Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-29 / 22. szám
Az /. világháború után a falu még megtartotta színtiszta magyar jellegét....1924-ben nagyon sok szlovák telepedett le a községben. ...lassú, lassú leépülés után 1976-ban, a faluban teljesen megszűnt a magyar iskola... A nagyszülők büszkén mondogatják: a kis huncut már meg sem akar szólalni magyarul.... Vannak, akik még magyar iskolába jártak, ma viszont szégyellnek magyar újságot vásárolni. ...A szlovák feleséget választott papucsférjek még a szlovákul alig beszélő szüleiket is arra kényszerítik, hogy szlováknak vallják nagukat. Ez tehát a szörnyű nagy elma- gyarosítás, amiről a szlovák sajtóban annyit írnak! Az idézett részletek, mint ahogy a cím is, Sebők János nyitragerencsé- ri olvasónk leveléből származnak. Ez a levél indított arra, hogy a helyszínen győződjem meg róla: hogyan folyik az „elmagyarosítás” - geren- cséri módra?... A városba járnak földet művelni A legutóbbi népszámlálási adatok alapján a falu lakosságának már csupán 47,8 százaléka magyar. Csaknem 49 százalék a szlovák, a többi pedig német, roma és cseh. Valójában azonban egészen más a helyzet, hiszen a népszámlálás során - nem tudni mi okból - olyanok is szlováknak vallották magukat, akik nemigen buják a nyelvre, de mégsem folyik az oktatás, mert az azt elvállalt magyar szakos tanítónő már nem tanít a helyi iskolában. Az iskolaigazgató szerint semmi akadálya, hogy a magyar nyelvet - a német és az angol mellett - harmadik idegen nyelvként tanítsák; de - legalábbis - nincs elég jelentkező. A polgármester amögött az iskolaiigy célzatosságát sejti, hogy bár Nyitra- gerencséren több magyarajkú, sőt „Elmagyarosítás” gerencséri módra hivatalos nyelvet. A valóságban, Fin- ta Rudolf polgármester szerint, a falu lakosságának legalább nyolcvan százaléka magyar anyanyelvű. Legalábbis a falu jelenlegi, 1682 lélek- számát véve alapul. Ez azonban - mármint a lélekszám - csak ideiglenes adat. Egy 101 hektár területű, ezerötszáz lakosú városrész - vagy falurész - felett ugyanis még mindig folyik a vita: Nyitóhoz vagy Gerencsérhez tartozzék-e? A szóban forgó területet, az úgynevezett Sólyomhegyet és a Felsőmocsári 1973-ban, Zo- bor néven, az egész faluval együtt Nyitóhoz csatolták. Amikor 1990- ben Gerencsér újra önállósult, ezt a részt a város fennhatósága alatt hagyták. A gerencsériek azonban nem tudtak ebbe belenyugodni, s a legfelsőbb bíróság előtt kívánják megvédeni igazukat. Igaz, e városrészben több a bevándorolt szlovák, de például a Bartók és a Kodály utcát ma is magyarajkú gerencsériek lakják. A Sólyomhegy pedig arról nevezetes, hogy ott vannak a gerencséri őslakosok szoléi és kertjei, így aztán az a fura helyzet állt elő, hogy a gerencsériek a faluból a városba járnak földet művelni. A tizenhét évig tartó fennhatóság alatt Gerencséren két említésre méltó dolog történt: bevezették a gázt és megszüntették a magyar iskolát. Vízvezetékre, csatornázásra, járdák építésére akkor itt nem jutott pénz, mindehhez, valamint a művelődési ház építéséhez is, csak az önállósulás után, 1990-ben kezdtek hozzá. A falu nevezetes eseményei, a kultúrműsortól a falugyűlésig mindmáig a kocsmában zajlanak. A polgármester pontosan meg tudja mondani, hogy mikor szűnt meg a magyar iskola, ő ugyanis épp abban az évben, 1976-ban, még oda íratta a leányát, de megfelelő számú jelentkező híján már nem nyílhatott magyar osztály. Molnár Ferenc iskola- igazgató szerint azon az őszön mindössze négyen szerették volna magyar iskolába járatni csemetéjüket. Ám, hogy a szlovák iskolába járók többsége magyar, azt az is bizonyítja, hogy a szünetekben magyar beszédtől