mikor érik be a növény?... Tizenkét éves korom óta nagyjából száz kultúr- és vadon növő növény fejlődését figyeltem, s pontosan feljegyeztem a dátumokat, hogy a szakemberek ezt is figyelembe véve feltérképezhessék a táj bioklímáját. E gyerekkori megfigyelések kihatottak egész életének alakulására. Kereste az „igazi“ iskolát Az alapiskola elvégzése után nem kívánkozott az általános műveltséget nyújtó középiskolába, de különböző szakmákra oktató szakiskolába sem. Csak a biológia csábította! A középsikolák lajstromát böngészve kutatta, vajon melyik is állhat legközelebb a természettudományokhoz. Választása így esett a Licétől távoleső Selmecbányái vegyipari középiskolára. Itt érettségizett 1968-ban - ám ez sem volt az igazi! Pozsonyban a Komensky Egyetem Természettudományi Karán a biológiát és a földrajzot kezdte tanulni, de csak harmadévesként - amikor már országos méJózan parasztésszel A riói konferencia A LANDEP átütő sikerét 1992 júniusában, az ENSZ által szervezett környezetvédelmi és fejlődési világkonferencián érte el. Ezt részben Miklós László személyes sikereként is elkönyvelhetjük. .Környezet- védelmi miniszterhelyettesként volt tagja a csehszlovák küldöttségnek. A világkonferenciát. kétéves előkészítő folyamat előzte meg. 0 négyszer vett részt előkészítő nemzetközi tanácskozásokon, ahol részletesen ismertette a csehszlovák küldöttség javaslatát; s a LANDEP ennek eredményeként került a világkonferencia dokumentumába - a tájökológiai tervezést a XXI. század tennivalói közé sorolva.- Szerencsés helyzet alakult ki. A szlovákiai ökológiai folyamatok a világfolyamatok részévé váltak, kimondván azt, hogy a társadalmi fejlődést nem lehet különválasztani a környezetvédelemtől. Épp a LANDEP révén tudjuk offenzíven védeni egyes tájak és régiók struktúráját, jogi előírásokkal is alátámasztva biológiai sokrétűségük megtartását. Hisszük, mi is sokban hozzájárultunk ahhoz, hogy ma alig van olyan területrendezési törvény a világon, amely ne tartalmazna ökológiai alapszabályokat. Húsz év után is van mit tenni Miklós László mintegy ötven ökológiai terv tudományos kidolgozásában vett részt. Szerzőként vagy társszerzőként nyolc könyvet adott ki, további kilenc kötetben önálló fejezeteket publikált; ebből öt külföldön jelent meg. Hazai és külföldi folyóiratok több mint 150 tudományos értekezését közölték, több mint 130 előadást tartott hazai és nemzetközi konferenciákon. Tolmács nélkül, mert a magyar nyelven és a szlovákon kívül, jól beszél angolul, oroszul és németül. Tanít a hazai egyetemeken, előadásokat tartott már külföldi egyetemeken is. Például Budapesten, Finnországban és az Egyesült Államokban is, ahol szintén a tájökológiát és ezt a tervezési stílust népszerűsítette.- A területtervezés állandó folyamat. talom központosítására irányul, míg az ország természetes adottságai 16-18 „megyét“ kívánnának meg. Hogy politikamentesen válthassuk valóra a regionális környezetvédelmet. A XXI. század küszöbén Épp aznap, amikor a Szlovák Tudományos Akadémia Tájökológiai Intézetében felkerestem Miklós Lászlót, adták a kormányzat illetékeseinek a Pozsonyi Régió urbanisztikai fejlődését összegező tájökológiai feltételrendszert. Ezt megelőzően, 1993 októberében, készült el a Szlovák Köztársaság regionális ökológiai problémáiról szóló terjedelmes tanulmányuk. Mindkét dokumentum szerzője Miklós László és az általa irányított közösség, amelyben geológus, talajtanos, erdész, földrajzszakos, botanikus, zoológus, energetikus, és természetesen számítógépes szakemberek egyaránt szerepet kaptak. Az ökológiai stabilitás területi rendszerének megteremtésére irányuló törekvésük most ért el az első kiértékelés szakaszába. Miklós László tudományos munkásságának elismerését jelenti, hogy a köztársasági elnök külső tanácsadó testületének tagja, beválasztották a szlovákiai UNESCO- bizottság elnökségébe, ahol a környezetvédelmi albizottság elnöke, és ahol a riói konferencia XXI. századi ajánlásainak hazai megvalósításán fáradoznak.