Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-08 / 19. szám

ORVOSI ÜZENETEK

Legutoljára általában a neurózisokról szóltam, mondván, hogy millióknak okoznak szenvedést. Ennek ellenére az emberek nem sokat tudnak a neurotikus tünetekről. Nem mintha nem érdeklődnének iránta. Sőt, az ilyen témával foglalkozó előadások tömegeket vonzanak. Ebben az is szerepet játszik, hogy főleg azok igyekeznek tájékozódni, magyarázatot keresni, akik maguk is valamilyen tünettel bajlódnak. Csakhát meg tudja-e valaki pontosan mondani, hogy például az idegesség meddig élettani reakció, és mikortól betegség tünete? Gyógyítani kell vagy mondjuk fegyelmezni? S annak a sok millió embernek egyforma tünetei vannak? Bizony nem, és ez tovább bonyolítja a kérdést. Volt olyan betegem, aki foggal-körömmel harcolt a neu- rotizmus „minősítés” ellen, végigfeküdte az ország kórházait, hogy bebizonyítsák, mennyire beteg a szíve. Még egy halálos szívbetegség is elfogadhatóbb lett volna a számára, mint az, hogy esetleg valaki megtudja, „gyenge az idegzete”.

Vigyázat, még csak véletlenül sem mondtam azt, hogy ezek az emberek találgatnak vagy szimulálnak. A neurotikus jobban szenved, mint bárki más. Érzelmi túlfűtöttsége, lobogó fantáziája egy csepp nyugtot sem hagy neki. Mindenki számára egyszerűbb - betegnek és környezetének egyaránt - ha a betegség kézzelfogható, látható, észlelhető tüneteket mutat. A testi tünetek nagyon sokfélék lehetnek A legszembetűnőbbek azok amelyek a létfontosságú szervek működésével kapcsolatosak. Ezek a szfv, a tüdő, a vese, a gyomor... Mindenki tudja, hogy ezek a belső szervek, bár az idegrendszer irányítása alatt állnak nagy fokú autonómiát élveznek, különben lehetetlenné válna az életünk. Az idegrendszernek ezt az autonómiát biztosító részét nevezzük vegetatív idegrendszernek az irányítás zavarait vegetatív zavaroknak. így már érthető, hogy a régi terminológia miért különítette el vegetatív neurózisként azokat a betegségeket, ahol diszkrét, vagy akár erőteljes szervi tünetek álltak a panaszok előterében, de a leggondosabb vizsgálattal sem sikerült soha a szervi megbetegedést bizonyítani. A betegek legtöbbje így is szokta a rendelőben mondani: szívidegre kezeltek gyomoridegem van.

A vegetatív neurózisok - amennyiben időben szakember veszi kézbe őket - döntő többsége jól reagál a megfelelő kezelésre. A pszichoterápiás eljárásokon kívül kitűnő gyógyszerek egész sora is a betegek rendelkezésére áll. Csaknem egy életre szóló problémát jelenthetnek viszont akkor, ha a kiváltó okokat nem sikerül feltárni, vagy a közben kialakult viszonyokat a beteg számára megváltoztatni már előnytelen...

A mostani válogatásban közölt levelek mindegyikében szembetűnőek a vegetatív tünetek.

1. levél - „Egy reménykedő fiatal- asszony” jeligére: 28 éves vagyok és nagyon elkeserít, hogy kb. már egy éve szívritmuszavarokkal küszködöm. A pulzusom hol gyors, hol lassú, gyakorlatilag sohasem normális. Gyakran erős nyomást érzek a gyomorszájamban, ez utána kiterjed az egész torkomra, úgy érzem, megfulladok. Kezeltek már a kórházunk intenzív osztályán, de azzal engedtek haza, hogy mindez idegi eredetű, s Rudotel nevű gyógyszert kaptam. Egy évre rá megismételték a vizsgálatokat, s újra minden negatív volt. Most a Neurol nevű gyógyszert szedem, de ez csak kicsit javított az állapotomon, és otthon rettegek, mert ismét érzem ezeket az erős, fojtó szívdobogásokat, ami nagyon elkeserít. Segítsen kérem, nagyon szeretnék újra egészséges lenni!