hangos az iskolaudvar. Sőt, olyan eset is előfordul, hogy a szlovák iskolába adott kis elsős nem is érti a szlovák nyelvet. Persze, aki óvodába jár, azt már ott felkészítik az (államnyelven oktató) iskolára. Magyar mint idegen nyelv Az önkormányzat 1990-ben kezdeményezte, hogy a magyar nyelvet - legalább mint nem kötelező tantárgyat - vezessék be az iskolában. A polgármester úgy tudja: majdnem minden diák jelentkezett a magyar magyar szakot végzett tanító is van, a helyi iskolába mégis a városból idegen pedagógusok járnak. Ez pedig, lélektanilag, a magyarság szempontjából igencsak kedvezőtlen. A falu egyetlen óvodája a hovatartozási vita tárgyát képező, egyelőre Nyitóhoz csatolt falurészen van. Gerencséren is volt óvoda, ám azt higiéniai okokra hivatkozva megszüntették, bár jelenleg hentesüzlet van a helyén! Akad, aki úgy véli: felszámolásának fő oka az attól való félelem volt, hogy esetleg a magyarság öntudatra ébredésének egyik pillére lehet. A „nyitrai” óvodába így gerencsériek is járnak, de a kilencven ovis közül csak hetet (!) írattak a szüleik magyar nemzetségűnek. Természetesen, ez távolról sem fedi a valóságot. Ahogy Mária Bumbalová igazgatónőtől megtudtam, az óvodások fele magyar, s vannak köztük olyanok is, akik egy szót sem tudtak szlovákul, amikor beíratták őket. Ez azonban nem probléma, hiszen az egyik óvónő beszél magyarul, s mire a gyerekek eljutnak az iskolás korig, mindegyikük elsajátítja az állam hivatalos nyelvét. Ha a szülők igényelnék... Természetesen, levélírónkat is fölkerestem. Megtudtam, hogy a nyitrai helyi lapokban megjelenő, a magyarokat elmarasztaló és a szlovákok egykori elnyomatását felemlegető cikkek olvasása indította őt levelének megírására. Sebők János, aki valaha maga is tanító volt, úgy véli, a magyar iskola leépítése az ötvenes évek végén a Hupka tanítóházaspár gerencséri működésével kezdődött. Hup- káné, a beköltözésüket követő első évben, a magyar iskola negyedikeseit tanította. Nagyon értett a gyerekek nyelvén, s azok igen megszerették őt. A tanév végén a tanító néni - állítólag - sírva búcsúzott diákjaitól, merthogy a következőkben ő már a szlovák iskolában fog tanítani. Aztán azzal vigasztalta az elszomorodott diákokat, hogy továbbra is együtt maradhatnak; elég, ha szeptembertől az épület túlsó felébe - a szlovák iskolába járnak majd. A következő tanévben a harmincöt negyedikesből harminckettő a szlovák iskolába iratkozott! Sebők János, aki akkor már nem Gerencséren tanított, egyik falubeli kollégájával sorra felkereste az átiratkozottak szüleit, s így sikerült 28 diákot visszatéríteniük a magyar iskolába. A helyzet azonban egyre rosszabbodott, s míg a hatvanas években még párhuzamos osztályai is voltak a magyar iskolának, 1976-ban már egy kis osztályra való jelentkező sem maradt... Különféle véleményeket hallottam a helyi magyar iskola megszűnésének okáról. Egyesek a volt kommunista rendszert, mások az akkori iskolaigazgatót hibáztatják. Egyben azonban mindannyian megegyeznek: ha a szülők igényelték volna, Gerencsérnek ma is lenne magyar iskolája! Gaál László MIÉRT HALNAK MEG AZ EMBEREK IDŐ ELŐTT A LÉVAI JÁRÁSBAN? A statisztikák könyörtelenek. Szépítés nélkül kimutatják: hol, milyen betegségek állnak a halálozási listák élén, milyen mértékű a csecsemőhalandóság; tényként közlik az átlagéletkor alakulását és még sokáig lehetne sorolni, mi mindent. Puszta tények sorjázása ez, semmi egyéb; a rossz, a kedvezőtlen egészségi állapot okainak feltárása már nem a statisztikusok feladata. Vajon ki tud, ki képes átfogó, tényekkel is alátámasztott helyzetelemzést adni arról: milyen betegségek s miért épp ezek kínoznak