Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-06-05 / 23. szám
A TARTALOMBÓL Sok az eszkimó, kevés a fóka (2. oldal) Segély (kiáltás)? (3. oldal) Kelet füstje (4. oldal) A karsztvidék sebeiről (5. oldal) A bűzlő domb árnyéka (6. oldal) A huszadik század emberének legégetőbb magánügye - milliók és milliók magánügye - olyan környezetben élni, amely a természet ősi tisztaságát őrzi. Magánügy, mert a lakótelepi lakás, mint emberméretű sejt, egy óriási sejtrendszer része; s magánügy akkor is, ha az élet színtere kertes családi ház. A lakótömbökben szorítóbb az igény, a másik „végletben”: a kertes házban nagyobb az esély arra, hogy elvész a környezet hamvas tisztasága és a paradicsomi állapotot felváltja valami a gondozatlan dzsungel és a fóliasátrakkal ékesített, agyonműtrágyázott sivatag között. ÉLETVÉDELEM Az okos ember védekezik, nemcsak beszél a környezetvédelemről, hanem tesz is annak érdekében. Ez az a pont, ahol a magánügy közüggyé válik;’ olyan közüggyé, amely minden egyénnek megszabja a maga feladatát. Mert védekezünk, ugyanakkor támadunk is - gyakran ugyanazon a frontszakaszon. És az is gyakran megesik, hogy a védők és támadók személye ugyanaz. Nehéz különválasztani a magánérdeket a közérdektől, a magánügyet a közügytől. Furcsa küzdelem ez, amelynek vannak szervezetei és vannak szervezett ellenlábasai. Szlovákiában törvény foglalja magában mindazokat a rendelkezéseket, amelyek a természeti környezet védelméről gondoskodnak. A nagy kiterjedésű nemzeti parkokon kívül több száz, vagy talán több ezer is a hivatalos védelemben részesülő táj és tájrészlet. Magyarán: a természet alkotásai úgyszólván kivétel nélkül a törvény védelme alatt állnak. Úgy tetszik, ez is elég lenne a romlatlan természeti környezet védelmére; ám a gyakorlati tapasztalat arra int, hogy nem elég törvényeket hozni, hanem gondoskodni is kell a végrehajtásukról. Nos, hazánkban a rendőrtől a hivatásos vadászig vagy a fegyveres csőszig sok ezer hatósági személy őrzi a természeti környezetet, gondoskodik az egyensúly fenntartásáról, a rombolások megakadályozásáról. De még ez sem elég! Segítségül kell(ett) hívni a társadalom önkénteseit, mert az ellenfelek rendkívül elszántak és nemzeti gerjedelemből űzik a tudatos környezetrombolást. Például tönkretéve a Bős környéki tájat megépítik a Dunaszauruszt - Európa legjelentősebb felszín alatti ivóvíztartalékait is veszélyeztetve ezzel, vagy azzal a szándékkal, hogy a Tátrai Nemzeti Parkban téli olimpiát rendezzenek!... Ha volt valaha sokfrontos küzdelem, akkor a természet és a környezet védelme ez. E küzdelemben nincsenek megmerevedett harci szokások, itt minden „ütközet” egyéni fortélyok szerint megy végbe; itt mindig a helyszínen s az adott pillanatban kell kitalálni, hogyan és miképpen hárítható el a támadás. Pedig néha nem is honfiúi gerjedelemtől fűtött, rosszhiszemű a támadó, „csak” felületes és könnyelmű. Szalonnát süt a kiránduló, otthagyja a hamu alatt izzó parazsat, feltámad a szél, s még aznap jelentik: erdőtűz martaléka lett húsz hektár ötéves fenyőerdő... "K T feledjük hát: a természet mil- 1N C lió egységből - fából, állatól, virágból és kősziklából tevődik ssze. De úgy szép, ha egységes és sér- :tlen. (miklósi) DIAGNÓZIS- Ön, doktor úr, nemcsak a Szlovák Tudományos Akadémia Földrajzi Intézetének munkatársa, hanem soksok éve a legközvetlenebb szlovákiai környezetvédők egyike, újabb nekirugaszkodásait szemlélve - például - a Tartós Életért Közösség egyik életrehívója. E társulás még a csehszlovák föderáció véghónapjaiban, 1992 őszén jött létre, ezzel is jelezve, hogy a környezetvédelem mindenkori gondjait minden országnak a saját területén és a saját eszközeivel kell megoldania; ám a környezet- szennyezés problémái már „átnyúlnak” a határokon, elvégre a széljárás, a vízfolyás nem ismer határsorompókat, ha mégoly frissen telepítették is azokat... Sőt! Az iparvidéknek számító Közép-Európában duplán nem. A Környezetvédelmi Világnap apropóján ezért hadd kérdezzem meg: hogyan védjük a környezetünket? Igaz a vád, hogy késve kezdtünk komolyan foglalkozni a környezet- és természetvédelemmel?