- Nálam elkötelezettség dolga, hogy a környezetvédelmet új irányba tereljük. Ez a tudományos alapozás, amit az intézetünk is és személy szerint én is végzek... Ide tartozik még, hogy Miklós László a rendszerváltás után, a Trend tretieho ti- sícrocia nevű, azaz a harmadik évezred fő irányvonalait vázoló ökológiai párt egyik alapítója volt. Mint mondja: azért, hogy tudományos megalapozottsággal védjék a környezetet, és ne csak kritizáljanak; hogy konkrét javaslatokat is tegyenek a környezetvédelem érdekében. A legutóbbi parlamenti választásokon már nem indulhattak, mert nem volt rá pénzük. Konkrét javaslataik azonban így sem kallódnak el. Énnek egyik fő kezese az a Miklós László, aki a gömöri Licéből és a nagyapja lé- várti tanyájáról hozta magával a természet szeretetét, hogy jó parasztésszel vesse papírra a környezetvédelmi teendőket. Petrőci Bálint retben is népszerűsödött a környezetvédelem - válthatott át arra a szakra, amelyhez eredendő vonzalmat érzett. Új tantárgyként bevezették a tájökológiát, a környezetvédelem egyik alaptudományának oktatását. Ez volt az, ami már kielégítette a tudásszomját: a táj komplex tanulmányozásával vizsgálni a természeti adottságok és az ember által alkotott elemek egymásra való hatását. 1973-ban, egyetemi tanulmányainak befejeztével, a Szlovák Tudományos Akadémia Biológiai és Ökológiai Kísérleti Intézetének dolgozója lett. (Az intézet jelenleg a tájökológiai elnevezéssel működik.) Pályafutásának első évtizedét eredményesen zárta: 1983-ban „A terület ökológiai értékelése a tervezői gyakorlat számára“ című tanulmányával, a brünni Természettudományi Egyetemen, megszerezte a természettudományok kandidátusának fokozatát. Egy újabb évtized elteltével pedig - a zólyomi Műszaki Egyetem ökológiai tanszékén - a környezetvédelmi politikával és a tájökológiai tervezéssel foglalkozó értékelésével elnyerte a docensi rangot is. szerves részévé vált a környezetvédelem. Ezt a módszert a lakótelepi szinttől egészen az országos szintig alkalmazzák. Kidolgoztuk Szlovákia ökológiai tervét, hogy feltárhassuk az érdekütközéseket, az ökológiai stabilitást, a stressztényezőket, illetve hogy a területtervezők számára konkrét javaslatokat tehessünk az érdekütközések kiküszöbölésére. Hogy a legkisebb rosszat választva hozhassuk összhangba a természeti feltételeket az ember követelményeivel. A táj optimális területi elrendezésének, kihasználásának és védelmének lehető legjobb lehetőségeit keressük. Az ökológiai alapokra épülő LANDEP - a terület-, városrendezés terén - nem más, mint a jó gazda észjárásának gyakorlati alkalmazása, magyarán: a józan parasztész - papírra fektetve!... A LANDEP egyik legismertebb, már a gyakorlatban is befutott alrendszere az ökológiai stabilitás területi rendszere, amelynek módszertani részét szintén, még A már említett tájökológiai tervezés annak angol nyelvű rövidítésével: LANDEP néven vált ismertté a szakmai köztudatban és az egész világon is. Úgy emlegetik, hogy ennek elindítója a ma hatvanöt éves Milan Ruzicka professzor, a tájökológiai intézet igazgatója és Miklós László, az intézet önálló tudományos dolgozója volt, aki döntő szerepet vállalt e módszertan kidolgozásában.- A kezdeti elméleti elképzeléseket 1980-ban sikerült tudományosan megalapoznunk; a rendszerelméletet pedig szinte az elejétől a végéig mi találtuk ki. A nyolcvankilences fordulat után, miniszterhelyettesként, sikerült elérnem, hogy két törvényben is érvényre juttassák a LANDEP lényegét: az ökológiai alapkutatások eredményeinek gyakorlati, a jogi előírásokkal is biztosított, kötelező alkalmazását. A területi tervezésnek így 1992 tavaszán a magyar-szlovák környezetvédelmi találkozó alkalmával írták alá a határmenti régiók közös védelméről szóló egyezményt. A miniszterek és helyetteseik ekkor az Aggteleki barlangba átnyúló Domicai cseppkőbarlangban csónakáztak is egyet (Archívumi felvételek) A csehszlovák küldöttség a riói világkonferencia szünetében... ...és Krisztus védőszárnyai alatt a riói Corcovado hegyen hány helyen Magyarországnak is segítséget nyújtottak. A lévárti pusztáról a nagyvilágba
