Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1994-03-06 / 10. szám - 1994-03-13 / 11. szám

.RIPORT. Amikor a múlt év novemberében a gútai kultúrházban először nyitotta meg kapuit a Fantasy diszkó, a rendezők aligha felté­telezték, hogy az utána következő hóna­pokban mennyi izgalomban lesz miatta részük. Igaz, nem hétköznapi diszkót próbáltak varázsolni a kisvárosi kultúrház falai kö­zé. Magyarországi partnereik segítségével egy modem lézertechnikával, különleges hang- és fényeffektusokkal, kitűnő zenei programmal rendelkező, színvonalas szó­rakozóhelyet akartak kialakítani. Nem csoda hát, hogy a helybeli és környékbeli fiatalok, minden pénteken és szombaton, valósággal megostromolták az épületet. Mostanában azonban már jóval keveseb­ben jönnek össze hétvégenként a gútai kultúrház körtermében. Különösen azóta, hogy a városban történt néhány zűrösebb eset után az a vélemény terjedt el: ez a diszkó rossz hatással van a fiatalokra, agresszívakká teszi őket, és mivel minden­féle kétes elemek kedvelt gyülekezőhelye, emiatt a városban nő a bűnözés. A legna­gyobb visszhangja annak a január hetedi­kéi lövöldözésnek volt, amikor néhány felfegyverzett fiatal az egyik helybeli cuk­rászdában amerikai westemfilmbe illő je­lenetet produkált. Az eset után még in­kább kiéleződött a közhangulat. Olyany- nyira, hogy egyesek már a diszkó bezárá­sát követelték. A kultúrház vezetői vi­szont a kialakult helyzetet egy ellenük folytatott kampánynak érzik, amelynek célja a diszkó bezárása, a rendezők lejára­tása, a kultúrház működésének ellehetet­lenítése. A történtek megvilágítására Koczkás Adrianna, a kultúrház igazgató- helyettese vállalkozott.- A lézerdiszkó ötletével a magyaror­szági partnerek jöttek, és mi kapva kap­tunk az alkalmon. Szerződést kötöttünk: a magyar fél hozta a technikát, a műsort, mi adtuk a termet, a bevételen pedig arányosan osztozunk. Úgy gondoltuk, mindenkinek jó, ha a fiatalok helyben szórakozhatnak színvonalasan, és nem a kocsmában töltik az estéiket. Másrészt viszont a bevételt a kultúrház fő tevé­kenységére fordíthatjuk, kulturális ren­dezvények, fesztiválok, színielőadások szervezésére, amelyekre különben a költ­ségvetésből nem telne. A kezdet valóban ígéretes volt. A megnyitásra mintegy 800 vendég gyűlt össze, de a következő hétvé­geken is eljött öt-hatszáz fiatal. Tudva, hogy az ilyen diszkókban előfordulnak kisebb-nagyobb rendbontások, megtettük a szükséges óvintézkedéseket. Belső rend- fenntartókat fogadtunk, akiknek munkáját a városi rendőrség is segítette. Igyekez­tünk megakadályozni, hogy az épületbe alkoholt, esetleg fegyvert vagy vágó-, szú­róeszközt hozhassanak be, ezért bevezet­tük a motozást. A kötekedőket pedig rendre kitessékeltük az utcára. Ha voltak is kisebb rendbontások, mindig uraltuk a helyzetet. A január hetedikéi lövöldö­zést is alaptalanul hozzák összefüggésbe velünk. Azon a napon ugyanis éppen bennünket támadtak meg! Az emlékezetes estére Nagy Zsolt, az egyik magyarországi partner a következő­képpen emlékszik vissza:- Már a megelőző héten elterjedt a hír, hogy támadás készül a diszkó ellen. A kul­túrház vezetői fel is hívták erre az illeté­kes szervek figyelmét, de semmilyen óvin­tézkedés nem történt. Január hetedikén, este fél nyolc körül, az épület előtt ötven­hatvan láncokkal, botokkal felfegyverke­zett alak jelent meg, és erőszakkal be akart törni a kultúrházba, ahol már mint­egy száznegyven fiatal várta a diszkó kezdetét. Természetesen azonnal telefo­náltunk a rendőrségre, de hiába vártuk a kért segítséget. Ezek után magunk pró­báltuk feltartóztatni a támadókat. Ezután a társaság - bosszúból - összetörte a két megyeri rendezőnk kocsiját, majd elvo­nult. A srácok látva, hogy mit tettek az autójukkal, kirohantak. Hogy odaát a cuk­rászdában mi történt, nem tudtuk, mert mi itt maradtunk a kultúrházban. Nagy meg­lepetésünkre a végén bennünket vontak felelősségre, hogy miért nem engedtük be a „szórakozni vágyó” fiatalokat! Nem vártam, hogy kitüntetnek, de hogy még bennünket vádoljanak, amiért megvédtük a szórakozóhelyet és a fiatalokat, nos, ez minden képzeletet felülmúl. A vadnyugati jelenet színhelyén, a Gold Trix cukrászdában ottjártunkkor még jól láthatóak voltak a lövöldözés nyomai. A cukrászda tulajdonosa és az eset egyik szenvedő alanya, Varga Ferenc nem sokat kertelt, s kijelentette: vélemé­nye szerint igenis, a diszkó az oka a tör­ténteknek. Mint mesélte, a dorongokkal és fejszékkel felfegyverzett társaság a diszkó előtt randalírozott, majd miután összetör­tek két kocsit, a cukrászdát vették célba. Az utánuk berontó fiatalok egyike egy Skorpion típusú fegyverrel lövöldözni kezdett, a társa pedig egy asztallábbal vagdalkozott.-Nem az a baj, hogy van ez a diszkó, hanem az, hogy túl nagy ott a tömeg. Mert ahol akkora a zsúfoltság, ott a baj is könnyen megvan. Nem lenne semmi gond, ha betartanák a maximális létszámot. És hogy ez a lövöldözés megtörténhetett, abban a rendőrség késlekedésének is része volt. Én kétszer is hívtam a 158-at, először fél nyolckor, majd fél kilenckor, de már csak azután értek ide, hogy megvolt a baj. Én remélem, ebből az esetből mindenki tanult, és ki-ki megteszi a kellő óvintézke­déseket, hogy ilyesmi többé ne forduljon elő. ◄ Ilyen balták­kal és doron­gokkal fel­fegyverke­zett banda tört ránk — emlékszik vissza a G old Trix cukrász­da tulajdo­nosa, Varga Ferenc Vajon med- ► dig lesz még Gútán lézer­diszkó? (Méry Gábor felvételei) A rendőrség gútai parancsnokságán, mint azt dr. Király Július rendőrőrnagytól megtudtuk, azon a napon is ketten teljesí­tettek szolgálatot. Az őrnagy állítása sze­rint, mihelyt tudomást szereztek a történ­tekről, azonnal a helyszínre siettek. A lö­völdözéssel gyanúsítottakat letartóztatták és átadták a vizsgáló szerveknek. Szerinte ők ezzel teljesítették kötelességüket. A kérdésre: vajon a diszkónak része van-e abban, hogy ilyen helyzet állt elő a város­ban, Király úr a következőket válaszolta:- Mindenképpen túl nagy mozgást ho­zott a városba, ami azelőtt nem volt, és ahol sokan vannak, ott bármi előfordul­hat. Az óriási tömeg, a lézer hatására fellépő extázis(?), fokozza az agresszivi­tást. Amióta a lézerdiszkó működik, több­ször is ki kellett szállnunk a helyszínre. Sajnos, nincs meg a kellő együttműködés a rendezőséggel, de a város vezetőségével sem. Az igaz, hogy a rend fenntartása a rendőrség feladata. Ám itt a városi parancsnokság tizenkét fős állományából egyszerre ketten ügyelnek, és a városon kívül még több környező település is a fel­ügyeletük alá tartozik. Képtelenek min­denhol ott lenni. A rendezvényeket mi nem ellenőrizhetjük, erre nincs jogunk, és a létszámunk sem elegendő. Állítom, ha a diszkóban jobban ügyelnének a terem befogadóképességére, és a rendezők lét­száma is megfelelő lenne, a rendőröknek ott nem is lenne keresnivalójuk. A január hetedikéi összetűzés rendkívüli eset volt, ilyesmire mi magunk sem számítottunk. Azóta azonban már odafigyelünk, hogy hasonló dolog többé ne történjen. Bővít­jük a szolgálatot teljesítők számát. Még ha kevesen is vagyunk, s ha hétvégéről van is szó, ott leszünk, razziákat tartunk, hogy kiszűrjük a rendbontókat. Hogy helyesen járunk el - még ha ez talán nem is tetszik mindenkinek -, az bizonyítja, hogy a disz­kó néhány vendégénél az egyik legutóbbi razzia alkalmával is fegyvert találtunk. Akiknél legálisan volt, azoknak vissza is adtuk. De nem furcsa, hogy valaki fegyverrel jár diszkózni?! Áz őrnagy úr személy szerint nem tartaná szerencsésnek, ha a diszkót bezár­nák; bár nem tagadja, hogy a parancsnok­ság kezdeményezte ezt a városházán. A képviselők egy része is egyetértett ezzel a javaslattal. Közéjük tartozott Kertesi most is van a városban. Nem több, nem súlyosabb, mint általában a hasonló tele­püléseken. Alaptalan az a feltételezés is, miszerint a diszkó révén megnövekedett volna a bűnözés. Az ilyen szórakozóhe­lyeken, persze, előfordulnak kisebb vere­kedések, de a kötekedőket gyorsan ki­csapják. Erre ott vannak a megfelelő em­berek. Én személyesen nem látok össze­függést a január hetedikéi sajnálatos eset és a lézerdiszkó működése között. A kultúrház illetékesei szerint a polgár- mesternek és még néhány elfogulatlan képviselőnek köszönhető, hogy a diszkó még működik. Hogy meddig, az más kér­dés... Mert bár az ellenzőinek egyelőre nem sikerült bezáratni a lézerdiszkót, any- nyit viszont már elértek, hogy a rendezők, a szervezők kedvét szegjék a folytatástól.