Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-12 / 24. szám
- A lisztharmat, a monília, a tafrinás levélfodrosodás és a varasodás megjelenésére mindig számíthatunk, persze a levéltetvek is minden évben megjelennek. Ellenük legjobb megfelelő szerek keverékével védekezni, ilyenek a: • Sápról + Delan 750 SC + Pirimor 50 DP • Thiovit S + Dithane M-45 + Chinmix 5 EC • Thiovit S + Orthocid 50 WP + Bi 58 EC • Sápról + Dithane M-45 + Unifosz 50 EC • Rubigan 12 EC + Dithane M-45 + Zolone 35 EC- A gyümölcsfák is meghálálják az öntözést! Elsősorban a bogyósgyümölcsűeket, valamint az almát és a körtét öntözzük. Különösen a törpealanyon nevelt fajták vízigényesek. A csonthéjasok kevésbé vízigényesek, természetes azonban, hogy az ötnözést ezek is (főleg a sövényművelé- sűek) nagyobb terméshozammal hálálják meg.- A körte veszélyes kártevője a füstösszárnyú körte-levél- bolha (Psylla pyri). Kártételét egyes fajták - pl. a Hardy vajkörte - nagyon megsínyli. Az általa megtámadott fákat a rovar által termelt mézharmat és a korompenész is szinte teljesen ellepi. Elszaporodására még augusztusban számíthatunk. Ne használjunk ellene piretroidokat és foszforsav- észtereket! Jó eredménnyel védekezhetünk ellene pl. Mitac 20 EC-vel. Ebből hektáronként 4,5-6 litert kell kijuttatni. Nagyon jól irtható Cascade 5 EC-vel (2,0 liter/ha), Di- milin 25 WP-vel (0,8-1,0 kg/ha) és Nomolt 15 SC-vel (1,0 liter/ha). Ezek a szerek megakadályozzák a lárvákvedlését. Hatásuk általában egy hét elteltével mutatkozik meg.- Jó tudni, hogy a fénytelen, korán színesedő paprika, az apró repedésekkel bordázott paradicsom, a meggörbült uborka nem valami rovarkártevő vagy kórokozó jelenlétének köszönhető, hanem arra utal, hogy a fóliasátorban, üvegházban alacsony a relatív páratartalom - még az 50 %-ot sem éri el. Alkalmazzunk ezért - de csak napközben, hogy a vízcseppek felszáradjanak - naponként egykét perces ún. párásító öntözést.-Június végén a paradicsomtermesztők számára aktuálissá válik a tetejezés, amellyel a további fürtök fejlődése megakadályozható, s így a már meglévő termés növekedik. Lényege, hogy a főszárat a legfelső fürtök fölött vágjuk vissza, az oldalhajtásokat viszont meghagyjuk. Minden fajtánál elvégezhetjük ezt a beavatkozást. A munkálatot legjobb reggel vagy a délelőtti órákban elvégezni, így a metszésfelület hamarább beszárad, s ezzel a kórokozók bejutásának az esélye is csökken. - rA cseresznye és a me® yámsseiSi A cseresznyének és a meggynek viszonylag kevés rendszeres károsít ója van. Gyakran kell viszont védekezni a fekete cseresznye-levéltetű (Myzus cerasi), a kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus), a cseresznyelégy (Rhagoletis cerasi) és a füstösszárnyú levéldarázs (Caliroa cerasi) ellen. LEVÉLTETŰ A fekete cseresznye-levéltetű a cseresznyét és a meggyet egyaránt megtámadja (egyesek szerint ez más-más faj, illetve alfaj). A vesszőkön a rügyek tövében lévő peték telelnek át. A cseresznyefán a kártételt feltűnő hangyamozgás is kíséri. Szívogatásuk nyomán a cseresznyén a levelek és a hajtások végei erősen torzulnak, a meggynél csak enyhe levélsodródás látható. Mindkét gyümölcsön erős mézharmatképződés is megfigyelhető. Nyáron a galaj- és a veronikafélékre vándorolnak a szárnyas egyedek, majd őszszel újból telepeket hoznak létre a cseresznye- és meggyfákon. A kártétel a növekedés csökkenésében és az erős mézharmat- képződésben nyilvánul meg. Sajnos a károsító kolóniák elvándorlására csak gyümölcsérés után kerül sor. Az engedélyezett növényvédő szerek mind hatásosak