Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-01-23 / 4. szám

Mark Messier (NY Rangers) és Róbert Petrovicky (Hartford Whalers) a bullyra összpontosít riportere nem rejti véka alá furcsa nézetét: - Semmi hasznunk sincs az egyre nagyobb számban idesereglő idegenlégiósokból! Tanultunk tő­lük valamit? Amióta nálunk hokiz­nak az európaiak, gyávábbak lettek korongozóink. Szörnyű látvány: egyesek már a közelharctól is fél­nek, a palánk közelében pedig elve­szítik a korongot. Hol van már a közelmúlt egészséges agresszivi­tása? Sajnos, átvettük az esemény­telen, unalmas európai hokit. De nemcsak ezt erőltették ránk, ha­nem azt a fránya sisakot is. Egy férfias sportágban nincs mit keres­nie a fejvédőnek. Főleg, ha igazi profik űzik. Most úgy potyognak a korongozók, mint ősszel a fale­vél, fetrengenek a jégen, mintha valami bajuk lenne. A fejvédős korszak előtt a játékosok becsülete­sen végighajtották a 60 percet, még akkor is, ha kisebb sérülést szen­vedtek a meccs folyamán. Talán elfelejtette a tévékommen­tátor, hogy az európaiak „hadjára­tát“ megelőzően kaotikus állapotok uralkodtak az NHL háza táján, egy­két tehetős klub nótájára táncolt a vezérkar, a játéktéren pedig egy­mást aprították a bunyóra éhes ko­rongozók. Folyamatos, színvonalas jégkorongot alig-alig láthatott a nagyérdemű. A sztárok beleszür­kültek az átlagos (durva) hokisok mezőnyébe. Mennyit keresnek? A közelmúltban az NHL vezérkara nyilvánosságra hozta, mennyit ke­resnek a kanadai-amerikai profi jég­korongba jnokságsztúrjai.Valaineny- nyien amerikai dollárt kapnak, kivéve Royt, aki kanadai dollárban kérte fizetését. Ki tudja miért? A Cana­dian Press szerint 69 játékos keres évente több mint egymillió dollárt, ez 66-tal több, mint négy évvel ez­előtt. Az alábbi statisztika az elmúlt év végén készült: 1. Eric Lindros (Philadelphia) 3 500 000 2. Patrick Roy (Montreal) 3 500 000 3. Steve Yzerman (Detroit) 3 214 520 4-5. Wayne Gretzky (Los Angeles) 3 000 000 Mario Lentiem (Pittsburgh) 3 000 000 6. Mark Messier (NY Rangers) 2 533 000 7. Ray Bourque (Boston) 2 500 000 8. Pierre Turgeon (NY Islanders) 2 350 000 9. Pat LaFontaine (Buffalo) 2 217 202 10-11. Brett Hull (St. Louis) 2 200 000 Joe Sakic (Quebec) 2 200 000 12-13. Phil Housley (St. Louis) 2 000 000 Alekszandr Mogilnij (Buffalo) 2 000 000 14. Alexander Daigle (Ottawa) 1975 000 15. Brian Leetch (NY Rangers) 1 805 000 16-17. Marty McSorley (Pittsburgh) 1 800 000 Kelly Miller (Washington) 1 800 000 18-21. Grant Fuhr (Buffalo) 1 600 000 Gary Roberts (Calgary) 1 600 000 Luc Robitaiile (Los Angeles) 1 600 000 Chris Pronger (Hartford) 1 600 000 1. Az idei bajnokság már javában tart, a Stanley Kupáért - négy csoport­ban (két-két hetes és hatos), majd a play off-részben huszonhat csapat küzd. Talán ezért a trófeáért vívják a legádázabb csatát, s ez a sorozat a legigényesebb pontvadászat. És ezt a többi sport­ág illetékesei is beismerik. A mérkőzések kezdettől fogva érdekesek, izgal­masak, s ami kü­lön említést ér­demel: szinte minden találko­zóra telt ház előtt kerül sor. Ebből következik, hogy az NHL-ben dús­kálnak a javakban, a szponzorok bőkezűek. Tehetik, mert befekteté­seiknek van értelme... Tíz évvel ezelőtt merőben más volt a helyzet. A német Sports he­tilap így elemezte az akkor történ­teket: - Ha tovább folytatják a 80- as évek politikáját, nagy bajba ke­rülhetett volna a két legterjedelme­sebb észak-amerikai ország hoki­a kulturált környezetre vágyó sportrajongókat. Lassan-lassan a szponzorok is rájöttek, jobban járnak, ha az NBA együtteseit tá­mogatják. Pattanásig feszült hely­zet uralkodott ekkor az NHL-ben, éppen ezért cselekedniük kellett az önkényuraknak. 