Válasz: Levélírónk „szívtünetei” szinte tankönyvbe kívánkoznak, annyira tipikusak. Ha a beteg nem kap megfelelő kezelést, idővel minden energiáját a tünetek figyelése, a rettegés és a szervi baj szívós keresése emészti fel. Nagy kár, hogy már az első kórházi kezelés alkalmával nem volt lehetősége levélírónknak egy őszinte beszélgetésre a kórház pszichiáterével, és hogy kezelőorvosa nem kérte a pszichológiai vizsgálatot. Amíg nem tárják fel, milyen problémák, konfliktusok vannak a tünetek hátterében, s nem segítenek a betegnek, hogy ezekkel szembe tudjon nézni, sőt, hogy aktívan részt vegyen a megoldásukban, a legjobb gyógyszerek sem fogják véglegesen elmúlatni a tüneteket. A Rudotel kitűnő gyógyszer, sőt a vegetatív neurózisok esetében az egyes számúnak számít. Ha feltárták volna a konfliktusok lényegét, helyes adagolás és megfelelő kombináció esetén (vitaminok, magnézium stb.) átsegítette volna levélírónkat már

az első alkalommal a holtponton. A tartós javulás viszont nem képzelhető el szisztematikus pszichoterápia nélkül, melybe nemritkán a család tagjait is be kell vonni.

2. levél - „Próbatétel” jeligére: A

kisfiam 3 éves, és sajnos súlyos születési rendellenességgel jött a világra. Nagyon nehéz volt elviselnem, hogy első gyermekemet mindjárt születése után 4 hónapra bennfogták a kórházban és ez alatt háromszor megoperálták. S abban az időben sokat sírtam, sőt állandóan sírtam. Pedig a valódi kálvária csak azután kezdődött, hogy hazahoztuk. Azóta hetente háromszor kell tornára vinni, és közben még a legkülönfélébb szakorvosokhoz ellenőrző vizsgálatokra járni. Pár hónappal ezelőtt egyszer csak rosszul lettem. Elzsibbadt az egész testem, nagyon gyorsan vert a szívem, óriási nyomást éreztem a torkomban, a fejemben. A mentő bevitt a kórházba, ahol minden vizsgálat negatív eredménnyel zárult, és Rudotel tablettákkal hazaengedtek. A tünetek kicsit mérséklődtek, de minden este nagy félelem jön rám. Mit tegyek?

Válasz: Hajtsunk fejet az anyai ösztön és szeretet hősies példája előtt. A sors néha olyan próbatétel elé állít minket, melyet nincs módunkban megoldani, csak elvethetetlen batyuként egész életünkön át cipelni. Ilyenkor azonban nagyon fontos helyesen felmérni képességeinket, erőtartalékainkat, s a terhelésnek megfelelően gondoskodni azok regenerálásáról és feltöltéséről. Különben önpusztítóvá válik életmódunk, és nem tudunk eleget tenni önmagunkkal szembeni elvárásainknak. Egyértelmű, hogy a beteg gyermekről az édesanyja tud a legoda- adóbban gondoskodni, de közben felmorzsolja az erejét, s a gyermek fog erre a legjobban ráfizetni. A levélben

felsoroltak alapján egyértelmű, hogy a mama felélte idegi tartalékait, melyben biztosan szerepet játszott a meddő tépelődés, az értelmetlen válaszkeresés a miértekre, a valószínű önvád... Orvosai helyesen ajánlották a Rudotel szedését, de valószínűleg - az intenzív osztály mozgalmas körülményei között - megfeledkeztek a lélektani szakértővel való konzultációról. Mivel a hosszan tartó együttműködés szükségességének a valószínűsége nagy, kérem levélírónkat, haladéktalanul válasszon egy olyan szakembert, akiben tökéletesen megbízik, és mielőbb beszélje meg vele a problémáit.

