Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-23 / 4. szám
RIPORT Misi, Gyuri, Erzsi, Feri, Gábor, Tomi, Dása és Pityu testvérek. A legidősebb tizenhét, a legfiatalabb hároméves. Egyik szebb, mint a másik. Van még három kisebb testvérük, kettő közülük csecsemőotthonban el, a pár hónapos a szülőkkel. A szüleik (?) bizonyos időközökben megjelennek a somorjai gyermekotthonban. Látni kívánják szerelme tes magzataikat. Ám azok nem mindig akarják látni - őket. Csoda? A nyolc testvér közül heten jó egy éve kerültek állami gondozásba. A legidősebb otthon maradt. Nem bírta a magányt. Egy hónap elteltével (erre az időre magára hagyták a lakásban) ő jelentkezett a hivatalban, és kérte: hadd mehessen a testvéreihez ... Karácsonyra nem engedték őket haza, ám a „büntetés“ nem nekik szólt... Gyuri tizenhat éves, festőnek tanul. Feltűnően szép arcú, halk szavú fiú, tehetségesen rajzol, ám a karácsonyfáit kivétel nélkül fekete háttérbe állítja. Talán ő az egyetlen, aki nyolcuk közül szívesen töltötte volna a karácsonyt anyuval meg apuval. Nem mintha otthon jobb volna; itt, az otthonban mindenük megvan: meleg szoba, szép bútor, rend, tisztaság, csinos ruhák, bőséges koszt. Semmiben nem szenvednek hiányt, jobban gondoskodnak róluk, mint a szüleik, törődést is többet kapnak. Feri - sorrendben az ötödik - másodikos. Szokatlanul fogalmaz: „kicsikét több testvérem van“. Dása karácsonykor látta utoljára anyut, („nem most, régebben, de akkor is volt karácsony“). Tomi legjobban anyut meg aput szereti, Pityuka ellenben Gyurit szereti a legjobban. Valamennyi testvér rajta csüng, ő apásko- dik fölöttük. * * * Az intézetnek nincs sok lakója. Az összlétszám huszonkettő, de néhá- nyan - a különleges nevelést és gondoskodást igénylők, a gyengébb egészségűek - csak a szünetekben járnak haza, az otthonba. Mint Karol- ko. Az ő emlékei pici kora óta a nevelő nénikhez fűződnek. Olga nénit szereti a legjobban („mindig főz nekem teát“), meg az Ilonka nénit („kötött nekem szvettert“). Az otthonban - amikor hazamegy - fesztelenül viselkedik, komolykodásával kitűnik a többiek közül. Meglátszik rajta, hogy sokat van felnőttek között: hónapokat tölt kórházban.- Nem kellene itt lennem - közli velem akármelyik nővérem vagy bátyám szívesen elvinne. - De nem tudja pontosan, hány testvére él különböző otthonokban. * * * Krajciné Horváth Klára tizenhét éve igazgatója a somorjai gyermekotthonnak. Az óév utolsó előtti napján jártam nála. Gondban találtam. Egész évben filléreskedni kénytelenek, csak az utolsó napokban kaptak egy nagyobb összeget. Ezer helye volna a pénznek, ha arra költ- hetné, amire a legnagyobb szükség volna: tatarozásra. December utolsó heteiben azonban ki vállalja? De azért nem panaszkodik, csak egyenletesebben jöhetne a pénz. A futkosásból bőven kijut. A somorjai gyermekotthon korábban a dunaszerdahelyi járási iskolaügyhöz tartozott. Most a pozsonyihoz. A papírokkal Ligetfalura futkosnak. A könyvelést viszont Nagymegyeren végzik - három intézetnek ott a számítógépe ám hogy „egyszerűbb“ legyen, hát az adatokat - feldolgozásra - Pöstyénbe viszik (ott a számító- központ); s az már szinte „természetes,“ hogy értekezletekre Nyitrára járnak (az igazgatók csakúgy, mint a szakácsnők), a pénzügyeket viszont Érsekújváron intézik! * * * Hombauemé, Ilonka néni, tud bánni a gyerekekkel, pedig okkal panaszkodhatna: három (saját) gyerekét egyedül neveli.- Van bennem annyi tartalék és energia, hogy nem érzem nehéznek a munkát. Aranyosak ezek a gyerekek. Szeretem őket. És ők viszontszeretnek. Nagy ünnepeken, iskolai szünetekben az alkalmazottak, ismerősök „kikölcsönöznek“ néhány gyereket. Hombauemé karácsonykor nem vihetett vendéget, a kislánya betegen feküdt. De Katka néni — aki egyébként sokat foglalkozik velük, hittanra is oktatja némelyiket, hat gyereket látott vendégül. Visszatérve az otthonba egymást kiabálták túl:- Csokoládét kaptunk!