Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-05-08 / 19. szám

...Egy alkalommal szepsi ismerőseimmel budapesti autóbuszkirándulásra utaztunk - meséli Viravecz Gábor. - Útban odafelé viccelődtünk, cukkoltuk egymást. Ok va­lamilyen összefüggésben, csipkelődve ar­ra utaltak, hogy én mecenzéfi mánta va­gyok. „Ti csak ne szóljatok semmit, mert Szepsiről nem neveztek el utcát Budapes­ten, de Mecenzéfről igen!“. így vágtam vissza rögtön, mert valóban ez az igaz­ság. 1938-ban ugyanis, amikor a bécsi döntés után Magyarország északi hatá­rait kitűzték, Mecenzéf és vidéke Szlová­kiának maradt. Erre nagy tüntetések tör­tek ki, a mánták azt követelték, hogy csa­tolják őket Magyarországhoz. Az új határ ugyanis elvágta őket az életterüktől, észak felé pedig a nagy hegyek akadá­lyozták a közlekedést. Mecenzéf végül mégis Szlovákiáé ma­radt. Annyi azonban tény, hogy ebben a németek alapította városkában, mely­ben ma Szlovákia legnagyobb lélekszá­mú német közössége él, az ottani mánták körében a magyar nyelven is könnyen megértettem magam. A benesi dekrétumok árnyékában Viravecz Gáborral is magyarul beszélge­tünk. A húszas, harmincas években Kas­sán volt cukrászinas majd cukrászmester, ott tanulta a magyar nyelvet. Nyelvtudá­sát később rozsnyói katonáskodása alatt tökéletesítette. Természetesen, ettől még német maradt, mánta, akkor is, ha édes­apja nem mecenzéfi származású. Vira­vecz úr egyébként a mecenzéfi németség kulturális szervezetének elnöke; egyike azoknak, akik e szervezetetet 1990-ben, éppen Mecenzéfben megalakították. Cukrászból később bányász lett, hogy négy gyermekét a jobb keresetből köny- nyebben fel tudja nevelni. Folytatta hát a mánták ősi mesterségét, akik éppen er­ről kapták nevüket, amely a francia mountan, azaz a bányász szóból eredez­tethető. Viravecz Gábor a mánták me­cenzéfi letelepedésének történetét a kö­vetkezőképpen ismeri:- A tatárjárás után IV. Béla német ipa­rosokat és bányászokat hívott a lepusztult országba. A király megígérte nekik, hogy azt a területet, ahol letelepednek s melyet megművelnek, megkapják, és hozzá az adómentességet is. Mecenzéf területével kapcsolatban azonban bonyodalmak lép­tek fel. Bár itt akkor még érintetlen őserdő volt, e terület a jászói prépostság- hoz tartozott. Ok addig nemigen érdek­lődtek e vidék iránt. Amikor azonban a betelepült németek ércbányákat nyitot­tak itt, s ezt föl is dolgozták, megkezdőd­tek Jászóval a cívódások, amelyek még a 17. században is tartottak. Annyira, hogy 1570-ben egész Mecenzéf kitért ka­tolikus vallásából és protestánssá lett. Nyolcvan évvel később a kassai püspök­ség úgy rendezte az ügyet, hogy Mecen- zéfet szabad várossá nyilvánította, s la­kosságát fölmentette az alól, hogy Jászó­nak adót fizessen. Egy föltétellel: hogy visszatérnek a katolikus vallásra. Ezt meg is tették. Ehhez még el kell monda­ni, hogy e vita a bányászattal és kovács­mesterséggel foglalkozó alsómecenzé- fiekkel folyt. A javarészt földműves felső- mecenzéfiek végig megmaradtak katoli­kusoknak. Az ottani templom ma is a rozsnyói püspökséghez tartozik, míg az alsómecenzéfi a kassaihoz.- A két Mecenzéf évszázadokig tiszta német város volt?