3. levél - „Erika” jeligére: 30 éves vagyok, két kisgyermek édesanyja. Az utóbbi időben egyre gyakrabban és erősebben érzek szúrásokat, fájdalmakat a szívem táján, és nyomást a mellkasomon. De gyakran fáj a gyomrom is, szédülök, nincs biztonságérzetem, és gyakran érzem úgy magam, hogy rögtön összeesem. Nagyon sokszor vizsgáltak már szívre, az EKG mindig negatív, a vérnyomásom alacsony és minden orvos azt mondja, hogy panaszaim idegi eredetűek. Többször kaptam már Apaurin és Erevit injekciókat, Trimepranol és Oxazepam tablettákat. Az egyik orvos azt mondta, hogy hízzak meg. Csakhogy én nem hiszem, hogy ez megoldja „idegi" eredetű problémáimat, hiszen 170 cm magas és 63 kiló vagyok.

Válasz: Én sem hiszem, mert a testsúlya a magasságához viszonyítva a statisztikák tükrében ideálisnak mondható. Lehet, hogy egyhangúan hangzik, de megint arról van szó, hogy a kezelőorvos nem látta fontosnak az idegi kimerülés okainak szakemberrel való tisztázását. Egészségyügyünk - a múlt rendszer nevelésének köszönhetően - még mindig túlságosan is materialista beállítottságú, és nem tud túllépni a tünet + gyógyszer = gyógyulás séma keretein. Kérem levélírónkat, látogasson meg a rendelőmben (lakhelyének közelsége ezt könnyen lehetővé teszi), hogy személyesen tudjuk megbeszélni a teendőket. Amennyiben ismer a lakhelyén olyan pszichiátert, akiben meg tud bízni, keresse fel őt kérem minél előbb. A felsorolt tabletták és injekciók önmagukban az állapotát nem fogják tudni rendbe hozni.

4. levél - „K. B.” jeligére: 38 éves vagyok, túl egy epeműtéten, és a méhe- met is kivették myóma miatt. Egy éve figyeltem meg, hogy szédülök, sőt néha úgy érzem, hogy elalszom. Az ideggyógyász nyugtatót írt elő, csakhogy én úgy érzem, tele van a fejem, remeg a kezem. Nyugtalan vagyok, a szívem majd kiugrik, úgy ver, néha egészen beleizzadok. Azért is félek, mert érzem, hogy „valami” zajlik bennem. Az a derű, amit sokáig láttak rajtam, teljesen eltűnt, bár erőltetem a mosolygást, belül nagyon rossz nekem. Már a munkahelyemen is észrevették, hogy minden iránt, ami eddig érdekelt, apatikus lettem. Mit tegyek, hogy újra egészségesnek érezzem magam?

Válasz: Vannak betegek, akik egész életükön át küzdenek a neurotikus tünetekkel. Megtörténhet viszont, ha a neurózist kiváltó konfliktust nem rendezik, a vegetatív neurózis alapján - bármelyik neurózis talaján megtörténhet - depresszív állapot alakul ki. A klasszikus depresszió kórképében is jelen vannak a vegetatív tünetek, de ezeknek a lefolyása más, mint a vegetatív neurózis esetén. Ilyen esetben már nem segít csak a Rudotel. Ajánlatos mielőbb az alapos pszichiátriai kivizsgálás, melynek célja - a helyes kezelés érdekében - megállapítani, milyen mélységű ez a depresszió, és melyik típusáról van szó. Az már bizonyos előrehaladott állapotra utal, ha a munkatársak is észrevették, hogy levélírónk egészen más, mint azelőtt. Hogy ne legyen még „másabb”, ne szenvedjen esetleg tartós károsodást az egészsége, haladéktalanul keresse fel pszichiáterét, aki ajánlani fogja a megfelelő kezelést. Jelenleg nagyon sok kitűnő antidepresszív gyógyszer van a piacon, nem okoz túl nagy gondot a legmegfelelőbb kiválasztása. Tisztában kell azonban lenni azzal, hogy az ilyen állapotok kigyógyítása nem megy egyik napról a másikra, és nagyon sok türelmet kíván az orvostól, betegtől egyaránt. Ilyen esetben a vegetatív tünetek a depresszió tünetegyüttese részeként vannak jelen, és az antidepresszív szerek hatására múlnak el.