ellene. Speciális levéltetű elleni készítmény a Pirimor. PAJZSTETŰ A kaliforniai pajzstetű mint sok táp- növényű faj, a cseresznye, de gyakran a meggy komoly ellensége még napjainkban is. Észak-Amerikából hurcolták be a harmincas évek második felében. Díszfát, gyümölcstermő növényt egyaránt megtámad, sőt gyakran el is pusztítja azokat. A növény valamennyi föld feletti részén, még a gyömölcsön is megtelepszik. Tömegesen elszaporodva az ágakat, a vesszőket, a törzset egyaránt beboríthatják a pajzsok. Néhány év alatt a legéletképesebb gyümölcsfát is képes elpusztítani. Nálunk két nemzedéke van. A megtermékenyített nőstény ál-elevenszüléssel 80-100 lárvát hoz a világra. A 0,2-0,3 mm-es lárvák az ágakon mászkálva rövidesen megtelepednek és pajzsot fejlesztenek. Tömeges rajzásuk június-júliusban, illetve augusztus-szeptemberben várható, olyankor kell elsősorban védekezni ellenük, mert a pajzzsal védett nőstények el- lenállóak a növényvédő szerekkel szemben. A hímek egy-két napig élnek, rajzásuk 2-3 hétig tart, akkor tulajdonképpen védtelenek. Ha nincsenek hímek, amelyek a nőstényeket megtermékenyítenék, a kártevő nem szaporodik tovább. A cseresznyén és a meggyen a pajzstetű rendszeres károsítását az is elősegíti, hogy az első rajzás csúcsa egybeesik az éréssel. Védekezni ellenük sajnos csak vegyszerrel lehet. Az áttelelő nemzedék ellen a fák nyugalmi állapotában tudunk védekezni, olyan szerrel, amely megakadályozza a légzésüket (Ágról, Nevikén). Rügyfa- kadás után a mozgó lárvák ellen védekezhetünk valamilyen szisztemikus szenei, mert annak hatása biztosabb. Lehetőleg rajzáscsúcsok idején permetezzünk, mert ha rosszul választjuk meg az időpontot, a védekezés kevésbé lesz eredményes. Házikertben a fák tél végi tisztogatásával is gyéríthetjük a kártevőt. CSERESZNYELÉGY A cseresznyelégy jellegzetes kártevője a cseresznyének és a meggynek. Csak a későn érő fajtákat támadja meg, ahol a lárvának elég ideje van kifejlődni. A Solymári gömbölyű után érő cseresznye mind „kukacos“ lesz. A Pándy és a Cigánymeggy fajtákat alig támadja meg, míg az Érdi bőtermőt gyakran károsítja. Amikor a zöld gyümölcs sárgulni kezd, akkor kell védekezni ellene. Az igen késői fajtáknál még egy permetezésre is szükség lehet. Ügyeljünk az élelmezés-egészségügyi várakozási idő betartására. Az engedélyezett növényvédő szerek közül a felszívódó vegyszert (Bi 58 EC) válasszunk, ha a tojásrakás elkezdődött. A legyek rajzását sárgalapcsapdákkal kísérjük figyelemmel. Hatásosak ellenük a piretroid készítmények (Decis 2,5 EC, Chinmix 5 El. Fendona 10 EC). LEYÉLDARÁZS A füstösszárnyú levéldarázs álhernyója jellegzetes cseresznye-, illetve meggykárosító. Két nemzedéke van. Általában az első nemzedékre nem szoktunk odafigyelni, annál inkább az augusztus-szeptemberben rajzó másodikra. A lárva a hátán felhalmozódott ürüléktől feketének látszik és olyan, mint egy kis meztelen csiga. A fiatal lárvák csak a levelek felszínén hámozgatnak, a levélereket és az alsó bőrszövetet meghagyják; később a levél fonákén is táplálkoznak. A legtöbb rovarölő szerre mind a darazsak, mind a lárvák érzékenyek, így a védekezés nem okoz gondot. Ma még nem ismeretes biológiai védekezés ellenük. Kertészet és Szőlészet (Jelenlétét a leveleken nagy ívű rágásnyomok jelzik. Néha csak a főér és a levélnyél marad meg. Ellene Bi 58 EC 0,1 Unifosz 50 EC 0,1, Chinetrin 25 EC, valamint Decis 2,5 EC 0,05 százalékos oldatával védekezhetünk. - a szerk.) 