Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-10 / 15. szám
» o '< Voith Ági energiatartalékai Egyedi tehetségként indult, és az is maradt. Szabályosok között egy „deviáló” szabálytalan. Méretre szabottak között egy igazi szabhatatlan. Összetéveszthetetlen hangszínével, egyéniségével szerepek tucatjait sajátította ki. Stephanie-t alakította A kaktusz virágában, Beatricét a Két űr szolgájában, Szókimondó Katát Sardou darabjában. Csiky Gergely Kaviárjában ő volt Bomba Lilly, a Koldusoperában Polly, a Rozsdatemetőben Csele Juli. Tizennyolc év a József Attila Színházban, kilenc a Tháliában. Molnár Ferencet játszik és Lope de Vegát, közben sír, mert viszik a zongoráját. Édesbús dalt énekel, füstös, érzéki „színezékkel”. Müller Péter darabjában, a Szomorú vasárnapban a Vidám Színpadon vendégeskedik. Február óta ugyanott: Nino Manfredi Szavak, szerelmes szavak című zenés vígjátékában lép színpadra Bodrogi Gyulával. Természetgyógyászokat és bioenergetikusokat foglalkoztató stúdiójában, a Transcenterben „üzletvezetőként” van jelen. • Még mielőtt színházról beszélnénk, elmesélné transzba esésének történetét? Gondolom, innen a vállalkozás ötlete.- Viccel? Ennek semmi köze a transzba eséshez. • Bocsássa meg, én csak hű akartam lenni a hely szelleméhez. Észrevettem, hogy transzban ügy intéz. Óhaj, kérés, telefon, mintha százhúszoldalas szöveget mondana.- Hát persze... három éve kezdtem el megvalósítani, amit a fejembe vettem, s azóta itt ez az intézmény, nézzen csak körül, elég komoly, nem? És teijeszkedünk majd tovább, lesz egy telephelyünk, s régi vágyam egy szanatórium is. Egy egész láncolatot szeretnék létrehozni. • Annyi a lelki beteg?- Mi nemcsak a lelki betegeket szolgáljuk... • ... a makkegészségeseket is?- Annak, aki lelkileg is, fizikailag is tökéletesen érzi magát, nincs ránk szüksége, de mutasson ilyet. • Ön sem az? záállássál nem is lehet hosszú, tartós, igazi sikert elérni. Bármilyen tehetségesek is, rossz, antihu- mánus elképzelésekkel indultak. Vérlázító dolognak tartotttam, és ma is annak tartom, hogy jött a Törőcsik, azzal a transzparenssel, hogy ő lesz az Arizona igazgatója, majd kiderült, hogy az épület kell neki, de nélkülünk. Egyik napról a másikra harminckét embert tett ki az utcára. • Ha ön kapta volna meg ugyanezt a lehetőséget...- ... én nem vállaltam volna. • De ha mégis.- Nem. Nekem nincsenek ilyen ambícióim. Jó, ha lennének is... emberirtást nem vállalnék akkor sem. Mert ez az volt. Ott a Verebes, Nyíregyházán. Őt is igazgatónak nevezték ki, de nem küldött el senkit a társulattól. Majd egy év után dönti el, hogy ki marad és ki nem, előbb megnézi őket. Egy év után már senkit sem érhet váratlanul, ha el kell mennie. De így?! Én a többiek miatt voltam kibukva, nem magam miatt. Engem nem érhetett meglepetés. Tudtam, hogy én leszek az első, akinek a Törőcsik fel fog mondani, hiszen Bodrogi először az ő félje volt. • Sosem éreztek rokonszenvet egymás iránt?- Most arra vár, hogy rosszat mondjak? Nem mondok. Nem szeretem őt és kész. De már tizenhárom évesen sem szerettem, amikor a Bodrogit még nem is ismertem. Hagyjuk ezt, teljesen mellékes, hogy én mit érzek vele szemben. Az a lényeg, hogy jött ezzel a Schwajda nevezetű emberrel és a TaubbaX, aki Izraelben úgy bukott meg, hogy vissza se mehet, itt meg körbenyalják szépen a pasast, és ugye ők hárman rúgtak belénk egy jó nagyot. Ezt nem lett volna szabad. Ez nem volt ildomos. • Ha azt mondták volna, hogy maradhat?- Nem maradtam volna. Egyedül nem. %Mécs Károly, Bitskei Tibor, Nagy Gábor... nem küldtek el mindenkit.