- Igen, tulajdonképpen egészen a 20. nek. Természetesen, ez így is nagyon ke­vés, hiszen 1944-ben, a Szlovák Állam idején a mecenzéfi gyermekeknek 85 szá­zaléka még német iskolába járt. Sorsun­kat újabban az oroszok bejövetele és a benesi dekrétumok pecsételték meg; bár mint említettem, a kivándorlási hul­lám még a múlt század végén megindult. A magyar kormány ugyanebben az idő­ben, 1890-ben - az akkori elvekkel össz­hangban Mecenzéfen magyar iskolát ho­zott létre. Ez 1918-ig működött, de úgy, hogy közben német nyelven is oktattak benne. Az államfordulat után kizárólag német iskola működött itt, s ez megma­radt a Szlovák Állam idején is. 1945 ja­nuárjában azonban bejöttek az oroszok. Egy ideig szünetelt a tanítás, majd már­ciusban a gyerekek már csak szlovák is­kolában folytathatták a tanévet. A tanu­lók, nyelvismeret hiányában, sorra meg­buktak és osztályt ismételtek. Az oktatás nyelve évtizedeken keresztül a szlovák maradt, s tulajdonképpen ma is az.- Tudtommal a kényszermunka és a ki­telepítések is sújtották a mecenzéfi mániákat.- Bár a Szlovák Ál­lamban a mánták el­pártoltak Hitlertől, s magyar politikai pár­tot alapítottak, az oro­szok bejövetele után hitleristákként bélye­gezték meg őket. A leg­nagyobb bajt azonban Beneá csinálta. Kassai tákolmánya, a dekré­tumai rengeteget ártot­tak, s ártanak ma is Mecenzéfnek. Ráadá­sul azok eltörléséről még a mai szlovák és cseh vezetők sem akar­nak hallani. Az oro­szok, megfélemlítés­ként, a bejövetelük tűk vezetni a helyi iskolában, és újra lét­rehoztuk ennek a Kulturverbandnak is a helyi szervezetét. Akkor a Szudéta-vi- déken is működni kezdett, de Szlovákiá­ban csak Mecenzéfen alakult újjá. 1974-ig létezhetett, akkor mindenfajta indoklás nélkül betiltották. 1989 után többedma- gammal Mecenzéfen megint létrehoztuk a helyi szervezetét. Szlovákiában első­ként és egyedül. 1990-ben ebből alakult itt Mecenzéfen az országos szervezet, ámely a Karpatendeutschen Verein, azaz a Kárpáti Németek Egyesülete nevet kapta. A mecenzéfi alapszervezetnek én vagyok az elnöke. Körülbelül 350 tagunk van, németországi adományokból könyv­tárat rendeztünk be. Különösen az ének­karunk dolgozik jól.- A Kárpáti Németek Egyesületének volt országos elnöke, Gedeon úr, több­ször nyilatkozta a szlovák sajtónak, hogy a németek lojális polgárai Szlovákiának, mert az országtól mindent megkapnak, a kormány nemzetiségi politikájával tel­jes mértékben elégedettek. Ön is így véle­kedik?- Én nem vagyok elégedett. Kérdezze meg azokat, akikkel ezt az egyesületet létrehoztuk, s mind ugyanezt fogják mon­dani. Amíg a benesi dekrétumokat el nem törlik, addig nem is lehetünk elégedettek. Persze, az embereket az utóbbi évti­zedekben erősen megfélemlítették. Pe­dig ha a mánták, ha a szlovákiai német­ség teljes értékű életet akar élni, akkor a kishitűségét és a félelmeit le kell vet­kőznie. Mámor a hámorban A mecenzéfi németség évszázadokon át űzte őseinek foglalkozását: a kovácsmes­terséget, s olyan tökélyre, hogy a korabeli Magyarországon - de nem csak ott - az általuk gyártott szerszámok, kapák, ásók a legkeresettebbek voltak. Mecenzéf iga­zi föllendülése az 1600-as év környékén ✓ Éledező anyanyelvi iskola Ebben a tanévben Szlovákia négy alapis­kolájában indulhatott olyan első osztály, amelyben a német nyelvet anyanyelv­ként, bővített óraszámban tanítják. Hosz- szú évtizedek után Mecenzéfen is lehetővé