- Voltunk templomban!- Imádkoztunk is! * * * Milyen eséllyel indulnak ezek a gyerekek az életben? Az intézetben tizennyolc éves korukig lehetnek: és ha elérik a nagykorúságot - a saját lábukra állnak. Akinek vannak szülei (?), az hazamegy. De ez a lehető legrosszabb megoldás. Az a gyerek, akit mindentől óvtak, aki helyett mindent elvégeztek, képtelen az önálló életre; magára hagyatva nem tud megbirkózni a napi gondokkal. Az intézetben nem lehet őket befogni, hiszen a főzés, a takarítás, a mosás akkor-zajlik, amikor ők iskolában vannak. Nem úgy, mint az igazi családokban: esténként vagy a hétvégén.- Az egyik lányunk tavaly betöltötte a tizennyolcat. Jó szakmát tanult. Mielőtt elment, egyre sóhajtozott, hogy jaj, Ilonka néni, mi lesz velem?... Elvittem magamhoz, beszélgettünk. Sajnos, hiába, mert amikor visszakerült a szüleihez, a régi környezetébe, otthagyta a munkahelyét és győzött a rossz hatás. Most kallódik. Hombauemé azért jó példát is mond. Egy másik gyerek - most huszonkét éves a fiú - állandóan visszajár, mesekazettákat is hord a gyerekeknek. De neki tudtak lakást biztosítani. A kislánynak nem. * * *- Mi lesz velük, ha betöltik a tizennyolcat? Krajciné széttárja a karját:- Elmennek haza. Már akinek van hová mennie.- És akinek nincs?- Senkit nem teszünk ki az utcára.- Mi változott az utóbbi négy év alatt?- Nehezebb lett a helyzetünk, mivel kevés a pénz. Azelőtt minden neveltünknek tudtunk lakást szerezni. * * * Maradna megoldásként az örökbefogadás, vagy a nevelőszülők. Csakhogy a vér szerinti szülő tisztában van vele: ha „szerető apád“ és „szerető anyád“ félévenként jelentkezik, nyert ügye van, hiszen nincs az a hatóság, amely elvehetné tőle a gyerekét. És ha az már keresni is fog, milyen jól jön a pénz... * * * Beleolvasok az iratokba: Apja ismeretlen, anyjával nincs kapcsolata... Apja meghalt, anyja nem látogatja ... Nyitrán van az a központ, ahová azoknak a gyerekeknek az adatait továbbítják, akiket a szülők több mint fél évig nem látogatnak.- A huszonkét gyerek közül hányat lehetne örökbe adni?- Kilencet.- Milyen időseket?- Tíz év körülieket.- A gyerektelen házaspárok talán nem is tudnak erről.-Dehogynem! Ha valaki örökbefogadási kérelemmel jelentkezik bármelyik szociális ügyosztályon pontos felvilágosítást kap. Nevelőszülők sem érdeklődnek. Pedig normális, szép gyerekek ezek.- Akkor miért nem kellenek senkinek?-Az emberek válogatósak. * * * Mariana és Sanyi testvérek.-Jártunk egy családhoz. Most is elvittek volna magukhoz, de megbetegedtek.- Mit szólnátok hozzá, ha jönne egy néni meg egy bácsi, és azt mondaná: mi leszünk az apukátok, az anyukátok?- örülnénk neki... * * * A szlovákiai gyermekotthonok többségében hasonló a helyzet. Sajnos, sok az örökbe fogadható gyermek. Kopasz-Kiedrowska Csilla (A szerző felvétele) Amikor a Komáromi Járási Munkaügyi Hivatalban a munkanélküliség helyzetéről érdeklődtem, az illetékesek elpanaszolták: a járásban ez az arány jóval meghaladja az országos átlagot. Nagyon kevés az új munkalehetőség, s főleg a termelési szférában számít fehér hollónak, ha valahol munkát kínálnak. A hivatalban azonban felhívták figyelmemet Gutára, ahol az egykori bútorgyár csúcstechnológiájú parkettagyárrá változott - és jó néhány munkanélkülinek is állást ajánlott. A helyszínen járva Fekete Zoltán igazgatóhelyettestől kaptam szakavatott felvilágosítást. Bútor helyett parketta Megtudtam, hogy Gútán vagy harminc éve foglalkoztak már bútorgyártással. Eleinte szerény körülmények között dolgoztak; a hetvenes években viszont egy háromszáz embert foglalkoztató, modem üzemet építettek ki. Ezt azonban 