2. Gary Bettman tizenkét éven át főnökösködött az NBA-ban, ahol alaposan elsajátította a profi sport irányításának progresszív módsze­reit. „Átigazolását“ követően kije­lentette, az NHL-ben is hasonló taktikával szeretne sikereket elér­a reklámokért 4 milliót kasszíroz­hat. Ez is azt bizonyítja: a szponzo­rok újra bőkezűek, mert manapság jó befektetés az NHL együttesei­nek támogatása. 3. Európából - négy évvel ezelőtt - • tömegesen igazoltak a tengerentúl­ra, s ez is nagyban hozzájárult az NHL újjászületéséhez. Ä fiatal svéd, finn, orosz, cseh és szlovák hokisok diadalmenetét mi is figye­lemmel kísérhetjük, ugyanis a mű­holdas televíziózás fénykorában az NHL nem ismer határokat. Mario Lemieux-nek, a Pittsburgh gólzsák­jának merőben más a véleménye az ún. „ejtőernyős“ jégkorongozókról: - Azt hiszem az Egyesült Államok­ban, valamint Kanadában sok jó játékos van, éppen ezért nincs szük­ségünk az európai idegenlégiósok­ra, akik sok esetben elfoglalják fia­bajnoksága. Az egykoron jó kere­seti lehetőséget biztosító NHL egy­re jobban elszegényedett, a csapatok nagy részét a csőd fenye­gette. Egyedül a San Jose Sharks engedhetett meg magának komo­lyabb kiadásokat, azt igazolhatott le, akit csak akart. A jégen ritkán látható méreteket öltött a sportsze­rűtlenség, a durvaság, napirenden voltak a tömegverekedések, vala­mint a botrányok. Annyira elmér­gesedett a helyzet, hogy a korongo­zók kétségbeesésükben sok esetben a sztrájk mellett döntöttek. Ez fel­bosszantotta a szurkolókat, akik hátat fordítottak a profi hokiligá­nak, és inkább az NBA színvonalas kosárlabda-mérkőzéseit látogatták. Az erőszakért és a komolytalan já­tékért nagy árat kellett fizetnie az NHL-nek. Annál is inkább, mivel Michael Jordan, Magic Johnston és a többi kosarassztár vonzotta Az NHL-ben sem kímélik egymást a játékosok ni. Szerinte, a klubok életképessé­ge nagyrészt a nézőkön múlik: - El kell érnünk azt, hogy a szurkolók ne sajnálják dollárjaikat a bajnoki meccsekre. Ha így lesz, akkor csa­tát nyerünk. Mindent megteszünk a drukkerek visszahódításáért; azt talán felesleges hangsúlyozni, a színvonalas hoki a lehető legjobb reklám. Igaza lett Bettmannek! Hétről hétre, fordulóról fordulóra hosz- szabb sorok kígyóztak a pénztárak előtt, fokozatosan megteltek a sta­dionok, s az egyesületek kasszái is. A legnagyobb hokiőrület az Egye­sült Államok déli részén volt; a dél- karolinai és a texasi klubok aján­déktárgyakkal kedveskedtek, ked­veskednek ifjú szurkolóiknak. A San Jose Sharks téli stadionjá­ban például a harmadok előtt egy felfújt, hatalmas cápából korcso­lyáznak ki a hokisok - a közel húsz­ezer néző fülsiketítő hangorkánja közepette. A látogatottság növekedésének köszönhetően emelkedett a sztárok bevétele is az NHL-ben. Wayne Gretzkynek, a világ egyik legjobb korongozójának erre a szezonra 8.5 millió dolláros szerződése van a Los Angeles Kingsszel. Az NHL fiatal csillaga, Alexander Daigle sem panaszkodhat, neki „csupán“ 2.5 milliót fizet az Ottawa, ám tál tehetségeink helyét. Ha gyen­gébbek, akkor is bizalmat szavaz­nak nekik a hiszékeny edzők. Nem tehetnek mást, mert nyomást gya­korolnak rájuk a mindenható me­nedzserek... A szakemberek viszont nem ér­tenek egyet Lemieux-vel, s azt vall­ják, az öreg kontinesről érkezettek új színt vittek az NHL-be; gyor­sabb, élvezetesebb lett a játék; és ami a legnagyobb pozitívum: hát­térbe szorult a brutalitás. De még így is gyakoriak a durva belemené- sek, a percekig