Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-05-29 / 22. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor Május 25.: Afrika napja Megemlékezésünk a 7. oldalon Hét falu kurta szoknyája Riportunk a 8. oldalon ‘psen magyarnak érzem magam Mónika nyilatkozata a 16. oldalon Családi magazin 22 1994. május 29. XXVII. évfolyam Ára 9 korona V alami baj van a gyerekekkel? Vagy talán nem is velük van baj, csupán keveset tudunk a gondjaikról, az örömeikről, a családban betöltött valós helyzetükről? Mit tehetünk a veszélyeztetett gyermekekért? Egyáltalában emberszámba vesz- szük-e a gyereket? Gondolunk-e arra, hogy végső soron a gyerek: híd a múlttá érő jelen és a jövő között? Nos, aligha kétséges, hogy a hajdani városi grundok és a falusi libalegelők emberkéi önfeledtebben játszottak a rongylabdával, CIRÓKAHIÁNY a fűzfasíppal vagy a bodzából hajlított nyíllal, mint a százféle játék között unatkozó mai csemeték. Es legalább ennyire tény az is, hogy az érzelemhiány létező probléma; bár nemigen hihető, hogy a szülő manapság ridegebb vagy kevésbé szerető. Sőt! Az sem valószínű, hogy itt kialakult egy másfajta, érzelmileg csonkább ember. Sokkal inkább az „új idők új családját alakító szocialista társadalom“ szólt bele parancsoló erővel, méghozzá évtizedeken át, az emberek élet- körülményeibe és viselkedésébe. Persze, mindig voltak, mindig lesznek lumpen szülők, gonosz szülők, alkoholista szülők is - ám távolról sem ez a jellemző. Sokkal inkább az, hogy az ember szorított helyzetben azt tesz, amit tud, ami nem mindig jó a gyereknek... Az átlagos, jobbára komolyabb pénzügyi tartalékok nélkül élő szlovákiai családokról készített felmérések azt az első pillantásra meghökkentő adatot mutatják, hogy a gyerekek magasabb életszínvonalon élnek, mint a szülők. Pusztán azért, mert a felnőttek, ha gürcölve és nyögvenyelősen is, de anyagilag „pótolják“, amit nem adnak meg érzelmileg. Mert hajtanak. Mert fusiznak. Mert fóliáznak. Mert évi szabadságukat is holmiféle mellékes jövedelmet hozó munkával töltik. Mert vitatkoznak a sarki kocsmában. Mert pártszínekben politizálnak. Mindeközben megbomlik a család közös sorsvállalása; bár ez nem a jó vagy rossz szándéknak tulajdonítandó, hanem a kényszer- helyzetnek. Ez ellen a gyerekek egy része úgy védekezik - mert nagyon rossz érzelmileg folyton-folyvást kielégítetlennek lenni -, hogy lejjebb szállítja az érzelmi igényeit. S ebből a személyiségnek kicsit más fajtája kerekedik ki, mint a szülői, vagy éppenséggel a társadalmi ideál. Sietve fűzöm hozzá: sopánkodással itt aligha jutunk messzire. Mint ahogy ünnepléssel, a korábbi rendszerből örökölt és mindmáig hamvas szépelgéssel beiktatott Nemzetközi Gyermeknappal sem. Egyszer egy évben rollerverseny van, utcai rajzparádé, vízi fesztivál és bábszínház a parkban, lepényevés a színpadon. Gyereknap. Egyszer egy évben, tavasz végén, nyár elején, ilyenkor. Igen-igen, évente egyszer gyermeknap. Plakát is van meg léggömbök. A plakáton ákom-bákom gyerekrajz, vagy ügyes montázs: gyerekfejek. Szőke, csokoládészínű meg sárga bőrű; kócos, göndör, sima frizurájú meg fekete hajú. Mintha napról napra kéz a kézben járnának - igazából is, anyu? Ó, butaság, hiszen igazából mindenik másutt él. Az egyik legföljebb egy nagy sátorban lakik, és azt sem tudja, mi az óvoda. A másik folyton banánt eszik, de ne irigyeld, olyan neki a banán, mint neked a zsíroskenyér héja, rettentően unja. A harmadikat luxusautón szállítják reggelente a szülei az iskolába, ő viszont gyalogszerrel szeretne járni, akár az osztálytársai. A negyedik felsír éjjel, de nem a mesebeli boszorkánytól fél, hanem attól, hogy az apja megint részegen fog hazajönni. Az ötödik... nincs ötödik? Te vagy az ötödik, és ne morzsázz örökösen, mert nincs időm porszívózni! Nem látod, hogy a Szerencsekereket adják a tévében?! Miklósi Péter Fotó: Méry Gábor (3) és Prikler László
