Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-03 / 14. szám
Egyszerre hallom a lódobogást és a tavaszi madárdalt. A somorjai méntelep udvarának hangjai szelíden szűrődnek a fülembe. A büszke kanca komótosan rója a köröket a köves talapzaton. Percekkel előtte futott be idomárával az edzőpályáról. Arrébb két fehér igásló ácsorog türelmesen, amíg az odavontatott kocsiról elfogy a szénarakomány. Hétköznap délelőtti foglalatosságok a város autóbusz-megállójának tőszomszédságában. Vajon hány utasnak juthat az eszébe, mi zajlik az inkább ódon iskolára emlékeztető épület mögött, az istállókkal körülvett, rendezett udvaron? 1. Alighogy bepillantok ebbe a világba, dr. Pavol Sémán társaságában találom magam. Mondom neki, mi járatban vagyok. Valahol olvastam, hogy január elsejétől felszámolták a somorjai ménest. Erre az állatok és emberek megszokott együttélése fogad. Mi történik hát?- Kissé félreértette a dolgot — magyarázza a lótenyésztés vezetője. - Bennünket is elért a privatizáció szele. Ezt megeló'zendő az angol telivér tenyészlovakat, azaz 15 kancát és tíz csikót a motesicei méntelepre helyeztek át. Velük együtt a tenyészménállo- mány is odakerült. De csak papíron! Valójában ugyanis a fedeztető' állomásokon maradt. így a mének tőlünk sem tűntek el. Mindössze tulajdonosuk változott. Mivel az angol telivérek számára fenntartott istállók alighanem magánkézbe jutnak, az állam a legértékesebb példányokat megőrizve olyan helyre csoportosította át a lovakat, ahol a privatizáció során is megőrzi tulajdonosi többségét. Bepillantunk az istállókba. Mindegyikben tizenöt tágas, vasráccsal körülvett rekesz. Összesen hetven, amiből mindössze tizenötöt foglal a so- moijai méntelep. A többiben vendéglovakat tartanak, bérleti díjért.- Tavaly mintegy 150 taggal megalakult Szlovákiában a lótenyésztők szövetsége. Annak elöksége elhatározta, belép méntelepünk privatizációjába - villant fel némi jövőképet Pavol Sémán. - Ha a szövetség venné át az itteni létesítményeket, tevékenységünk változatlanul folytatódhatna: a tenyésztéssel, nyilvántartással... Persze minden azon múlik, ki és hogyan veszi kezébe a dolgokat. Ha olyan emberek jutnak hozzá, akik a távolabbi jövőre is gondolnak majd, nem lehet baj. A lótenyésztés színvonala évekre előrevetíti a várható állomány alakulását. Elmosolyodik, amikor újra a jövőben keresek kapaszkodókat. Derülátónak tűnik, pedig arról beszél, hogy az erősödő konkurenciában egyre nehezebb a nemzetközi hírnév megkeni használta fel. így aztán úgy- ahogy lehetett csinálni, némiképp javultak a gazdasági körülmények. Nyolcvankilenc után az elsők között a lósportot érintette a vásárlóerő visz- szaesése. És egyelőre még nem talált magára. 2. Éppen lovát, Nérót nyergeli. Pavel Dúbravsky neve honi berkekben fogalom. Versenyző és idomár egy személyben, immár huszonöt éve. Élő legendának tartják, mégis egyszerűsége, állatszeretete, szókimondása ragad meg.- Van mit tenni a lovak körül. A huszonnégy óra is kevés rá. Most tizenkét állatról gondoskodom. Valamennyi maszeké. Én bériem az istállót. Azelőtt a vállalatnál dolgoztam, harmadik lett a csapat, s ebben Regemnek is nagy érdeme van. Két fordulón át hibátlanul vette az akadályokat, és csak az időtúllépésért vontak le büntetőpontokat. Ha ez nincs, nyerünk, a sportág történetében először. Apja lókereskedő volt, így nem csoda, hogy a négylábúak között kötött ki. Még ma is versenyez. De már 17 éves fia is a nyomdokaiban halad. Altiger nyergében juniorbajnok lett. Középső fia ugyancsak lovagol, de versenyszerűen inkább karatézik. És a legkisebb, a négyéves Misko? Gyakran lesi mindkét bátyját... Nero elkészült, idomárával elindul a délelőtti edzésre. 