Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-01-02 / 1. szám
RIPORT I i i a. i- Nem így képzeltük el a jövőnket, amikor egyetemistaként forradalmaséit játszottunk - teszi hozzá eredetileg orosz-történelem szakos felesége, aki esténként (mikor az egyetlen szobában a gyerek már alszik) a fürdőszobában, a mosógép tetején javítja a gyerekek dolgozatait; míg a férj a konyhában előkészületeit írja, vagy éppen fordít. De nekik legalább esélyük van, hogy egyszer, talán nem is olyan sokára, végre saját lakásba költözhetnek. A munkásszállókon élő fiatalok helyzete sem irigyel re méltó Ám hány fiatal család van teljesen reménytelen helyzetben?! Mennyi lakás, és mind a másé... (Méry Gábor és Prikler László 2-2 felvétele) „Építs házat, ültess fát!“ - a régi mondás szerint ez minden családot alapító férfi kötelessége. Ám a mai körülmények között e feladatnak eleget tenni szinte ^sziszifuszi munkát jelent. Pedig hát ki ne szeretne családot alapítani, saját otthont teremteni?! Sajnos, a megváltozott gazdasági helyzetben a családalapítás már-már felelőtlen kalandnak tetszik, mintsem természetes életcélnak. És ez a kaland egyre több pénzbe is kerül... Sok fiatal, éppen a fent említett okok miatt, nem vállalja a szülőkkel való együttlakást és inkább albérletbe költözik. Ez a mai árak mellett szintén drága mulatság. E téren valószínűleg Pozsony vezeti a szlovákiai ranglistát: a fővárosban egy kétszobás lakótelepi panellakás bérleti díja havonta 300 márka körül mozog; a városközpontban pedig egy ugyan- ilyan lakásért már 800-tól 1000-ig is A menhelyek általában hajléktalanok számára létesülnek, akik többnyire egyedülálló, magányos emberek. A legsanyarűbb szociális helyzetben lévők utolsó menedékén mégis találkozni kisgyerekes családokkal is, akik így közös fedél alatt élnek megrögzött csavargókkal, részeges munkakerülőkkel, börtönből szabadult egyénekkel. A Hérák házaspár is, kétéves kislányukkal együtt, egy ilyen menhely lakója. Bár pozsonyiak, családi okok miatt kénytelenek voltak elköltözni szüleiktől, s egyszerűen nem volt más hely, ahová mehettek volna. A félj fizetéséből, a mai árak mellett, nem bírták volna az albérletet fizetni. A menhely kétágyas szobája 1500 koronába kerül havonta; s ez sem kevés. Vajon hol fog lakni ő, ha felnő? nek. Három éve saját családi ház építésébe fogtak, de a pénz elfogyott, s újabb kölcsön felvételére egyelőre gondolni sem mernek, mert az előző törlesztését is alig győzik. A férj keresete 4600 korona a családi pótlékkal együtt. A feleség munkanélküli.- Fülig el vagyunk adósodva. A két gyerek mellett rengeteg pénz fogy az élelemre, a ruházkodásra, no és a kölcsön törlesztésére. A ház már félig kész, de hogy mikor sikerül befejezni, nem tudom. Most a szüleimnél lakunk: a háromszobás házban heten, mert a nagymama is velünk él - ecseteli helyzetüket a 26 éves fiatalasz- szony. - Bizony, gyakran előfordul, hogy mi fiatalok összekülönbözünk az idősebbekkel, és ez egyikünknek sem jó. Engem a szüleim még mindig úgy kezelnek, mint egy kislányt, nem képesek megérteni, hogy felnőtt nő és családanya vagyok, akinek saját nézetei, saját elképzelései vannak a gyereknevelésről, a háztartás vezetéséről, a családi életről. elkérnek. És nem koronát, hanem márkát! Orosiék egyetlen szobáért „csak“ 1800 koronát fizetnek. Helyzetükben még szerencsésnek is mondhatják magukat, hogy ilyen olcsón megúsz- szák a dolgot. — Mindketten vidékiek vagyunk, de a munkánk Pozsonyhoz köt bennünket. Évekkel ezelőtt beadtuk kérvényünket a szövetkezeti lakásra, annak kiutalását azonban mind a mai napig hiába várjuk. Kétszázezer koronát kellett befizetnünk, amire kölcsönt vettünk fel. A nyáron felszólítást kaptunk a lakásszövetkezettől, hogy guberáljunk le újabb 80 ezret. Azzal koldultuk össze a pénzt a rokonoktól és ismerősöktől, hogy még ebben az évben megadjuk. Mindketten pedagógusok vagyunk, együtt nem keresünk egy hónapban többet 8000 koronánál. Túlórázunk, különórákat vállalunk, fordítunk, hogy ösz- szekaparjuk valahogy azt a pénzt. Szinte csak reggel meg este látjuk egymást. Még a hétvégeken is dolgozunk. Attól félek, ennek a hajtásnak a családi életünk, főleg a gyerek látja majd kárát — panaszolja a földrajz — történelem szakos férj.