1985-ben - felsőbb utasításra - megszüntették, mert az épületet át kellett adniuk a Babetta motörkerékpárgyárnak. Átköltöztek hát egy lakatosműhelynek szánt épületbe, ott alakították ki a bútorgyártó részleget, de már csak hatvan alkalmazottal. Itt aztán 1992 végéig folyt a bútorgyártás. Ekkor került volna sor a privatizációra, ám az árverésen nem kelt el az üzem. Annak vezetősége, a városi önkormányzattal közösen, úgy döntött, hogy községi vállalatként fognak üzemelni, a bútorgyártásról pedig átállnak a parkettagyártásra. A csúcsminőségű, 4,5 millió márka értékű technológiát a német Baratex cég közreműködésével hozták be. Az átépítés még tavalyelőtt decemberben kezdődött, és a több mint tízmilliós felújítást is lízing keretében a Baratex finanszírozta. 1993 májusában már be is indult a próbaüzemelés, és az alkalmazottak számát is rögtön növelni tudták. Teljesen új termék Az irodában, ahol beszélgetünk, a fal mellett parkettaminták. Fekete Zoltán elmondja, hogy ezek az úgynevezett nagyfödémű par- kettaburkölólapok, ami Szlovákiában teljesen új terméknek számít! A klasszikus parkettától elsősorban a méreteivel tér el; ráadásul hatféle méretben is gyártják. Nagy előnye az eddig ismert parkettával szemben, hogy nem kell a talajhoz ragasztani, hanem a sima alapra terített vékony hullámpapír- vagy filcrétegre száraz úton, valóban egyszerű eljárással is lerakható. Sőt! Csiszolni és fényezni sem kell, mert a burkolólapok eleve hínárral borított, fényezett felülettel készülnek. Igaz, a hazai piacon drágábbak, mint a szokványos padlóburkolók (a hagyományos parketta négyzetméterenkénti 400-600 koronás árával szemben 600-1120 koronába kerül), ám ha a munkamegtakarítást és a nyugati normáknak megfelelő minőséget is figyelembe vesszük, nem biztos, hogy ez a drágább. Az ár a fafajtától - kőris, tölgy, bükk vagy jávor - függően változik; minőség viszont csak egy van: kizárólag első osztályú terméket gyártanak. Több mint 90 százalékban külföldre, elsősorban német, svájci és holland piacra szállítanak. A volt bútorgyárral szemben a tízszeresére, évi 150 millió koronára növelték a termelést, ami kb. 200 ezer négyzetméter parkettát jelent. A tervek szerint ilyen termelés mellett négy éven belül megtérítenék a Baratex vállalat által befektetett összeget. Az új üzem a beindulás óta teljes kihasználtsággal működik - kivéve egy háromhetes októberi kiesést: A kényszerszünetre, paradox módon, éppen azért volt szükség, mert a gútaiak hamarabb elsajátították az új technológiát, mint azt a külföldi piacot biztosító' német partner betervezte. Októberben így töblettermelésre került sor, de mára megoldódott ez a probléma; így újra teljes ütemben folyik a gyártás. Az egész vállalkozásnak egyetlen apró szépséghibája van, bár erről a gútaiak nem tehetnek. Arról van szó, hogy a nyersanyagot, főleg a fumérlemezt, külföldről hozzák be. A hazai termelők ugyanis nem tudják biztosítani azt a minőséget, ami a késztermék külföldi értékesítéséhez feltétlenül szükségeltetik. Mintha nem is Szlovákia lenne Az igazgatóhelyettes az üzemben is végigvezet. A gépsorok elején ott a felhalmozott nyersanyag, azok túlsó végén pedig a raklapokra csomagolt késztermék. A deszkákat automata gépsorok vágják, préselik, csiszolják. A következő gépsor a már furnérral ellátott lapokat lakkréteggel vonja be, amelyet rögtön meg is szárít, és így a túloldali görgősoron csillogó parkettaburkolólapok vándorolhatnak a csomagolórészlegbe. A tágas, tiszta csarnok, a korszerű gépek, a porelszívó és zajcsökkentő berendezések láttán az embernek olyan érzése támad, mintha egy darabka fejlett Európát varázsoltak volna ide, Gútára. Gaál László Versenyelőnyben Gútán Sok az örökbe fogadható gyerek Méry Gábor illusztrációs felvétele