- Négy nyugdíjassal kötöttek szerződést és Nagy Gabival, aki a Törőcsik férjének, Maárnak, a baSZABÁLYTALANSÁGOK- Bennem rengeteg az energia és úgy gondolom, ezzel én nagyon sokat tudok segíteni. Itt, ebben a helyzetben például úgy, hogy összehoztam egy szakemberekből álló nagyszerű csapatot, s kihasználva a népszerűségemet, híd lehetek köztük és a bejelentkező páciensek között. Tudom, rengeteg a kókler ezen a téren is. Szélhámosok adják ki magukat ilyen-olyan természetgyógyászoknak. Az én stúdiómban megbízható emberek dolgoznak. Van nálam két amerikai kineziológus is. Amit ők tudnak, az ugyanolyan népszerű odakint, mint nálunk az agykontroll. Én nem veszek fel akárkit. Előbb megbizonyosodom a képességeiről. • Ennnyire sokoldalú, ilyen széles körű tudása van? Vagy csak szondázik?- Próbaidőt szabok. Ha megfelel, marad az illető, ha nem, mehet. Napok alatt kiderül, kivel van dolgom. Én nem állítom, hogy lángész vagyok, de sok mindenre ráérzek. Eddig minden lépésem helyes volt, amit ez ügyben tettem. • Nem akkor kezd el a színész ilyesmivel foglalkozni, amikor már unja a hivatását? Vagy elég, ha egy nagyobb csalódás éri?- Jane Fonda rossz passzban lehetett, amikor meghonosította az aerobicot? Nem hiszem. Szerintem épp ellenkezőleg: akkor tette meg ezt a lépést, amikor a lehető legjobb formában volt. • Ön három évvel ezelőtt...- ... azt hiszi, padlón voltam? Nem. Most sem vagyok ott. • Pedig nem csodálkoznék, ha most összetörve ülne előttem.- Miért? Nem értem. Volna rá okom? • Azok után, hogy nemrég utcára tették, talán igen.- A Művész Színház? Igen, az egész Thália, vagyis az egész Arizona „útban volt” nekik. Kiütöttek, csakhogy én rettentő gyorsan talpra állok. Két percnél többet nem töltök a padlón. Nincs olyan ember, aki engem hosszabb időre lehetetlen helyzetbe tudna hozni. Én így születtem, akkora energiatömeggel, hogy ezt az örömet senkinek sem kell megadnom. Nézze csak meg, az élet most is engem igazolt. Nem igazán sikeres, amit a Művész Színház csinál. Ilyenfajta emberi hozrátja. Váltsunk témát gyorsan, mert nagyon dühös leszek. Ha egy vadállat vette volna át a hatalmat, akkor nem szólnék semmit, de a Színészkamara elnökétől én valami egészen mást vártam. •Megmondta neki, amikor ott ült nála?- Persze, hogy megmondtam. Elég keményen. • Mindig, minden helyzetben hangot ad a véleményének?- Általában igen. Iszom is a levét gyakran, de nem érdekel. • Akkor most tapsikol örömében, hogy a Művész Színház első előadásait nem fogadta egyhangú kritika ?- Nem. Egyáltalán. Nem vagyok kárörvendő. Sőt! Meg kell, hogy mondjam, most már hálás is vagyok a történtek miatt. Huszonhét évig szerződtetett színházi tag voltam, és most szabad vagyok. Senkinek sem tartozom hálával és kötelességből sem kell eljátszanom olyan szerepeket, amelyeket olvasni is rossz. Ezért vagyok hálás a Törőcsiknek, és drukkolok is nekik, csak látom, hogy döcög a szekér. Az a sok színész, aki oda szerződött, nem azért volt szabadúszó, mert nem volt hová menniük, hanem mert annyira szuverén egyéniségek voltak, hogy nem bírtak társulatban maradni. Ilyen szempontból én békésebb természet vagyok. Engem senki sem tarthat megszállott exhibicionistának. Nekem sohasem a pálya volt az első, hanem a magánéletem. Időnként úgy érzem, meg kell mutatnom, hogy tudok ugrani, de hogy állandóan ugrándozzak, azt egyáltalán nem érzem fontosnak. %lgy nevelték, erre tanították? Vagy ezt kapta örökül? Kitől?- Atyaúristen, hát kitől? Volt egy szenzációs mamám és egy szenzációs papám. Két csodálatos ember. Én szerelemgyerek vagyok, mondjak még többet? Szerelemből születtem. Nem úgy értem, hogy házasságon kívül, hanem óriási szerelemből. Apám ludovikás katonatiszt volt. • Meg vendéglátós...- Az új rendszerben. Amikor a katonatiszteket már nem annyira szerették. ^TaxiváHalainál is dolgozott, és presszótulajdonos is volt.