Vasárnap - családi magazin, 1994. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1994-02-20 / 8. szám
Éhínség, háború A lengyel INostradamus Lesznóban lakik, hatvankilenc éves és Marian Weclaweknek hívják. Az álmaiból mond jövendőt. Több mint negyven éve rendszerezi az álmait - jelentősekre és semmitmondókra. Azt állítja magáról: Európában ő az egyetlen hiteles álomfejtő. Mintha Istentől kapná álmában a jeleket. Kezdetben bolondnak tartották. Az emberek csak azt fogják fel, arai most történik, s amiről meggyőződhetnek, de ő - kilépett az időből. Jóval előbb megjósolta Cser- nyenko halálát. Ot hónappal a csernobili katasztrófa előtt figyelmeztetett Ukrajna ésBelorusz- szia határán valami atomerőmű katasztrófájára. Előre látta a szükségállapot bevezetését Lengyelországban, megadta a berlini fal leomlásának dátumát, a japán, mexikói, bulgáriai, romániai földrengésekről hónapokkal előbb tudomása volt. Egyszer egy asszony felmérgesítette. Ha olyan okos, vágta a szemébe, mondja meg, mikor hal meg... Marian Weclawek erre a kérdésre „állította be“ az álmát, és egy hét múlva tanúk előtt közölte a hölggyel: egy év múlva, júniusban... Az asszony nevetett. Fél év sem telt el - megállapították, hogy rákos. A megadott időpontban halt meg. A lesznói jós ismeri a halála idejét, de addig segít az embereknek, hogy megismerhessék a jövőt. Rendkívüli képességére a háború alatt jött rá, amikor Németországba vitték kényszermunkára. Gazdájának megmondta, hol állnak pontosan az állatok... Nostradamus kései utóda rettenetes jövendőt mond. Wroclawban óriási sztrájk lesz. Walesa lemond (vagy meggyilkolják). 1994-97-ben kitör a harmadik világháború - a jós még nem tudja pontosan melyik évben, de biztos benne, hogy 2000-ben már utána leszünk. Mielőtt kitörne a háború, Rómában forradalom pusztít majd, a Vatikán tűz martalékává válik, a szerzeteseket meggyilkolják. Három napig tart a vérontás. II. János Pál 1995-nél tovább nem lesz pápa. Angliát kétéves forradalom sújtja, Kína és Japán szövetsége gazdasági hatalmat jelent. Oroszországban véres összecsapások lesznek - melyek a Kaukázuson túl kezdődnek, és Litvánia, Belorusszia, valamint Ukrajna is részt vesz benne. A háború idején 72 órás sötétség borul a világra, erős fagyok, nyomor és éhhalál lép fel. Kína megtámadja Oroszországot, Törökország is csatlakozik, rövid időre bevonulnak Európába. A németek kelet felé indulnak, egészen Walbrzychig érnek, elfoglalják Lengyelországtól Sziléziát. A harmadik világháborúban atomfegyvert is bevetnek - két atombombát dobnak le, az egyik a Mont Blanc környékén, a másik Bajorországban esik le. Lengyel- országot nem éri atombomba, bár ettől való félelmükbe evakuálják Alsó-Sziléziát. Elpusztul Klodzko, Zloty Stok, Kalisz, Walbrzych; Szczeczin és Wroclaw részben. Poznan és Leszno nem szenved kárt. A német nemzet és állam 18 évvel a háború után megszűnik létezni. Földrengések lesznek, vulkán- kitörések; megváltoznak az időjárási viszonyok. A tenger elönti az Appeninek egy részét, a Skandináv - félszigetet, a Pireneusokat, Angliát, Hollandiát és Dániát elpusztítja a víz, Gdyniát és Gdanskot is. Prága eltűnik a föld felszínéről. Kuba is. Kalifornia, Oklahoma, New York, Kentucky szintén. Újra kell rajzolni a térképet. Anglia helyén új sziget merül fel a tengerből, a neve F betűvel kezdődik majd. Gibraltár összekapcsolódik Afrikával, száraz lábbal lehet átkelni majd Európából Afrikába. A Rajna és néhány folyó megváltoztatja folyásának irányát. A harmadik világháború kitöréséig nem stabilizálódik a lengyel