Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-15 / 20. szám

i/asárnap 1994. május 15. riport őr sújfalusi kastély valaha, egé­szen 1977-ig, a nyugdíja­soknak nyújtott otthont. Amikor a Komáromi, a Dunaszerdahelyi il­letve a szomszédos dél-szlovákiai járások­ban sorra nyíltak a nyugdíjasotthonok, Örsújfaluból az önmagukat ellátni képes öregeket áthelyezték. Az intézetbe szellemi fogyatékosok kerültek, zömmel Közép- Szlovákiából. A régi lakók közül diagnózi­suk - aggkori elmebaj - alapján, csak hár­man maradtak az ismert falak között, de ők már nem emlékeznek arra, milyen is volt itt az élet egykoron.- Az intézet 86 szellemi fogyatékos nőnek biztonságos, védett otthont jelent. S bezártságot is, hiszen életük végéig itt kell élniük. Nem luxuskörülmények között, ám sokan tulajdon családjukon belül sem kap­nának többet. Sőt, azok a betegeink, akik­nek hozzátartozóik elhaltak, vagy akikkel nem törődnek, a társadalom perifériáján tengődnének. Főleg a mai világban, amikor ember embernek farkasa - nyilvánított vé­leményt Helvich Anna, az intézet szociális nővére, aki talán a legjobban ismeri a lakók helyzetét, körülményeit. akár az állam?! - méltatlankodott Pálmay Tibor, miközben egy sötét, szűk folyosóra értünk. Megtudtam, hogy ezen a részlegen négy szobában ötösével élnek a gondjaikra bízott betegek, s noha az előírás személyen­ként 8 négyzetméter életteret határoz meg számukra, nem jut nekik annyi. Igaz, a nap folyamán nem tartózkodnak a teremben, foglalkozásokon vesznek részt. Az igazgató legnagyobb bánata az, hogy ezen a folyosón nincs WC, de fürdőszoba sem, s hiába is ter­vezné a hozzáépítést, pénz nélkül nem moz­dulhat. A következő folyosóból nyíló kór­termekben 36 lakó intenzív kezelés alatt áll. ők fokozott gondoskodást igényelnek. Van akit etetni, öltöztetni, pelenkázni kell, van aki az életét rácsos ágyban éli le. A betegek ellátása 11 gondozónő gondja, feladatukkal csak nehezen tudnak megbir­kózni. A miértre Laky Erzsébet nevelőnő őszinte választ adott.- A betegek zöme egyéni gondoskodást igényelne. Célunk egyértelmű: megtanítani őket az önellátó higiéniai szokásokra, ese­tenként az írás, olvasás alapjaira, ám helyszűke miatt húszán zsúfolódnak az egyik, húszán pedig a másik nappali szobá­IK(&®í$éíIylb(& %(úuMt- Diagnózisuk alapján lakóink mindegyi­kétől megvonták az önrendelkezési jogot, s ennek következtében ránk hárul a velük kapcsolatos ügyintézés - magyarázta. Az őrsújfalusi intézetben fiatalok, 26 éves kor­tól, és idősek egyaránt élnek. A fiatalok rok­kantsági, az idősek öregségi nyugdíjra jogo­sultak, pénzüket az intézet kezeli, s ez ta­valy óta nem egyszerű feladat. Az okokról Pálmay Tibor igazgató számolt be.- 1993 novemberétől az intézet 86 lakójá­nak meg kell térítenie a második kategóriá­ba sorolt gyógyszerek árát. A kiadásokról a kimutatásokat a szociális nővér vezeti és ugyancsak pontosan nyilvántartjuk a külön­böző szolgáltatásokért, a lakbérért, a kosz­tért járó levonásokat. Az elmúlt évtizedek alatt sem volt az ellátás teljesen ingyenes, amiről persze nem illett beszélni, de ma már nem tagadjuk, hogy az intézeti beteg körül­belül havi 1800-2000 koronát fizet az ellá­tásáért. Ha a rokkantsági nyugdíja csak 1980 koronát ér el, akkor kevesebbet, ugyanis a havi 405 korona zsebpénz köte­lezően jár neki. Gondot okoz viszont az, hogy azoknak sem biztosíthatunk jobb kö­rülményeket, akik nyugdíjából többre futná. Mert mi tagadás, élnek itt olyanok, akiknek betétkönyvén komoly összegek szerepel­nek. Csakhát mit ér a gyakran örökségből származó vagyon, ha a beteg nem élvezheti? Halála után rendszerint megjelennek a hoz­zátartozók, akik soha nem látogatták a ked­ves rokont, s átveszik az örökséget. Sajnos, rosszak a törvények, az intézet nem örököl­het. Az elhunyt vagyona, ha nincs senkije, az államra száll.