1 KÓSTOLJA MEG ÉS VÁLASSZON f SZŐLŐOLTÁS JÚNIUSBAN A Primus középkorai, júlis első felében érő, hazai nemesítésű fajta. Gyümölcse jól bírja a szállítást A fehér ribiszkefajták között két olyan is akad, amely hazai nemesítésű, a Bojnicei Gyümölcs- és Díszfakutató Intézetből származik: házi és ipari feldolgozásra egyaránt alkalmasak és könnyen beszerezhetők. VERSAILLESI FEHÉR Francia eredetű fajta. Az első évben erőteljes növekedésével tűnik ki. Fürtjei nagyok, tetszetősei elég tömöttek. 14-18 bogyóból állók. A bogyó héja áttetsző, sárgásfehér, vékony. Húsa finom, bőlevű, édes-savanykás ízű. Termőhelye iránt viszonylag igényes; megkívánja a meleget, a nyitott fekvést. Házikertekbe, de nagyobb ribiszkeültetvényekbe is alkalmas. BLANKA Az engedélyezett fajták jegyzékébe 1977-ben került. Bojnicei nemesítésű. Erős-középerős növekedésű. Vázágai erősek, közepesen hosszúak. Virágai közepesek, levelei nagyok. Fürtjei hoszszúak, bogyói nagyok, s július 20. után érnek be. Minden évben bőven terem. Házi és ipari feldolgozásra egyaránt alkalmas; jól viseli a szállítást is. Kézzel könnyen és gyorsan szüretelhető. Megérdemli, hogy a háztájiban minél szélesebb körben elterjedjen. PRIMUS Szintén Bojnicéről származik. Az engedélyezett fajták jegyzékébe 1977-ben került. Középerőserős növekedésű. Virágai és levelei közepesek, esetleg nagyok. Elvirágzás után fürtjei egész hosz- szukban berakódnak bogyókkal - egy-egy fürtön 17-30 bogyó is lehet. Július első felében érik be. Házi és ipari feldolgozásra, valamint firss fogyasztásra is alkalmas. Gazdagon és rendszeresen terem, szinte valamennyi tájegységünk számára alkalmas fajta. Megérdemli, hogy minél szélesebb körben elterjedjen. Miklós Dénes kertészmérnök A szőlő az év folyamán több időpontban szaporítható. A május végétől június közepéig tartó időszak kedvező a zöldoltásra. Ekkorra a hajtások már eléggé fejlettek. Nem túl zsengék, hajlításra pattannak, de a szövetek még nem alakultak ki (hajtást elvágva a bélszövet íiég nem válik el a faszövettől). Hűvös időben vagy meleg nap reggelén, délutánján oltsunk, hogy a növény ne száradjon ki. A zöldoltás típusai közül leggyakoribb a hasítékos ékoltás, a nyerges oltás, a héj alá oltás és a szemzés. Az alanytőkén a vitorla alatti 4-6 ízköz a legalkalmasabb oltásra. A szárcsomóról a rügyet, a levelet és az oldalhajtást vágjuk le, fölötte - az oltás fajtájától függően - egy-három cm-es szárrészt hagyjunk. Az oltócsap egészséges, rendszeresen bőven termő tőkéről származzon. Egy hajtásból 3-5 oltócsap készíthető. A csapról a levelet, a kacsot rövid csonk meghagyásával távolítsuk el, csak a hónaljhajtást hagyjuk meg. Az alany és az oltócsap azonos vastagságú legyen, s a pontosan illeszkedő végeket kötözéssel rögzítsük, fedjük. k. sz. Szerkeszti Pomichal Richárd A nevelőhelyiséget időben és szakszerűen készítsük elő a kacsapipék fogadására. A falakat meszeljük át. ha van egérlyuk, tömjük be, majd kapcsoljuk be a fűtést. A helyiség hőmérséklete 20 C- fokos legyen és a műanya, illetve az infravörös lámpa alatt se legyen 25 C-foknál melegebb. A hőmérsékletet egy hét múlva - az időjárástól, valamint a pipék viselkedésétől függően - 3-4 fokkal csökkenteni lehet. A padlóra tegyünk hullámpapírt (főleg, ha az beton), arra pedig ajánlatos vékony rétegben hosszabb szálú szalmát elteríteni alomnak. A papírt és az al- mozást később vékony homokréteg helyettesítheti. A pipéknek csak a kelésüktől számított 24 óra elteltével kínáljuk az ennivalót, mégpedig lágyelesé- get. A vízzel, fölözött tejjel vagy íróval nedvesített keverék morzsalékos szerkezetű legyen, mert a túlnedvesített eleség ráragad az