- Nem sokáig. Ötvenhétig. Akkor elvették tőle, mert az anyám ötvenhatban... ez megint csak egy nagy fájdalmam... én nem vagyok szolgatípus, ezért nem voltam egyik rendszer kedvence sem, és ma sem tudok gazsulálni... de az anyám ötvenhatban kiállt a magyarságért. Két évig könyörögtek neki, hogy vonja vissza a nyilatkozatát, de nem vonta vissza, ezért kapott tíz év szilenciumot. Az apámat is úgy lefokozták, hogy az összes rangját elvették visszamenőleg, ami a legnagyobb bánata volt, hiszen egy katona az élete végéig katona marad. • Egy olyan családban, ahol a papa katonatiszt, a legtöbb esetben elviselhetetlen szigor uralkodik- Ez nálunk is így volt. • Hogyan tudott kitömi ebből?- A főiskolával. • És később, amikor újragondolta ezeket az éveket?- Megértettem apámat. Nem haragudtam rá. • Fiát, Ádámot, mégsem nevelte hasonló szigorral.- Mert rájöttem, hogy a gyereknek nem szabad megtiltani semmit. A tiltott gyümölcs ugyanis jobban izgatja őt. És büszkén kijelenthetem: engem igazolt az elméletem. Ádám pontos, megbízható, talpig becsületes ember és nem iszik, nem dohányzik, s bár állati tehetséges, eszébe sem jutott ezt a pályát választani. Üzletember lett. • Visszatérve önre: elég kalandos gyerekkora lehetett. Egy évig Svájcban, egy évig Olaszországban nevelkedett.- Elkövettem ugyanis egy galibát az általánosban. Ötvenhatot írtunk, tizenkét éves voltam. Csúszás volt a forradalom miatt, iskolaszünet. Novemberben kezdtünk el tanulni, s akkor többedmagammal felálltunk a padra és a Kossuth-címerre felraktunk egy gyászszalagot. Amikor belépett a tanár, már csak én álltam a pádon, a többiek ültek, s akkor behívatta a szüléimét az igazgató, aki irtó rendes ember volt, és közölte velük, hogy jó lenne, ha elvinnének, mert beköptek, és ha maradok, bajom eshet. Igen, nagyon sok gyereknek „baja esett” akkoriban. Láttuk. Elvitték őket és összeverve, lepedőbe csavarva hozták haza. Nekem meg tényleg nagy volt a pofám, ezt mindenki tudta. Úgyhogy nem maradt más megoldás: anyám útlevelet szerzett és kiküldött gyorsan Svájcba. Onnan kerültem az apácákhoz, Olaszországba. • Ott aztán be is törték, annak rendje és módja szerint.- Tévedés. Nem volt ott akkora szigor. S mivel magyar lány voltam, annyira szerettek, hogy minden hétvégét más családnál töltöttem. Svájcban németül és angolul beszéltem, olaszul az apácáknál tanultam meg. • Hallottam, ahogy Nino Manfredivel konverzált nemrég. Ámulatba ejtett.- Anyám is imádta az olaszokat, és én is szeretem őket. Manfredi meg egyenesen csoda. Tüneményes pasas. És a darabja! Hogy ez is mekkora öröm nekem! • Mit gondol, hány előadást fog megérni?- Sokat. Rengeteget. Bár az az igazság, én egy idő után a legjobb darabot is megunom. Nem szeretem éveken át ugyanazt a figurát játszani. Nálam a legizgalmasabb szerepnek is megvan a kifutási ideje, aztán mindenféle fájdalom nélkül kilépek belőle. A Családi ágyat is nagyon szerettem, még a Tháliában, Gálvölgyivel, de arra sem úgy gondolok, hogy jaj, Istenem, miért hagytuk abba. Pedig olyan egyéniséggel, mint a Gálvölgyi... látja, ez is rettenetes bűne az elmúlt rendszernek. Ha egyéniség volt valaki, akkor azt betuszkolták szépen egy gyufaskatulyába. Ott aztán se jobbra, se balra, se le, se föl. Akárhol dugta is ki fejét az ember, biztos, hogy rávertek. Ahelyett, hogy nevelgették, pá- tyolgatták volna, döngölték egyre lejjebb. • A Vidám Színpadon, gondolom, egészen más légkör uralkodik.- Én a Bodroginak rengeteget köszönhetek. Ő a legjobb barátom. A Gyula nekem mindig segített, akármilyen nagy bajban voltam is, mindig mellém állt. És ő is számíthat rám. Ez egy elválaszthatatlan barátság. • A Manfredi-darabot is mentőövként kapta?- Nem, ez mindenképpen lett volna. A milánói magyar konzul látta a darabot és rögtön eszébe jutott, hogy a Bodroginak meg a Voithnak kellene eljátszania, és szólt is Manfredinek. Így kezdődött. Nino pedig, de ezt említettem már, óriási fazon. A világ egyik legnagyobb színésze, mégsem játssza meg magát. Nálunk ez is máshogy van. Itt inkább álszerények az emberek. o Ön mindig, mindenből levonja a következtetéseket?- Általában igen. • Nem lehet könnyű az élete.-Miért, kinek olyan nagyon könnyű? Szabó G. László (Oláh Csaba felvétele)