- A kérdés nem ilyen egyszerű. Ami például a természetvédelmi jogalkotást illeti, világ- viszonylatban Amerikában, még 1872-ben látott napvilágot az első komoly természetvédelmi intézkedés, és ahol e törvény megszületésével egy idejűleg megalapították az első nemzeti parkot. A környezetvédelem jogi vo natkozásait firtatva a hajdani Csehszlovákia sem állt rosszul, hiszen elsők között tartozott az olyan országok sorába, ahol a természet- és a környezet- védelem fontosságát már harminc esz- t e n d ő v e 1 ezelőtt, tehát századunk hatvanas éveiben már az alkotmány is szavatolta. Az érem másik olda lát tekintve viszont látni kell, hogy az elvek és a gyakorlat között óriási ellentét mutatkozott. A szocialista nagyipar jobbára megkerülte, vagy egyszerűen ignorál- ta a törvényes előírásokat. Részint mellkasfeszítő megalomániából, részint pedig azért, mert a törvénykezést ilyen-olyan párthatározatokkal helyettesítették. Ennek tudható be például az a helyzet, hogy az egyetlen terület- fejlesztési törvényt kivéve, 1973-tól egészen 1989 novemberéig szinte egyetlen olyan törvény sem született az akkori Csehszlovákiában, amely a környezet- és természetvédelem valós érdekeit szolgálta volna. Szerencsére, a rendszerváltás után határozott előrelépést tettünk az ökológiai jogalkotásban; ezzel szemben viszont nem árt megemlíteni azt, hogy az önkéntes táj védők száma erősen megcsappant. Persze, ez nem csupán a korábban spontánul szerveződő zöld közösségek gondja, hanem általános társadalmi tünet, hiszen az emberek figyelme a rendszerváltás előtt még inkább tiltott pártosodás, nyílt szavú politizálás, a vállalkozás szabadsága felé fordult.- Mindezt egybevetve: 1989 novembere óta töredezik vagy szilárdul a környezetvédők pozíciója?- A környezetvédelemre fordított összegek volumenét tekintve inkább gyöngülnek a lehetőségeink. Ez a megállapítás különösen a Meéiar-kormányzat országlásának időszakára vonatkozik, amikor az országépítés nagy és szocialista tervei helyett, az országépítés nagy és nemzeti tervei kerültek előtérbe. És ha azt mondtam az imént, hogy a ‘89-es fordulat után határozott előrelépést tettünk az ökológiai jogalkotásban, hiszen 1992 júniusáig összesen tizennégy idevágó törvényt sikerült hozni; akkor azt el kell mondani, hogy Meéiar második, ezúttal több mint másfél évig tartó kormányzásának hónapjaiban csupán egyetlen, a környezetvédelmet érintő törvénymódosítás született. Az egyre súlyosabb pénzhiánynak azonban jótékony hatása is volt, a szó eredeti, de mégis ironizáló értelmében. A gazdasági gondok következtében számos szlovákiai nagyvállalat jelentősen csökkentette a termelését, esetleg hosszabb-rövi- debb időre teljes mértékben le is állt. Ennek következtében törvényszerűen csökkentek mindazok a tőlük eredő káros hatások is, amelyekkel a levegőt, a vizeket, a talajt szennyezték. Természetesen, ennek önmagában örülni kell; ám balga lélek, aki azt hiszi, hogy csak ilyen-olyan végletekben érdemes gondolkodni. Mármint újabb óriásberuházások forszíro- zásában, vagy épp ellenkezőleg: a kommunista érából örökölt nagyberuházások teljes lezüllesztésében. Szlovákiának - területileg kicsi, gazdaságilag pedig erősen lerongyolódott ország lévén - sokkal inkább az arany középútra illenék rálelnie. Elsősorban az ex- tenzív gazdálkodás helyett takarékossággal, továbbá az alternatív energiahordozók feltárásával, illetve a munkalehetőségeket és a környezetkímélő magatartást egyaránt biztosító fejlesztési programok megválasztásával.- Fogas kérdésként tűnik fel, vajon a környezetvédelem összeegyeztethető-e a korszerű piacgazdaság „farkastörvényeivel ” ?- Gondolom, a nyugati világ fejlett országai beszédesen bizonyítják, hogy a működőképes piacgazdaságnak olyan beépített fékei is vannak, amelyek homlokterében környezetvédelmi szempontok is állnak. Ez részint annak tudatosításából ered, hogy a piac fejleszthetőségének is megvannak a maga korlátái; részint pedig az önkéntes környezetvédőkre, a legkülönbözőbb karikatív tevékenységet folytató közösségekre épül. Ez utóbbi csoportok sokirányú tevékenységét például Amerikában évente 300 millió dollár ráfordítással támogatják. Ezzel szemben a posztkommunista országokban mindmáig a régi beidegződések élnek: aránytalanul nagy az energiapazarlás, helyenként szinte mérhetetlen a környezet- szennyezés, s mindennek gazdasági haszna alig- alig több a minimumnál. Hogy ez miért van így, mindenki el- döntheti magában.- Megállapítható a veszélyességi rangsor a környezetrombolás különböző formái között?- Nézze, hatékony filterekkel a légszennyezés kiszűrése tűnik a legrugalmasabban és a Nyugaton használatos normákhoz illeszthetően megoldható teendőnek. Ennél jóval bonyolultabb gondnak mutatkozik mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek szennyezése, hiszen ez a nálunk régen vajúdó problémakör egyre inkább összefügg a hovatovább nagyobb területeket érintő talajszennyezéssel is. Figyelmeztetésképpen hadd említsem éppen a Csallóközt, ahol a vízminőség megromlása valóban égető problémaként van jelen. Országos viszonylatban viszont az erdővész mértéke mutatkozik már napjainkban is riasztónak. De mert minden mindennel összefügg, hát a járványszerű erdőomlás közvetve kihatással van a szlovákiai hegyekben eredő folyók és nagyobb patakok vízminőségére; és (Folytatás a 3. oldalon) (Illusztráció: archívum) Interjú Mikulás Hubával