állatok csőrére. A felhasznált darát előzőleg ajánlatos átrostálni. A harmadik naptól kezdve apróra vágott zöldet (csalán, saláta spenót, lóhere, lucerna) is célszerű a keverékhez adni. Az első heti alaptakarmány búza-, kukorica- és zabdarát, búzakorpát, főtt kölest, valamint árpagyöngyöt tartalmazhat. A második héten a 30 százalék kukoricadarát, 55 százalék búza-, zab- és árpadaKACSAPIPÉK rát, valamint 15 százalék hallisztet tartalmazó lágye- leség használata a legelőnyösebb. A hallisztet a vá- góhídról beszerzett és felfőzött vérrel pótolhatjuk. Húsz pipének hetente 2,5 liter vért kellene biztosítanunk. A zöldeleség a napi adagnak mintegy 10 százalékát adhatja. A harmadik héttől 5-10 százalék burgonya is juttatható a kiskacsáknak, de a megzöl- dült gumók felhasználásától óvakodjunk. Az ötödik héten naponta háromszor kell etetni, mindig annyi eleséget kínálva, amennyit az állatok jóízűen elfogyasztanak. A kacsa kezdettől fogva gyorsan fejlődik, tehát ennek megfelelően kell etetni. Mivel a pipék az első napokban aránylag keveset fogyasztanak, a nagy hőveszteség a növekedés és a fejlődés rovására mehet. Jó tudni, hogy a növekedés főleg a negyedik-hatodik héten intenzív. Mindig akkora vagy annyi etetőt kell használni, hogy valamennyi kacsapipe egyszerre ehessék. A 10. napig naponta hatszor, később ötször kell felkínálni FELNEVELÉSE az eleséget. Néha adjunk főtt tojást is, mert ezt a kiskacsák nagyon szeretik. A helytelen takarmányozás a csontváz szabálytalan fejlődéséhez vagy hibás járáshoz vezethet. Köztudott, hogy a kacsa minden falatot vízzel nyel le, tehát megfelelő nagyságú vagy számú itatóedényről is gondoskodni kell. Túl mély edényeket ne használjunk, mert ha magas a vízoszlop, az állatok egész fejükkel megmártóznak a vízben, s ez a légzőutak, illetve a szem gyulladását okozhatja. Az itatót ajánlatos lécből készült alátétre helyezni, naponta más helyre állítani, mert a szétfröcskölt víz és a sok fut- kározás követeztében sártengerré válik a talaj. A három-négyhetes kacsáknak már általában nincs szükségük fűtött helyiségre. Háromhetes korig azonban ne engedjük vízre a falkát de a megázástól is óvjuk őket. A forró, fülledt napokon a kifutóban is biztosítani kell egy árnyékos sarkot. Jó, ha a kifutó közelében legelő, esetleg vízfelület is található. Füvesített kifutó vagy legelő hiányában kiadósabban kell takarmányozni, gondolva a nélkülözhetetlen mész, foszfor, só, továbbá az őrölt kagylóhéj és a durva homok biztosítására. A kacsák gyorshizlalása hathetes korban veszi kezdetét. A napi adagot 80 százalék darából és 20 százalék fehérjében gazdag eleségből állítjuk össze, s ehhez még 2-3 százalék ásványi kiegészítőt keverünk. Némi zöld hozzáadásával a keverék ízletessebbé tehető. A nedvesítés vízzel vagy tejjel történik. Húsra történő hizlalás esetén tízhetes korban az állatoknak el kell érniük a 2-2,5 kg-ot. A hizlalt kacsákat sűrű drótszövettel elkerített, tetővel ellátott rekeszekben kell elhelyezni. A hizlalást ajánlatos még a vedlés kezdete előtt befejezni, mert az új tollak csévéje kopasztáskor rosszul tépő- dik. Nem gazdaságos megvárni, amíg a kacsa pótolja az elhullajtott tollakat, mert a toliképzéshez sok tápanyagra van szükség és a folyamat rendszerint lefagyással jár. A kacsa igen félénk állat, nyugodt környezetben kell hizlalni, ha zaklatják, lényegesen szerényebb a felhízási eredmény. A hízóknak néha adjunk ánizs- ból vagy édes köményből teát (ízesítő nedvesítésre is jó) - kitűnő az étrendi hatása. K. Molnár Ferenc Almozás, takarmányozás, itatás
