Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-05 / 23. szám
úBsarnap 1994. június 5. károsodás DU NASZERDAHELY: A bűzlő domb árnyéka Dunaszerdahelyen a tejedi úti szeméttárolót sokáig nem nagyon ismerték, feltűnést csak a komáromi főútnak a várost elkerülő szakasza megnyitása óta kelt. Azóta azután nemzetközi hímévre tett szert, hiszen a jelentős forgalom kénytelen átszelni a szinte folyamtos égés okozta bűz- és füst- felhőt. A telepnek azonban nem ez a legfőbb gondja, sokkal rosszabb, hogy komoly környezeti veszélyt jelent és egyelőre tisztázatlan, miként sikerül ezt elhárítani. A tároló tulajdonképpen nem régi, két évtizede még Kisudvamok felé hordták a város szemetét. Az a gödör betelt, rekultiválták, majd ezután létesítették a tejedi úti telepet, a kor szokásainak és hanyagságának megfelelően bármiféle dokumentáció, szigetelés vagy másfajta védelem nélkül. Ráadásul nemcsak a lakossági szemét került ide, hanem a helyi ipari üzemek hulladéka is. Így két évtized alatt csinos kis domb nőtt ki a csallóközi rónán, amelyről ráadásul ma már senki sem tudja, mit is tartalmaz valójában. Azt viszont az illetékesek már sejtik, hogy mit lúgoz ki belőle az esővíz. A Dunaszerdahelyi Körzeti Környezetvédelmi Hivatal vízgazdálkodási szakemberei a várossal egy megfigyelőrendszert létesíttettek körülötte és az így nyert talajvízmintákban két évvel ezelőtt a Szlovák Vízgazdálkodási Felügyelet olyan anyagokat talált, amelyek láttán a helyzetet azonnal vízügyi balesetnek nyilvánította. Ez azzal járt, hogy a körzeti környezetvédelmi hivatal feladatul adta a városnak egy részletes tanulmány kidolgoztatását, amely felméri a telepből származó szennyeződés összetételét, kiteqedését és mozgását. Minderre azért van szükség, hogy a szakemberek felelősen tudjanak dönteni a szeméttelep további sorsáról. Itt ugyanis nem babra megy a játék, dr. Dömény Tamás, a körzeti környezetvédelmi hivatal vezetője szerint sokféle megoldás kínálkozik. A legrosszabb esetben, ha a szennyeződés veszélyes anyagokat tartalmaz és folyamatosan tovább teljed, az egészet a járás határain kívülre kell hordani, de még optimális esetben is szükség lesz egy felső szigetelésre és rekulti- válásra. Most a vizsgálat eredményére várnak, különféle huzavona után végül is abban egyeztek meg, hogy ez június elsejére elkészül. Pázmány Péter, Dunaszerdahely alpolgármestere sem vádolható a környezet védelme iránti érzéketlenséggel, de tudatában van annak, hogy ennek az elődjeiktől örökölt problémának pénzügyi vonzatai jelentősen meghaladják a város lehetőségeit. Ők már felkészültek a legrosszabbra is és felmérték az egész elhordásának költségeit. A Léva közelében, Kálnán létesített telep be is fogadná Dunaszerdahely nemkívánatos dombját, az elhelyezés és a szállítás tonnánként 550 koronába kerülne. Bár jelenlegi állapotában nehéz pontosan megállapítani a domb pontos tömegét, becsléseik szerint a művelet legkevesebb 60-70 millió koronába kerülne, ami meghaladja a város teljes évi, már ma is rendkívül feszített költségvetését. Ezért azután nem nagyon tudják elképzelni, mit is tesznek, ha valóban ilyesmire kötelezik őket. Pedig a város a hazai viszonyokhoz képest nem A párkányi papír- és cellulózgyár nemcsak kétszáz hektáros kiterjedése miatt tűnik ki hazai társai közül, hanem azért is, mert az itt alkalmazott technológiák sok olyan problémát vetnek fel, amelyekkel a többi hasonló üzemnek nem kell számolnia. Másutt ugyanis nem dolgoznak egyszerre fával és olajszármazékokkal, de a környékbeli lomblevelű nyersanyagbázis miatt alkalmazott fafeldolgozási technológia is fogas feladat elé állítja a környezetszennyezés megakadályozásáért felelős szakembereket.