- Csalódott vagyok - mondja a buda­pesti Nagy Zsolt. - Az az érzésem, ez az egész csak ürügy volt arra, hogy eltaná­csoljanak bennünket. Ezek után nem tu­dom, milyen lesz a folytatás. Már csökken a forgalom is, a fiatalokat valósággal el­riasztották a botrányok és a rendőrségi László, aki a tanácsban a közrendvédelmi bizottság vezetője és egyben a város tűz­oltóparancsnoka.-Én ellenzem a lézerdiszkót. Szerin­tem semmi jóra nem vezet. Nem kulturált szórakozási mód. Ez nemcsak az én véle­ményem, hanem sok más polgáré is. Túl­zsúfolt, túl zajos, a tűzrendészet szem­pontjából sem felel meg a követelmények­nek. A legaggasztóbb mégis az, hogy ide vonzza a gyanús elemeket. A bizottsá­gunk ezért javasolta, hogy szüntessék be a működését, ám a polgármester e javasla­tot nem fogadta el. Pedig a szülők a lövöl­dözés óta kimondottan féltik elengedni oda a gyereküket. Ezt meg lehet érteni. Szerintem az is hiba, hogy a városi rendőr­ség nem végzi elég jól a munkáját, a város utcáin képtelen a rendet fenntartani. Gúta lakóinak körében, az ominózus eset után, egyre inkább elterjedt a véle­mény, hogy a sok bűnténynek a lézerdisz­kó az oka, és a közbiztonság olyan, hogy éjszaka lassan már félnek kimenni az utcá­ra. Harsányi Imre, Gúta polgármestere szerint az ilyen véleményeknek semmi alapjuk.- Agresszivitás mindig volt, és, sajnos, razziák. Sajnos, az emberek inkább elhi­szik a rágalmakat, mintsem meggyőződné­nek az igazságról. Koczkás Adrianna leginkább azt fájlal­ja, hogy kevés kivételtől eltekintve, még a képviselők is ellenük foglaltak állást.- Ha már nem nézik a fiatalok érdekeit, legalább azt vegyék figyelembe, hogy ez a diszkó hasznot hozott a városházának. A bevételből nemcsak az épület üzemelte­tési költségére futja, hanem abból folytat­hatnánk az olyan nagyszabású rendezvé­nyek szervezését, mint az országos nép- művészeti tábor, a gyermeknéptánc-fesz- tivál, a Ki mit tud?. Ez a diszkó arra is jó lenne, hogy a fiatalokat ide szoktassa a kultúrházba, s meglehet, idővel nemcsak táncolni jönnek el, hanem színházba, könyvtárba is. Ezen múlik a jövője ennek az intézménynek. Ezt is figyelembe kelle­ne venni. Vagy nem? Okvetlenül. Bár régen rossz, ha egy akkora város­kában, mint Gúta, csakis a diszkó vonzza a fiatalokat. Ha így igaz, akkor a lézerdisz­kó apropóján ezen is érdemes lenne eltű­nődni Gútán. S. For gon Szilvia Ezen a képen, az ülő sor közepén dr. Kissóczy Józsefné Ásgúthy Erzsébet (1895. szept. 9. - 1984. jan. 25.), az ismert költő és tárcaíró látható. A fénykép a felvidéki magyarság kulturális életében előkelő szerepet vállaló eperjesi Széchenyi Kör színjátszó csoportját örökíti meg, amelynek tagjai épp hatvannégy esztendővel ezelőtt: 1930. március 21-e és 25-e között — Ásgúthy Erzsébettel a főszerepben! — a Tomi és társa című operettet játszották. Az eperjesi színkörnek a fényképen látható tagjai közül vajon vagyunk-e még néhányan szerte a nagyvilágban?! R s A I S M E R ? Ez a felvétel 1935-ben az eperjesi színházban készült. A katolikus legényegylet műkedvelő gárdáját ábrázolja, amely Lihán Zseni rendezésében Móricz Zsigmondi Nem élhetek muzsikaszó nélkül című zenés vígjátékát adta elő. Tudni szeretném, vajon a népes szereplőgárdából valaki ráismer-e még önmagára?... Szuchy M. Emil Aki életjelt ad magáról, esetleg egyéb információval szolgálhat, kérjük, az írjon a VASÁRNAP szerkesztőségének (819 15 Bratislava, Pribinova 25), vagy forduljon közvetlenül Szuchy M. Emil címére (945 01 Komárno, Komenského 36/6). A gútaiak esete a lézerdiszkóval

Next

/
Oldalképek
Tartalom