kormány. Változások következnek be, de jelentős javulás nem várható. Azok a lengyelek, akik nem térnek vissza idejében a hazájukba, elpusztulnak - legtöbben Németországban. Az USA-ból is visszatérnek Lengyelországba, mert Amerikában polgárháború lesz. A harmadik világháború után a sugárzás miatt a nők nem nem fognak szülni. Olyan éhínség lesz, hogy az emberek kitépik a kenyeret egymás kezéből. Patkányok és férgek, svábbogarak lepik el a földet - melyeknek nem ártott a sugárzás. Addig ismeretlen betegségek ütik fel a fejüket. Egy időre megszűnik a gyűlölködés az emberek között... (kiedr) 1993-tól II. János Pál pápa kezdeményezésére február 11-e a betegek világnapja annak emlékére, hogy Lourdes-ban 1858. február 11-én jelent meg Szűz Mária Soubirous Bernadette 14 éves francia leánynak, majd február 15-én a szik- labartangban csodatévő forrás fakadt. A csoda helyén 1864- ben Mária szobrot állítottak fel, s föléje 1876-ban templomot építettek, amelynek IX. Piusz bazilika címet és előjogokat adományozott. Lourdes- ban a zarándokok száma évente több mint félmillió és a természetes módon meg nem magyarázható gyógyulások száma is több ezerre tehető. A világnap célja, hogy „Isten egész népe kellő figyelmet szenteljen a betegnek, illetve segítse elő a szenvedés megértését.“ Gondjukat édesanyjuk viseli (Méry Gábor felvét Az 1989-es fordulat előtt egy küldöttség külföldi tagjai azon örvendeztek, hogy mily kevés mozgássérült él, s közlekedik a fővárosban. Arra a téves következtetésre jutottak, ellátásuk annyira jó, hogy a különböző módon sérültek nem is kényszerülnek tolókocsiba. Nem akadt persze senki, aki felvilágosította volna őket arról, hogy a rokkantak intézetek, illetve a lakások négy fala közé szorulnak. Az 1989 novemberét követő euforiszti- kus időkben egyre nagyobb hangsúlyt kapott a testi és a szellemi fogyatékosok életkörülményei méltóbbá tételének szükségessége. Szó volt arról, hogy számukra is hozzáférhetővé kell tenni a tömegközlekedést, építészeti korlátok nélküli lakásokat, feljárókat kell építeni, hogy eljuthassanak moziba, színházba, üzletekbe. És persze arról is, hogy nem élhetnek többé méltatlan körülmények között, valahol a társadalom perifériáján... A nemes szándékot nem követték tettek, a szavak elszálltak, idővel a remény is. Mert ugye, ki figyelhet oda a fogyatékosok panaszaira, amikor a szlovákokon élősködő csehekkel, a követelődző magyarokkal, a nagypolitika huncutságaival kell foglalkozni?! Leállt a lakásépítés, nincs pénz minőségi tolókocsira, a jobb egészségügyi segédeszközöket a rokkantnyugdíjas nem képes megfizetni, hiszen bevétele gyakran nem éri el a létminimumot sem. Az ország kettéválása után nem kezelhetik többé a csehországi gyógyfürdők valamelyikében, a hazaiak pedig másoknak kellenek... Talán ez az oka annak, hogy sokan - gyakran reményt vesztetten - ismét elzárkóznak a külvilágtól. Szerencsére, akadnak olyanok is, akik felveszik a harcot a kórral, s a rossz körülmények dacára megpróbálkoznak segíteni nemcsak ön- magukon, hanem rászorult társaikon is. A péterfalai 28 éves Köböl Tibor azok közé tartozik, akik nem hajlandók tétlenül várni arra, míg betegségük elhatalmasodik, s végképp tolókocsiba kényszerülnek.