Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-22 / 21. szám

Még tavaly ősszel fordult hozzánk kérdésével János bácsi, aki az „árpamaláta“ hasznosítása felől érdeklődött. Reméljük - ha meg­késve is - Csiba László szakírónk válasza kielégíti. / Értékes takarmány a sörtörköly A szántóföldi melléktermékek - a takarmányszalma, leveles kuko­ricaszár, leveles répafej stb. - mellett a szarvasmarha és a sertés takar­mányozásában előkelő helyet foglalnak el az élelmiszer-iapri mellék- termékek. Ez utóbbiak csoportjába sorolható a sörtöröly és a maláta­csíra. A sörgyártás fő nyersanyaga az árpa, amely csíráztatással malátává alakul át. A maláta szárításakor az árpaszemekről leválasztják a csírát, ez a malátacsíra. A szárított malátát összezúzzák, vízzel keverik, így keletkezik a cefre. Az elcukrosodott cefrét a malátaextraktot a malá­táról leszűrik; a szűrőkádban visszamaradó oldhatatlan rost- és héja­nyagot sörtörkölynek nevezzük. (Tehát nem „árpamalátának“ ahogy az a Házunk tája „Levélsarkában“ tévesen megjelent.) A friss sörtör­köly még fel nem oldódott fehéijereszeket, továbbá dextrint és maltózt tartalmaz. A romlástól - a friss sörtörköly könnyen romlik, mivel nagy a víztartalma - 8-10 napig óvhatjuk meg, úgy hogy hordókba rakjuk, vízzel leöntjük, majd nehezékkel ellátott fedőkkel a víz felszíne alatt tároljuk. A tartósítás másik módozata a szárítás. A friss sörtörköly száraz­anyag tartalma 20 százalék - 3 % emészthető fehérje, 11 % keményí­tő, nyers zsír és hamu. Zabtakarmány-egysége 18,3 százalék. Fehérje- tartalma majdnem felér a hüvelyesekével - többek között 13 % emészthető fehérét és 53 % keményítőértéket tartalmaz. A malátacsíra szintén értékes takarmány. Keményítő értéke 45 %, s emellett 14 % emészthető fehérjét is tartalmaz. A malátacsíra a te­henek (a fiatal, a tenyész- és a beteg állatok) egyik legértékesebb takarmánya. Naponta 1-2 kg-ot adjunk belőle. A sörtörkölyből a teheneknek egyedenként frissen napi 10-12, szá­rítva pedig 1-3 kg-ot adhatunk. Tejelékenységet elősegítő (laktogóg) takarmány. Etetését - az abraktakarmányok teljes kiiktatása mellett - a termelés egész időszakában, valamint az előkészítés utolsó stádiumá­ban ajánljuk. A szárazállás időszakában (egyedenkénti kondicionális elbírálás szerint) adagolását szüntessük be, nehogy az egyes állatok pluszkondícióra tegyenek szert. Ennek ugyanis egyenes következmé­nye az abszolút nagy magzat, a beszűkült szülőút, az elhúzódó és nehéz ellés lehet. A borjazást megelőző 3^4 hétben újra adagolhatjuk. Beve­zetése szoktató jellegű legyen, hogy a szarvasmarha szervezetében a lebontásához szükséges mikroorganizmusok elszaporodhassanak. A sörtörköly sem friss, sem száraz állapotban nem tartalmaz vetélést előidéző anyagokat. Mint ipari melléktermék a sörtörköly olyan ami- nosavakat és vitaminokat, valamint makro- és mikroelemeket tartal­maz, amelyek elősegítik a bonyolult összetételű enzimek és immun­globulinok szintézisét. Az abraktakarmányokkal ellentétben mérsékli a zsírmáj-szindróma kialakulását, a tej minőségének romlása nélkül növeli a tejelékenységet, s megakadályozza, hogy a tehenek az ellés idejére elhízzanak, illetve, hogy a laktációs görbe emelkedésével kon­díciójukból sokat veszítsenek. A sörtörkölyt magas rosttartalmú (széna, lucernaszéna, jobb minő­ségű szilázs és szenázs, takarmányszalma) anyagokkal kell kiegészíteni. Tavasszal és nyáron a sörtörkölyre alapozott napi takarmánymennyi­ségbe jól beilleszthetők a zöldtakarmányok, valamint a gyepterülete­ken és az intenzív legelőn való szabadtartás. A növendékállatoknál egyedenként naponta 8-10, hízómarhánál pedig 20-25 kg etetése ajánlható; természetesen ebben az esetben is