Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-04-03 / 14. szám
32 oldalas ingyenes színes MAGAZIN Heti tévéés rádióműsor Holtomiglan - holtodiglan írásunk a Vasárnap Pluszban Hová ugrik a ló? írásunk a 16. oldalon Kegyelemteljes húsvéti ünnepeket kíván a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Húsvétkor nem újat kell mondani: bőven elegendő, fájdalmasan és mélyen elegendő a régi. Igaz, azt is kevesen tudják. Kevesen, pedig ma már a hit szabadsága teszi mássá hétköznapjainkat. Pontosabban: nem csak a hit szabadsága, hanem a köznapi élményeink is; bár a hittudósok talán kegyeletsértő párhuzamnak tartják összevetni a húsvéti gondolatot, a feltámadást mai, szlovákiai tapasztalatainkkal. Természetesen, jómagam sem szeretném „átpolitizálni“ a húsvétot. A valóságot tekintve viszont nyilvánvaló, hogy a Biblia parancsolatai mellett elsősorban a jelen tapasztalataival tudjuk megtölteni és Jézus feltámadásával tudjuk értelmezni a kereszthalál és a feltámadás misztériumát. A megigazuláshoz ugyanis a szenvedéseken, a megpróbáltatásokon át lehet eljutni. Kiállva az igazság mellett, kerülve a rossz kompromisszumokat. Kerülve a hazugságot, próbára téve a júdásokat, mert Jézus igaz ember volt, aki mindenkiért síkraszállt. Nemcsak az áldozatokért jött a Földre, hanem a hóhérokért is. Jézus mindenkit meg akar váltani. Életéből egyértelműen kiviláglik, hogy lemond a bosszúállásról. Ő ugyanis azt vallja, hogy ellenségeinket nyerjük meg barátainknak. És nemcsak azt hirdette, hogy Isten az úr, hanem azt is, hogy Isten az ember rabszolgája. Az uralkodó Isten képe helyébe - a szeretet Istenének képét helyezi. Ezért feszítik meg. S ha valaki olyan következetesen sík- raszáll mindenkiért (napjaink szóhasználatával élve: a toleranciáért), ahogyan ő tette, érthető, miért kerül keresztre. A feltámadás ugyanakkor Jézus igazolása. S bizonyítéka annak, hogy Isten csakugy an emberszerető. Húsvétunk tehát a feltámadás példázata. És metaforája annak, hogy annak előtte bizony rendre megfeszíttetünk, mert rendre azt kiáltjuk: feszítsd meg! Fő bűnünk, hívőknek és hitetleneknek, hogy szakadatlan vétünk egymás ellen; hogy szinte alkalmatlanok vagyunk a jóságra. Hogy könnyen lesz úrrá rajtunk az engesztelhetetlenség; hogy senkinek, jobbára még magunknak sem tudunk megbocsátani. Rokkantnak nézzük a türelmest, baleknak a szelídet, ütődöttnek a titkon adakozót. Gépkocsimárkákkal és deviza- számlákkal mérjük az embert; s aki mértéktartást, segítőkészséget gyakorol, azt kiröhögjük a kocsmában, a sarki presszóban. Sanyarú vigasz, hogy mindig ilyen volt az emberiség; hogy 1961 esztendővel a 33 évesen megölt Krisztus után is rengeteg az önkéntes Júdás. Zöldcsütörtöktől, az utolsó vacsorától a föltámadásig: a katarzis, a megrendülés és az erkölcsi megtisztulás nagy lehetősége. Annak vizsgálata, vajon van-e bennünk készség és tehetség a mai kínhalálok, remények, folyamatok jelentőségének s következményeinek felismeréséhez? Vajon a Teremtés Könyvében említett igazak tetteinek szellemében tudunk-e fellépni a szenvedők érdekében, de azokért is, akik a szenvedéseket okozzák. És hogy a gonoszoknak is ugyanolyan esélyeket biztosítunk-e, mint az igazaknak - hogy ne kívánja itt senki a bosz- szúállást. Ne feledjük: Jézust is politikai vádakkal, másként gondolkodása okán hurcolták Pilátus elé, aki az ítélet meghozatala után mosta kezeit, méghozzá nyilvános lavórban. A húsvét üzenete mégis a feltámadás! Az, hogy a megfeszített a feltámadott, nem pedig a győztes, az erejét fitogtató. Húsvétkor nem újat kell mondani. Bőven elegendő, fájdalmasan és mélyen elegendő a régi. Igaz, azt is kevesen tudatosítják. Miklósi Péter
