Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-03-06 / 10. szám - 1994-03-13 / 11. szám
HÁZUNK TÁJA A KÖSZMÉTE METSZESE A köszmétét télen és nyáron egyaránt lehet metszeni. A téli metszéskor tulajdonképpen őszi és kora tavaszi metszésről van szó, mivel annak ellenére, hogy a köszméte fagytűrő növény, kemény téli napokon mégsem tanácsos metszeni. A megfigyelések alapján a téli metszés erősíti (ez mellette szól), a bokrot, vagy a törzses alakot, míg a nyári gyengíti azt (ez persze hátrány). A nyárinak viszont az az előnye, hogy újabb növekedési hullámot vált ki, ami kedvező a rügydifferenciálódás, azaz a következő évi terméshozam szempontjából. Mindent összevetve a leggyakoribb metszési időpont a kora tavasz. A köszmétebokrok alakítását már az ültetést követően meg kell kezdenünk. A telepítés évében a vesszőket 4-6 rügyre vágjuk vissza. A következő évben az előzőben fejlődött hajtások közül a 4-5 legerősebbet hagyjuk meg, a többit kitöijük.A második év folyamán az erőteljes növekedési fajták vesszeit visszavágjuk, majd a harmadik évben a kétéves részek mellé újabb 3-4 erőteljes tővesszőt választunk. Ezeket fajtától függően bekurtítjuk vagy teljes hosszukban meghagyjuk. A későbbiekben ugyanezt az elvet követjük a bokor teljes kialakításáig. Amikor a bokor elnyerte végső nagyságát és formáját, s a tő megfelelő meny- nyiségű, fajtára jellemző minőségű gyümölcsöt terem, már csupán arról kell gondoskodnunk, hogy megfelelő metszéssel ezt az állapotot a lehető legtovább fenntartsuk. Mindig azon legyünk, hogy a bokor szellős, a levegő és a napfény számára egyaránt jól hozzáférhető legyen. így kevésbé kedvezők a feltételek a betegségek és a kártevők számára, szép, nagy gyümölcsök fejlődnek, melyek - s ez sem utolsó szempont - könnyebben szüretelhetők. Aki a törzses faalakok telepítése mellett dönt, az még ezt megelőzően vegye kezelésbe az oltványokat. Úgy kell metszeni őket, hogy legfeljebb három vesszővel indítsuk a koronát. Ezek közül az egyik függőlegeshez közeli állású, a másik kettő ellentétes irányba induló legyen. Azért nem célszerű több vesszőre alapozni, mert helyszűkében a megvastagodó vázágak az alapi részen egyszerűen szétszakítanák a koronát. A meghagyott vesszőket csak akkor vágjuk vissza, ha túl hosszúak vagy görbék (a visszavágás után se legyenek 15-20 cm-nél rövidebbek). A telepítést követő második-harmadik évben hasonló elvek szerint folytassuk a korona kialakítását. Jó tudni, hogy a törzses faalakok esetében a ritkítással és a vesszők mérsékelt kurtításával siettethetjük leginkább a termőre fordulást. A faalakoknál termőkorban az hat legkedvezőbben a termés menyiségére és minőségére, ha a rövid termőrészeket sértetlenül hagyjuk, a koronát sűrítő vesszőket pedig tőből kivágjuk. Mihelyt elaprósodik a gyümölcs, ifjítani kell. Részleges ifjítás esetén az ágak egy részét, teljes ifjításnál valamennyit eltávolítjuk vagy legalább erősen visszavágjuk valamelyik elágazásig. így új hajtások-vesszők nevelésére serkentjük a tövet. Sajnos az ifjítás csak ritkán hozza meg a remélt sikert, a nagy sebek pedig gyakran kórokozókkal fertőződnek