Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-23 / 4. szám
32 oldalas ingyenes színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor Kell a gyógytorna- i Riportunk a magazin 6-7. oldalán Az NHL nem ismer határokat írásunk a 16. oldalon 1994. január 23. XXVII. évfolyam Ára 7 korona SPORTCSARNOKBAN, SZOtAHANGON A Csallóközi Városok és Falvak Társulása - az Együttélés politikai mozgalom, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom támogatását, illetve a Magyar Polgári Párt rokonszenvét élvezve - 1994. január 8-ára a komáromi Sportcsarnokba nagygyűlést hirdetett meg Szlovákia magyarlakta tájainak védelmében; a kormányzat által javallott új területi elrendezés nyilvánvalóan kisebbségellenes törekvéseinek megvalósíthatósága ellen; az oktatási, a kulturális, a közigazgatásban pedig a helyi autonómia megteremtéséért; Dél- és Kelet-Szlo- vákia történelmileg kialakult régióinak megőrzése érdekében; a csallóközi, a mátyusföldi, a zoboralji, a hontvi- déki, a nógrádi, a gömöri, a cserháti vagy éppenséggel a bodrogközi és vízmegesi tájak nyelvi hagyományainak oltalmazására. Sokan attól tartottak, hogy ezt a mindenképpen békésnek szánt összejövetelt provokációk téríthetik el a kezdeményezők eredeti, nemes európai és szlovákiai magyar szándékától. Jogos volt-e ez az aggodalom? A köztársasági elnök, a szlovák kormány, a pozsonyi parlament kormánypárti honatyáinak, illetve a Matica slovenská híveinek és például - a Republika című „független“ kormánylap előzetes megnyilvánulásai szerint, sajnos, jogos. Ismerem a komáromi nagygyűlés józan hangú, tárgyilagos meghívójának eredeti szövegét - de még jóval karácsony előtt Pozsony főterén és egyebütt kezembe kerültek a mélyszlovák ellenpropaganda röplapjai, amelyeken olyan mondatok és jelszavak álltak, melyek pompásan kapóra jöttek (és jönnek!) a magyarellenes rágalmazóknak. Gondolom, a kedélyszítók és megfélemlítők nem törték túl sokáig a fejüket azon, vajon mivel tudnák semlegesíteni a szlovákiai magyarság tiltakozását a jogcsorbítás, az asszimiláció szándéka ellen? Vagy azon, hogy mivel, vajon mivel tudnák megfordítani: a saját javukra fordítani ezt a természetes igényként toborzódott ösz- szejövetelt? Azzal, hogy a címzettek egy része nem kapta meg a meghívóját, mert a posta - nyilván „feledékenység- ből“ - visszatartotta azt. Azzal, hogy a nagygyűlés napján Szlovákia több településére egyszerűen nem érkezett meg az Új Szó. Azzal, hogy a rendőrség - épp a Pozsonytól Ágcser- nyőig húzódó „régióban“ - a pártállamból örökölt, demonstrációellenes módszerekkel szűrte ki (és olykor vissza is fordította!) a Komáromba tartó buszokat. A forgalmi rend ajzott kedélyű, éber őrei még a menet- rendszerű járatokat is meg-megállították, ellenőrizgették. Terepruhában felszállva a buszba, az utasokat sasszemmel vizslatva, ahogy a terroristákat szokás keresni... Vagy a nyilvánosan meghirdetett komáromi tömeggyűlésre utazó magyarokat - Szlovákiában. Azzal, ha a január 8-ai összejövetelre rá tudták volna bizonyítani: nem az identitásőrzés szándéka, nem az anyanyelv jogos féltése, nem a felőrlés elleni aggodalom, nem az együttérzés parancsolta Komáromba az ott összesereglett ezreket, hanem a gyűlölet. A bosszúvágy, a nagy-magyarországi nosztalgia, vagy legalábbis az elszakadás szándéka. Ha erről csupán egyetlen hiteles gyorsfényképnyi bizonyítékot is föl tudnának most mutatni - világgá kürtölnék: Komáromban irredenta és soviniszta megmozdulás volt. Elhitetnék a szlovák közvéleménynek legalább egy részével, hogy ez a tüntetés nem értük is, hanem csakis ellenük irányult. A trükk régi, már a ’89-es fordulat óta is jó párszor bevált. Immáron számtalanszor tapasztalhattuk, hogy a mai szlovák kormányzat durvaságait fölpanaszoló-elítélő szlovákiai magyar tiltakozást a Meéiar-kormány miniszterei és hivatalos sajtója szakadár és revansista indulatok bizonyítékaként bélyegezte meg. Ámultán olvashattuk e cikkeket és döbbenten várhatjuk: mit rejt még a nacionalizmussal feltarisznyázottak tarsolya? Kapóra jött volna hát a nemzetállam tervezőinek, ha most kimutathatnák - akár hamisítás árán is -, hogy a Komáromba összesereglett, példásan fegyelmezett tömeget nem a féltés, nem az aggodalom, nem az anya- nyelvőrzés, nem az ősi települések, templomok, temetők védelmezése vitte a városszéli sportcsarnokba, hanem a gyűlölet. Kapóra jönne, minden pénzt megérne, ha körömfe- ketényi bizonyítékot is produkálhatnának most arról, hogy a felvidéki magyarok nem a többségi önkény, hanem a szlovák nemzet ellen lépnek fel. Kapóra jönne, de hiába! A Komáromba összesereglettek ezrei „pusztán“ arra figyelmeztettek, hogy a kisebbség tehetetlenebb, védtelenebb, törékenyebb. Egy sportcsarnokban is szobahangon szóltak arról, hogy a szlovákságot misem fenyegetheti nemzeti létében, hiszen őt nincs mibe és nincs mivé beolvasztani; a nemzeti többség minden körülmények között megőrzi nyelvét és nemzeti létét. A közigazgatásilag erőszakosan felhígított kisebbség - gyökereitől elszakítva, szellemi fészekmelegéből kitépve, múltja tárgyi tanúitól megfosztva - viszont tovább sodorható a kisebbségi megsemmisülésbe. A minél teljesebb, minél gyorsabb asszimilációjának legbiztosabb útja iskoláinak föl- morzsolása, a legszentebb főneveinek, város- és községneveinek betiltása, utóneveinek goromba tiltása. A komáromi nagygyűlés több ezer résztvevője azonban nem tévesztette össze a nemzeti önkény urait a szlovák nemzettel. És leszögezték azt is, hogy a szlovákiai magyaroknak nem lehet külön szabadságuk, hanem létünk akkor lesz igazán emberi és emberséges, ha Szlovákiában, a nemzeti kizárólagosság helyett, mindenkinek több szabadsága lészen. A január 8-ai komáromi összejövetelnek ezért a jogok, a hagyomány, a jövő védelme, az európaiság voltak a kulcsszavai. A szlovákiai magyarságnak ugyanis nem a szlovákok ellen, hanem a szlovákokkal együtt kell a demokrácia, a jogegyenlőség, a szabadság. Miklósi Péter Méry Gábor felvételei