szükséges a rosttakarmánnyal való (lehet gyengébb minőségű is) kiegé­szítés. A növendékállatoknál számításba jöhet a zöldtakarmányozás és a legeltetés is. A sertéseknél a sörtörköllyel való takarmányozást elsősorban a sül­dők és az anyakocák esetében ajánljuk. A süldőknél szilárdítja a csont­vázat, arányossá teszi az izomzatot. Az anyakocáknál adagolása főleg a vemhesség második szakaszában és a szoptatás alatt ajánlatos. Leg­kiválóbb kiegészítője a gőzölt burgonya, a cukor- és a takarmányrépa, valamint a több nyersrostot tartalmazó, nehezebben emészthető korpa. A hízókat sörtörköllyel ne etessük, mert csak nagyon szerény átlagos napi tömeggyarapodást biztosít, lággyá - ritka szövetűvé - teszi a sertés húsát és szalonnáját. Csiba László KÓSTOLJ A MEG ÉS VÁLASSZON Ribiszkefajták Szlovákia déli részein a ribiszke mindenütt termeszthető, de a kissé hűvös mikroklímát jobban kedveli. Megkülönböztetünk piros, fekete és fehér ribiszkefajtákat. Telepítéskor vegyük figyelembe, hogy a piros ribiszke talajigénye különbözik a feketéétől. A piros ribiszke legjobb talaja a vályog, a vályogos homok, de ha elegendő vizet kap a homokon is jól fejlődik. A fekete ribiszke inkább a nedve­sebb, kötöttebb talajt kedveli és még az esetleges vízborítást is vi­szonylag jól elviseli. Mindkét ri­biszke a savanyú talajokat szereti, de a piros jobban tűri a meszet. Jonkheer van Tet’s Holland piros ribiszkefajta (ejtsd: jonker van tetsz). Egész Eu­rópában elterjedt. Fajtajegyzé­künkbe 1976-ban került. Hajtás­rendszerére jellemző, hogy erőtel­jes növekedésű és felfelé törő. Vá­zágai vastagok, sok termőgallyal, egyéves vesszői meglehetősen hosz- szúak és vastagok. Levelei nagyok, esetleg közepesek. Virágai átlagos nagyságúak, esetleg annál kissé na­gyobbak. A fürtje középhosszú, át­lagosan 11-13 db nagy sötétpiros bogyót tartalmaz. Korai fajta, júni­us végén, július elején érik. Mele­gebb, lehetőleg a tavaszi fagyoktól védett területeken termesszük. Jó körülmények között kiváló minő­ségű és nagyon termékeny. A gyü­mölcse friss fogyasztásra, de külö­nösen tartósításra alkalmas. Min­dent egybevetve koraisága és tulaj­donságai miatt értékes fajta. Losan Korai csehszlovák fajta. A bokra erős növekedésű, magasabb, elég­gé tömött ágrendszerű. Az egyéves vesSzői hosszúak és eléggé vasta­gok. A levelei nagyok, esetleg kö­zepesek, a virágai középnagyok, zöldessárgák. A gyakoribb kóroko­zókkal szemben ellenálló fajta. Fürtjei hosszabbak, középhosszú kocsányon lévők. Általában egy héttel a Jonkheer van Tet’s után érik be. Bogyói nagyok, lapítottan gömbölydedek, kívül-belül sötétpi­rosak és nagyon lédúsak. Gyümöl­cse nagyon jól szállítható. Összeg­zésként elmondhatjuk, hogy korai, igen egyenletesen érő, nagyon ter­mékeny fajta, amely a feldolgozói­par számára is értékes. Kondom Világhírű holland fajta. Egész Európában elterjedt; fajtajegyzé­künkbe 1976-ban került be. Bokra középnag vagy nagy, laza szerkeze­tű. Ágrendszere felfelé törő. Fürtje középhosszú, tömött, s fürtönként 15-20 bogyót nevel. Virágai közép­nagyok. Á bogyók sötétpirosak, kellemes zamatúak, bőlevűek. Júli­us 15-e után érik be. Bőven és rendszeresen terem. Öntermé­kenysége kiváló. Friss fogyasztás­ra és feldolgozásra egyaránt alkal­mas. A gombás megbetegedések­kel szemben viszonylag ellenálló, de gyakori a mikoplazmás fertő- zöttsége. (folytatjuk) Miklós Dénes agrármérnök HÁZUNK TÁJA JÓ TANÁCSAI Vízigény és hajtásszám Friss gomba őszre A kivágott fák megmaradó tönkje remek táptalaj a las­kagomba termesztéséhez. Akár a helyén maradt tön­köt, akár a felfűrészelt rön­köt oltjuk be, így őszre friss gombát szedhetünk. Egészsé­ges, nem korhadt, nem régen kidöntött bükk, nyár, fűz, szil, tölgy, gyertyán, kőris, juhar, dió, cseresznye, alma megfe­lelő a laskagomba termeszté­sére. Akáccal és fenyőfélék­kel ne foglalkozzunk. Egy ötliteres üveg oltó­anyag 200-250 kg fa beoltásá­hoz elegendő. A 30-35 cm-es darabokra felfűrészelt rön­kök vágásfelületét vékony ré­tegben szórjuk meg szétmor­zsolt csírával, majd rakjuk őket egymásra. Á rakatot, vagy a helyén maradt tönköt fóliával, majd földdel borít­suk, így megakadályozzuk a kiszáradást. 