bennünket? És ha készülne is egy ilyen tanulmány, vajon hányán okulnának belőle? Az emberek zöme ugyanis közömbös a számok jelezte valóság iránt, ki-ki érdektelenül olvassa (ha egyáltalán veszi a fáradságot) a kimutatásokat; s csak ritkán fordul elő, hogy elgondolkodnak azon, hogy talán mégiscsak változtatni kellene az étkezési szokásokon, az életstíluson. Néhány hónappal ezelőtt az Egészségi Információs és Statisztikai Intézet jelentést tett közzé, amelyből kiderült, hogy a Lévai járásban a férfiak élethossza tíz évvel rövidebb, mint például, a Privigyei járásban élőké. És hogy a szív- és érrendszeri, illetve a daganatos betegségek előfordulásának aránya jóval meghaladja a szlovákiai átlagot. E kezdvezőtlen értékelés még a kormánytagokat, a képviselőket is megdöbbentette, akik elhatározták: átfogó kutatási program keretében kiderítik, hogy mi okozza a régióban élők rossz egészségi állapotát? A parlament, nagyvonalúan, azzal hagyott jóvá 17 millió koronát a tervezet kidolgozására és végrehajtására, hogy ha szükség mutatkozik, hajlandó megtoldani a fenti összeget. A szakértők nem tagadták, hogy a közel 10 000 lakost érintő felmérés egyik célja: kimutatni az egészségkárosító tényezőket - még a mohi atomerőmű beindítása ELŐTT! *** Mindezek tudatában utaztunk Lévára megtudakolni, vajon milyen lépéseket tettek már az illetékesek, de érdekelt a járás lakóinak a véleménye is: miként értékelik a kedvezőtlen statisztikákat?- Nem is igaz az egész! Olvastam a cáfolatot, hogy téves adatokat hoztak nyilvánosságra! - állította a járási illetékesek egyike.- Sajnos, általában, hibás az emberek értékrendje. Valaha a bolsik ezt hangoztatták: jóllakatjuk a népet. Azt a látszatot keltették, hogy szabadon zabálhatunk. Pedig csak azt ehettük, amit ők jónak tartottak! Sok volt a zsír? Az volt az egészséges. Sok volt az étolaj? Azt ajánlották. Ma, majd ötven évvel a háború után, az ember azt hihetné, hogy a jólét fokmérője már nem a levesen úszó zsírkarikák mennyisége... Tévedés! Sokan ma is erre esküsznek - panaszolta egy,a névtelenség homályába burkolózó élelmezési szaktekintély. A vegetáriánusok sajátosan értékelik a helyzetet. A bajok fő forrása szerintük is a „túlzabálásban” keresendő. Nem tagadják: az egészséges életmód érdekében fel kellene emelni a húsfélék és hentesáruk árát, a határ - szerintük - akár a csillagos ég lehetne. Elgondolkodtató statisztikákkal is előálltak: azon a földterületen, amelyen egy hagyományos ételekkel élő ember élelmiszermennyisége állítható elő, ott legalább 10 vegetáriánusnak elegendő élelem teremne meg. Kimutatták, hogy egy hektáron több tonna alma, bab, répa, burgonya, paradicsom nő, vagy hogy egy kiló marhahús kitermeléséhez, többek közt, ezer liter víz szükséges. A kaliforniai Earth Save Foundation megdöbbentő tényeket közöl: a tehenek háromszor annyi vízhez jutnak, mint az emberek! A megoldás, szerintük, kézenfekvő: meg kell változtatni az étkezési szokásokat, és vissza kell térni a természethez, a természeteshez. A honi szívspecialisták, függetlenül a statisztikáktól, évek óta figyelmeztetnek a magas vérkoleszterinszint veszélyeire, s egy megelőzést célzó kampányban gondolkodnak. Mert igaz, hogy a vérzsír- szintvizsgálat 60-70 koronába kerül, de mi ez a szívbeteg gyógyításának költségeihez viszonyítva...