3. Nampa az istálló felé tart. Alighogy megfürdött, Vokalík István istállómester vezeti a helyére. De az Hová ugrik a ló? Délelőtti találkozások a somorjai méntelepen őrzése. Szoros a kapcsolatuk, főleg a magyarokkal és az osztrákokkal.- Sok ember manapság a gyors meggazdagodás forrását látja a lótenyésztésben. Hosszú távon azonban ez irreális elvárás, mert a szóban forgó tevékenység szerte a világon veszteséges. Egyedül a viszonteladók nyernek rajta, s az utóbbi időben számuk jócskán megnövekedett. A privatizáció szele őket is közénk sodorja.- Mi lehet az oka, hogy a lósport nálunk kevésbé népszerű? - szegezem kísérőmnek a kérdést.- Bárhogy is vesszük, mindig a gazdagok szórakozása volt és ma is az. Az erősödő tőkehiány rányomja bélyegét itthoni közkedveltségére. Ugyan akad már több szponzor, de még inkább csak a személyes kapcsolatok hozzák őket a sportágba. A szocializmusban sokáig kapitalista csö- kevényként kezelték a lótenyésztést. Később a társadalmi elit magáévá tette, önmaga szereplésének eszközeVokalík István újra a nyeregben most válalkozom. Eleinte féltem tőle. Szerencsémre megjelent itt egy osztrák tulajdonos. Nyolc lovát bízta rám, bevételeimből fedeztem a bérleti díjat. Közben a cég nyolc paripáját is gondoztam, munkabérért. Hát így kezdődött... Azóta sem javult a helyzet. Inkább romlik. Emelkednek az árak, többe kerül minden. Folyton a túlélés határán táncolunk. Azt se tudjuk, mi lesz holnap. Valamit azért kell csinálnunk. Ma itt vagyunk, dolgozunk, hogy másnap újra jöhessünk munkába. Nincs miből válogatnia. Minden lovat elfogad, nem csak a versenyállatokat. A mostaniak közül a legismertebb Regent, már két éve befejezte az akadályok fölött. Megbízható, de nem nyerőtípus, állítja róla. Ugyanakkor a legjobb tenyészmén a háború utáni Csehszlovákiában, amiről az idomár szerényen megfeledkezne, ha kísérőm nem hozná szóba.- Valóban számíthattunk rá. A Nemzetek Kupájában Plovdivban állat csak tovább izzad. Csillogó verejtékcsatornák keletkeznek a hátán. Gazdája siet segítségére. A viszkető testrészt szalmanyalábbal dörzsöli.- Ez egyben masszázs is - mondja, miközben a szép kanca elégedetten viseli a gondoskodást. Aztán megmutatja a ló 21 éves anyját. A Somor- ján nevelt kancák közül a legjobb, az egykori Csehszlovákiában ugyancsak rangelső lett. Pavol Sémán: „Minden azon múlik, ki és hogyan veszi kezébe a dolgokat. “ Vokalík István Olgyáról utazik naponta munkahelyére. Ötvenkilencben Gombán kezdett, mikor ott megszűnt a lótenyésztés, átkerült So- morjára. Azóta kitartott.- Reggeltől estig van mit csinálnom. Etetek, tisztítom az állatokat, bekészítek, edzeni járok velük. Tizenöt tenyészmén van a nyakamon, meg két versenyló. Délelőtt jó órát töltött Nampa nyergében. A megerőltető futás kimerítette a lovat. Mint meséli, azelőtt nyáron könnyebb volt a dolguk, elvihették az állatokat a Duna valamelyik holtágába. Úsztak egyet, megfürödtek. Mióta megjelent a vízmű töltése a környéken, már csak a hajók úszkálnak a mesterséges csatorna medrében.- Egyelőre az alapozásnál tartunk. Még nem tudni, Nampa mikor áll rajthoz ebben az évben. Nyolcvanhétig versenyeztem, de csak akadályhajtásban. Rengeteg viadalon ültem nyeregbe, hatvanhármat megnyertem. Egyszer a híres pardubici nagydíjon is megpróbáltam. Harmincöt éve foglalkozik lovakkal.