- Pálmay Tibor tavaly szeptembertől, amióta az intézet élére került, sokat tett a la­kók emberibb életkörülményeinek kialakí­tásáért - dicsérte szembe főnökét a szociá­lis nővér - Szállodai rendszert vezetett be az intézet felső emeletén, s így 25 gondozott, akiknek egészségi állapota és anyagi hely­zete megengedi, kétágyas, bútorozott szo­bákban élhet. Az átalakítás az új bútor- és szőnyegvásárlással együtt ugyan 800 ezer koronás kiadást jelentett, de megérte. A szép környezet hatására az emeleten élők viselkedése szemmel láthatóan megválto­zott. Noha elméjük zavart, értékelni tudják a szépet, a jót - hangsúlyozta. S hogy lássam a különbségeket, megmutatták az intézetet.- A komfortfokozat emelése érdekében feletteseinknél létszámcsökkentést kérvé­nyeztünk, ám erre manapság, amikor or­szágszerte egyre több intézeti férőhelyre volna szükség, aligha van kilátás. Aki nem járt ilyen helyen, nem tudatosítja, hogy ha mondjuk 26 éves korában intézetbe zárnak valakit, haláláig az válik otthonává. Ezért törekszünk az emberségesebb viszonyok ki­alakítására, és ezért volna jó, ha a beteg pén­zét szükségletei kielégítésére fordíthatnánk. Miért örököljenek a távoli rokonok, vagy ban. És ráadásul kevesen vagyunk. Jelenleg a főnővér gyógyszerért ment, az egyik kol­léganőm a betegek számára vásárol, a másik pedig beteg. Nekem most egyszerre kellene foglalkoznom 40 emberrel. Hiába van ben­nem akarat, hiába értek a nyelvükön, isme­rem őket, szokásaikat, képtelen vagyok le­csendesíteni a hangoskodókat, megnyugtat­ni az idegeseket, vagy mesét olvasni az ér­deklődőknek. Amikor egyedül vagyok ve­lük, nem engedhetem őket kézimunkázni sem, hiszen nem tudnám szavatolni bizton­ságukat, testi épségüket. Míg beszélgettünk, a betegek körülállták, s szinte valamennyien az igazgatót simogat­ták. Az egyik aránylag fiatal gondozott túl­harsogva a többieket, közölte velem, hogy elfogad ápolónőjének. Amikor kiderült, hogy nem az vagyok, akinek gondolt, elszo­morodott, majd idegességében cigarettát kért.- A dohányosoknak napi öt szál cigarettát engedélyezünk. Természetesen a zsebpén­zükből vásároljuk, s a nővér osztja ki nekik. Darabonként. Ellátogattunk a konyhába is, ahol a se­gédmunkák elvégzésével, munkaterápia gyanánt, az ápoltakat bízták meg. Látszott rajtuk, örömmel, élvezettel végezték a te­endőket, tisztították a zöldséget, s az ebéd­hez szükséges burgonyát. A kertben szintén serény munka folyt.- Akinek az orvos engedélyezi, szívesen és nagy kedvvel dolgozik a veteményesben, vagy akár az üvegházban. A napi 2-3 órányi mozgás kimondottan jót tesz betegeinknek, s ráadásul nevelő hatása is van. Büszkék ar­ra, hogy az általuk termelt zöldség kerül a levesbe. Az államilag védett 6 hektáros park is a betegeket szolgálhatná, csakhát rende­zése az intézet évi 4,5 millió koronás költ­ségvetéséből nem valósítható meg - magya­rázta az igazgató. Nem tagadta, ott és úgy takarékoskodik, ahol s ahogy lehet. Pályázat útján keresi az élelmiszerszállítókat, a kü­lönböző javításokat végző cégeket. Ám az ésszerűsítés és a takarékoskodás nem tör­ténhet a gondozottak kárára. Ottjártamkor is a pénzhiány miatt idegeskedett. Ugyanis az intézetben ki kell alakítania egy úgyneve­zett dühöngőszobát. Ha a beteg az állandó gyógyszerezés ellenére is netán rohamot kap, el kell különíteni, viszont a kényszer­zubbony használata tilos. De hogy honnan kerítsen 35-40 ezer koronát, arra senkitől sem kap tanácsot.