- Az amerikai kormány évekkel ezelőtt több milliárd dollárral támogatta az Ismerd meg a koleszterinszintedet elnevezésű egészség- ügyi programot, s ez a befektetés természetesen megtérült. Az amerikaiak milliói szinte azonnal megváltoztatták az étkezési szokásaikat, az életmódjukat. Persze, léptek az élemiszergyártók is, szinte elárasztották a piacot a legkülönfélébb, úgynevezett light termékekkel. Az amerikaiaknál sikk lett a kocogás, a testépítés, a dohányzás elhagyása...Tény, hogy a megelőzés sokba kerül, viszont tudatosítani kell, kellene, hogy mi sem hagyunk senkit gyógyítás nélkül meghalni. Márpedig az életmentés, a hosszas kezelés nem olcsó - nyilatkozta Fischer professzor, majd hozzáfűzte: - A felnőtteknél a normál koleszterinszint 5,2; ha a vérzsírszint értéke eléri a 6,5-öt, az érintett orvosi ellátásra szorul. A lévai egészségügyisek viszont azt hangsúlyozták, hogy sokszor, azok sem hajlandók tenni valamit is egészségi állapotuk javítása érdekében, akiket már megsuhintott a kaszás.- A súlyfeleslegtől alig szuszógót többnyire hiába tomásztatom az orvos utasítása szerint, hiába „oktatgatom” arról, hogy mit, mikor egyen, illetve ne egyen, hiába állítom őt a mérlegre és figyelmeztetem, vagy akár riogatom is... Az általános szemlélet: minek éljek, ha már jókat sem ehetek! - mondta például Bungyi Erzsébet gyógytornász.- Egyenlőre nem tudni, mennyiben tér el érdemben az itt élők életstílusa az ország bármely más régiójában élőkétől - nyilatkozta nemrég a sajtónak dr. Ján Medovarsky a lévai kórház igazgatója. - Való igaz, hogy sokan fóliáznak, sok a primőr zöldség és gyümölcs, megterem a szőlő is. Meg kellene állapítani, milyen mennyiségű és minőségű műtrágyával „javítják” a hozamot, mivel tartósítják a házilag készített bort, milyen minőségben milyen fajta húst fogyasztanak a legtöbben. Noha vannak adataink a múltból is, új tényekre van szükség, hiszen az egészségügyi helyzet valóban nem kedvező. Éppen ezért mind az érdekelt felekkel, mind a Nemzeti Egészségtámogató Központtal közösen, sürgető feladatnak tartjuk az Egészségesebb lévai régió nevű tervezet megvalósítását A legfrissebb és a valósághoz legközelebb álló adatokat a Közegészségügyi Intézet lévai hivatalában összesítik. Noha szó sincs titkos jelentésekről, a riporter mégis csak nehezen jut a nélkülözhetetlen információkhoz. Az intézet igazgatója azzal próbál kitérni a beszélgetés elől: sajnos, nem nyilatkozhat, a járási szervekkel ugyanis megegyeztek, hogy a tájékoztatás a tisztiorvos feladata. Ottjártunkkor viszont a tisztiorvosnő a beteg gyermekét ápolta, így az egyedüli illetékes mégis dr. Jozef Lackó igazgató maradt: Fotó: archívum- A sajtóban megjelent statisztikák az 1992-es esztendőt értékelik, s ezekből sem az olvasható ki, hogy a Lévai járás mutatói lennének a legrosszabbak. Tény viszont, hogy egyes betegségek előfordulása a mi régiónkban magasabb a szlovákiai átlagnál. A szív- és érrendszeri megbetegedések terén a hazai átlag 100 ezer lakosra 520,6 fő, a mi 120 ezer lakosú járásunkban ez az arány 769,1. Az Érsekújvári járásban 723.6, a Rozsnyóiban 702,9, ám a Poprádiban csak 347,6, az Alsóku- biniban pedig 341,4. A szívbetegek és a magas vérnyomásban szenvedők esetében az országos átlag 302,5, a Lévai járásban viszont 396.6. Sok ez, de a Rozsnyói járásban ez az arány még rosszabb: 432,8, a Tőketerebesiben 400, a Losonciban pedig 399,4.A daganatos megbetegedések előfordulásában a szlovákiai átlag 200,5, nálunk 248,4; ám az Érsekújvári járásban 260,4, a Nagy kürtösi járásban pedig 258,1. Az emésztőszervi megbetegedések adatai is meghaladják az országos átlagot: 51,6 helyett 79,5; viszont a Nagykürtösi járásban még kedvezőtlenebb a kép, mert 100 ezer lakosra 87,5 beteg jut. A bánfaiak a legjobbak, ott az arány hihetetlenül alacsony, csak 20! Ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy ezek nem a legfrissebb adatok, bár az is igaz, hogy egy-kétéves időszakban ritkán fordul elő nagyméretű változás. Az igazgató beszámolt arról is, hogy járási szinten azonnal mérlegelték a kedvezőtlen helyzetet, s az alapos felmérés szükségességét indítványozták. Tisztában vannak azzal, hogy nem elég feltárni és tudomásul venni az okozati tényezőket, a járásban sürgősen orvosolni kell a bajokat. Azonnali életmód- szemlélet váltásra van szükség, noha tudatosítani kell, hogy rövid időn belül aligha várható jelentősebb fordulat.- Az egészségjavítást szolgáló tervezet nagy anyagi ráfordítást igényel ugyan, ám a költségek az emberek jobb egészségi állapotában térülnek meg - érvelt Lackó doktor. - Elmondta még: a járásban felkészültek erre a széles körű munkára, a szakemberek egy átfogó, részletekbe menő kérdőív összeállításán dolgoznak. A válaszokból kide- rül(het), hogy miért betegesebbek az emberek a lévai járásban.- Odafigyelünk majd az étkezési szokásokra, a káros szenvedélyekre, a víz minőségére, elemezni fogjuk a termőföld összetételét, a természetes földsugárzás mértékét, az allergének előfordulását, továbbá a mezőgazdaságban és a kiskertekben használatos vegyszereket, a régió lakosainak pihenési, szórakozási szokásait, a fizikai aktivitásukat stb. Munkatársaink a kérdőíves felmérésen kívül, személyesen is kikérdezik az embereket, akiket alapos orvosi vizsgálatnak is alávetünk. Képesek vagyunk akár azonnal nekifogni e feladatoknak, csak pénz nélkül ez nem megy. Most már csak az kérdés, megkapjuk-e a parlament által jóváhagyott 17 milliót vagy sem? Értesüléseink szerint vannak, akiknek nem tetszik a felmérés ötlete, mondván, másutt sem jó az egészségügyi helyzet, mégsem kapnak 17 milliót... *** Századunk orvosi ellátásának vezéreszméje a megelőzés. A WHO már évekkel ezelőtt megfogalmazta:,, A cél az, hogy az emberekkel megértessük az egészség fontosságát és hogy teljes mértékben kiaknázhassuk testi, szellemi és érzelmi képességeiket. A főhangsúlyt ennélfogva az egészség előmozdítására és a betegségek megelőzésére kell tenni”. Mindez néhány nappal ezelőtt, az egészség támogatására létesült Kormánytanács ülésén is eszembe jutott. Talán azért, mert annak tagjai valóban nem mutattak nagy megértést a szóban forgó tervezet megvalósítása iránt. Az általános pénztelenségre utaltak, no meg arra, hogy minek felmérni, kutatni azt, ami nyilvánvalód víz, a levegő, a föld szennyezett, sok az ismert környezeti „provokáló” tényező, gyenge a lakosság egészségtudata, táplálkozási szokásai rosszak. Egyesek szerint nem a betegség okainak a feltárására, hanem az okozat megszüntetésére kell összpontosítani. Hogy ez ellentétben áll a WHO szakembereinek véleményével? Ők így látják jónak, helyesnek, punktum... Ezek után megértettem a lévaiak aggodalmát, akik sejtették, hogy baj lesz a parlament által jóváhagyott pénzükkel. Megdöbbentett a kormány illetékes tanácsa néhány hölgytagjának tájékozatlansága, akik szemrebbenés nélkül véleményt mondtak, holott nyilvánvaló volt: nemcsak nem ismerik a régió egészségügyi helyzetét, hanem nem tudnak arról sem, hogy Mohiban atomerőmű épül! Akadt viszont olyan is, aki úgy tudta: az atomerőmű már üzemel! Szívem szerint arra figyelmeztettem volna az egybegyűlteket, amit tanulmányában dr. Czeizel Endre oly érthetően megfogalmazott. „... a természet pusztítása közvetve megnehezíti az emberiség létét a jelenben, jövőjét pedig egyenesen megkérdőjelezi. Fel kell tárni mindazt, ami veszélyezteti létünket. A fizikai, biológiai, kémiai tényezők káros hatásait, hiszen csak így javítható életünk minősége.” Csak hát a kormánytanács ülésén a riporter nem szólalhat fel. Annyit tehet csak, hogy riportjában összefoglalja tapasztalatait, papírra veti. És utal a józan észre! Peterfi Szonya