- Vállalatunk egy évekre előre kidolgozott ökológiai tervvel rendelkezik. Ez az idei évre például 22 millió korona összértékű beruházásokkal számol, bár megtörténhet, hogy a leégett fluting-üzem felújítási költségei miatt néhány feladat megoldását el kell halasztani. Ez azonban csak átütemezést jelenthet, mert az utóbbi években elfogadott szigorú törvények betartását ellenőrző környezetvédelmi hivatalok csak úgy adtak időt az egyes előírt határértékek teljesítéséhez, hogy benyújtottuk nekik az ezt célzó intézkedések harmonogramját - jellemzi a helyzetet Podlupszky Vilmos, a környezetvédelmi főosztály vezetője.- A környezetvédelmi részleg a hatalmas gyártelep hátsó részén található, ott, ahol a gyár és a külvilág között egyfajta szűrőt képező berendezések nagy része is helyett kapott. A víztisztítónk teljesítménye például évente 12 millió köbméter. Ez a gyár teljes vízfelhasználásának a fele, főként a fluting- és a másik két papírgyártógépből származó hulladékvíz esetében van szükség a tisztításra - mondja Csipák Péter, a víztisztító technológusa. A folyamat során egyrészt az oldhatatlan anyagokat szűrik ki, másrészt pedig csökkentik a szervesanyagtartalmat. A berendezés az első esetben 85, a szerves anyagok lebontásában pedig 95 százalékos hatékonysággal működik, és így évente nyolcezer tonna iszapot nyernek, amelyet a környéken mezőgazdasági célokra használnak fel. Most például a kövesdi hulladéktároló rekultiválásánál alkalmazzák, másik részét pedig a muzslai agrárvállalkozók szövetsége szállítja el. Érdekes viszont, hogy a kátránypapírgyártó és aszfaltfeldolgozó részlegek hulladékvize tisztítás nélkül kerül a Dunába. Ezek esetében nincs szükség tisztításra, mivel a vízbe kerülő olajszármazékok mennyisége nem éri el a szabványban meghatározott literenkénti öt milligramot - magyarázza Podlupszky Vilmos. Ezt sokéves kitartó A szerzőfelvétele hanyagolja el a környezetvédelmi beruházásokat, egy-egy kis részt leszámítva teljes a gázművesítés és a csatornázás, a közelmúltban számolták fel négymillió koronás költséggel az egykori kenderfeldolgozó üzem területén az évek során kialakult betontörmelék-lerakatot (a területet a közeljövőben felparcellázzák), végül pedig nemrég helyezték üzembe az új hulladéktárolót, amely várhatóan öt évre megoldja a város nyomasztó gondját. Ennek kiépítése 15 millió koronába került, 1,8 milliót kaptak az államtól, a többit a városi költségvetésből állták. Az új dunaszerdahelyi hulladéktároló egyébként a csukárpakai után a Csallóköz második ilyen engedélyezett telepe, bár Dömény Tamástól azt is megtudtuk, hogy a múlt hanyagsága itt is visszaköszönt. Az építkezést még a jelenlegi városvezetés hivatalba lépése előtt kezdték, a dokumentál ció egy részét utólag kellett kidolgozni - és a hivatalnak nagy adag jóindulatra volt szüksége az utólagos engedélyek kiadásához. Az indulás sem sikerült fényesen, az üzemeltető több előírást megszegett, ezek közül elég csak azt megemlíteni, hogy a külön tárolóba gyűjtött szennyezett esővizet nem szállította el a helyi víztisztítóba, hanem egyszerűen kiszivattyúzta a környező földekre - ami miatt hamarosan meg is érkezik az első büntetés. Ezek a problémák azonban várhatóan megoldódnak, hiszen a városi apparátus a közelmúltban egy felsőfokú környezetvédelmi képesítéssel rendelkező munkatárssal bővült. Varga László beszámol arról, hogy a pozsonyi Kovoprojekttal tárgyalnak a felmérés elvégzéséről és a megoldás kidolgozásáról. Ez a munka nem egyszerű, jellemző, hogy legújabban például arra jöttek rá, hogy a tejedi