- Intézetünk lakói betegek, tetteikért nem felelnek - hangsúlyozta Pálmay Tibor. - Nem tudnak arról, nem érzékelik, mi törté­nik a nagyvilágban, ennek ellenére köteles­ségünk úgy gondoskodni róluk, hogy relatív biztonságban, védett körülmények között élhessék le életüket. S ez nem kevés. Péterfi Szonya Vagyonjegyes privatizáció • A bankban kamatoztassuk pénzünket vagy kereskedjünk az értékpapírokkal? Jön a második hullám Az utóbbi hetekben egyre gyakrab­ban hallunk arról, hogy néhány hóna­pon belül sor kerül a vagyonjegyes privatizáció második hullámára, ami­kor is az állam nagy vagyont apróz fel a polgárok között. Ez sokunkat el­gondolkoztat. Hogyan vessük bele magunkat a második hullámba, ami­kor legtöbbünk még az első hullám­ban való részvétel során sem tanult meg annyit, hogy valamelyest is kiis­merje magát a részvénypiacon történ­tekben. Ha már az első vagyonjegyes magánosítás során részvénytulajdo­nos lettem, illene többet tudnom ar­ról, mit is kezdjek a névértékben ezer-ezer koronát érő tíz értékpapí­rommal. Eladjam a befektetési ala­pomnak? A vagyonjegykönyvért kia­dott ezer korona tízszeresét kaphat­nám vissza, s ezt a bankban kamatoz­tassam? Ami biztos, az biztos, így egy év alatt tizenöt százalékkal „nö­velhetném” a vagyonomat. Gondol­tam, ha „megokosítom” magam, má­soknak is tanáccsal szolgálhatok, hogy a második hullámban már ne bolyongjunk a befektetési „manőve­rek” labirintusában. Szelecky Zsolt mérnököt, a tőzsdén kívüli értékpapír-kereskedelemmel foglalkozó RM-Systém legnagyobb pozsonyi részlegének műszakve­zetőjét kerestem fel, hogy a vagyon­jegyes folyamatban járatlan tanácsta­lanoknak némi útbaigazítást adjon. •- A vagyonjegyes privatizálás res- titúciónak is felfogható - mondja Szelecky Zsolt. - Kisebb méretű kár­talanítás ez. Negyven évig minden az állam tulajdonában volt. Az embe­reknek nem volt tőkéje, hogy a nyolc­vankilences rendszerváltás után va­gyonrészeket tudjanak felvásárolni. Hogy a gazdasági életet, a tulajdonjo­got is eredeti állapotába helyezhessék vissza, az állam vagyonának egy ré­szét a vagyonjegyes privatizálással felaprózta a polgárok között. Ennek csupán az volt a hátránya, hogy a ma- gánosított vállalatok nem jutottak tőkéhez, csak a tulajdonviszony vál­tozott meg. A polgárok értékpapír-tu­lajdonosok lettek. A részvény szép magyar szó: részt vállalok annak a cégnek az eredményeiben, amelybe befektettem a vagyonjegypontjai­mat... • Nemrég az Értékpapírközpont nekem is megküldte az értesítést ar­ról, hogy hány részvény tulajdonosa vagyok. Az igazat megvallva, ez a számlakivonat nem sokat mondott ne­kem...- Sokan nem tudják, hogy mit is kaptak kézhez. Naponta többen meg­szólítanak, adjak nekik tanácsot: mi­lyen jogaik vannak, hogyan adhatják el az értékpapírjaikat, s ha meghagy­ják, milyen joguk, hasznuk származ­hat belőle. Az elejétől végig megma­gyarázom nekik. A részvényeiket el­adhatják, de meg is tarthatják. Joguk­ban áll továbbá, hogy a részvényt ki­bocsátó vállalat évente tartott közgyűlésén részt vegyenek és sza­vazzanak, s a gazdasági eredmények alapján elért haszonból részvényeik arányában osztalékot is kaphassanak. • Az én esetemben befektetési alapról van szó.- Az alapok az érdekelt vállalatok gazdasági eredményeinek kiértékelé­se után tartják meg a maguk közgyűlését. A részvénytulajdonosok joga itt is ugyanaz, mint az előző esetben. Az első privatizálási hullám­ban igen sokan az alapok szakgárdá­jára bízták vagyonpontjaikat, hogy ők fektessenek be helyettük. Kiadták saját értékpapírjaikat, s ezeket fektet­ték be azokba a cégekbe, ahová in­vesztálni szándékoztak. Az ügyeseb­bek jobb eredményeket értek el. A jó befektetési alapok vagyonalapjuk nö­velése céljából tömegesen fel is vásá­rolják a részvényeket, tíz-tizen- kétezer koronáért is „átveszik” a va­gyonjegykönyvért kapott értékpapí­rokat. A valóságban ennél sokkal na­gyobb értékhez jutnak. Az emberek viszont még örülnek is, hogy ezer ko­ronájukért tízezret vághatnak zsebre. Ha türelmesen várnak, többet mar­kolhattak volna. Nem tudatosították, hgy az értékpapírok árfolyama válto­zó és jelentősen emelkedhet is. *Tehát nem érdemes elhamarko­dottan eladni a részvényeket...- A kisbefektetőknek csak azt ajánlhatom, hogy előnytelen feltéte­lekkel ne adják el értékpapírjaikat. Szerintem ez jobb befektetés, mint a bankban kamatért elhelyezni a pén­züket. A tapasztalat azt mutatja, hogy azok, akik nem ismerik a befektetés formáit, inkább a pénzintézetekben helyezik el ezreseiket alacsonyabb kamatokra. Ennek több hátránya van. A pénz elértéktelenedése folytán a ki­fizetett évi „biztos” kamat megköze­lítőleg sem éri el az infláció átlagos szintjét, ami 25-30 százalék között mozog.