Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-27 / 9. szám
Volt egyszer egy olimpia A 17. téli olimpia már történelem. Mint minden világ- versenynek, a lillehammeri- nek is voltak nagy vesztesei és még nagyobb győztesei, többszörös bajnokai és érem nélküli lovagjai. Az izgalmas és látványos versenyek nemcsak a helyszínen szurkolókat ragadták magukkal, hanem a tévé előtt ülők millióit is. Szinte minden számban akadtak kimagasló, markáns egyéniségek, felejthetetlen küzdelmek és nagyszerű eredmények. Nem azért írunk nyertesekről, mert - az amerikaifutball (a rögbi durvább, kegyetlenebb formája) kapcsán hangoztatott mondás szerint -, aki a vesztesekkel törődik, az sosem tanul meg győzni. Nem. Itt még nem tartunk. Csak illusztrálni szeretnénk, mi minden kell ahhoz, hogy valaki olimpiai bajnok legyen, milyen akadályokat kell legyőznie, hogyan kell készülnie lelkileg és fizikálisán, úgymond, a nagy kalandra. Másokat is „kiemelhettünk“ volna, de amikor e sorok íródtak, félidejénél tartott a fehér olimpia. Tíz év után... Weissflog: az érem két oldala Síugrás. Odalenn a város. Az ember nekiindul a sánclejtőnek, gyorsul, egy halk nesz, ahogy elhagyja a sáncasztalt, aztán csak csend, a távolság, a mélység, az egyedüllét. Vajon kipróbálják-e az ejtőernyőugrás élményeit a síugrók? Elég egy rossz mozdulat, a rosszul kivitelezett technika, egy ijedt rántás, bármi: és iszonyatosan nagy ot lehet esni, törni-zúzni-reccsenni-sérülni... A 29 esztendős német Jens Weissflog nem csinált ilyesmit Lillehammerben. Csak éppen megnyerte a nagysáncversenyt. Tíz év után újra olimpiai bajnok. Ugyanabban a számban. Nincs rá példa a fehér játékok történetében. Kezdjük a közepén. „Nem feltétlenül kell érmet szereznem az olimpián“ - mondta és hangsúlyozta: nem feltétlenül. De ő természetesen akart. Nem a szavak egyszerű játéka ez; ebben az árnyalati különbségben fejeződik ki a híres sportoló tragédiája az elmúlt csaknem egy évtizedben. Az NDK-beli sportparadicsom sírepülőjének Németország egyesítése után nagy gondjai voltak. A piacgazdaság törvényei térdre kényszerítették. A szó szoros értelmében. Három térdműtéte megakadályozta pályafutásának zökkenőmentes folytatásában. és a korábbról nem ismert megélhetési gondok is egyre erőteljesebben jelentkeztek. Ettől hajtva túl korán tért vissza térdműtétjei után az ugrósáncra. Az eredmények ismertek: fiaskó a ’92-es olimpián és a ’93-as világbajnokságon (40. hely). Ekkor azt mondta, befejezi, és a csalódás könnyei ültek a szemében. Az utolsó ugrók egyike volt, aki kitartóan hadakozott az új stílus ellen, csökönyösen ragaszkodott tökéletesre fejlesztett klasszikus stílusához, s az első pillanatra úgy tűnt, elrobogott mellette a gyorsvonat. Sosem éri utol. Három térdoperációja után senki sem számolt visszatérésével. Az idei tél azonban ismét síkirályt csinált belőle. Elcsöndesedtek a viharok Jens, felesége Nicol és fia Dániel körül. „Annabergben biztosítási ügynök vagy ok. Ez életbiztosítást jelent számomra és családom számára. Kevéske ingatlanommal megpróbálok elindulni a szerény jobblét felé vezető úton. Megnyugtató, ha fejemben nem cirkálnak a szörnyű megélhetési gondolatok.“ Az idén Planicán visz- szaküzdötte magát avilágélvonalába. A korábban legyűrt hősből a lillehammeri olimpia egyik komoly éremesélyese lett. Lillehammer '94 - a győzelmekben és tragédiákban gazdag karrier negyedik megkoronázása? A második aranyérem a Szarajevóval kezdődő negyedik olimpián? „Semmi kifogásom - mondta -, de nem feltétlenül. Pszichikai teher nélkül felszabadultabban repülök.“ Úgy mint Szarajevóban. „Ott eredetileg nem kellett repülnöm, mivel az NDK bajnokságán formán kívül versenyeztem a nagysáncon.