5. levél - „Bizalom” jeligére: Még

csak 37 éves vagyok, és 7 éve egyedül nevelem a két gyermekem, mivel a férjem meghalt. Vannak zsibbadásaim, szédüléseim, úgy tűnik, sokat felejtek is az utóbbi időben. A leggyakrabban azonban fáj, de az őrülten, a fejem. Még egy olyan orvossal sem találkoztam, aki végighallgatott volna. így az állapotom még jobban romlik. Csak szednem kell a sok gyógyszert. Ezek közé tartoznak a Rudotel, az Oxazepam, az Ataralgin, a Valetol, az Ind- ren stb. Az eredmény nem sok, tán csak annyi, hogy néha jobban tudok aludni. De a fejfájás marad, és rengeteg dolgot elfelejtek. És még csak meg sem hallgat senki...

Válasz: Amint látjuk, a neurózisok kiváltó oka nagyon sokféle lehet. Az embert naponta rengeteg, gyengébb- erősebb inger éri, és ezek értékelő mechanizmusában vesznek részt az emóciók. Magyarul érzelmek. Alapszabály, hogy ezeket az ingereket, főleg a negatívakat, le kell tudni reagálni, különben a megoldatlan problémák lelki teherként nyomnak lefelé, húznak a mélybe. Volt egy betegem, aki akkor lépett a gyógyulás útjára, amikor hosszú évek után először megeredtek a könnyei. Csakhogy a könnyeinket valahogy szégyelljük, s ha még csak meg sem hallgatnak minket, kinek sírjuk el bánatunkat?

Levélírónkat azon a veszteségen kívül, ami a félje halálával érte, még egy dolog aggasztja, tegyük hozzá, joggal. Ilyen méretű, és ennyire kínzó fejfájást még negatív eredményű neurológiai kivizsgálás esetén sem szabad csak fájdalomcsillapítók felírásával elintézni. Főleg ha nem segítenek, ha még más tünetek is megjelennek, mint ebben az esetben az emlékezet zavarai. A fájdalomcsillapítók hosszan tartó, ez esetben évekig elhúzódó szedése kimondottan káros, a máj terhelése mellett gyógyszerfüggőséghez vezet (levélírónk naponta már egy dobozzal szed), és elkendőzi a probléma megoldását. Ebben az esetben a neurológiai rutinvizsgálatot mindenképpen ki kell egészíteni a fej és az agy CT vizsgálatával.

6. levél - „Remény” jeligére: 70

éves öregasszony vagyok. Kb. húsz éve maradt el a tisztulásom, és azóta az állam teljesen kiszőrösödött. Sajnos, egyre jobban és egyre sűrűbben. Három éve kezelgetem gyantával, de ezt csak 8 hetenként lehet, s addigra úgy megnő a szőrzet, akár a férfiaknak. Számomra nagyon kínos érzés, és nagyon félek, ha netán lebetegszem, és egyszer kórházba kerülök, nem fogom tudni így kezelni magam. Idegesít, ha a tükörbe nézek, ha csak rágondolok, remeg a szívem, megfájdul a fejem, és nagyon sokat sírok miatta. Nagyon kérem, segítsen rajtam!

