Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-10 / 15. szám
32 oldalas színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor Riportunk a 8-9. oldalon Föld, sors, derű 1994. április 10. XXVII. évfolyam Ára 9 korona T ódzkodj, légy hajlandó beszélni l^kl O önmagadról, a környezetedről! X i V Talán hangsúlyoznom sem kell, hogy angol eredetiben sokkal dinamikusabban hangzik ez a felszólítás, amely az idei egészségügyi világnap jelszavainak egyike. Persze, tűnődni azért így is lehet rajta, hiszen a WHO, az Egészségügyi Viliágszervezet április 7-e kapcsán bocsátotta útjára. Nyilván azért, mert a szakemberek fontosnak tartják, hogy többet beszéljünk az egészségünkről; de főképpen többet is tegyünk érte. Legelső lépésként a fennálló helyzet tudatosításával. Kegyetlenül őszinte, már-már rideg dolog a statisztika. Az adatok és a grafikonok segítségével még az olyan fogalmak között is érzékelhető különbség tehető, mint az átlagos életkor (Szlovákiában a férfiaké 32,4; a nőké 35,3 év), illetve a közepes élettartam - ami lényegében a felnőtt korú lakosság halandóságának puszta tényeit rögzíti. Ez utóbbi témakörben vizsgálódva feltűnik, hogy Dél-Szlovákiában az emberek általában két-három esztendővel kurtább életet élnek, mint mások az ország egyéb tájain! Ez különösen akkor szembeötlő, ha Pozsony, Kassa és Szlovákia 36 járásának erre vonatkozó s lajstromba szedhető statisztikáit vesszük szemügyre. Eszerint mind a férfiak, mind a nők közepes élettartamát külön-külön tükröző listák legalsó tizenkét helyén ott találni az Érsekújvári, a Komáromi, a Dunaszerdahelyi, a Losonci, a Rimaszombati, a Rozsnyói és a Tőketerebesi járás, amely mindkét listán a legrövidebb életkort jelző utolsó helyet foglalja el. Része a valóságnak, hogy a Galántai, a Lévai és a Nagykürtösi járás is az élettartamlisták alsó felében keresendő... Tudom, nemcsak a laikusok, hanem a szakmabeliek körében is manapság - érvként is, vádként is - minden bajok forrása gyanánt a pénztelenséget illik felhozni. Az 1989 őszén megbukott pártállam törökgazdálkodása s az ebből adódó gazdasági káosz mindmáig kedvezőtlenül hat az egészségügyre, a szociális szolgáltatásokra. Ehhez aligha férhet kétség. Mint ahogy ahhoz sem, hogy Vladimír Meciar 1992 nyarát követő második kormányzása is inkább csak összegabalyította a honi egészségügy helyzetét, semmint kicövekelte volna a megoldás lehetőségeit. Ezek a száraz adatokkal alátámasztható rideg tények. Mégsem állhatunk meg mindennek puszta megállapításánál, hiszen Szlovákiában évente tízezrek halnak meg szív- és érrendszeri megbetegedésben; és a különféle daganatos bajok miatt is nagyjából ugyanennyien halnak meg. Ezen kívül sok a baleset, légúti megbetegedés, továbbra is magas a csecsemőhalandóság. Mindebből kitűnik: rossz a lakosság egészségi állapota; Dél-Szlovákiában pedig különösképpen rossz, ami az egész ország,de elsősorban a délvidéken élők életmódjával, szociális helyzetével, foglalkozásával és életkörnyezetével függ össze. Nos, valójában hogyan is élünk? Erről beszélni önmagában is egyfajta pozitív hozzáállás magunk és a világ dolgaihoz. Divatos szóhasználattal élve: az egészségünkért is párbeszédet kell folytatni, ami sokkal célravezetőbb, mint az elhalogatás. Igenis, beszélnünk kell saját panaszainkról és egészségügyünk helyzetéről, mert ez is egyik formája annak, hogy megvédj ük szervezetünket a rossz hatásoktól. Legalább azoktól, amelyeknek kivédése, ha kis részben is, de tőlünk függ. Már csak azért is, mert korunk egyik nagy ellentmondása, hogy az orvostudomány fejlődésével évszázadok kivédhetetlennek hitt betegségei gyógyíthatóvá váltak; ugyanakkor a civilizáció akkora alkalmazkodást követel az ember szervezetétől, ami nagyon sokszor meghaladja erőnket, lehetőségeinket, adaptációs készségeinket. A levegő-, a víz- és a talajszennyeződés, az alkoholizmus, a kábítószerfogyasztás, a balesetek, a rendszertelen és egészségtelen táplálkozás, a fóliák gályarabsága, a rosszabb minőségű borszőlők jelenléte mind-mind velünk élő valóság. Mint ahogy az is, hogy Szlovákiában nagyjából tízezer légszennyező forrást tartanak nyilván. E tekintetben Pozsonyban és Közép-Szlovákia egyes tájain a legrosszabb a helyzet. Tudományosan igazolt tény, hogy a szennyezett levegőjű településeken gyakoribbak a légúti megbetegedések, a krónikus légcsőhurut és az asztma. Több mint harminc év alatt ötszörösére nőtt a rosszindulatú daganatok okozta hallálesetek száma; de nem titok az sem, hogy a közelmúltban közzétett prognózis szerint az ezredfordulón Szlovákia minden harmadik állampolgára rákban szenvedő beteg lehet. Jelenleg, ebben a betegségfajtában, a tüdő-, a vastagbél-, a méh- és a mellrák a legsűrűbb halálok. Sokan csak azért távoznak aránylag fiatalon az élők sorából, mert nem fordulnak időben orvoshoz; de előfordul az is, hogy pénzszűke miatt nem kaphatják meg a legújabb külföldi gyógyszereket. Ä évtizedeken át elhanyagolt körj \ 1~W nyezetszennyezésnek most ad1. \_/j juk meg az árát. Ez tény. De tény az is, hogy az ökológiai szemléletet megvalósító egészséges életmód kialakítása csakis az egész népesség egyetértésével, támogatásával lehetséges. Igaza van az Egészségügyi Világszervezetnek: beszéljünk többet, de főképpen tegyünk többet az egészségünkért. És ne csak április 7- e táján! Miklósi Péter ÉLETWTEL