- Talán ötödikes lehettem, amikor a kiadós rohangálások után nagyon fáradtnak éreztem magam. Később a lépcsőjárás is gondot okozott. Az édesanyámmal hiába jártuk sorra az orvosokat, voltunk még Prágában is, 16 éves koromig semmi biztosat nem mondtak. Aztán eljutottunk Brünnbe, ahol szinte ránézésre közölték a diagnózist: izomsorvadás. Lehet, hogy ha időben kezdtek volna kezelni, késleltethették volna a betegséget? Kár töprengeni, rágódni ezen. Az igazság az, hogy akkoriban nem csináltak velem semmit. Még szelén- és cinktablettákhoz sem lehetett hozzájutni, pedig nekünk ezekre van szükségünk. Meg E-vitamin- ra, magnéziumra és különböző nyomelemekre, amelyek kivesztek a táplálékból. A gesztetei alapiskola elvégzése után Losoncon gép- és berendezésmechanikus szakmunkástanuló lettem. Egészségi állapotom rosszabbodott, egyre nehezebben jártam, kínszenvedést jelentett a lépcsők megmászása, a közlekedésről már nem is szólva. Rosszul viseltem azt is, hogy a betegségemről, de a kilátásaimról sem tudtam szinte semmit. Hiába fejeztem be tanulmányaimat, soha nem dolgozhattam. A rokkantsági nyugdíjamat 968 koronában állapították meg. Tibor 1985-ben tagja lett a rokkantak szövetségének, s bízott abban, hogy töbA Köböl fiúk: Zoltán (és aki ül) Ti bet tud meg betegségéről, ám abban is, hogy érdekeit védi majd valaki.- Egyedül kellett tájékozódnom, kutatnom, és csak állhatatosságomnak köszönhető, hogy meg tudtam egyet s mást. Rá kellett döbbennem, hogy az érdekképviselet sem az igazi, hogy aki nem járja végig önön kis kálváriáját, nem jut semmire. Nekem talán az adott erőt, hogy az öcsémén is megmutatkoztak a betegség első tünetei. Látszólag kiegyensúlyozottan beszél a betegségéről, annak velejáróiról: az egyre bizonytalanabb járásról, a gyakori esésekről, mozgáskorlátozott karjáról, és nem utolsósorban a lelki kínokról is.- Míg jobban mozogtam, itt-ott elmentem a barátaimmal szórakozni. Nem tagadom, tetszettek a lányok. Míg ültem, minden rendben ment. Volt akivel szemeztem, de amikor felálltam, a lány arcára fagyott a mosoly, s elfordította a fejét. Akkor nehezebben viseltem mindezt, persze, ma sem könnyű. Elfogadom ezt az állapotot. Tehetek mást? Megtanultam együtt élni a betegségemmel. Jelenleg pedig teljesen leköt az újonnan alakított szervezetünk beindítása. Tekintetével az asztalán tornyosodó iratokat pásztázza, majd amikor meglátja azt, amit keresett, öccsét, a 23 éves Zoltánt kéri meg, emelje ki az iratot a kupacból.- A betegségemről Tibor időben világosított fel, és ez sokat segített. De ő vitt autóval az iskolába, onnan haza, ne 1 jen fáradnom. Szakmát szereztem, fémmegmunkálóként nem dolgozt Szerencsére figyelembe vették állap mat és minőségellenőrként alkalmaz Amikor 1991-ben létszámcsökkent került sor, engem küldtek el. A rokkan gi nyugdíjam 2300 korona - közölte k ségesen a magasra nőtt fiatalember, n ismét Tibor vette át a szót.- Ehhez kapja a 200 koronás mag hetetlenségi pótlékot; nekem a bizot 400-at hagyott jóvá, mert rosszabbul n gok, mint ő. A nyugdíjam jelenleg 1 korona, noha ez az egyedüli bevételi rásom. Nem is tudom, mi lenne véli ha nem laknánk családi házban, s i az édesanyám viselné gondunkat...- Hogyan és miért alapították mej izomsorvadásos betegek új szlová szervezetét? - váltok témát, és Köböl bor lelkes beszámolójából arra követi tethetek, hogy amit csinál értelme s ráadásul szívvel-lélekkel teszi.- Mondtam már, ugye, hogy a testi gyatékosok szervezete nem sokat ti dött velünk. Ezért gondoltuk, kézbe v szűk sorsunkat, és önálló szervezetet pítunk. Az orvosok szerint Szlovákia körülbelül tízezren szenvednek myopí ban (izombetegségben), gyerekek és nőttek egyaránt, és vajmi keveset tud egymásról. Tavaly kezdtük a szerve: dést és noha csak az idén januárban gyeztek be minket, tagságunk 403 felr n n n n Jim ikicni a^aIKIK (lnnnn A ÜÜW ML? A betegek világnapja