15-20 C-fokon az átszövés 4-6 hónapig tart. Ősz elején a rakatot szed­jük szét és az egyes rönköket a kert árnyékos helyén sül­lyesszük a földbe. Száraz idő­ben a rönköket és a környé­küket öntözzük. A késői las­kagomba októbertől decem­berig terem. A termesztett laskagomba értékes táplálék- és vitaminforrás. K.SZ. Szerkeszti Pomichal Richárd- A megelőzés mindig hatásosabb, s persze jóval olcsóbb módszer a kórokozók, kártevők megfékezé­sénél, mint a felléptükkor való be­avatkozás. Szamócának, málnának veszélyes ellensége a szürkepenész. Felléptének esélyeit a szamócánál a sorközök talajának takarásával csökkenthetjük. A takarásra fris­sen kaszált fű vagy a fekete fólia, egyaránt megfelel. Mindkettő meggátolja a talajszemcsék felve- rődését, s így a kórokozó megtele­pedését, valamint a gyomosodást is. A málnánál az a legfontosabb, hogy a vesszők legalább 10-15 cm sortávolságra legyenek egymástól. A vegyszerek közüí megelőzésre a Chinoin-Fundazol, a Topsin-M, az Ortho-Phaltan, a Ronilan, Rov- ral és a Sumilex alkalmas.- A patisszont (csillagtök) a hónap közepétől ültethetjük. A június vé­gén talajba kerülő példányok már aligha nevelnek az őszi fagyok be­álltáig jelentős termést. A fészekbe vetésnél 2x2 m-re 5-6 mag kerül­jön.- A póréhagyma vízigényes nö­vény. Szép és vastag szárakat csak rendszeres öntözés mellett ka­punk. Legjobb ezért a saláta, az uborka, a dinnye és más hasonló igényű növény közteseként ter­meszteni. A jobb minőségű szár érdekében a töltögetésről se feled­kezzünk meg.- A paprikafajták számára is na­gyon fontos az öntzés. Különösen a fehér fajták igénylik ezt. A ho­moktalajokon kisebb adagokkal, de gyakrabban, a vályogon ritkáb­ban, de nagyobb mennyiséggel egyszerre kell a töveket beöntözni.- A lugasparadicsom májusban ki­ültetett palántáin csak egy, esetleg két szárat neveljünk. Ha tudatlan­ságból vagy a nagyobb termés ér­dekében több hajtást hagyunk, ak­kor bizony a rajtuk fejlődő bogyók kisebbek lesznek, később érnek be, s a gombásfertőzésnek is na­gyobb az esélye.- A talaj szerkezetével szemben a zeller nagyon igényes növény. Csak olyan helyre ültessük, ahol korábban komposzttal, szervestrá­gyával javítottuk a talajt. Az öntö­zéséről se feledkezzünk meg, ugyanis a többi gyökérzöldségnél jóval vízigényesebb. Végleges he­lyére - szőlősorokba, gyümölcs­fák alá, káposztafélék, bab vagy akár kukorica mellé - csak a talaj- menti fagyok végleges elmúltával, tehát május második felében, tele­pítsük.- A népszerűségéből mit sem ve­szítő muskátlit is megtámadják a levéltetvek, tripszek, takácsat­kák. Mindhármat a Chinterin 25 EC (levétetvek, tripszek) és a Mi- tac 20 (atkák) kombinációjával si­keresen irthatjuk. A keveréket akár pumpás szórópalack (külön­féle dezodorok, szagosvizek pa­lackja) segítségével is kijuttathat­juk. Ne feledkezzünk el azonban arról, hogy ezek a kártevők több­nyire a levél fonákján szívogatnak. Növeli a kezelés hatásfokát, ha a keverékbe tapadásfokozó szert adunk.- r ­HÁZUNK TÁJA_______________________________________________________________________________________________________________ ____________________________________________________________1994. május 22. l/aSäiflBP

Next

/
Oldalképek
Tartalom