telep alatt magasnyomású gázvezeték húzódik, amelyet szintén figyelembe kell venniük. Azt is reméli, hogy a pontos helyzet ismeretében támogatást kapnak az állami környezetvédelmi alapban az ilyen balesetkre elkülönített összegből. Erre már azért is szükségük (Illusztráció: archívum) munkával érték el, amely során több helyen is komoly beavatkozásra volt szükség. Így például ma már az aszfaltot feldogozó és raktározó részlegekben a víz zárt rendszerben mozog, amelyből csak minimális mennyiségű olajszármazék kerül ki. Korábban sok gondot okozott a papírgyártó gépek szárítóhengereiből származó olajszennyeződés, de ezt ma már a gyár szakemberei által kifejlesztett háromlépcsős dee- mulgációs állomás szűri ki. Az is sokat segített, hogy több helyen az olajkenést zsírozással helyettesítették, amely egyrészt nem folyik, de ha ki is jut, nagyon hamar lebomlik. Az utóbbi években foganatosított intézkedések végül is meghozták a gyümölcsüket, hiszen a Dunai Vízügyi Vállalat emberei a korábbihoz képest ma már háromszor gyakrabban, évente huszonhétszer végeznek ellenőrzést, ennek ellenére már jó ideje nem észlelték a szabvány túllépést. A kétségek azért nehezen oszlanak, a párkányiak jól emlékeznek arra, amikor néhány éve aszfaltlepények úsztak a Dunában. Podlupszky Vilmos szerint ez egy üzemi baleset következménye volt, de ilyen azóta szerencsére nem fordult elő. Ennek ellenére, ha Párkány mellett olajszármazékok tűnnek fel a Dunában, azonnal mindenki a papírgyárat gyanúsítja, pedig ezekről mindig bebizonyítható, hogy már a gyár felett is jelen vannak a vízben. Feltételezéseik szerint a legnagyobb valószínűséggel fegyelmezetlen hajósok szokták ily módon szennyezni a folyót. A papírgyár tehát igyekszik eleget tenni a törvény szabta kötelességeinek, de munkatársai annak is tudatában vannak, hogy az elkövetkező években a vízminőség terén nagyon komoly feladataik lesznek. Ennek oka, hogy 2004 után nálunk is érvénybe lépnek az Európai Közösség szabványai, amelyek szerint mindegy, mekkora vízfolyásba kerül a kibocsátott szennyvíz, vagyis egyforma szabvány szerint ítélik meg azt is, aki egy kis patakot szennyez, és azt is, akinek a szennyvize elveszik a Dunában. Ez a követelmény a papír4» Az új tároló - üzemeltetni is tudni kell (Méry Gábor felvétele) lenne, mert a vízvédelmi körzet miatt errefelé hiába kerülnek a szokásosnál háromszor többe az ilyen beruházások, az idei elosztás során a dunaszerdahelyi járás országos viszonylatban messze a legkevesebbet kapta. Sőt, a Járási Környezetvédelmi Hivatal által összeállított listán a város még ezen belül is háttérbe szorult. A dunaszerdahelyi hulladéktárolási problémák láttán felvetődik a régió hasonló gondjainak megoldása. A környezetvédelmi minisztérium felkérésére a pozsonyi földtani intézet mérnökgeológiai osztálya ugyanis a Csallóközt felmérve, a talajtakaró alatt mindenütt meghúzódó üledékek miatt az egész dunaszerdahelyi járást alkalmatlannak nyilvánította hulladéktárolók létesítésére. Műszakilag persze megoldható egy tároló különleges védelme, de Dömény Tamás arra figyelmeztet, hogy ez valószínűleg anyagilag teljesen kivitelezhetetlenné tenné a beruházást. Ezt mindenképpen figyelembe kell venniük azoknak, akik a környékbeli falvak részvételével társulatot szeretnének létrehozni regionális tárolók létesítésére. Szerinte a hulladékot a járás határain kívülre kellene szállítani, valahogy úgy, ahogyan azt a Somoija környéki falvak tervezik a szenei tárolóval. Ez ugyan többletköltségekkel jár, de a régió összefogásával a vízkészletekre hivatkozva a kormánynál megpróbálhatnak támogatást vagy