és az egész növény pusztulását okozzák. Ezért célszerű folyamatosan úgy metszeni a törzses köszmétét, hogy rendszeresen vátlsuk-újítsuk a termőrészeket, s így elejét vegyük a bizonytalan kimenetelű ifjítást igénylő elvénülés- nek. Miklós Dénes kertészmérnök „ Virágunk neve a köztörök kök szó származéka, a kök pedig azonos a magyar kék szóval. “ (Rapaics: A magyarság virágai). Valószínűleg a növény neve, ismerete ősidők óta él a magyarság tudatában. A római Casanate-könyvtár egyik Korvinájában szerepel egy állatorvosi recept, amely nem latinul, hanem „kökörcsin“-ként említi a növényt. Leírja, hogy gyökere összetörve, sóval elkeverve - az eleséghez adva - gyógyítja a juhok himlőjét. Képünkön a fekete kökörcsin látható. (Fotot P. R.) A kökörcsinek Már márciusban megjelennek flóránkban a gyapjas, kék virágú kökörcsinek (Pulsatilla). Szirmaik - többé kevésbé a fajtól függően - a kék szinte minden árnyalatát felvonultatják. A boglárkafélék (Ranuncu- laceae) családjába tartoznak, így nem csoda, hogy mérgezőek. A kék vigárú fajok közül (van fehér is, a P. alba) a legnagyobb és legszebb virágai a leánykökörcsinnek (P. grandis) vannak. Kékek vagy kékesibolyák; átmérőjük 5-7 cm, felállóak. Szárukon levél nincs, csak tőleveleik vannak, ezek sallangosak. A levélszeletek cimpái 2-8 mm szélesek. Száraz, sziklás, vagy száraz, pusztafüves lejtőkön, sziklagyepeken, homoki réteken, legelőkön fordulnak elő. Sajnos egyre ritkábbak ezek a gyönyörű, szigorúan védett növények. Márciustól májusig virágoznak. A leánykökörcsin mellett a nálunk előforduló fajok közül állat-egészségügyi szempontból a fekete kökörcsin (P. nigricans) érdemel még említést. Mérgező voltára utal a „tikdöglesztő“ elnevezés is (további neve lókökörcsin, mezei kökörcsin). Magános, harangalakú, bókoló virágai egészen sötét ibolyszinűek („feketék“), kisebbek, mint a leány- körörcsinéi. Márciustól május végéig diszítik a száraz, homoki erdőket, réteket. Szárlevelei hiányoznak, csak hosszúnyelű tőlevelei vannak, amelyek a virágzás kezdetén még kevéssé fejlődtek ki. Az előbbi fajéhoz hasonló élőhelyeken régebben tömegesen fordultak elő. Szintén védett faj. Az elvirágzás után a kökörcsinfajok a termések hosszú, többé-kevésbé csavarodott tollas forgójáról könnyen felismerhetők. Az egész növény, de főleg a föld feletti része mérgező. Toxinjuk egy kámforszerű anyag, a protoane- monin, amely a bőrön is gyulladást válthat ki. Ha az emésztőrendszerbe jut hányást, hasmenést idéz elő, gyomor-, bél- és vesegyulladást okoz, sőt ún. májelfajulást eredményezhet. Felszívódva tompítja a központi idegrendszer működését, s az embernél haluci- nációt okozhat. Az állatok közül főleg a lovak szenvednek tőle. Korábban a népi gyógyászatban köhögés, hörghurut ellen, külsőleg pedig bőrkiütések ellen alkalmazták. A homeopátiában (hasonszennvigyógymód) a friss, zöld részeket reumatikus fájdalmak, ekcémák gyógyítására használták. Védett növényekről lévén szó, a kökörcsineket irtani nem szabad! Állataink legeltetésénél jól válasz- szűk meg a területet, hogy ne álljon módúkban megenni ezt a szép, de mérgező növényt.