Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-26 / 26. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor Riportunk a kábítószerfogyasztásról a 8-9. oldalon 1994. június 26. XXVII. évfolyam Ára 9 korona Kenyér lesz... Kérdés, milyen áron. Kérdés, el tudja-e majd adni jó termést ígérő búzáját, árpáját a szövetkezet, a magángazda. Kérdés, a gabonáért kapott pénz elegendő lesz-e tartozásainak fedezésére. Kérdés, a szövetkezet, a magángazda ősszel beveti-e szántóját, vagy hagyja parlagon heverni. A kérdéseket sorolhatnánk a végtelenségig, hiszen ahány szövetkezet, ahány újabban farmernak nevezett mezőgazdasági vállalkozó vagy éppenséggel a nagy nehézségek árán visszakapott két hektárocská- ját a szövetkezetnek haszonbérbe adó földtulajdonos, annyiféle ellentmondás, probléma. Mind úgy érzi, valahol sántít ez az egész mezőgazdasági átalakítás, és igazából nem is tudja, mi mellett tegye le a voksot, mi lett volna a jobb: ha marad minden a régiben, csak egy kicsit hozzáigazítva azt a piacgazdasági körülményekhez, vagy jobb ez így, hogy lassacskán minden talpalatnyi földnek meglesz a tulajdonosa... A fordulat után a mezőgazdasági szövetkezetek felszámolása mellett nagy vehemenciával kiállt agrármérnök ma azon kevés szövetkezetek egyikének az élén áll, amelyek a szinte mindenütt kataklizmával járó transzformációt követően képesek voltak valóban új alapokra helyezni a szövetkezeti gazdálkodást, és ma már nyereséget könyvelhetnek el, ami bizony nagy szó. E szövetkezeti elnök jómaga is átment egy kataklizmán, de ezen már túl van, és magabiztosabban igyekszik megtalálni a lépten-nyomon felmerülő problémákra, értékesítési gondokra a megoldást. Talán csak akkor nem tud igazán mit kezdeni magával, amikor a szövetkezeti gyümölcsösbe vagy éppenséggel az újonnan létrehozott, szerény, de némi jövedelmet ígérő szövetkezeti munkahelyre nem talál idénymunkást, vagy állandó alkalmazottat. Nem tud mit kezdeni a jelenséggel, hiszen ott ütközik ilyen nehézségbe, ahol egyébként a falu felnőtt lakosságának a széles környéken alig kínálkozik más munkalehetősége. Ott, ahol a visszakapott két hektárból bevett jövedelem még a szántás, vetés és aratás költségeit sem fedezi, és munkahely híján segélyre szorulnak az emberek. Töri a fejét sikeresnek mondható szövetkezeti elnökünk éppúgy, mint a 300-400 hektárját fogcsikorgatva, nagy kitartással művelő mezőgazda- sági vállalkozó, akinek éppolyan kevés csurran az állami támogatásból, a zöldhitelből, ha netán csurran, mint a szövetkezetnek. A törvény - elméletben - nem tesz különbséget a támogatandó vállalkozási formák között, de csak elméletben nem. Mert állítólag azt a vállalkozó egységet - legyen az szövetkezet vagy magángazda, állami gazdaság - támogatja, amelyet eredményei alapján érdemes. De tettenérhető a „régi gyakorlat“ itt is, hiszen az állami támogatásokból jócskán jut azokba a körzetekbe is, amelyekben egyszerűen természeti adottságai miatt sohasem lesz például eredményes gabonatermelés, így az oda ilyen célra juttatott pénzt akár az ablakon is kidobhatta volna az állami költségvetésért felelős kormány. És miközben sorjáznak a megválaszolatlan kérdések, a gabona lassan szőkülni kezd, majd előbb vagy utóbb, de kasza alá érik. A magtárak bizonyára megtelnek az idén. De hogy a magtárakból mikor kerül majd a gabona a malomba, azt senki sem tudja. És ez csak tovább bonyolítja a helyzetet, amely legalább olyan kusza most, mint némely gabonatábla, amely az egyékbént jól jött májusi esőktől, no meg a nemkívánatos szélviharoktól alaposan megdőlt, összekuszálódott. És hogy az őszi választásokat követően összeáll-e olyan kormány, amely képes lesz szétválasztani az összekuszálódott szálakat és végre „piacgazdasági“ helyére tenni az ágazatot, abban csak reménykedhetünk. Mint ahogy abban is, hogy azért a földműves jövőre sem hagyja parlagon heverni a földjét... Pákozdi Gertrúd Archívumi felvétel