“ Kényszerből azt a receptet választotta, amelyik most is sikerhez segítette. Három napra elvonult a világ zajától Oberwiesenthalba és az ottani kicsike sáncon újra visszaszerezte formáját. Mivel a 19 esztendős Jens már nemzetközi tekintélynek örvendett, mehetett Szarajevóba. Esély nélkül, ahogyan sokan mondták. Ezért kellett otthon maradnia edzőjének. A hazai Primos Ulaga és a nagy-kis finn Matti Nykánen volt az egyértelmű aranyvárományos. De minden másképpen végződött. „Fura egy érzés volt. Tíz-és tízezer jugoszláv a reflektorfényben csak és kizárólag Ulagát akarta látni győztesnek. És amikor az óriási pszichikai nyomás következtében totálisan elrontotta első ugrását, a nézők egyszerűen hazamentek.“ Csak kevesen maradtak, hogy lássák a Nagy Nykánen és az abszolút esélytelen Weissflog párharcát az aranyéremért, amelyet végül is az oberwesienthallei ugró nyert meg. A két könnyű súlyú, szőke sportoló párharca a középsáncon - Ulaga nélkül - a finn győzelmét hozta. Az NDK-nak ismét lett egy új sporthőse, aki előtt az állami apparátus is fejet hajtott. Eric Honecker pártvezértől kezdve a járási titkárig mindenki fogadta és hajbókolt neki, sütkéreztek a fiatal síkirály fényében. A bajnoki címért természetesen pénzjutalmat is kapott: 25 ezer márkát az aranyéremért, 15 ezret az ezüstért, és még 10 ezret a Világ Kupa-győzelemért. „Egy esztendő múlva még jobb volt“ - mondta. Weissflog eredményeinek abszolút elismerése a ’85-ös világbajnokság után kulminált, bekerült a parlamentbe. És ez azt jelenetette számára, hogy valuta nélkül vásárolhatt az Intershopban! Ez volt a legnagyobb kiváltság, amiben részesíthette a munkások és parasztok állama. De az NDK kényeztetett gyermekének megadatott a lehetőség, hogy megismerje az érem másik oldalát is. Calgaryban ugyanis esélyesként nem szerzett érmet és már hazafelé jövet hideg szelek kezdtek az arcába fújdogálni. „Az olimpiai bajnokokat pezsgővel ünnepelték, nekünk, akik csalódást okoztunk, meg kellett bújnunk a hátsó sorokban. Elmaradtak az ölelések, csókok, fogadások. Visszamentem Oberwiesenthalba, földijeim nem feledkeztek meg rólam. Volt fogadás. Nem olyan pompás, mint 1985-ben, de őszinte, örömteljes. Balzsam volt a depresz- sziómra.“ Az albertville-i síugrósáncon folytatódott a Calgaryban elkezdődött sorozat. „Ha nem vagy teljesen fitt és nem tiszta a fejed nincs reményed.“ így zárta le Weissflog a dicstelen korszakot. Aztán jött Lillehammer. Most már nem kellett semmire sem kibeszélnie magát. Volt, van munkája, nem lehet panasza a megélhetésre, csak a sportolásra koncentrálhat. Tökéletes szerelés, jó tréningfeltételek. Kell ennél több? Mégis azt mondta: „Szerencsejáték lesz a lillehammeri olimpia, 10-15 ugró pályázik nagyjából egyforma eséllyel az érmekre a két számban.“ Nagysáncon az első kör után a norvég Bredesen vezetett - 10 ponttal Weissflog előtt. De ő nem adta fel. Nyolc pontot vert a hazaiak versenyzőjére. Hát ehhez idegek kellettek és nem mindennapi összpontosítás. Jens Weissflog most már nyugodtan vállalkozhat és dolgozhat biztosító ügynökként. Minden tekintetben sikerült egyenesbe jönnie. Van két olimpiai arany- és egy ezüstérme, két világbajnoki címe, egy második és egy harmadik helye, ráadásul csapatban egy ezüstje. Sírepülésben is nyert egy ezüst- és egy bronzérmet. Teljes a sportkollekció. Jöhet az élet... A bátor Katja For ni a - 1 Ami az atlétikában a 100 méteres síkfutás, az úszásban a 100 méteres gyors, az az alpesi síelésben a lesiklás. A sport klasszikus számai. Ki a világ abszolút leggyorsabbja? A kvitfjeli 2520 méter hosszú pályán a német KATJA SEIZINGER eszeveszett sebességgel siklott. Szinte egyetlen rémült sikoly közepette tette meg a távot. Két keskeny léce Katja Seizinger, a bátor kamikaze 100-105 kilométeres sebességgel súrlódott és mennydörgött a havon, ezen a két deszkán állva kellett maradnia annak, akinek mégis kedves az élete. Lejtő jobbra, kanyar balra, 100 kilométeres sebességgel repültek a versenyzők, szinte mindenki kisodródott vagy megingott. Aki csak egyszerű világklasszis volt, kisodródott. Katja mindannyiuknál előbb helyezte át súlypontját, piciny kis megingásai során is megőrizte hidegvérét és bátorságát. 