-ív Dédanyáink háztartása Képesek lennénk-e - például hűtőszekrény és mélyhűtő híján - akár vidéki (falusi), akár városi, polgári háztartást vezetni, úgy, hogy egy életen keresztül naponta kellene gondoskodni a család etetéséről, „magad uram (úrnőm), ha szolgád nincsen“ alapon, gépek nélkül főzni, mosni, takarítani, padlót súrolni, hogy csak a legnehezebb munkát említsem. Dédanyáink ezt tették. írós vajat megjavítani Az írós vajat vagy zsírt, ha netalán romlásnak indult volna, úgy lehet megjavítani, ha azt édes tejben kifőzzük. Azután, ha kihűlt, a netalán alatta maradt tejet szitán leszűrjük, megfagyasztjuk, friss vízben többször kimossuk, kanállal nagyon kidörgöljük és felhasználjuk. Hogy sokáig elálljon A tojást meszes vízben kell áztatni, csakhogy ebből azután nem lehet habot verni. Más módja az eltartásnak, ha légmentesen lezárjuk, például gipszbe, enyves vízbe áztatva, megszárítjuk, és úgy tesszük el, hegyével fölállítva, egymástól távol. Legjobban elállnak az augusztus 15-től szeptember 8-ig tojott tojások. Zabba, korpába vagy hamuba rakva hűvös pincében is elállnak, csakhogy előbb sötétben, gyertya fölé tartva meg kell győződnünk frissességükről, amit úgy látunk meg, ha a tojás egészen tiszta, és semmi fekete foltja nincs. Az ilyen tojás hónapokig eláll. így tisztogassuk Öntöttvas edényeket meleg vízzel, szódával, kefével mossunk, de súrolhatjuk homokkal vagy szitált fahamuval is. Vörös- és sárgaréz edényeket meleg, szódás vízzel mosogassuk el. Ha nagyon piszkosak, használhatunk kis sót és ecetet a súroláshoz, utána az edényeket kiöblítjük és szárazra töröljük. Alumínium edények mosogatásához ne használjunk szódát. Meleg vízzel, kefével, homokkal, kőporral és drótszivacs- csal súrolhatjuk. Palacsinta- és omlettsütőket, serpenyőket ne súroljunk. Használat után sóval és fehér.papírral ledörgöljük és ruhával szárazra töröljük. Fakanalakat és vágódeszkákat forró szappanos vízben súroljuk és hetenként egyszer-kétszer főzzük ki. Fürdőszobai tudnivalók Ha fürdőszobai tükör a gőztől homályossá válik, negyed liter spirituszt (denaturált szeszt - a szerk.) 5 gramm glicerinnel összekeverünk, s ezzel bekenve a tükröt, utána fényesre dörzsölhetjük. Ha fürdőszobai szekrényben tartjuk a fürdőlepedőket és a törülközőket, feltétlenül vágassunk lyukat a szekrény oldalára vagy az ajtókra, hogy a benne lévő textilfélék soha ne nyirkosodhassanak meg. Ha gumicsövet húzunk a csapra, zajtalanul folyhat a víz, így nem zavarjuk a családtagokat. (rövidítve) Magyar Nők Lapja Bőrbetegségek, borhibák A bőrbetegségeket szabad szemmel nem látható gombák, baktériumok okozzák. Megelőzésüknek egyik legfontosabb feltétele a tisztaság. Akkor sincs azonban minden veszve, ha megbetegedett a borunk. VIRÁGOSODÁS Az alacsony alkoholtartalmú borok gyakori betegsége. Fellépését a meleg helyiség elősegíti. Leginkább a darabban lévő borokat támadja meg, mégpedig a levegővel érintkező felületeken. Fogyasztja a bor alkoholtartalmát. Előrehaladott állapotban a bor zavaros és darabízű Gondos töltögetéssel a virá- gosodás megelőzhető. Ha a bor felületén virághártya keletkezik, akkor a hordót, üvegballont