- Mikor érdemes eladni a részvé­nyeinket?- A vagyonjegyes privatizálás első hullámában a bankok, a legjobb vál­lalatok voltak a legeredményeseb­bek. A jelenlegi fejlődési irányzat igazolja, hogy a jobb cégek értékpa­pírjainak árfolyama rohamosan nö­vekszik, a távlattal rendelkező cégek részvényei látható módon értékeseb­bek lesznek. Most futnak fel az élet­képes közepes vállalatok, a kínálat és kereslet alapján részvényeik egy-két hét alatt százszázalékos értékemelke­dést is elérnek. Például a Tolmácsi Energetikai Gépgyár (SES) ezer va­gyonjegypontért 350 részvényt osz­tott ki, és most, egy év után, az akkor 70 koronás részvények értéke meg­tízszereződött. Egy év alatt ilyen ka­matot senki sem kaphat. Ilyen előnyös nyereséggel már érdemes el­adni a részvényeket. Akik eladják, nem azért teszik, hogy pénzüket a bankokban kamatoztassák, hanem hogy tovább forgassák, újabb érték­papírokat vásárolhassanak érte. Leggyakrabban az alacsonyabb árfo­lyamot elérő vállalatokba fektetnek be, amelyeknél várható az értéknöve­kedés, az újabb haszon elérése. Az okos befektető számára nem az évi osztalék nagysága a fontos, hanem az értékpapímövekedés, s eszerint iga­zodnak vállalkozásaikban. • Ez kockázattal is jár...- Valóban így van. Minden attól függ, milyen eredményt ér el a válla­lat. Mert csődbe is juthat... •Volt már ilyen eset?- Az első vagyonjegyes privatizá­láskor Szlovákiában csak két céget számoltak fel. Ilyenkor automatiku­san előbb a vállalat adósságait térítik vissza, s ha marad valami, szétosztják a részvényesek között. Még jó, ha a befektetett összeg töredékét vissza­kapják. Ugyanakkor megszűnt egyik­másik befektetési alap is. Egy másik alap nyelte el őket. A változás nem érintette a részvényeseket, mert őket is átvették. A nagyobb befektetési alapok négy-öt alapra is rátették a ke­züket. Ha az alap profi tulajdonosai okosan ügyeskednek, nemcsak ők járnak jól, hanem a részvényesek is. • Az értékpapírjaikat eladni vagy vásárolni szándékozó kis részvénye­sek közül mind többen keresik fel a tőzsdén kívüli értékpapír-kereskede­lemmel foglalkozó RM-S vállalat üz­leti helyeit.- Üzletkötő irodáink a vagyonje­gyes privatizáció regisztrációs helye­in minden járásban megtalálhatók. Nálunk az első helyiség pultjain bön­gészhetik, tanulmányozhatják a ke­reslet és kínálat alapján kialakult ár­folyamokat: milyen áron adhatnak el és vásárolhatnak részvényeket. A maklerektől (közvetítő ügynökök), a bukmékerektől (üzletkötők) és a be­fektetési alapok képviselőitől na­gyobb megrendeléseket kapunk ér­tékpapírok vételére. Talán el sem hi­szi, vannak már olyan magánszemé­lyek, akik százezres tételekben vásá­rolnak részvényeket. Mi csak üzlet­közvetítők vagyunk. Az időszerű ár­folyamsávban feltüntetett biztonsá­gos, garantált árak alapján veszünk fel megrendelést vételre és eladásra. Ennek egyik formája a névtelen üz­letkötés, a vevő nem ismeri az eladó nevét, és fordítva, vagyis a felek nem kerülnek össze. Az üzletkötés után mi a pénzt átutaljuk az eladónak. • Még most is az első vagyonje­gyes privatizáció foglalkoztat ben­nünket, de már fel kell készülnünk a közelgő második hullámra is.- Az első hullám jó iskola volt az egész országnak. Fantasztikusan sok ember mondhatja magát részvénytu­lajdonosnak, s már kialakult az érték­papírok felvásárlóinak rétege, akik nagyobb tulajdonra igyekszenek szert tenni. Várható, igen nagy lesz az érdeklődés a második vagyonje­gyes privatizálás iránt. Az első hul­lámban szerzett tapasztalatok alapján már okosabban fektethetjük be va­gyonjegypontjainkat, abban a tudat­ban, hogy biztos tulajdonhoz jutha­tunk. Petrőci Bálint Megtérült már a szövetségi ezres? Fotó: PriklerLászló

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom