Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-04-03 / 14. szám

A Via Dolorosán Vannak a világnak olyan mágikus pontjai, ahol mindenkinek, aki ott megfordul, szereplővé kell válnia. Viszonyulnia kell. A hely szelleme, mint valamely rendező, eligazít, mozgat, érzelmeket tár fel, szerepet elemez. Dolgozik velünk. S mi pedig együttműködünk vele. Alávetjük magun­kat az utasításainak. Anélkül, hogy tudnánk róla. Játszunk. Hiszen - ezt se tudjuk - a mitikus legen­dákba vesző történet hőseit rólunk mintázták. Azokról az elődeinkről, akiknek a folytatásai va­gyunk. Ilyen hely ez a szűk sikátor is, amely a maga közel-keleti módján köznapi. És mégis rendkívü­li. Épp az a rendkívüliség vibrál szinte elviselhe­tetlen felkészültséggel benne, hogy köznapi. Mert hogyan is lehet ez a sikátor ugyanolyan kőből, porból, édeskésen fűszeres keleti szagokból, mint hagyomány szerint a jó gyerekeknek csokit és ajándékot hoz a húsvéti nyuszi. A felnőt­tek kalácsot sütnek, sonkát, bárányhúst tesznek az asztalra, húsvéti borral. A lá­nyok pedig húsvét hétfőjén a locsolkodó gavallérok rohamára felkészülve himes to­jást festenek, és finom süteménnyel kínál­ják a jókívánságokkal érkezőt. A húsvét tojás nélkül olyan, mint a kará­csony fenyőfa nélkül. A tojás mitikus jelkép - a termékenység szimbóluma -, s egyúttal jellegzetes táplálék: elmaradhatatlan kísé­rője a puhára főtt sonkáknak, dagadó csül­köknek. A húsvéti asztalról és a fűvel bélelt nyuszifészkekből tehát nem hiányozhat minden más társa a Földközi-tenger teljes déli hosszában? Itt játszódott le vagy állt össze tizen­két stációban vagy jelenetben az emberiség egyik legnagyobb drámájának csúcspontjára hágó utolsó előtti felvonása. (Persze, már régebben is hasonló rugókra működött ez a történet. Példa erre a rabbi Jesua ben Joszéfot megelőző próféták hasonló kálváriája. De ezt a szenvedéstörténeti mozzana­tot nem emelték ki előtte, s nem foglalták ilyen kerek egésszé, mint az Újszövetség bejegyzői.) És a dráma azóta is tovább játszódik leállítha- tatlanul. Nem itt. Nem a dátum szerint azonosított időben. Hanem az egész világon, mindennap, min­den azonosítható percben. Ezért él. Ezért vonz. A világ minden sarkából ide vonzza azokat, akik természet adta szereplői e stációs történet­nek. Akik - mert azonosultak a cselekménysorral- tudják, hogy ez a dráma a sajátjuk: az ő bőrükre- vérükre megy. Hiszen az azonosulásjáték ellenáll­hatatlan vágya hajtotta ide őket. A történet ugyan nem itt játszódik, de a kellékek, a díszletek, s az ezeket előadássá abroncsozó mítoszok itt találha­tók. Mind gyakrabban teszik őket át a mai kort meghatározó kommunikációs nyelvek: az üzletére és a politikáéra. A valódi dráma azokban a közös­ségekben zajlik, amelyeket otthon hagytak, és a saját magukkal hurcolt egyedi lelkűk „minden ember fenség“ otthonában. Itt csak a játéktér van. A játék alkalma: a dátumhoz igazodó jelenés, a körmenet. Körmenet a Via Dolorosán. Láthatóan egy közel-keleti sikátorban megy végbe, de igaziból - tehát a szem elől rejtve - a szereplők önmagukat járják körül. S az egész világot, amelyet elhoztak ide. Amelyet - mint rendkívüli és külön meghatalmazott követek itt képviselnek. Tehát itt van az egész világ, amely hisz