töltsük színültig és a hártyát fújjuk le. A kénezés akadályozza, de fellépését nem szünteti meg. ECETESEDÉS Az ecetesedésnél a bor szaga szúrós, íze ecetre emlékeztető, kellemetlenül savanyú. Az ecetbaktériumok is a bor levegővel érintkező felületén terjednek el. A bor alkoholtartalmát ecetre és vízre bontják. Fellépését elősegíti a lassú szüreti feldolgozás és a meleg pince. A szőlő gyors feldolgozásával, a borok gondos töltögetésével könnyen megelőzhető. Az ecetbaktériumok terjedését a hektóliterenkénti 3-4 gramm kén, vagy 10-15 g borkén meggátolhatja. A rendszeresen töltögetett borban nem képződik több ecet. Az ecetese- dés a legveszedelmesebb betegség, mert a borból nem tudjuk eltávolítani. TEJSAVAS ERJEDÉS A tejsavas (manitos) erjedésnél a beteg bor zavaros, pohárba öntve füstsze- rűen kavarog, íze émelyítő, édeskésen savanykás, karcolóan csípős, szaga szúrós. Az íz és szag később káposztalére emlékeztet. A tejsavbaktériumok nem a felületen, hanem a borban fejtik ki hatásukat, s a cukrot, valamint az almasavat bontják le vízre, tejsavra, manitra és ecetsavra. Előfordulása a lassan erjedő, édeskés borokban tapasztalható. Az erjedés elősegítésével és azzal, hogy a borokat nem meleg pincében tartjuk megelőzhetjük kialakulását. A beteg bort hektoíiterenkénti 15-20 g borkén adagolásával gyógyíthatjuk. Az erősebb ízű és szagú bort 15-20 g csersavval és 20-30 g zselatinnal derítsük meg. BARNATÖRÉS A barnatörött bor sárgás- vagy sötétbarna és zavaros. íze és szaga kellemetlen, kenyérhéjhoz hasonló. Rothadt szőlőből készült újborokban lép fel, ha az levegővel érintkezik. Az erre hajlamos borokat törési próbának tesszük ki. Az első fejtés után minden hordóból vegyünk ki fél palack bort; öntsük színtelen üvegbe, majd rázzuk össze és tartsuk néhány napig szobahőmérsékleten. Ha 2-3 napon belül felszínétől lefelé bámulni kezd a bor, akkor barnatörésre hajlamos. A törött borokat - a bámulás mértéke szerint - fejtés előtt 10-30 g borkénnel kénezzük. Ha ez nem használ, akkor a mérsékelten barnatört bort hektoliterenként 8 g zselatinnal és 4—6 g csersavval, az erősebben barnatöröttet pedig 12-20 g zselatinnal és 6-15 g csersavval derítsük. NYÚLÓSODÁS Ez a betegség a bor csurgásáról ismerhető fel. Pohárba öntve zajtalanul, olajszerűen, nyúlósan folyik. Főleg a savszegény, kénezetlen, lágy fehérborokat támadja meg. Nem veszedelmes betegség, sokszor magától elmúlik. A nyúlós bort közepesen kénezett hordóba kell átfejteni, miközben a bort nyírfaseprűvel veregetjük (a levegőztetés érdekében). _________EGÉRÍZ_________ A b ornak undorító, egérszagra emlékeztető mellékíze van. Okai még nem ismeretesek. Leggyakrabban magától elmúlik; ezt a hektoliterenként adagolt 15-20 g borkén és a hűvös helyen való tartás elősegíti. ZÁPTOJÁSSZAG A bor íze és szaga a záptojásra emlékeztet. Oka, hogy az élesztőgombák kénhidrogénné alakítják a ként. Főleg az erjedés után következik be. Szellőztető fejtéssel és hektoíiterenkénti 10- 20 g borkénnel megszüntethető. Makacs esetben a nyílt fejtést, seprőzéssel egybekötve megismételjük. Jakab András Szerkeszti Pomichal Richárd