- Ez is egy szakma. Van aki kőművesnek tanul ki, más - mint én - az állatok társaságában szeret forgolódni. Sajnos, már elszálltak az évek, túl vagyok az ötvenen, kevesebbet bírok lovagolni. Régi igazság, ha a zsoké elfárad a lova is észreveszi. Nem palástolhat előle semmit a versenyen. Ezért kell felkészülten ülni a nyergébe. És sorolja tovább a lovasszakma fortélyait, miközben szinte gépiesen dörzsöli Nampa izzadó hátát. J. Mészáros Károly Évente egyszer rendre megtelik a somorjai versenypálya. A méntelep szomszédságában az idén sem lesz másképp, csak éppen a szokásosnál korábban kerül sor a Duna Kupa-viadalra. Április 30-án és május 1-jén várhatóan magyar, lengyel, osztrák és szlovák akadályhajtók csapnak össze. Megint szép számú közönségre, izgalmas futamokra számítanak. Erre az évre tartogatnak még egy meglepetést. Májustól agárversenyek lesznek a somorjai pályán. Nagyjából húsz éve még hagyománya volt errefelé. Most újra életre hívják, további szórakozási lehetőséget tárva a nézők elé. Letűnőben lenne a Duna Kupa egyeduralma? Barcelonában él a huszadik születésnapját betöltött szőke ifjú, aki jó egy éve, 1993 márciusában lett a Barca (B-csapa- tának) igazolt labdarúgója, s aki október 28-án írta alá élete első profi szerződését - mindjárt a jelenleg legjobbnak tartott gárdához, a katalánok büszkeségéhez. Joan-Jordi Cruyff számára a reményt kínálja 1994. Eddig szépen alakuló pályafutásának újabb fejezetét, hogy gyökeret tudjon verni a „nagyok“ között, s méltó legyen bálványához, példaképéhez. Az október 28-i napról esett már szó, ez híres, nevezetes dátum a család életében. A papa, a nagy Johan pontosan húsz évvel korábban, 73-ban ezen a napon mutatkozott be a katalánok piros-kék csíkos mezében, s rögvest kettőt vágott be a Granadának. J. C. - ki ne tudná, hogy az angol nyelv- területen a monogram Jézust jelöli, Spanyolországban pedig az uralkodó betűjele - fia, fél évvel később, február 9-én született Amszterdamban. A papa keresztnevét kapta, de használja a katalán változatot, a Jordit is. Aligha csodálhatjuk, hogy Johan és Danny mindkét gyermekének életében a futball lett a legfontosabb. Jordinak úgy, hogy maga is futballozott, a nővérének, Sántának pedig úgy, hogy a pályáról a Barcelona kapujából választott magának férjet: Jesus Mariano Ango- lit. J. c. fiából futballista lett, de Jordi is tudja, neki ezerszer többet kell produkálnia, mint másoknak ahhoz, hogy elismerjék. Ma még a mindenható edző fia, aki semmiben sem különbözik a Barca második garnitúrájának játékosaitól. Csóka József, a Nemzeti Sport spanyolországi tudósítója mondta róla. „Jó játékos, mindent tud - ugyanúgy, mint a másik kétszáz a ligában. “ A B-csapatot persze hiba lenne „lefa- kózni“, nem felejthetjük, Thomas Christiansen januárban úgy lett innen válogatott, hogy nem játszott még élvonalban meccset, és láttuk, hogy Sergi, Oscar vagy Ivan gond nélkül beemelhető a sztárok közé. A mérce magas, s ehhez képest J. C. fia nincs túlfizetve. Nem mintha féltenünk kellene, hogy éhen hal, de azért tény: az összegeket forintra átszámítva félmilliót kapott a szerződéskötéskor, havi pénze, pontosabban az alapja pedig 75 ezer forint körül van. Ha nem is bajnoki meccsen, de azért bemutatkozhatott már az apja csapatában. Két nappal azelőtt, hogy aláírta volna a profi szerződést, a Barca Miki Laud- rup szervezésében Koppenhágában szerepelt. A nagy Johan beküldte a kis Johant, akinek bizony eléggé tele lett a nadrágja, mert szarvashibájából kapott gólt a Barca. A meccs után Cruyff nem volt tekintettel arra, hogy a vétkes vér a véréből, ordított, mint a sakál, zengett az egész öltöző. (Kíváncsi lennék, hollandul vagy spanyolul osztotta az áldást?) De a hibától függetlenül a tény tény, a szenzáció szenzáció marad. Húsz év után újra bemutatkozott egy Cruyff a Barcelonában. Az újságíróknak a meccs már nem is volt fontos, mindeki Jordit faggatta. S J. C. fia, vitézül állva a riporterek rohamait, nyiltakozta: „Szeretnék nagyon jó játékos lenni. Szeretnék méltó lenni a példaképemhez, a világ legjobb játékosához, Marco van Bastenhez. “ (andrás) (Méry Gábor felvételei) Pavel Dúbravsky és a sétáló Nero