adókedvezményt kieszközölni. Erre már van példa, a környékbeli szövetkezetek a vízvédelmi körzet miatti megkötések kompenzálásaként már kaptak adókedvezményt. Megfelelő módszerekkel a mozgatandó anyag tömegét is csökkenthetnék, ezek közül a legjelentősebb a szeparált gyűjtés bevezetése, illetve további válogatásra és a maradék tömörítésére szolgáló köztes lerakatok létesítése. A feladat már csak azért is aktuális, mert a hulladékkezelési törvény tekintettel a feladatokra, a hulladékok lerakásáért az államnak fizetendő díj egy részét egyelőre elengedi. Ez a kedvezmény azonban évről évre csökken, így aki elodázza a megoldást, egyre nagyobb költségekbe veri magát. gyárra is újabb terheket ró, és teljesítésük nagymértékben a vállalat gazdasági helyzetének alakulásától függ. Az első lépést már megtették, míg a régi flutinggyártó gépen egy tonna termék előállításához ötven köbméter vízre volt szükség, az új berendezés ennek csak a felét igényli, vagyis ennyivel kevesebbet kell később tisztítani. Hasonló a helyzet a levegőszennyezés terén, ahol 1999-ig kaptak haladékot a környezetvédelmi hivataltól, eddig kell teljesíteniük az új berendezések számára előírt szigorú szabványokat. Itt a legnagyobb forrás az öt óriáskazán, amelyek közt egyaránt megtalálható szén-, fa-, mazut- és földgáztüzelésű. Az égéstermékekként keletkező korom és gázok szűrőkkel foghatóak fel, ezeket fokozatosan szerelik be, legközelebb a fahulladékot hasznosító kazán kap modem filtert. Sokkal komolyabb gondot okoz a lúgok regenerációja során felszabaduló kénhidrogén. A lúgokat a lomblevelű fák főzésekor használják és visszanyerésük során keletkezik ez a kellemetlen szagú gáz, amely részben átjut a lekötésére szolgáló gázmosó berendezésen keresztül. Hasonló a helyzet az aszfaltoxidáciő során keletkező merkaptánokkal is. Ezek kis koncentrációban jelennek meg, de kellemetlen szaguk miatt (amelynek köszönhetően a különben szagtalan földgázba is adagolják) hamar észlelhetőek. Ezeket a technológia során keletkező hulladékolajokkal együtt két olajégető kazánban semmisítik meg. A kazánokat a közeljövőben a nemzetközi Phare program keretében kapott támogatást felhasználva úgy alakítják át, hogy a keletkező hővel gőzt termelhessenek. A párkányi papírgyár harmadik komoly környezetvédelmi gondja a hulladékok elhelyezése. A jelenlegi tároló tizenhárom hektáros, de működtetésére csak 1997-ig kaptak engedélyt, így itt az ideje egy új létesítésének. Podlupszky Vilmos szerint ezt érdemes lenne a várossal és a környező falvakkal együtt megoldani, hiszen ezek hasonló gondokkal küzdenek. Eredetileg egy szemétégető megépítését tervezték, de erről időközben kénytelenek voltak lemondani, így most tárolónak keresnek alkalmas helyet. Jelenleg éppen Kövesddel tárgyalnak, ahol a megfelelő földtani viszonyoknak köszönhetően kb. 25 millió koronából megoldható lenne a mindenki számára alkalmas hulladéktároló felépítése. Külön kezelik a salakot és a hamut, amelynek egy részét ugyan felhasználják a kátránypapírba, illetve a lábatlani cementgyár is hord belőle, de a maradékot el kell helyezni és ez néhány éven belül 120 millió koronás új tároló kiépítését követeli meg a jelenlegi közelében. A párkányi papírgyár tehát a jelenlegi gazdasági nehézségei ellenére is igyekszik megoldani a környezetszennyezési problémákat és szakemberei ez idáig mindig képesek voltak olyan programok kidolgozására, amelyek láttán a környezetvédelmi hivatalok megadták számukra az átmeneti időszakban adható halasztást a szigorodó szabványok teljesítésére. Az oldalt írta: Tuba Lajos PÁRKÁNYI PAPÍRGYÁR: Versenyfutás a szabványokkal