vált, hogy a szülők egy ilyen, legalább részben német osztályba írathassák gyer­mekeiket. Nagy volt az érdeklődés, az osztályba csaknem negyvenen jelentkez­tek. Úgy tűnik, a tanügy illetékesei meg­ijedhettek, hogy ezáltal már az ottani szlovák iskola kerül veszélybe. A szülők egy részét azzal tudták lebeszélni arról, hogy a gyermekeiket ide írassák, hogy elhíresztelték: úgy is csak egy német osz­tály indulhat, ahol viszont olyan sok gye­rekkel már nem lehet színvonalasan fog­lalkozni. így ebben az osztályban 21 gye­rek maradt, a 95 elsősnek csaknem egyne­gyede... szerepel. Ugyanebben az időben e városkában több mint száz há­mor működött. És dolgoztak még századunkban is, egészen 1950-ig, amikor a kommunista hatalomát­vétel után először államosították, majd teljesen tönkretették az év­százados mecenzéfi kovácsipart. Mára csupán három hámor ma­radt épen Mecenzéfen. Az egyik múzeum, a másikban alkalman­ként dolgoznak. Rendszeres mun­ka csupán a Ján Bröstl tulajdoná­ban levőben folyik. Hozzá elláto­gatunk Viravecz Gáborral. Az udvaron nagy a sürgés-forgás. Bröstl mester, a fia és két alkalmazottjuk serényen köszörülnek, festenek: míves vaskorlátot készítenek Kassa főutcájára. A klasszikus mecenzéfi gyártmányokkal: kapák, ásók, kaszák készítésével már ők is csak ritkán foglalkoznak. A piac igé­nyeihez igazodva kovácsolt kerítéseket, kapukat, ablakrácsokat készítenek, meg minden mást, amit a megrendelő kíván. Most pédául kandallóhoz való piszkavas­készletek sorakoznak náluk elszállításra várva. Bröstl úr kis időre megszakítja munkáját, s bemutatja évszázados hámo­rát:- Mecenzéfen, tudomásom szerint, vagy 150 ilyen hámor működött. Amikor hatalomra kerültek a bolsik, egy modern koncentrációs tábort hoztak itt létre: a mecenzéfi kovácsokat az itteni, államo­sított gyárba kényszerítették, szinte em­bertelen körülmények közé. Utánpótlást nem neveltek, az igazi mesterek kihaltak. Ma négy ilyen mester él még, ketten ná­lam dolgoznak. Olyanok, akik legalább 250 féle kerti szerszámot tudnak készíte­ni. Míg beszél, nem kis szakmai büszke­séggel mutatja a gyártmányokat. Egyéb­ként hosszú évekig tornatanár volt a helyi iskolában, az ősöktől elsajátított kovács­mesterséget csak munka mellett, kedvte­Anna Bröstlová, a helyi iskola tanító­nője ugyan nem német szakos, de a né­met osztály létrehozásában angazsálta magát. Tőle kérdeztem hát, hogy is fest tulajdonképpen ez a német oktatás?- Hetente hét órában folyik a német tanítás - válaszolja. - Négy óra a tulaj­donképpeni német nyelv, ezeken a német nyelv alapjait tanulják meg a gyerekek. Persze, csak szóban, mert írni még nem tudnak. írás helyett szimbólumokat hasz­nálnak, s ezek segítségével mondatokat is tudnak alkotni. Ezt az „írásmódot“ még a második évfolyamban is használni fog­ják. Azért így, mert ha egyszerre tanulnák a szlovák írást és ábécét, meg a németet is, akkor ez alaposan megkeverné őket. így az elsőben a szlovák írást, olvasást sajátítják el. A zeneóra és a testnevelés német nyelven folyik, ezeket egy német- országi vendégtanár tanítja.- Németország ezen kívül mivel segíti ezt az oktatást?