a Megváltó szenvedésben. A saját maguk végigbotladozta kálvária építő és éltető értelmé­ben. Az egész világ? Vagy e világ? A hívők népe, nemzetisége, akik hitükkel és mindennapi megvál­tásaikkal a vállukon tartják az összerogyni, szét­esni készülő világot. Megváltó életük harcai épp ebben a kisebbségben nyerik el megmentő(-váltó) értelmüket. Ugyanis ha nem lennének kisebbség­ben, akkor miért is késne az egész világra jöven­dölt, a stációs szenvedésekkel előkészített messiá­si kor: az évről évre, tovább és tovább megelőle­gezett - feltámadás. Kőbányai János (Archívumi felvételek) a főtt tojás. A baj csak az, hogy miután kigyönyörködtük magunkat bennük, nem tudunk mit kezdeni velük. Olykor már at­tól is mérgezést kapunk, ha rájuk nézünk. Kidobni vétek lenne. Megenni? Képtelen­ség. Ne is erőltessük. A maradék tojásokat tegyük be a hűtőszekrénybe és apránként használjuk fel: feltétként a főzelékhez, vagy pedig másként elkészítve önálló étel­ként. Receptjeinkkel ehhez kínálunk ötle­teket. Száz szónak is egy a vége: ahány ház, any- nyiféle hímes tojás, díszes ünnepi asztal és nyuszíjáték kerül ki az ügyes háziasszo­nyok, s komoly családfők keze alól. Ehhez kívánunk sok napsütést, pihentető kikap­csolódást és KELLEMES HÚSVÉTI ÜN­NEPEKET! Tojástokány Hozzávalók: 8 főtt tojás, 40 dkg rizs, zsír vagy olaj, finom pirospaprika, vöröshagyma, petrezselyem, paradicsom vagy paradicsompüré, só. A rizst megfőzzük, zöldpetrezselymes zsíron vagy olajon „megfuttatjuk“, jól megborsozzuk. Kü­lön lábasban, bő hagymával paprikás mártást ké­szítünk, beletesszük a paradicsomot, a karikára vá­gott tojásokat és sózzuk. Nem keverjük, csak rázo- gatjuk. A rizzsel körítve fejes salátával kínáljuk. Tojásos cékla Hozzávalók: 50 dkg főtt cékla, 2 kemény tojás, 1 kis fej vöröshagyma, 1 dl ecet, finomra vágott zöld­petrezselyem. A tojások sárgáját finomra keverjük az ecettel, ráöntjük a karikákra vágott vöröshagymára és a hasábokra szeletelt céklára, majd összekever­jük. Beszórjuk az apróra vágott tojásfehérjével és a zöldpetrezselyemmel. Azonnal tálaljuk. Varázstojás Vékony csíkokra vágunk tíz deka kemény sajtot, egy almát, két keményre főtt tojást. Adunk hozzá pár szem durvára vágott diót, néhány szem ecetes sampinyongombát félbevágva. Fél pohár tejfölben elkeverünk egy evőkanál kapros vagy fürjtojásos majonézt, és ráöntjük a salátára. A keveréket salá­talevéllel kibélelt poharakba töltjük, keménytojás- karikákkal, apróra vágott petrezselyemmel, esetleg olajbogyóval vagy szardellagyűrűvel díszítjük, és fogyasztás előtt behűtjük. Kolumbusz tojása A keményre főtt tojásokat meghámozzuk és spé- kelőtűvel átfúrjuk. Ebbe húzzuk a vékonyra vágott sajtot vagy párizsit. A furat két végét megtisztított gombafejjel zárjuk le. A gombákat fogpiszkálóval tűzzük a tojáshoz. Megszózzuk, a rántott szelethez hasonlóan bundázzuk és forró olajban kisütjük. Tartármártással kínáljuk. Halas tojás Rakjuk tűzálló tálba a megfőtt és kettévágott tojásokat. Öntözzük meg tejföllel és rakjunk rá olajban kisütött tonhalszeleteket. Öntsünk rá is­mét tejfölt, szórjuk meg a finomra vágott petrezse­lyemmel, tegyük félórára a sütőbe. Fejes salátával kiváló! HÚSVÉT 1994. április 3. l/aSÉmBP

Next

/
Oldalképek
Tartalom