- Remélem, már nem sokáig leszünk itt - mondja Olina Heráková. — Az Üdvhadsereg ugyanis megígérte, hogy szerez számunkra egy rendes lakást. Itt csak két ágyunk van, egy szekrényünk, egy kis asztalunk, a gyerekre való tekintettel pedig kaptunk egy hűtőt is. A konyha, a fürdőszoba, a vécé közös, és bizony nem minden lakó ügyel a tisztaságra. Szinte naponta előfordul, hogy nekem kell kitakarítanom a közös helyiségeket. A konyhában sem hagyhatunk semmit, legyen az főzőedény vagy élelem, mert lába kel. Horákékkal szemben vitathatatlanul jobb helyzetben vannak Hergovi- cék. Ők egy munkásszállón laknak. Az egy szobából, a pici főzőfülkéből és a parányi fürdőszobából álló lakásért havi 2000 koronát fizetnek. SoFel is út, le is út A fiatal házasok legelső és egyben legnagyobb gondja a saját lakás megszerzése. Néhány évvel ezelőtt, a szépreményű szocializmusban, még ez a probléma viszonylag könnyen megoldható volt: vagy építkezni kezdtek a fiatalok, vagy beléptek valamelyik lakásszövetkezetbe, de igényelhettek lakást a vállalatuktól és a helyi nemzeti bizottságoktól is. így jobbára 3-4 éven belül saját fedél volt a_ fejük fölött. De ma? Amióta az állam pénzhíján kiszállt a lakásépítések finanszírozásából, a lakászövet- kezetek már csak megvásárlás céljára építenek új lakásokat (miközben egy- egy ilyen lakás négyzetméteréért 10-13 ezer koronát kémek); a vállalatok már nem építtetnek lakásokat, a községeknek pedig egyszerűen nem telik rá. Ráadásul befellegzett a kedvezményes kamatú kölcsönöknek is'. Nincs már ifjúházaskölcsön és a valaha lakásra igényelhető 1-2,7 százalékos, úgynevezett szociális hitelek helyett a bankok csak 16-22 százalékos kamattal adnak kölcsönt. Persze, akinek pénze van, annak a mostani viszonyok között sem gond lakást szerezni: vehet a lakásszövetkezetektől, vehet az ingatlanügynökségeken keresztül, de építtethet is. Csakhát milyen áron? Egy szolidabb családi ház felépítése ma már legalább kétmillióba kerül. A fővárosban az ingatlanügynökségek az egyszobás lakásért 300 ezer koronát kémek, a kétszobás ára félmillió, a nagyobb lakásé egymillió korona körül mozog. Egy régebbi, patinásabb családi ház ára Pozsony környékén minimum kétmillió. Az egyszerű halandónak - mondjuk a 4700 koronás átlagkeresete — mellett természetesen ilyen drága lakásokra nem telik. Lakni azonban mindenkinek kell valahol. Sok jó ember kis helyen is elfér/?/ Mind falun, mind városon is egyre gyakoribb, hogy a fiatal házasok — átmenetileg - valamelyik szülőhöz költöznek, amíg meg nem oldódik a lakáshelyzetük. Ma újra nem számít ritkaságnak, hogy 3—4 generáció is él egy fedél alatt; bár e helyzet cseppet sem könnyű egyik nemzedék számára sem. Kovácsék hat éve házasodtak ösz- sze, két gyermekük van. Előbb a félj, jelenleg pedig a feleség szüleinél élkallják, de nincs más választásuk. Kisgyerekkel ennél olcsóbb szállást nehezen találnának a városban. Ha csak valamelyik híd alatt nem...- Örültünk, hogy megkaptuk ezt a garzont, mert azok után, ahogy eddig laktunk, ez luxusnak számít. Három éve vagyunk házasok, és már ötödször költöztünk. Itt legalább együtt vagyunk, mert legutóbb fél évig külön éltünk: én a szüleimnél Bánban, a féljem pedig itt, Pozsonyban. Egyszerűen nem tudtunk egy olyan albérletet találni, ahol a gyerekkel befogadtak volna bennünket. Álom, álom... Úgy tűnik, különösen a kisgyerekes családoknak nehéz albérlethez jutni Pozsonyban. Többnyire nincs annyi pénzük, hogy önálló lakást béreljenek. Magyaricséknak is emiatt kellett a Slovnaft munkásszállójába költözniük, mert a fiatalasszony teherbe esett, és a házi néni számára ez elegendő oknak bizonyult a bérlet felmondására. Ennek most két éve. Azóta már javult a helyzetük: nemrégiben kaptak a vállalattól egy duplagarzont. Nem nagy a lakás, és maga az épület is eléggé lerobbant állapotban van, de végre van egy hely, amit saját otthonuknak tekinthetnek. S úgy tűnik, egyelőre kénytelenek lesznek beérni ennyivel, mert bármi másról, nagyobbról csak álmod- , hatnak. — Hiába dolgozunk mindketten - mondja a feleség —, egy lakásra képtelenek vagyunk összespórolni. A szülők segítségére csak részben számíthatunk, és a gyerek mellett félretenni sem tudunk. Magyaricsné még szerencsésnek is tudhatja magát - ha azokra a fiatalokra gondol, akik a közeljövőben szeretnének családot alapítani: — Ha a szüleik nem tudnak nekik lakást venni, akkor nincs esélyük. Tíz-húsz év is kell, hogy összespórolják a lakásravalót. Addig pedig élhetnek együtt a szülőkkel vagy albérletben; esetleg egyáltalán nem alapítanak családot. A fiatalasszony, alighanem, rátapintott a lényegre. A statisztikai felmérések szerint ugyanis folytatódni, sőt felerősödni látszik a hetvenes évekből ismert jelenség, amikor radikálisan csökkent a szülések és a házasságkötések száma; nőtt viszont a válásoké. A jelenlegi felmérések is arra engednek következtetni, hogy várhatóan tovább csökken a gyerekek száma, illetve a családon belül egyre nagyobb lesz a korkülönbség a gyerekek között. És a jelenlegi gazdasági helyzetből kiindulva az is valószínűnek látszik, hogy az egyes családok életszínvonalában is mélyülőben van a különbség. A fiatal családok életnívója, a számukra .kínálkozó starthelyzet pedig egyre rosszabb. S. Forgon Szilvia A csigáknak könnyű Az utolsó menedék Herákék a menhelyre szorultak