- Tőlük, pontosabban a Goethe Inté­zettől kaptuk a tanykönyveket és kapjuk majd a többi évfolyam számára is. Segéd­eszközök, módszertani anyagok és játé­kok szintén érkeztek tőlük, de az innen elszármazottaktól is kaptunk, kapunk adományokat. Klinko Róbert (Valter Bistika felvételei) századig. Házasságokat is csak egymás­sal kötöttek. Ez amellett, hogy hozzájá­rult a nyelv megtartásához, bizonyos ne­gatív követelményekkel is járt, mivel nem történt meg a vérfrissítés. A múlt század­ra Felső- és Alsómecenzéf lakosainak száma együttesen csaknem az 5000-et is elérte, s ez már sok volt ahhoz, hogy meg tudtak volna itt élni. Ekkor megindult az Amerikába való kivándorlás.-A legutóbbi, 1990-es népszámláláskor Mecenzéf lakosságának 17 százaléka val­lotta magát németnek. Mikor és hogyan történt ez a nagy lemorzsolódás? Kitelepí­tésekkel, asszimilációval, elvándorlással?- Ez a 17 százalék jóval több, mint 1981-ben, hiszen akkor a lakosságnak csak 3,3 százaléka mondta magát német­után, 128 embert elhurcoltak tőlünk Oroszországba. A benesovi dektérumok alapján körülbelül 60 személyt családos­tul Németeroszágba telepítettek, házaik­ba pedig szlovákokat költöztettek.- 1945 után volt lehetó'ségük valamiféle szervezkedésre? Politikai vagy kulturális szövetségek létrehozására?- Régen, még a húszas-harmincas években működött itt a Kulturverband nevű egyesület, amelynek szintén tagja voltam. Abban az időben minden segítsé­get a Szudéta-vidékről kaptunk. A szlová­kiai német városkánkba onnan jártak nyaranként diákok s német nyelvet, nép­dalokat tanítottak nekünk. Ez 1940-ig működött. Majd 1968-ban, a Dubcek-éra alatt, már-már a német oktatást is be tud­kezdődött, amikor tökéletesítették a há­mor szerkezetét. Addig a hámor úgy mű­ködött, hogy a víz hajtotta lengőkalapács a saját súlyánál fogva esett vissza, úgy ütötte a vasat. Egy elmés szerkezet köz- beiktatásával a kalapács már gyorsabb mozgást végezhetett: nemcsak a vízkerék által hajtva, hanem a kovácsolt tárgyról elrugaszkodva is. Ezek után Mecenzéf az ott készített mezőgazdasági szerszá­mokkal még a balkáni piacot is uralta, de bozótvágó késeiket még Afrikába és Amerikába is szállították! Sikerük titka a kitűnő minőségű acél mellett az volt, hogy a szerszámaik - formájukkal - min­dig idomultak a tájegység talajához. Egy századfordulós katalógusban például több mint kétszáz fajta mecenzéfi kapa Szlovákia legnagyobb német közössége lésből űzte. 1988-ban, mihelyst lehetsé­gessé vált, kiváltotta az ipart, s megindult a munka a hámorban. Most már lesz utánpótlása, hiszen a fia is mellette dol­gozik. Ahogy odabenn a műhelyben a lengő­kalapács elmés mozgató szerkezetét né­zegetjük, kintről zengő magyar nóta üti meg a fülünket.- Jó napot, fiúk! - köszön valaki ma­gyarul az udvaron munkálkodókra, s rög­vest hozzáfűzi: Éljenek a magyarok! Soh- ler Gábor - mert így hívják az illetőt - szintén régi mecenzéfi család sarja. Ősei­nek hámora vagy háromszáz méterrel a Bröstlék fölött áll, ugyanazon a pata­kon. Annak mára már csak az árka ma­radt meg a Sohler-kertben, amelyből ő kis halastavat csinált. Viravecz Gáborral együtt vendégeske­dünk ebben a városszéli, kies völgyben álló nagy kertben. Amikor aztán búcsúz­nánk, a tulajdonos - aki nemrég vonult nyugdíjba a kassai vasműből - kikísér a kapuja előtti hídig, s teli torokból kiált­ja a közeli erdőbe:- Éljenek a magyarok! RIPORT 1994. május 8. .A MEÜENMM

Next

/
Oldalképek
Tartalom