tartó - közönségszó­rakoztató? - tömegverekedések. Gretzky és Lemieux felhívásai sü­ket fülekre találtak, a fair play-pár- tiak egyelőre zárt kapukat dönget­nek, ám nem csüggednek. Az euró­paiakat azért is dicsérik, mert nem kedvelik a palánk melletti boksz­csatákat, a bottal csak a korongot ütik, és az ellenfelet nem nézik el­lenségnek. Kapnak is ezért (nem csak bírálatokat) a harcias kana­daiaktól, akik gyávasággal vádol­ják őket. A 18 amerikai és a 8 ka­nadai klub játékosainak 66 (!) szá­zaléka kanadai, és erre igen büsz­kék a juharlevelesek. 4. Don Cherry, a Boston Bruins volt trénere, a Kanadai Televízió sport­Gary Bettman mindenkit meggyőzött: amit tett, azt a tengerentúli hoki felemelkedéséért cselekedte. És még nem mondta ki az utolsó szót a profi sportban. Az NHL megmentője (egyesek így hívják őt) újabb terveket szövöget: - Könnyen lehet, hogy Európában - a kanadai-amerikai ligához hasonló - valódi profi bajnokságot hozunk létre. Addig, amíg ez nem valósul meg, előkészületi meccseket játszunk az öreg kontinens legjobbjaival. Tovább szeretnénk bővíteni a baráti kapcsolatokat, s aki ezt nem tá­mogatja, az-a szó legszorosabb értelmében - a sportág ellen­sége. A hidegháború, valamint a vasfüggöny korszaka már a múlté! Tudom, hogy most is meg-megmosolyognak, elkép­zelésemet megvalósithatatlannak tartják. Ezeknek az embe­reknek azt üzenem: emlékezzenek csak vissza arra a napra, amikor elbúcsúztam az NBA-től, és az NHL talpra állítását tűztem ki célul. Ez a tervem valóra vált; a nehezén már túl vagyok. Európát könnyebb lesz meghódítanom! Zsigárdi László A tengerentúli jégkorongsport egyik legismertebb és legbefo­lyásosabb szakvezetője GARY B. BETTMAN. Népszerűségét nem a nálunk is hatalmas kasszasikert aratott Batman (Dene­vérember) filmnek köszönheti, hanem annak, hogy már évek óta a világ legjobb, leghosszadalmasabb hokibajnokságának, a National Hockey League-nek (NHL) a gazdasági igazgatója. A szakemberek és a sportvezetők - minden elfogultság nélkül - azt vallják, rövid idő alatt, a csodával határos módon meg­reformálta a kanadai-amerikai profi jégkorongbajnokságot. Tette ezt annak ellenére, hogy sokan nem bíztak benne, lé­pten nyomon valótlanságokat állítottak róla, karrieristának nevezték. Egyesek már a leváltását, mellőzését követelték, mégpedig azért, mert látták, nemsokára Bettman sikert siker­re halmoz majd. Ő azonban kitartott, nem törődött az alapta­lan vádaskodásokkal. Ellenfeleit, rosszakaróit tényekkel kény­szerítette térdre. Főleg neki köszönhető, hogy az NHL kikerült a hullámvölgyből, s visszanyerte régi dicsőségét. hl NHL nem ismer határokat GARY B. BETTMAN Európa meghódítására készül Új köntösben Változott a lebonyolítási forma az NHL 1993/94-es idényében. Az Északkeleti Divízióban (Pittsburgh, Boston, Buffalo, Montreal, Quebec, Hartford, Ottawa) és az Atlanti Divízió­ban (NY Rangers,New Jersey, Philadelphia, Washington, Flori­da, NY Islanders, Tampa Bay) hét-hét csapat szerepel, a Köz­ponti Divízióban (Toronto, Dal­las, St. Louis, Detroit, Chicago, Winnipeg), valamint a Pacific Divízióban (Calgary, Vancou­ver, Los Angeles, Anaheim, San Jose, Edmonton) pedig hat-hat gárda küzd a körmérkő­zéses sorozatban. A play off-szakaszba a diví­ziók győztesei jutnak s a Keleti Konferencia (Északkeleti Diví- zió+Atlanti Divízió), valamint a Nyugati Konferencia (Köz­ponti Divízió+Pacific Divízió) hat-hat legjobbja. Az egyes kon­ferenciákban az alábbi kulcs alapján játszanak: 1.-8., 2.-7., 3.-6., 4.-5. A sorozat négy győz­tes meccsig tart...

Next

/
Oldalképek
Tartalom