Válasz: Amint látjuk, a vegetatív neurózis minden korban komoly problémaként jelentkezhet. Egyértelmű,

hogy a szőrösödés, annak jellegének megváltozása a hormonális egyensúly megváltozásával függ össze. Levélírónk szervezetében a tisztulás elmaradása után kissé túlsúlyba kerültek a férfihormonok. Ez nem volna baj, mert ez az izomerő megerősödésével is jár, csak ne lennének ilyen kellemetlen mellékhatásai. Kár, hogy levélírónk nem kérte már három évvel ezelőtt orvosa segítségét, és a rendszeres gyantázással megerősítette ezt a folyamatot. Figyeljük meg - mert ezt rendszerint nem tudatosítjuk -, mennyire fontos számunkra a bennünk kialakult énkép, és annak megváltozása milyen megrázkódtatással járhat.

Testünk, valamelyik szervünk vagy funkciónk hirtelen, esetleg fokozatos megváltozása mindig vizsgálat tárgya kell hogy legyen, mint ebben az esetben is. A hormonális változás mögött ugyanis nem biztos, hogy mindig élettani jelenség rejtőzik. Ebben az esetben is meg kell vizsgálni a mellékvesék és az agyalapi mirigy működését, mert a hormonhiány vagy -túltengés néha ezeknek a mirigyeknek a kóros elváltozásával függ össze, és akár élet- veszélyes is lehet. A lehetséges megoldás a körzeti orvos, az endokrinológus és ebben az esetben a pszichiáter együttműködésében rejlik. Valószínűleg konzultálniuk kell majd der- matokozmetológussal is, mivel az elváltozás súlyossága már nemigen teszi lehetővé az eredeti állapot visszaállítását, de megközelíteni azt, szakember feladata.

7. levél - „P. Sz.” jeligére: 40 éves vagyok, és hat esztendeje járom az orvosi rendelőket. Amennyi nőgyógyászati vizsgálaton már én átestem eredménytelenül, az nem normális. Az ultrahangos vizsgálat mindig negatív, a tisztulásom is rendszeresen pontos. Ennek ellenére minden közösülés után megbetegszem, gyulladásba jön a hasam, a derekam, a lábaim fájnak, és utána nem tudok rendesen vizeletet üríteni. Folyásom csak nagyon ritkán van, s a vizeletben nem találták soha gyulladásnak a nyomait. Mitévő legyek?

Válasz: Amennyiben a nőgyógyászati vizsgálatok nem találtak anatómiai rendellenességet, legfőbb ideje, hogy levélírónk megbeszélje férjével kapcsolatuk, együttélésük apróbb- cseprőbb gondjait, bajait, esetleges egymás elleni kifogásait. Akár a rendszeresen jelentkező folyásoknak, akár ezeknek a „drámai” gyulladásoknak az lehet az oka, hogy megoldatlan probléma miatt ilyen nem egyenes módon utasítja vissza férje közeledését. Amennyiben ezt a diagnózist nem tudják építően, kritikus-önkritikus légkörben lefolytatni, kérem, keressék fel a legközelebbi házassági tanácsadót, ahol tapasztalt szakemberek (pszichológus, szexuológus) bevonásával ebben segíteni tudnak.

8. levél - „H. A.” jeligére: Mindig életvidám, örökmozgó ember voltam, kisebb betegségekből soha nem csináltam problémát. Most azonban arcüreggyulladást kaptam, melynek során találtak egy cisztát az arccsontomban, és műtétet javasoltak, amit aztán nem végeztek el. Nem tudom miért, hazaküldtek. Azóta állandóan fáj a fejem, szívritmuszavaraim vannak, ráz a hideg vagy szakad rólam a veríték. Állandóan rettegek, nem kapok-e infarktust vagy agyvérzést.

Válasz: A vegetatív tünetek egyértelműek, csak ismételném önmagamat. Jó lenne, ha minden egészségügyi dolgozó tudatosítaná, milyen folyamatokat indíthatnak el a beteg pszichéjében a pontatlan információk, a helytelen magyarázatok, vagy éppenséggel a magyarázat megtagadása. Kérem levélírónkat, jelentkezzen a rendelőmben.

Rovatvezető: dr. Pálházy Béla