1 perc 35,93 másodperc alatt tette meg a 2520 métert. Kiszámítható az átlagsebesség. Tiszta Forma-1. Sílécen... „Aki fél, nem mehet a lejtőre. Ha félős lennék, ráülnék a sítalpra és az első kapunál eldobnám magam...“ A szuperóriásműlesiklásban 30 másodperc után (messze a legjobb részidő) állítólag azért siklott ki a pályáról, mert nem saját síruhájában és fehérneműjében versenyzett. Kölcsön kellett kérnie a cuccot. Nem érkezett meg időben a bőröndje Németországból. De aztán kárpótolta magát a királyi számban. Csaknem egy másodperccel előzte meg a második helyezett amerikai Streettet. Micsoda kötélidegzet, fantasztikus állóképesség kellett ahhoz, hogy mindent elsöprő agresszivitással „lecsússzon“ a hegyoldalon... A szőke „porosz villám“ egyedi módon készült az idényre. Hegyi biciklin gyakorolta a lesiklást és a műlesiklást, szerephez jutott a „száraz“ tréningek során a görkorcsolya, tornateremben a stabilitást fejlesztő gerenda. Abszolút újdonságot jelentett az edzések során a síugrás, rendes sáncról, alpesi síléccel! Ezt nem nagyon kedvelik a lejtők menői. Katja kivétel. „Semmi különös. Ha sáncon csak lesiklik az ember, maximálisan tíz méterre jut, ám ha elrugaszkodik, akkor 45-re is. És ez már jelent va- s íl écen lamit. Távolságban és bátorságban egyaránt.“ A német női válogatott tagjait a frász kerülgette, ha csak felnéztek a sáncra (nem még leugrani!), Katjának meg se kottyant. Szereti a kockázatot. A tréningeken és a versenyen is. E nélkül szerinte semmire sem viheti egy alpesi síző. És bárki az életben. De ezekkel a fura gyakorlatokkal még nem ért véget a felkészülés. A 60 méteres sziklamászás a bátorság fokozása érdekében történt. Katja ebben a „műfajban“ is „sztahanovista“ volt. Aztán jött a motoc- ross a stabilitás tökéletesítésére. És ha még ez sem lett volna elég a német lányoknak, akkor kiegészítésként lehetett balettgyakorlatozni. Szükség van az izmok koordinálására... Katjának ez nem nagyon ízlett, de mit lehetett tenni. Szívesebben focizott volna. Mindig csatárt játszik és rúgja a gólokat. Hát így készült az idényre az olimpiai bajnok, becenevén „Lőpor raktár“. Nem mindennapi temperamentumára utal. Fölöttéb robbanékony, rögtön veszekszik. Verseny közben még szitkokat is szór a sisakja alatt. Például olyasmiket, hogy „büdös disznó“. Meg még cifrábbakat is. A címzett ismeretlen... A 21 éves szőkeség együtt él milliomos szüleivel a hesseni Ebers- bachban. Jól érzi magát otthon. Balsikerei után legalább nyugodtan kisírhatja magát. Senki sem látja. „Még nem találtam olyan fiúra, akinek kitárulkozhatnék. Vagy beképzelt ficsúrok, vagy anyámasszony katonái. Én a gyengédség és a határozottság keverékét szeretem. “ És mindenekelőtt a sítalpat. „Már az iskolában csodálkoztam, amikor naponta hallottam: Mit fogunk csinálni? Aztán másnap a diszkós kalandokról meséltek egymásnak a lányok. Szörnyű egyhangú lehetett. En a körülöttem izzó versenysíelés légkörét szeretem, az érdekes embereket. Szórakozni, csevegni velük. Nincs szükségem holmi diszkóra.“ Mondani sem kell, Katja népszerű. Bizonyos mértékig ez jólesik neki, de néha bizony elbujdosna az agyon- dédelgetés elől. „Ilyenkor legszívesebben átváltoznék egyszerű szürke nővé. És itt vannak az újságírók. Hogy azok mit ki nem találnak?!“ Tavaly a pénzdíjakból és a reklámokból összegyűjtött egy szép kerek summát: 1,6 millió márkát. No és az iskolában -stílusossan - 1,6-os átlaggal érettségizett. Lillehammeri győzelme után nagyon jókedvű volt. Ez nem idegen tőle. Bizonyára nemcsak narancslével ünnepelte aranyérmét. Mert van, volt miből. A német szövetségtől 30 500, a Sporthilfétől (sportsegély) 13 000 márkát kapott, és a győztes síruháját gyártó cég is megajándékozta 12 500 márkával. Mindenki elismeri, megérdemelt jutalmak. Pedig nincs is szüksége pénzre. A papa milliomos. A közelmúlt híres alpesi versenyzőnője. Kosi Mittermeier mondta róla: „Katja álomprodukcióval rukkolt elő Lillehammerben. Ismét bebizonyította, hihetetlen érzéke van a lesikláshoz- és bátrabb minden riválisánál.“ Az oldalt írta; Tomi Vince
